Erre mondják azt, hogy amióta elment az esze, mindig színházat akart teremteni. Jött ez a srác, a karrieristák erőszakos és arrogáns stílusjegyeivel és elhitette az emberekkel: meg tudja csinálni. Mikor rájött, hogy a bulvárban és a reflektorfényben több pénz van mint a művészetben, csepűrágónak állt. Akinek valaha volt tehetsége, annak nem esik nehezére a szerepcsere. Ez a 40 éves férfi, aki mára már csupán árnyéka önmagának: Alföldi Róbert.
És persze lehetne folytatni a szívszorongató történetet a parasztlegényről, aki elindul szerencsétpróbálni nagyvárosba, mivel a hagyományos értelemben vett munkához nem igazán fűlött a foga. Könnyeinkkel küszködünk, mikor az igazgató urat ért rágalmakra gondolunk. Miféle indulatokat korbácsolnak fel ezek a bíráló szavak egy olyan emberben, akinek az érzelmekkel való dobálózás a munkaeszköze? Aki azt gondolja, színház az egész világ, nincs tétje a döntéseinek, olyan ez csak mint egy sakkjátszma, ahol ide-oda tologathatja a parasztokat, elfeledkezve arról, hogy egykor Ő sem ült kényelmes fotőjben. Rég volt, talán igaz sem volt...
Miféle indulatok ébrednek egy olyan emberben, akiben a túlérzékenység a várakozás hosszú évei alatt eltorzult, akiben a kisember megalomán hajlama lassan rögeszmévé kövesedett? Miféle kiváltsága van ennek az embernek? Miféle felszínes, közhelyes sztereotípia alapján kellene szánalmat, megértést éreznünk a könnyei, csalódásai, sikerei, felszabadultsága, ígéretei, árulása, pletykái, jó- és rosszindulata miatt?
És lehetne még idézni Pepin sógor írásából, mely egy túlfűtött kamaszlány rajongásval és naivitásával mutat rokonságot... vég nélkül. Totál feleslegesen. Az egészet valami sekélyes gondolatiság megposhadt kocsonyája lengi át. Igaz, ez háttal ülve a közönségnek nem igazán értelmezhető. Pedig sosem szabad megfeledkezni azokról, akiket nem engednek reflektorfény közelébe, akik nem várják el mindig újra és újra az ő tehetségüket és nagyszerűségüket angyalok kara zengje. Ha van szakadék, ami elválasztja Alföldit a hétköznapi, ÁTLAGOS emberektől, azt úgy hívjuk: egyszerű és tiszta művészi igényesség.
Az úgy van, hogyha valakit felkérnek egy regény megfilmesítésére, akkor általában az illető rendező - nem tudni, miért, - a regény kardinálisabb részleteit veszi be a jelenetek közé. Tudom, követhetetlen, de ilyen hülye, bevett szokások vannak ebben a nemzetromboló filmes szakmában.
Alföldi Róbert játékfilmje, a Nyugalom egyik jelenete miatt tett feljelentés ügyében feljelentés-kiegészítést rendelt el a XI.-XXIII. kerületi ügyészség - tudta meg az MTI a Legfőbb Ügyészség szóvivőjétől csütörtökön.
Egyes hibbantak megpróbálnak Alföldibe belekötni, meghurcolni, mondvacsinált ürüggyel, mert estleg utálják. Annyira elvakultak akik megvádolják, hogy nem látják, mennyire primitív a vád, amin csak röhögni lehet. Remélem ez a hülyeség csak jót tesz a filmnek, és ezek után még többen nézik meg :D
[A Hold címűben van olyan jelenet, amin a t.bizottság tán még el is sírná magát, a XX. században pedig...az egy korosztállyal bonyolultabb, mert ott nagypapa/unoka korú gyerek "perverziója" ábrázoltatik elég látványosan. Szóval ez a két fil konkrétan összevethető az inkriminált Alföldi-mozival, azért hoztam ide...legalábbis a "perverziókat" tekintve...minőségét nem tudom, Alföldiét nem láttam és gyanítom, nem is fogom...]
Bameg, nézd meg a filmet, szabadon elérhető (persze jegyet kell venni, mondjuk úgy vizitdíjat), de minek feltételezni, most nem bibliai történetekről vitatkozunk.
Én láttam a filmet, elmondtam mi történik, ha nem hiszitek saját szemmel tessék megnézni, nem találgatni.
