Valami halvány emlékem van arról, miszerint a "felemás iga" kifejezés nem a házasságra vonatkozik. De nem emlékszem arra, hogy akkor mire, és hogy ezt mi indokolja? Tudnátok segíteni?
Nem látod rosszul. Mindenre vonatkozik, csak a házasságra nem. Nagyon igazad van. Hiszen a Biblia az Isten és népe közötti szövetséget nem a házassághoz hasonlítja. Nem mondja a Biblia, hogy más istenek utáni futkorászás felemás iga lenne, s nyilván tetszik az Úrnak a más istenek utáni futkorászás. A Szentírás szerint kifejezetten keresni kell a hívőnek egy hitetlent, s egy testté válni vele, hogy megszentelje, ez ám az evangelizálás. Tetszett is az Úrnak, amikor Salámon hitetlen feleségeket vett magához, úgy megszentelődtek tőle, Baál-Peorban is mily csodás volt, amikor a zsidók bementek a moábita lányokhoz "evangelizálni", az istenfiak is jól "megszentelték" az emberek lányait, igen, olyan jó, ha egy hívő hitetlennel köt az Isten és népe közötti kapcsolathoz hasonló szövetséget, csodálatos dolog, taníts még...
Jól látod. Pál ott nyilván nem arról beszél, hogy ha egy hitetlen házaspár közül az egyik megtér, akkor hogyan nyerheti meg a hitetlen házastársát a hívő fél, hanem arra buzdít, hogy egy hívő vegyen el egy hitetlent/menjen hozzá egy hitetlenhez, mert akkor legalább egy hitetlen megszenteltetik a hívő által. Nagyon jól mondád. Saca bától tanultad...?
Leírtam itt kettővel lejjebb. Egyrészt gyakran használjuk a szektában. Másrészt valahogy olyan zsidós gondolkodással írta le a bácsi. Márpedig mi a szektában a zsidók felé szolgállunk elsősorban. Az is tetszik, hogy ahol az eredetiben verses szöveg van, ott versben fordította.
Ajaj az sajnos nincs meg, meg az reprint kiadás és nem is ócsó ! Szerintem ott fenn Pesten :) jobb református könyvesboltokban lehet kapni ! Itt vidéken max megtudom rendelni, ha van raktáron akkó lehozzák vagy megmondják melyik raktárban van (az is Pesten leledzik :) !
De mé pont a Kecskeméthy köll Neked, erre még nem válaszoltál ? :) (Szerintem gyűjtőknek jó, de amúgy van nála már sokkal jobb fordítás is (ezt persze az Újszövetségre értem) !
ui:Inkább Csia Lajosnak a jogutódát kéne meggyőzni, hogy adja ki az Ószövetség fordítását ami elkészült, mert tudtommal sajn nem tudta befejezni !
Köszönöm mindkettőtöknek. A kettőt se bánnám, mert a gyüliben sokat olvasgatunk belőle és csak egy van. Természetesen ószövvel együtt kéne. Az tetszik benne nagyon (többekközött), hogy az aranyábécés zsoltárokban feltünteti az alefbétet. Meg úgy az egész.
Megpróbálok szerezni, bár az ilyesmi nem jön magától, hanem hosszú hónapokig kell lesben állni, és akkor jön, amikor éppen nem is várom. Ószövetséggel együtt is kiadták, de ott az ő fordítása csak a Rm 1,9-ig terjed (ha jól emlékszem), a többit a szerkesztők az őáltala (jóval korábban) készített Károli-revízióból pótolták.
Esetleg megpróbálhatom képként beszkennelni őket. A djvu-formátum jó lesz?
Azt hiszem, nem kell már semmit helyrebillenteni, mert a Károli-féle fordítási vonulat folytatásai már egytől egyig kijavítva tartalmazzák a szöveget (Czeglédy, Raffay, Kecskeméthy, Revíziós próbafordítás, Új prot. fordítás).
Még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy tollhiba történt, megzavarták a fordítót, vagy miközben írt, szólt a rádió, és valaki éppen a szövetségről beszélt. (Bár ekkor, 1905-ben még nem volt sehol a rádió.) A fordított szövegek nyelvi színvonala eléggé sokféle, ahogy a Károli-emlékkönyv fogalmaz 1940-ből.
Kedves Nemo!
Köszönöm, hogy pontosítottál, mivel így könnyebb utánanéznem, amennyiben szükségem lesz rá. Azt pedig látom, hogy Te a szövegből, míg én a hagyományokból jutunk Pállal kapcsolatos következtetésekre. Viszont nekem már ott megrendült a hitem az írásokban, amikor ezt olvastam:
„Péter és Tekla aktái” Ezt a történetet Pál neve alatt jelentették meg, azonban kiderült, hogy szerzője egy megbízható presbiter volt…
Úgy látom, különböző alapokról, de többen is (pld. Cserfa) azonos nézetre jutottunk:
a házassághoz semmi köze Pál levélrészletének.
Most már csak azt a módot kellene megtalálni, amivel a rossz fordítást helyre billenthetnéd, mivel közülünk Neked van talán erre a leginkább meg a lehetőséged. ( ’szövetség’ ügyben )
Te egyszerűen semmit nem szóltál a jutalomról, hanem elvitted a szektába.
Én nem tudtam róla. Ez nem félreértés.
Amúgy meg nincs módom ezen a héten elmenni ide, meg oda, nem véletlenül írtam hajnalban is a minap (akkor 1-kor keltem, hogy dolgaimat tudjam tisztességgel végezni), túl sűrűn élek mostanság.
Ciszkóról nem tudok. Azt kérdezted, hogy mikor lesz a sorsolása az értelmetlen hosszászólásra adott megfejtőknek. Erre írtam, hogy este a szektába vittem neked a jutalmat.
Attól még bosszankodok olykor. És korántsincs igazam általában, ha bosszankodom.
Lám, e topic is jóra fordult (és gyümölcseiről ismerni meg a fát, nem CSerfa dohogásáról).
Azaz én valszeg máskor is fogok bosszankodni, és nem lesz igazam, te pedig nyugodtan fórumkodj, ahogy neked tetszik. Az a jó, ha úgy fórumkodnak, az az érdekes, én emberekért és nem követőkért járok ide, mindig jobban becsültem az alakkal bíró embert, mint a majmokat-majmolókat-janicsárokat. Csak éppen, ha már én is sajátos vagyok, mint fentebb fejtegettem is, hát olykor fogok bosszankodni azon is, ami tőlem különbözik.
Amúgy, ha jól értem, ciszkó ment volna a Murányiba?
Hogy mik vannak! Szívesen a szemébe néznék az ilyen alaknak, ha egy kicsit (mondjuk hússzor, ami nála még igazán nem sok mostani állapotát tekintve) erősebb lenne.
Pál nem adta meg a tisztességet a hamisságoknak, de akár a bálványoknak, bálványáldozatoknak sem. Még azzal sem, hogy szabályokat agyalt volna ki, amik a "ne fogd meg, ne is illesd" lényegűek. Nem félni kell ezektől, nem kutatni ilyen szabályokat, bölcsességeket, hanem mit sem törődni velük. Így Pál írta is, ő akár még a bálványáldozati húsból is nyugodtan kajált, hús az, és semmi tisztessége (negatív, azaz veszélyessége) nincs. Csak ha egy hitben erőtlen látja, bálványáldozati húst enne, nos a gyengét nem botránkoztatja. De hogy húsnak, istentelen szokásoknak adjon tisztességet? Azt nem! Nem a szabály a lényeg, hanem az ember! Különösen a kicsi, arra vigyázni kell. Nagyon is emberi, ahogy bizony a legtöbb dolog az emberért van. A szabályállítók, megkötők meg az emberek ellen.
Pál nem azt tanította, keressük, kutassuk, mitől tartózkodjunk.
Nem "ne fogd meg, ne is illesd" rendszerek kiagyalására serkentett.
Hanem az ezektől való szabadságot hirdette.
Az emberek sokszor szabadságunk ellen vannak. El akarnak kapni. Meg akarnak egyezni velünk, hogy ők jók, jól teszik a dolgaikat, és álljunk közéjük, adjuk meg bálványaiknak (tisztelt dolgaiknak, stb.) a tisztességet. Legyünk olyanok, mint ők, valljuk azokat mint ők, stb., stb.
Pál az ettől való szabadságot hagyta meg. (Bizony, még a maga kijelentései mellé is odatette, akinek más van, annak a szellem ki fogja jelenteni).
Pál az emberi egyességektől való szabadságunkat meghagyta, ahogy Jézus is. Jézus nem megkötő, hanem Szabadító, és Mester, bizony a szabadság mestere is. Hát nem is ismerte el az emberi elvárásokat, ő maga sem engedett ilyeneknek, egyszerűen felrúgott olyan szokásokat is, hogy csak hüledeztek, meg a fogukat csikorgatták, akik ennek éltek.
Szóval a lényeg:
A felemás iga elleni tanításban Pál az istentelen emberi egyességek ellen szólt, és nem valami szabályrendszer felállítására buzdított.
Annál nagyobb a vétke azoknak, akik az ilyen tiszta, igazságos tanításból csak növelik a "ne fogd meg, ne is illesd, a nem szabad, ne tedd, jujj, jajj, brrrr, hallgassránk hallgassránk" tanításokat.
Utánanéztem, és nem Tertulliánusz, hanem kortársa, Alexandriai Kelemen volt ez, és még mások is voltak utána. Kelemennek általában jó érzéke volt a mérsékelten allegorikus bibliamagyarázathoz, de ez az ötlete valószínűleg nyelvtani eredetű. Forrásom, Chr. Cochini cölibátustörténeti könyve azt mondja, hogy egy másik egyházatyai vonulat Pált ezen az alapon özvegyembernek tartotta. De a IV. szd. végére Jeromos, Krizosztomosz és más nagyágyúk már alaposan leszidták azokat, akik ilyen spekulációkba merültek.
Hogy pedig miről szól a "felemás iga?" Szerintem a 6,14-ben lévő ''mé gineszthe" nyugodtan fordítható így: "Ne váljatok valamivé, ne kerüljetek bele." A "heterozügeó" szó szerint "más igát vonni", de a szótár szerint ez a szakkifejezés szolgál az egy igába fogott különböző állatokra is. A keresztény tehát kerülje azokat a cselekedeteket, sőt akár foglalkozásokat vagy állapotokat is, melyekben közösséget kellene vállalnia bálványimádással.
Azok a konkrét minősítések, melyekkel Pál a sötét oldalt illeti (törvénytelenség, Beliál, hitetlen, bálványok, tisztátalan) engem nem egyszerűen egy hitetlen házastársra, hanem súlyosabb kísértésre: más vallások (kultuszok) beszennyező hatására emlékeztetnek. Aztán meg azt is mondja, hogy ki kell közülük jönni - ez pedig kifejezetten a házassági közösségtől különböző vonatkozási körre utal, mert onnan éppen nem kell kijönni.
Miért szólnak arról az összes tanítások, hogy kizárólag az Úrban szabad házasodni?
És miért hiszik ezt el sokan megvizsgálás nélkül? Vagy mindenki özvegyasszony volna, hogy "mindenkire" vonatkoztatják azt, amit Pál egyértelműen az özvegyasszonyokkal kapcsolatban írt? :)
Az asszonyt törvény köti, míg férje él, de ha férje meghal, szabadon férjhez mehet, a kihez akar, csakhogy az Úrban.
Csakis itt, az özvegyasszonyoknál szerepel ez a megkötés.
Amúgy a topicnyitód alapján azt gondoltam, nem a házasság, hanem az "akkor mire?" lenne a téma - ehhez képest az szóba sem jön, csak a házasság (amire szvsz egyáltalán nem is vonatkozik, hiszen az nem felemás)
Ma este lett volna a szektában. Vittem neked juharszirupot, de hazahoztam. Tartok tőle, hogy nem bírja ki a jövő hétig. A MATCHban vettem az Operettel szemben. Majd elmesélem.
Semmiképpen nem kívánom a bosszantásodat. Egyszerűen arról van szó, hogy semmit nem vetek el pusztán azért, mert XYZ mondta. Ezzel ugyanis átesnék a szektás HITesség túloldalára, a szektás antiHITességbe. Nem kívánok antiHITes lenni. Sem HITes. VAnnak olyan dolgok, amelyekről el tudom dönteni, hogy okés. Vannak olyanok, amelyekről el tudom dönteni, hogy nem okés. És vannak olyanok, amelyekről nem tudom eldönteni. Ilyenkor kérdezek. Ez is egy ilyen eset. Nem nevezném visszaesésnek, vagy milyen szót használtál.
AZ eddigi segítségeket mindenkinek köszönöm, holnap a melóban elolvasgatom.
Nem tudom. Keresek, érdeklődök, meg ilyesmi. Meg az összes tanítások mind arról szólnak, hogy kizárólag az Úrban szabad házasodni. Viszont Pál arra int, hogy a már meglévő házasságot nem bontsák fel az egyik fél megtérése miatt. Legalábbis a hívő fél ne bontsa fel. Sajnos ezt az Úrban való házasságot sokan értik úgy, hogy kizárólag a saját szektában. Ez nyilván hülyeség. Hanem ez az Ige megakasztott, amire hivatkoznak a prédikatőrők, hogy mi egyezése van a Krisztusnak a Béliállal? Ez és a környezete valóban vonatkozhat a házasságra. De valahogy nem igazán egyértelmű.
Arra gondoltam, hogy esetleg megbeszélhetnénk, vagy valaki mond valami okosat.
Kedves Nemo!
( Bizonyára Teklára gondolt szegény Tertulliánusz )
Magam úgy vélem, valaki még pontosabb szeretet volna lenni, még többet látni a szövegbe, mint korábban bárki. Aztán a szokásos történt, egész vadhajtás, majd szövevény keletkezett ebből, (tév)tanítássá forrva ki magát, mint látható.
Egyébként az itt tárgyalt témában azt gondolom egyértelmű a szöveg: az új betérők közül sokan kétfelé sántikáltak, magyarán több kultusz tagjai voltak, ami akkor még elképzelhető volt. Te mit gondolsz erről?
Ez nagyon érdekes: a revízióig a Károli kezdettől fogva azt tartalmazta: Milyen "társasága" lehet igazságnak a hamissággal? A "metokhé" két dologra utal: a közösre, együttesre (meta = itt: val, vel), és a birtok(lás)ra: ekhó = birtokolni.
Hogy miként került be ezt a "szövetsége" szó a Károliba, fel nem foghatom. A Textus Receptus nem tartalmaz más, mint a NA27, és a latin sem.
