Kisütött, ill. nem kellően feltöltött savas indítóakkumulátor elszulfátosodik. Kapacitása lecsökken. a sav sűrűsége kisebb, töltésfeszültség nagy és már a töltés kezdeténél megkezdődik a gázfejlődés (a víz elektrolizíse).
Ismert néhány regenerálási eljárás, mely bizonyos százalékban emelheti az akku elvesztett kapacitását. Osztjuk meg egymással ezirányú tapasztalatainkat!
Elektronikával régebben foglalkozom, mivel az már gyerekkori "beütés", míg akkus témákba csak később tanultam bele, szakmai kíváncsiságból, illetve a fórumokat olvasva / válaszolva. Miután ez is olyan dolog, hogy sokat lehet tanulni a kérdésekből is, de ez igaz sok témára, számítógépektől kezdve stb.
Tehát így sikerült megismerni a különféle töltők / töltések fajtáit, áramköri megoldásait, meg a szükséges minimális kémiai alapokat is. Ez persze nem jelenti, hogy előtte nem láttam töltőt és nem emlékeztem nagyjából az iskolai kémiára, de volt mit bővíteni is természetesen, miután a technika is fejlődik.
Amúgy a háztartásban nincs több akku, mint a szokásos átlag.
Arra vigyázzunk, hogy a modern impulzus üzemű töltőket csak akkor szabad az akkura kötni, ha az akkut előzőleg lekötöttük a gépkocsiról, mivel a töltő impulzusai tönkre tehetik az autó elektronikáját. A régebbi nehéz transzformátoros töltők nem okoznak ilyen gondot. A túltöltéssel vigyázni kell, mert ilyenkor már a vizet bontjuk és robbanékony hidrogén szabadul fel. Régebbi akkuknál ezt a buborékképződésről lehetett észrevenni, de minden esetben ellenőrizhetjük időnként a feszültségszintet.
Ez hülyeség és ha nekem nem hinne valaki, legalább olvassa el a kezelési utasításokat!
A manapság kapható kis kapcsolóüzemű töltők pont olyan sima DC-t adnak, mint bármely tápegység a számítógépedben, televíziódban stb.
Kapcsolóüzem a működési elvre vonatkozik, a DC-kimenet attól még lehet sima.
Lényeges tulajdonságuk, hogy 14,4 V-on korlátozzák a feszültséget (vízbontási küszöb), illetve AGM vagy téli módban 14,7 V-on. Ezáltal nem csak az akkut, a járművek elektronikáit is védik. Utóbbi minimum 16 V tűrésére van méretezve, beleértve a rádiókat, autós erősítőket is.
Sokkal veszélyesebbek a régi trafós töltők, ami feszültséget nem stabilizál, az akkut pezsgeti, figyelmetlenség esetén 16 V fölé is húzhatja. A tirisztoros, szabályozható töltők fázishasító impulzusairól is mesélhetnék, attól nem félnek egyesek?
Magam is csak a feszültség folyamatos figyelése mellett mertem rátölteni az orosz töltővel, az akku kikötése nélkül.
A vízbontás, buborékoltatás az akku lemezeit mechanikusan is amortizálhatja, károsíthatja. Kivétel esetleg egy felújító renegerálás, amikor 16 V-ra nyomjuk az akkut, hadd pezsegjen... De egy öreg akkunál ez már belefér, legfeljebb nem segít rajta és akkor csak megpróbáltuk.
Gyakorlatilag kijelenthető, hogy egy mai autóra az ócska töltőt ráakasztani a legnagyobb butaság, ha valaki nem ért hozzá, nem tudja, mit csinál, nem mér feszültséget és nem vesz figyelembe még számos szakmai feltételt, amire részben utaltam is, plusz amiket még nem is részleteztem.
Előre is bocs a hülye kérdés miatt, egy két hónapos Exide Premium 12V 85Ah akku egy centiméteren kirepedt egy koccanáskor.
A repedést állítólag egy hűtő+benzintank ragasztóval lefedtem, elvileg tökéletes.
Az lenne a kérdésem, (a tetejét még nem szedtem le) MI FOLYT ki belőle ? Ez még a deszt.vizes akkukhoz hasonlóan, -feltöltöm és ok, vagy más szükséges ?
Köszönetem előre a segítségért, marha drága volt, de csak ez annyira erős, hogy tekerei rendesen a E.Espacet... :(
Ha egy akku használható az indításhoz, akkor teljesen fölösleges töltőre tenni, egyszerűen járatni kell a motort. Nem igazán merülhet fel a jelzett probléma.
És elég különösen tudnak viselkedni a lemerült akkuk. Van, hogy látszólag fel vannak töltve, de áramot nem adnak le, és persze nem is vesznek fel. Ugyanezt elő tudják adni, hogy nincs rajtuk kimeneti feszültség. De huzamosabb ideig töltve esetleg magukhoz térhetnek, és a töltés közben sem egyenletes az áramfelvételük.
Ha az akku még használható egy autóban indítózáshoz, akkor az nem lehet annyira rossz állapotban, hogy ne nyelje el az impulzusokat. Persze sokat számít az, hogy hol csatlakoznak az akkura az autó elektronikája felé elmenő kábelek és melyik csavarra csípteti rá az ember a töltőt, ezért én sem zárom ki, hogy a siker vagy bukás függ az autó tipusától.
Meg azután az akku is csak addig nyeli el a tüskeimpulzusokat, amíg jó állapotban van. Egy leromlott akku nem nyeli el, sőt az intelligens töltő is beint, hogy ezt az akkut nem tölti. A hagyományos töltő ezt a helyzetet is megoldhatja.
Ez nyilván autóra válogatja. A Daewoo Matiz indításgátlóját hazavágta, és nem volt könnyű újat szerezni. Tehát lehet próbálkozni, azután vagy sikerül, vagy sokba fog kerülni.
Köszi a hozzászólásod, amelynek a második részében lévő megállapítással saját tapasztalatom alapján vitatkoznék: impulzusos töltőt IS rá lehet kötni az autóban lévő akkura annak lekötése nélkül, mivel az akku, mint egy nagy puffer rögtön elnyeli a tüskeimpulzusokat, az nem jut vissza az elektronika felé (műszerrel nem is mérhetőek az impulzusok, csak oszcilloszkóppal).
Az senkinek eszébe ne jusson, amit az 59-ben ajánlanak. A kénsav durva maró anyag, az ólomszulfát súlyosan mérgező, és környezetszennyező, csatornába nem önthető, így a használt ólomakku kizárólag a begyüjtő helyeken adható le. Házilag csak a desztilált vízzel való pótlás engedhető meg, már amelyik akku ezt igényli.
Mint látható, az ólom akkumulátor a korábban gyakran idézettel szemben akkor van feltöltve, ha a anódja ólom, az katódja ólomoxid, az elektrolit kénsav. Kisülés közben az anód is, és a katód is oldódik, és a kénsavval ólomszulfáttá alakul. Akkor merül le az akku, ha elfogy a kénsav, vagy rosszabb esetben elfogynak az elektródák. Feltöltéskor az ólomszulfátot szétbontjuk, az elektródákon kiválik az ólom, illetve az ólomoxid, és újra kénsav keletkezik. A szulfát tehát üzemszerűen jelen van az akkumulátorban. A sok oldódási, kiválási ciklus eldeformálja az elektródákat, azok nem ugyanott válnak ki, ahol eredetileg voltak. Annál jelentősebb a vándorlás, minél jobban, és minél gyakrabban lemerítjük az akkut. Az akku lassanként akkor is lemerül, ha nem veszünk ki belőle áramot, ezért akkor is tölteni kell, ha hosszabb ideig nem használjuk az autót. Tehát egy gyakran használt autó akkuja tovább tarthat, mint egy ritkán használté. Az sem jó, ha csak rövid utakra használjuk az autót, mivel az indításhoz használt áramot a rövid működés alatt nem tudjuk visszatölteni. Ilyen használat mellett is külön töltésre van szükség. Ha teljesen lemerült az akku, akkor jó eséllyel végleg tönkre is megy, de ha nem, akkor nagyon töltsük fel, és ne engedjük újból lemerülni.
A külön töltéseket legegyszerűbb egy negyedórás kocsikázással letudni (kocsitól is függ a szükséges idő), de akkutöltővel is megtehetjük ezt. Arra vigyázzunk, hogy a modern impulzus üzemű töltőket csak akkor szabad az akkura kötni, ha az akkut előzőleg lekötöttük a gépkocsiról, mivel a töltő impulzusai tönkre tehetik az autó elektronikáját. A régebbi nehéz transzformátoros töltők nem okoznak ilyen gondot. A túltöltéssel vigyázni kell, mert ilyenkor már a vizet bontjuk és robbanékony hidrogén szabadul fel. Régebbi akkuknál ezt a buborékképződésről lehetett észrevenni, de minden esetben ellenőrizhetjük időnként a feszültségszintet.
Sziasztok, új fórumozó vagyok, de már elég régen használok elektromos szulfátmentesítőt az autómban és motoromban ahhoz, hogy tudjam, hogy működő dolog és nem ezotéria. Viszont azt is tapasztaltam, hogy a hatása nem azonnali - hetek, nagyobb akkuknál hónapok, mire látható a hatása.
Az autóvillamossági szerelőm azt mondta, hogy akku szulfátmentesítéssel foglalkozó cégek egyszerűen magasabb feszültséggel és áramkorláttal töltik az akkut, amely így helyre tud jönni rögtön a kezelés után. Konkrét feszültségértéket és áramot sajnos nem tudott megadni, ezért gondoltam, hogy hátha itt akad valaki, akinek van ilyen irányú tapasztalata és tud segíteni. Kezeim közé kaparintottam szulfátos teherautóakkukat és tudnék mit csinálni velük, szóval ha valaki hozott már helyre akkut ilyen módon, az ne fogja vissza magát és adja ki titkát! :)
Vegyem én is sorjában a felsorolt érvek kommentálását: 1. Egy akku melyben iszaposodás van – az egy sérült akku (túl-, vagy nagy amperral való töltések- főleg részleges szulfátosodás után, vagy egyenlőtlen cellafeszültségeknél). Nominális kapacitását soha vissza nem nyerheti, elektróda-anyagveszteség miatt (Pb, de főleg PbO2). 2. Elementáris szabály, hogy egy formatált, használt akkuba soha nem töltünk elektrolitet (savat)!!! Ezt csak akkor lehetne tenni, ha az akkut szűzzé tehetnénk, azaz kiszednénk belőle az összes szulfátot. Lásd a 9-nél írottakat. 3. Kimosást rövidzárlat elkerülése miatt szoktak alkalmazni, de legtöbb esetben, főleg ha sok az iszap, ez egyenrangú a vesebajosok dialízisével. 4. Kimosást csak desztillált v. ioncserélt (lágyított és klórtalanított) vízzel szabadna végezni, hogy legalább a katódot ne rongáljuk tovább. 5. Kimosás után csakis a régi, kiöntött elektrolitet, ülepítés után, szabad visszaönteni. Szintrevivés – desztillált vízzel. 6. Több töltés/lemerítés ciklus után (ha lehetséges lüktető üzemmódban), ha az iszap mennyisége nem volt nagy – elérhetjük a nominális kapacitás 50-70%-át. 7. Viszont, ha az általad linkelt utasítások után jársz el, 100%, hogy az akkud néhány nap (mondjuk hét) alatt kipurcan.
Hagyományos akkuknál a hőhatásos párolgás számottevő, főleg nyáron, amikor a motorházban levő akku 40 fokra is felmelegedhet. Vagy ha töltés igen nagy amperral történik. Így az elektrolit párolog, mint melegleves a tálban. A gondozásmentesnél a párát nem engedik ki, akár zárt kólában a széndioxid bubikat.
C20: a kapacitást (innen a "C") 20 órára vonatkoztatva adják meg tehát egy 50 Ah-s akku nem azt jelenti, h egy órán át tudna 50A-t leadni a teljes kisütésig, hanem 20 órán keresztül 2.5A-t
az ajánlott töltőáramokat is ehhez a kapacitáshoz viszonyítva szokták megadni, tehát pl ismét egy 50 Ah akku esetén egy "C20 / 10" normál töltési áramerősség 5 A-t jelent
Ehhez , mivel folyadékos-- az akkukénsav kell. lehetőleg megmérni "savfokolóval "