Kevésbé sikerült az orgia-jelenetet eltalálni, ami haláltánc a maga tanyasi Mechanikus Narancsos jellegével, a kolbásszal megerőszakolt lány borzalmas sírásával, a gémeskútra felmászó parasztlánnyal, a pálinkát hugyozó, malacfejes alsónadrágú fiúval. Túlzást is túlzásba lehet vinni.
Az elmúlt napokban egy ismeretlen férfi Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház főigazgatója nevével visszaélve több esetben telefonon zaklatott, tárgyalásokra hívott művészeket, a szakma képviselőit - közölte a Nemzeti Színház sajtófőnöke szerdán. Az intézmény feljelentést tett ismeretlen tettes ellen.
A cd-t már kívülről fújjuk. A zene nagyon klassz, remélem az előadás is hasonlóan fog tetszeni mindkettőnknek. Balla Eszterrel kapcsolatban egyetértek:)
A Holdbeli csónakos ott van a repertoáron, úgyhogy láthatjátok majd. Nagyon szeretem ezt az előadást, jó móka, rengeteget nevettem rajta. És szép, Balla Eszter hangja, meseszép....
Szerintem pont jó, rövid, figyelemfelkető. Arra elég, hogy megjegyezzék, első körben pedig ez a fontos. Az emberek többsége nem tud megjegyezni egy kisregényt.
Ezek a plakátot megadhatják az első lökést, felkelthetik az érdeklődést.
Én szerettem a Nemzetit Jordán idejében is, bár kétségtelen, hogy a nagyszínházban sok volt a rosszul sikerült előadás. De borzasztó nagy társulatot hozott össze Jordán, elsősorban remek férfiszínészekből. Sajnos a 20-as, 30-as női szerepkör csupán a kiváló Schell Juditból állt, aki most ugye babázik. Számomra egy potenciális jelölt lett volna ide a régi társulatból: Nagy Cili, de őt ugye elküldte Alföldi.
Rajta kívül egyedül Csankót sajnálom, de megértem a mellőzését, lévén van hasonló karakter a társulatban.
A megmaradók közül Varga Mária ott-tartása érthetetlen, én őt még jónak nem láttam.
Amiket szerettem eddig: Buborékok, Ötödik pecsét /eddig a legjobban!/, Tartuffe, Szigliget /ezt még újranézem/, Oidipusz
Ami még majdnem jó volt: A Mester és Margarita, Sárga Liliom
Ami összességében nem tetszett, de szerettem azért benne ezt-azt: Vesztegzár, Boldogtalanok
Ami borzalmas: Farsang
A Holdbéli csónakost nagyon szerettem volna idén megnézni, mert a kisfiam talán most lenne érett rá, de nem tudom, hogy megy-e még?
Én nagyon drukkolok az új vezetésnek is, de a régi nagyon emberi volt, és elsőként lehetett neten jegyet venni, és jól működött a közönség-szolgálat. Vidékiként /számomra/ a legkönnyebben megközelíthető színház, jó parkolási lehetőséggel. Az épület főleg belülről nem az én világom, de a park és a fekvés gyönyörű.
Kivételek itt is vannak, persze. Nálam pl a Tartuffe, Oidipusz, Tizenkét dühös ember, Buborékok tartoznak a hatásos NSZ-i előadások közé. De: ezt a poros állapotot én nem kizárólag az előadások "milyenségére" értettem, hanem arra is, hogy nem erőltették meg magukat, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a Nemzeti él és virul, várja a nézőket. Antik-feeling volt jellemző rá: nem eléggé nyitott - vendégelőadásokat nagyon hiányoltam -, rossz volt a nézők felé történő kommunikáció is, igenis - hatásosan, figyelemfelkeltő módon, mert csak azt veszi észre a nagy rohanásban a potenciális közönség - reklámozni kell az előadásokat, a NSZ-t, hogy itt ez a csodálatos épület, a tehetséges, remek színészek és vannak előadások, gyertek, nézzétek meg! Nem tudták jól eladni a színházat. A fiatalok számára főleg nem.
Szerintem ez a "pókháló" dolog nem teljesen igaz. A Shakespeare Összes Röviden, a Mester és Margarita, a III. Richárd mind-mind modern módon elkészített darabok. De sok más kamaradarabot is említhetnék (12 dühös ember, Ötödik pecsét, A Senák).
Talán a Lear király tartozott abba a kategóriába, ami már "porosodott".
Épp ideje volt egy drasztikus váltásnak a Nemzeti élén, mert Jordán Tamás ténykedése alatt már a por is belepte a Színházat. Az előadások? Mindent tudnék mondani róluk, de azt nem, hogy népszerűek, élvezhetőek, továbbá színvonalasak lettek volna. (Persze, azért van egy-két kivétel, de az édeskevés.) Olyan hangulata volt számomra a NSZ-nak, mintha egy ősrégi, pókhálóval borított, poros kis kastélyban lettem volna - hiába csillogott-villogott a vadiúj épület -, az előadások pedig csak tetézték ezt az érzést.
Szóval jót fog tenni a Nemzetinek a "fiatalítás", mind az előadások tekintetében - merészebb darabok bevállalása: itt van mindjárt az elő bemutató, A jég; a fiatalok meghódítása a Színház számára, mondjuk, ez utóbbi már pár előadással sikerült is: Tartuffe pl.; szakítás " a Nemzetiben magyar alapműveket: Az ember tragédiája, Bánk bán pl, mindenképpen játszani kell, de változtatások nélkül, csak semmi merészség... -, mind az imázs, reklám, esetleg az épület tekintetében. Le kell mosni a Nemzetiről a sok "port".
Alföldi ideális arra, hogy dinamikusabbá, élettel telivé, a fiatalok számára is érdekessé tegye a színházat. Én szívből remélem, lesz elég energiája hozzá, mert ötletei minden bizonnyal vannak és lesznek.
Én alapvetően pozitívan álltam hozzá - állítólag pl. a Cseresznyéskert (v. 3 nővér?) rendezése jó volt - de ez a Shopping és fucking egyszerűen alulmúlhatatlan.
