Mező Ferenc, Kun László, Keresztényi József, Kutassi László, Rejtő László, Füzesy Zoltán és társaik nyomdokain, magyar és nemzetközi vonalon, a kezdetektől a legutóbbi évtizedekig
1970-ben Gerd Müller (10 gól) és Jairzinho (7 gól) mögött a 3. lett a VB góllövő listáján
Összetéveszthetetlen figura volt az említett Jairzinho is. A mai napig az egyetlen játékos, aki egy vb minden meccsén gólt szerzett. 1970-ben Mexikóban vitte véghez ezt a bravúrt. (Ha Kocsisnak bemennek a helyzetei a berni döntőben, akkor Jairzinho csak a második lehetett volna.)
Roberto Dinamite is egy fantasztikus futballista lehetett, csodálkozom, hogy "csak" 38 meccs jutott neki a seleccaoban
Pelé után egy héttel, tavaly január 8-án távozott ő is az élők sorából, szintén vastag- és végbélrákban. A képen balra, Vasco mezében. A brazil bajnokság legeredményesebb játékosa volt.
24 év múlva játszott újra döntőt egymással a két válogatott, az Egyesült Államokban rendezett világbajnokságon. Az összecsapást a kaliforniai Pasadena városában, a Rose Bowl stadionban rendezték Puhl Sándor játékvezetése mellett. Bár ez volt az első olyan döntő a labdarúgó-világbajnokságok történetében, amelyen nem született gól a rendes játékidőben, sőt a hosszabbításban sem, abban az értelemben nem lehetett panasz a vb-re, hogy ennek a mundiálnak a meccseire látogattak ki legtöbben: átlagosan 68000 fő volt a nézőszám az egyes helyszíneken. Igaz, a valaha volt legtöbb szurkoló nem ekkor jött össze egyetlen meccsre: a Rio de Janeiro-i Maracana stadionban rendezett (s a brazilok számára keserű emlékű, nemzeti tragédiaként megélt) 1950. évi döntőre az eladott jegyek száma alapján 173.850, a valóságban kb. 220.000 néző volt kíváncsi, pontosabban ennyien tudtak bezsúfolódni a trubün állóhelyeire. Így nézett ki a Rose Bowl stadion az 1994-es döntő idején a maga 94.000 nézőjével, ebben az arénában fújta a sípját a mi Puhl Sándorunk: