A lélek/psziche/anima a kis lény lényege vagyis az egyéni tudatu földi ember aki gondolkodik,érzelmes,vágyakozik,vitális és vaskos-fizikai teste szolgálja.Mikrokozmosz.
Ugyan a gondolkodást néha szellemnek nevezik,ezért dolgoznak az irodában szellemi munkát,alsó szintesen használható talán.
Mindazonáltal.
A szellem,spirit,pneuma a nagyember,lényünk egyetemességi léptéke,makrokozmikus áttitüd ami TUDATFELETTI és legfeljebb megvilágosodás élmény során kaphatunk belőle csipetnyi izelzőt.Üdvterv célzata ! a leendő Mester és Szent.Esély.
A Károlin nőttem fel, és az ivódott belém. Amikor az Igén gondolkozom, és írok, akkor az addig nem értett, de ismert "legórészek" a helyükre ugranak.
A más fordítások szóösszerakása már zavarólag hat. Ezért szerintem maradni kéne egy fordításnál, és azt revidiálni, hogy egy igenyelvet nyelvet beszéljünk magyarul.
Mint pl. van egy régi családi, hatalmas Károli bibliánk, amibe, még az ükapám irta be a születési idejét (1867).
Ebben az van írva, hogy a betegekre tették a "korszovátokat", késöbbi revidiálásnál keszkenőket, majd kendőket.
A lényegbeli szóösszerakás maradna (persze mindig az aktuális, érthető szóhasználatra igazítva), és csak a fontos felismert hibákat (szellem, lélek, stb.) kellene mindig kijavítani, hogy a szentlélek könnyen "legózhasson" bennünk, és köztünk.
Persze itt a földön ez csak egy álom, a körülményeket ismerve. De a mennyben így lesz, mert ott mindenki egy nyelvet beszél, és az Ige is megvan.
Érdekes, ahogy az elmével azonosítja Swedenborg a lelket; ugyanakkor ennek ''helyreállása'' döntő tényező egy ember életében.
2 Kor. 11,3
Félek azonban, hogy a
miként a kígyó a maga
álnokságával megcsalta
Évát, akként a ti
gondolataitok is
megrontatnak és
eltávolodnak a Krisztus
iránt való egyenességtől.
2 Kor. 10,5
Lerontván okoskodásokat
és minden magaslatot, a
mely Isten ismerete ellen
emeltetett, és foglyul
ejtvén minden gondolatot,
hogy engedelmeskedjék a
Krisztusnak
Az emberben van egy hármasság, ami megkülönböztethetően egy az emberben.
Tehát egy embernek van:
- Lelke
- Teste
- És a kettőből együttesen kiáradó ható erő, vagy cselekedetek, amik őt tulajdonképpen minősítik.
Azért a kettőből egyszerre, mert a lélekből történő kiáradást, ami a testen keresztül történik a test még módosítja. Lásd:
"23. De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém (vagyis a lelkem) törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban.
24. Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?"(Róm 7)
Ugyan így van az Istennel is, mert az ő képére, és hasonlatosságára teremtettünk.
Tehát Isten esetében:
-Isten szent lelkét hívják a mennyben atyának (vagy Krisztus lelkének, akitől Jézus fogant, és a saját tulajdon lelkeként benne is maradt.)
-Isten testét hívják a mennyben fiúnak
- és a szent lelkéből, és a földi élete során, az újjászületése eszközeivel megtisztított, azaz megszentelt testéből együttesen történő kiáradást, vagy ható erőt szent szellemnek.
Tehát a szent szellem, csak azután létezett, miután a testté lett Isten emberként újjászületett.
Ez úgy történtént, hogy először az anyjától kapott "bűnörökletes emberije", vagy más szóval teste által megrontott istenijét, vagyis a lelkét megigazította. Majd ezzel a helyreállított, vagy megint más szóval "feltámasztott istenijével" az emberijét megtisztította, az az megdicsőitette.
Jézus tökéletes szentségre jutása az "elvégeztetett" kimondásakor következett be. Addig a szelleme nem lehetett tökéletesen szent, és így a "lelki halál", vagy bűn fogsága miatt nem áradhatott ki. De a halál nem tarthatta fogva:
"Ezt pedig mondja vala a Lélekről, a melyet veendők valának az ő benne hívők: mert még nem vala Szent Lélek (itt a szent szellemet szent léleknek fordította Károli, aki a lélek, és a szellem között nem tett különbséget); mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg."(Jn 7,39)
Mivel lélek nélkül nincs belőle való kiáradás, vagyis szellem, ezért a szent szellem fogalma magába foglalja a szent lelket (fordítva nem igaz, csak akkor, ha a lélekhez tartozó test is szent). Ezért amikor az első tanítványok a szent szellemről beszéltek, akkor abba természet szerint beleértették a szent lelket.
Azért írtam a szent szellemet, és a szent lelket kisbetűkkel, mert a test a lélek és a szellem azok egy személy alkatrészei, és nem külön személyek, mint azt a szentháromsághívők tévesen feltételezik.
Az isten és az ember hármasságáról való fenti információ Swedenborgtól, Isten küldöttjétől származik:
Kedves tufaa ! érdekes adottságod van,de nem vagy egyedül,rengeteg ember érzékel több-kevesebb megbizhatósággal a fizikai-vaskos jólismert valóságunkon tuli /para,meta / lényeket.
Ugy hirlik hogy létezik másodtestünk és létezik másvilág is,amelyben és ahol egzisztálunk a halál után.
Érdekes nagyon Pál apostol igéje amikor a földi /romlandó / illetve az égi /romolhatatlan / testeket megkülönbözteti.....hát erről sokat nem tud a hivatalos teologia ,hallgat róla feszt.
Nem tudom, hogy ez a dolog ide tartozik, - bízom benne, mert nem találtam szellem, vagy hasonló részt a fórumban.
Léteznek szellemek, démonok, természet feletti lények?
Ha igen, miért nem látjuk őket?
Sokat foglalkozom ezzel a dologgal tudományosan.
HM-hallottam már azt, hogy egy másik síkon vannak amit mi nem láthatunk, nem hallhatunk nem érezhetjük őket, de néha ez a dolog még is abba torkollik, hogy látjuk őket vagy érezzük őket, vagy halljuk őket.
Én is láttam már furcsa dolgokat. amit nem szeretnék tabuként kezelni.
Láttam már szellemeket , és szoktam látni szellemeket.
Leggyakrabban az út mellet, amikor autót vezetek. Ritkán-de látom őket, nem rémisztenek meg , mert nem bántanak, csak ott állnak az út mellet, vagy éppen mennek valamerre.
Sokat vezetek autót, este és nappal is. Leggyakrabban este látom őket.
Amire nagyon emlékszem, amikor az autópályán mentem haza felé.
Egy öreg ember állt az út mellett , és kapálta a betont, és ment egyenesen tovább, nem volt cipője, volt rajta egy barna kalap, úgy 70 éves lehetett, rövid nadrág volt rajta aminek a végén szagatott volt, pár másodpercig láttam.
Utána eltűnt.
Sok szellemet láttam már, de az arcukat csak néha lehet látni, ez miért van? Valamikor nem lehet látni a testüket sem, mint ha sötétség borítaná be őket.
***Közvetetten persze beszüremkedhet, mint olyan, ami támadja az erkölcsöt, az igazságosságot, a testvériséget az emberek között. Ekkor viszont kötelező szólni.***
Ez igaz. Mondjuk én olyasmire gondoltam, hogy ki legyen a pénzügyminiszter mondjuk, hogy olyan azért nem kéne.
Az erkölcsi példázatokhoz az alátámasztás szerintem jól jön a napi történésekből, de az végül is nem politika.
Ha mégis szerepel gyakran és főáramlatként a napi politika az igehirdetésben, akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy az illetőnek nincs mély hite, nem ismeri kellően Jézus tanítását, nem él benne a tanítás. Lényegében véve pótcselekvés az ilyen igehirdetés.
Nos, a közvetlen politikának semmi keresni valója a templomokban. Főleg nincsen akkor, ha az csak pótcselekvés, ahelyett, hogy az Isten Igéjét kutatná a lelkész vagy pap. Közvetetten persze beszüremkedhet, mint olyan, ami támadja az erkölcsöt, az igazságosságot, a testvériséget az emberek között. Ekkor viszont kötelező szólni.
Azt kérdezik itt tőlem ezzel a topikkal kapcsolatban, hogy milyen helyeken használják (akár tételesen (persze a teljesség igénye nélkül :)), akár csak kategóriákban) a pneuma és milyen helyeken a pszükhé szót, és hogy hogyan változik meg ettől a szöveg jelentése. A válaszokat előre is köszönöm
"A probléma valóban az a "Szent Szellem" kifejezéssel, hogy a magyar "szellem" szó állagot (substantia), nem pedig létalanyt (subsistentia) jelöl."
Annyira jellemző! Okoskodás, szellemi bújócska, csakhogy elkerüljék az elkerülhetetlent. Kedves véleményíró: a héber (és arám) ruah, aminek mintájára írhatjuk, hogy Szellem, szintén substantia, minthogy azt jelenti elsődlegesen, hogy szél. A görög pneuma, fuvallatot, szelletet jelent. És kerüljön ide: a latin spiritus (spiro, spirare, spiravi, spiratum) szintén fuvallatot, és nem kis részben már lélegzetet jelent (lásd a mai újlatin nyelveket: respirare: lélegezni az emberi lélegzet általi fuvalom). Hát, akkor most hogyan állunk? Ezt az általad organikusnak (magyarul: szerves) nevezett fejlődés a legkevésbé sem nevezhető szerves fejlődési folyamatnak. Kényszerített volt a javából. A katolikus, a református és az evangélikus hitterjesztés által kikényszerített ál-hagyomány. Nekünk magyaroknak, mint a legtöbb keleti rokonnépnek is számos szavunk, fogalmunk volt a nem-testi valóságra. Ilyenek: az íz, a csín, a lélek, az isa... stb. ezeket nem gazdagította, hanem durván megcsonkította az ide bejövő meglehetősen szegényes fogalomkészletű indoeurópai vallási gondolkodás. Ráadásul, amint már én is írtam itt korábban a lélek kifejezés még csak köszönő viszonyban sincs a Jézus által használt ruah kifejezés jelentéstartalmához. Sőt a lélek fogalmunk éppen, hogy a legalacsonyabb rendű megnyilvánulása a testen túli valóságnak. Igazából csupán az élet jelének mutatkozik. Lélegzik, tehát él. A szentírás eképpen is használja. Meg kell mondjam, hogy ezért van az, hogy az indoeurópai szerzők rettentő mód kínlódnak, amikor a Jézusi tanítás - de a héber vallásosságban szintén jelentkező - belső valóság megnevezésével kénytelenek foglalkozni. Nem véletlen, hogy egészen a 20. századig a lehető legnagyobb ívben kerülték a kérdéskört a nyugati(latin) teológusok. Az egész számukra nagyon megfoghatatlan. Ma sem igazán tudják mihez is kezdjenek vele. Pedig teljesen nyilvánvaló mára, hogy épp ennek, azaz a szellemiség hiányának tudható be a nyugati kereszténység szinte teljes kiüresedése. Tehát még egyszer: a "katolikusok" nem hagyománytiszteletből óckodnak a szellem kifejezéstől, hanem mert nem tudnak mit kezdeni vele. Ez hazánk teológusaira úgy vonatkozik, hogy ők kettős - szellemi - függésben leledzenek: egyrészt Rómától, ahol a latin alapú indoeurópai gondolkodás az irányadó, ennek megfelelően pedig a latin Spiritus kifejezés. Ennek a fordítására viszont valóban jónak látszik a magyar lélek szó, mivel ugyan tágabb értelmű, de nagyobbrészt mégis az emberi lélegzet képéhez igazodik a fogalom. Másrészt függenek a kálvinista-lutheránus vonaltól is, mivel semmi módon nem szeretnének velük összeütközésbe kerülni. Ez a sola scripturás protestáns irány pedig úgy tündököl itthon, mint akik megfellebbezhetetlen tekintélyek a szentírástudományban. Nekik pedig a Károli-fordítás az Istenük. Ehhez képest elég nagyot tévedtek. Sőt! A helyzet az, hogy egészen pontosan tudatában vannak már manapság a tévedésüknek, csak e miatt a fetisizált Károli-kultusz miatt képtelenek kimozdulni a maguk által ásott árokból. S itt azért ne feledjük azt sem, hogy ők, tehát a Mo.-i protestáns teológusok a germán teológiai irányoktól függenek, nem csupán szellemileg, hanem jókora részt egzisztenciálisan is. Szomorú, de így van, s ezt nem lehet leplezni nagy hazafias szónoklatokkal vagy nemzeti zászlóba burkolt templomokkal sem. De mindről legjobban Jézus mondása alapján nyerhetünk bizonyságot: Minden fa a gyümölcseiről(terméséről) ismerszik meg! A jó fának nem lehet rossz gyümölcse, míg a rossznak pedig nem lehet jó gyümölcse! Tessék ezek fényében a magyar nép történelmét vizsgálni: milyen hatással volt ez a fajta gondolkodás ránk. Az Isten mindig egyértelműen jelzi, hogy ki halad jó úton, s ki tévelyeg. A mi népünk elmúlt ötszáz éve szinte üvölti: Ez rossz irány! Erre ne menjetek! Erre szakadék, szakadékot követ! Már alig-alig élünk. Mégis miféle bizonyság szükségeltetik még? Talán teljes kipusztulásunk elegendő jel lesz? Költői a kérdés.
Jób 28:22: A pokol (Abaddon) és halál azt mondják: [Csak] hírét hallottuk füleinkkel!
Zsoltárok 88:12 12Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén (abaddon)?
Jób 31:12: Mert tûz volna ez, a mely pokolig (abaddonig) emésztene, és minden jövedelmemet tövestõl kiirtaná.
Jób 26:6: Az alvilág (seol) mezítelen elõtte, és eltakaratlan a holtak országa (abaddon).
Példabeszédek 15:11: A sír (seol) és a pokol (abaddon) az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.
Példabeszédek 27:20: [Mint] a sír (seol) és a pokol (abaddon) meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek.
11Királyukul pedig a mélység angyala vala felettök; annak a neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, [azaz Vesztõ] a neve.
Ezekből is kiderül, hogy az abaddon a pokollal egy kategóriában emlegetett hely. Legártatlanabb értelmezésben a pokol szinonimája, de semmiképpen sem kellemes hely. Véleményem szerint abaddon egy pokoltól független hely, ahol gonosz angyalok vannak fogva tartva. A „vesztő” nevet pusztítónak, vagy terminátornak is fordíthatnánk. Isten nem véletlenül tartja fogva ezt az angyalt, és a szolgáit.
Aubry kedves,nem én találtam ki,hogy a mélység a pokol.
Benne van Mózes énekében.
" Mert tűz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig,megemészti a földet, és gyümölcsét,és felgyújtja a hegyek alapjait." 5.Mózes 32:22.-
Bizony,bizony abry, abaddon,a mélység angyala ,akit jehova tanui Királyuknak tartanak és magukat az ő sáskaszolgáinak tekintik,bizony nem más,mint a pokol angyala, aki a Jelenések 20: 13,14 tanusága szerint gyehennára kerül.
A probléma valóban az a "Szent Szellem" kifejezéssel, hogy a magyar "szellem" szó állagot (substantia), nem pedig létalanyt (subsistentia) jelöl.
Ráadásul a nyelv nem egy analitikus, "tervezett", hanem organikus valóság, amelynek értelmezéstani (hermeneutika), nem pedig tisztán gondolatelméleti (logika) alapjai is vannak.
Egy nyelvnek is van ilyenkép organikus hagyománya. A hagyományhű katolikusok éppen ezért is óckodnak az ilyen újításoktól.
A nyelvnek a régies magyarság (régi bibliafordítások, liturgikus szövegek) inkább ad egy szentnyelvi réteget, ahogy az ószláv esetében van, mégha a nyelvi struktúra pidginizálódott is időközben, avagy egyes szavak jelentéstartalma megváltozott.
Azaz a nyelv nem csupán grammatikai és logikai, hanem hermeneutikai kategória is.
