Beleolvastam - nagy vonalakban - Alföldi pályázázatába. Pár megjegyzés:
Az általa választott leendő darabokat szívesen megnézném. Örömmel fogom konstatálni, ha tényleg megvalósul az évadok meghosszabbítással (nyári előadások bevezetése).
Eddigi tapasztalatom az volt, hogy a Nemzetiben szinte mindig teltház van, így nehéz feladat lesz emelni a nézőszámot.
Nem értek egyet azzal, amit ír, hogy a színházvilág "dermedt" volna.
A pályázat több helyen "egyet a betlizőknek - egyet az ultizóknak" jellegű.
Hát ennyi kb. röviden. Részemről egyetértek azzal, hogy Alföldi legyen a Nemzeti élén . Szerintem egyike (nem az egyetlen) az erre a pozícióra alkalmas személyeknek.
És arra nem gondolsz, hogy valakinek fontosabb az emberi méltósága, mint a karrierje? Úgy gondolod, hogy megéri a seggnyalás?
Én ezt a műsort nem láttam, de innen a messzi távolból is üdvözlöm ezt a bátor nőt, aki szembeszállt az "ésszerű", konformista, megalázkodó viselkedési trendekkel.
Ő máris vitte valamire. Ő máris valaki! Ellentétben ezzel a szánalmas, kicsinyes kicsi emberrel, akinek a neve a topic címében virít...
Bár Alföldi kizárta ezt szóban, de egyértelmű volt, azonnal revansot vett a "kivitetésért". Ez bosszúálló, akarnok természetre vall. Egy volt/van színésznek, mégha középszerű is, ennél toleránsabbnak kell lennie egy társa tréfájának kapcsán.
Molnár Ágnes bátor tettre szánta magát. A Társulat szombat esti döntőjén egyszerűen kivitette a stúdióból Alföldi Róbertet. A produkciót ezek után nem dicsérte agyon az egyébként is keménykezű zsűritag.
"Nem bosszúból mondom, amit mondok, de ez az a stílus, amitől a falra tudnék mászni" - kritizált Alföldi Róbert. Az ítész A Társulat szombat esti döntőjén többek között Molnár Ágnes produkcióját értékelte szigorúan. Robinak volt oka a kemény szavakra, az énekesnő előadás közben szó nélkül kivitette a "Lihegőbe", így A Társulat népszerű zsűritagja végig sem nézhette a produkciót.
fene se tudja... így a Letters from Iwo Jima-után valahogy nem kell a woody allen files kiszerelésben, kösz. ide amit jazz fronton művelt az öreg dec. 27-én na az tényleg kimagasló volt. emellett csinál még közepesen vacak filmeket (is).
(1) ne játssz pályázatosdit, ha úgyis megvan az embered (2) ne üzengessünk előre, hogy te-meg-te nem kellesz, akkor pláne ne, hamég nem vagyunk jogi státusban
20adrangú részletkérdés hogy a nemzeti színház zrt-nek ki a ceo-ja. szerintem mégcsak színésznek sem kell lennie, egy kultúréletben mozgó menedzser legalább annyira jó. track recordot nézve, Jordánról is lekaptátok pro és kontra a kereszvizet. De Jordán nagyon profi volt - távol tudta tartani a nemzetitől a politikát, amikor betette a lábát nem úgy nyitott hogy kirúgott 17 embert. 2002-ben ráadásul a nemzeti egy vérremenő státus kérdése volt. alföldiről élményeim danubius rádiós műsorvezetései kapcsán vannak - se több se kevesebb. minden esetre a 7i7 beli ópusai miatt kissé nehezebb dolga lesz atéren, hogy ne legyen a nemzeti átpolitizált....
Szerintem minden szinház vagy mozi a szorakoztatasrol szól. Legfeljebb a Nemzetinek nagyobb a költségvetése es pénzigényes darabokat is zászlajára tüzhet.
Egy Nemzetiben azért inkább a művészet kerüljön előtérbe, a szimpla szórakoztatás nem hiszem, hogy az ő feladatuk lenne.
Szerintem az igazán érdekes, izgalmas, eredeti, eseményszámba menő előadások nem annyira a nagyszínházakban mennek nálunk, mint inkább a stúdiókban.
Pl. Spiró is panaszkodik, hogy az ő darabjait stúdiókban játsszák - szerintem egyébként ne panaszkodjon, mert 6 vagy 7 színdarabja megy eygszerre, szerencsére! (Kedvencem.) (A cikk egy része itt olvasható.)
Én a magam részéről nem is várok olyan sokat a "nagy" Nemzetitől, elég nekem az Örkény, a Kamra, a Gobbi Hilda stúdió, a Shure, stb.
Nézd, egy kis vidéki színházban azt hiszem, mindenki tudni kell kiszolgálni. Korábban ezt Sopronban elég jól művelték. Voltak elgondolkodtató, meg útkereső előadások és voltak olyanok, amik csak a szórakoztatásról szóltak. Bár volt társulat, a produkciókat gyakran másik színházzal közösen hozták létre és így olyan színészek is előfordultak a színházban, akiket nem láthatott volna másképp a helyi bérletes.
Egy Nemzetiben azért inkább a művészet kerüljön előtérbe, a szimpla szórakoztatás nem hiszem, hogy az ő feladatuk lenne.
Az előadásx@r volt (sokat hibázó főszereplőkkel, és szintén dilettáns rendezéssel)
Csurka írói kvalitásait nem vitatva, nem azért kéne egy darabját előadni, hogy demonstrálhassanak a szerző politikai munkássága mellett, hanem mert amit írt, az érték. Itt most ez az utóbbi le volt x@rva.... (Ha nem így lett volna, akkor megbukik az előadás a premieren. )
Amig budapesten van 10 vagy akarmennyi szinház addig egy megyeszekhelyen joesetben 1 es annak az egynek kell lielégitenie a szinhazbajaró közönségnek a vagyálmait. Pesten aki imadja az operettet az odajár akinek tetszik a nézőre kikacsingatós mikroszkóp szinpad az arra valt jegyet. Vidéken meg kell találni azt a középutat hogy "ne dobja ki a taccsot" az sem akinek berlettel egy operettet meg kell néznie.
Ahogy olvastam a finanszirozás olyan hogy a közönségfilm is csak akkor hoz hasznot ha legalább 300-400K ember megnézi. Magyarul tamogatás nélkül eltartja magat. De akkor mar nagyon izzadni kell a színészeknek es nagyon ott kell lenni mindenkinek hogy ez tartható legyen. Talán utoljára a csak szex mas semmi lehetett ilyen.
Tegnap éjszaka erről (is) beszélt Kern a Kultúrházban.
Lehúzta a művészfilm-központúságot, ő is a középutat javasolta, a "középpfajú filmet", amelyik sem ügyefogyott, bárgyú hülyéskedés, sem 16 órás Sátántangó, hanem élvezhető, szórakoztató, jól megcsinált, igényes film, ami még mond is valamit.
Pl. a Woody Allen-filmek ilyenek, nekem. (A legutóbbi, a Kasszandra álma is zseniális.)
Azert szelesíteni lehet a témát avval hogy mi a jódarab rosszdarab közönségfilm művészfilm .... Az a jó film amit 600-an látnak, es természetesen a legnagyobb tamogatást az kapja (művészfilm) vagy amit 360K ember nézmeg (közönségfilm) es támogatás nélkül készül ... Lehet-e kompromisszumot kötni ....
