Először is: valójában nem én szánom, a népek maguk választják ezt. Amikor milliók vándorolnak, később letelepednek, összeházasodnak más népek fiaival-lányaival, az már túlmutat az egyéni célokon, az már az egész társadalmat érinti. Ez biztosan meg fogja változtatni a kialakult nemzetállami struktúrát, ha tetszik neked, ha nem. Nem pár éven belül, de előbb-utóbb. Persze olyan is van, hogy az unoka ellátogat nagyszülei hazájába, akár le is telepdik ott (kérdés, hogy melyik nagyszülő hazájában?), de ez nem változtat semmin. És nem kell kétségbe esni, hogy majd "gyökértelenül" milyen rossz lesz. Az első generációnak talán igen, de a másodiknak/harmadiknak már lesznek új gyökerei. Fogd fel a nemzetállamok megszűnését úgy, mint egy természetes társadalom fejlődési lépcsőfokot. Ősember-egyén, törzs, törzsszövetség/városállam, nemzetállam, államszövetség. Az átmenet mindig nehéz, de eddig az utána jövő forma is élhetőnek bizonyult. Miért nem sírod vissza a törzsi társadalmat? Valamikor Velencének nagykövetsége volt Rómában, az athéni lenézte a bunkó spártait, a spártai a puhány athénit. Ma pedig nemzetállamok. Egyes hagyományok, szokások eltűntek a történelemben, nem kell sajnálni, helyettük lettek újak. A nevetséges rinyálás és a még szánalmasabb paranoiás zsidózás helyett észre kellene venni, hogy a történelem nem áll meg, nem "fagyott be" valami nektek tetsző dátum pillanatában, hogy aztán ahoz lehessen mérni mindent, igazságot, erényt, jót és rosszat. Persze lehet mantrázni is: "legyen úgy mint régen volt", ha ez kényelmesebb.
A cserépedények számát nem szaporítanám, mint letnebb megtette valaki, de nagyon-nagyon nem tetszik a beírásod.
Igazságodat nem vitatva kérdem: mit szól pl. ahhoz, hogy vannak olyan emberek, akiknek a nagyszüleik valamikor kivándoroltak valamelyik amerikai országba, a szülők ott születtek, s az unokák felcseperedve elkezdtek nosztalgiávl gondolni arra a „hazára”, melyet a szülők sem ismerhettek? Sokan ellátogatnak Magyarországra, s néhányan itt is maradnak.
A határok kinyitása, az emberi szabadság ilyen világraszóló kierjesztése nagyon nagy dolog. (Régebben mestervizsgát is csak az a legény tehetett, aki több országott megjárt, több országban elleste, kitanulta azt, hogy ott miképpen űzik mesterségét.)
De gyökértelenül, néphez, hazához kötöttség nélkül lehet élni? Lehet. Két népet is említhetnék, de nem teszem. Egyik többé-kevésbé be tudott illeszkedni más népek világába, de igyekszik azt (legalábbis a maga számára) a saját képére formálni. A másiknak ez sem sikerült a mai napig, sehol.
Amíg nemzeti válogatottak vannak, addig nem féltem a nemzeteket.
Vagy talán EU-zászló alatt Örömóda fog szólni az olimpiákon, világbajnokságokon győztes sportolóinknak? Európa-válogatott fog indulni a világversenyeken? (ezek ugyebár azt jelentenék, hogy a térséget kevesebben képviselnék, mint most) Az Európa-bajnokságok megszűnnek, vagy átalakulnak klubok, egyesületek versenyévé?
A Magyar Köztársaság Alkotmányának 29. § (1) bekezdése rögzíti a köztársasági elnök legfőbb feladatát: kifejezi a nemzet egységét és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.
"Ráadásul fenn áll a veszélye, hogy ilyen intézmények aláássák az ország függetlenségét"
Ássák csak alá, minél jobban, a nemzetállamoknak pár generáción belül úgyis végük lesz. Milliók vándorolnak már ma is a Európa egyik végéből a másikba, ez biztosan elő fogja segíteni a nemzeti jelleg háttérbe szorulását. Kollégám gyereke Angliában dolgozik évek óta, most Spanyolországba nősül, ott kapott jó állást. Az első generáció még kötődik az anyaországhoz, hazautalja a pénzt, de az ő gyerekeik már nem fogják.
"Európa elnökének" eleve nem lehetne nevezni, hiszen mitől lenne ő elnöke a norvégoknak, izlandiak, svájciaknak, oroszoknak?
(megjegyzem, az Európai Parlament, Európai Bizottság, Európai Tanács - nem Európa Tanács! - helyett is helyesebb lenne EU-parlamentről, EU-bizottságról, EU-tanácsról beszélni, hiszen a kívülállókról azt sugallja az elnevezés, mintha ők nem európaiak lennének)
Tudom sajnos... Európának k*rvára újra kéne definiálnia önmagát. Hamarosan olyan világpolitikai helyzetben találja ugyanis magát, hogy rádöbben: neki nem osztottak lapot. Európának kifelé erősnek kell lennie, különben a többiek csontról csontra zabálnak fel.
Van ennek létjogosultsága, én ezt támogatnám. Persze félévente odaválasztott, fogadásokon elkoktélozgató bábelnökre semmi szükség, de egy keménykezű, jogosultságokkal körbebástyázott, min. 5 éves ciklusra választott karizmatikus vezető, az már igen, ez a jövő.
Ha európai világhatalmi tényező akar lenni, ez csak centralizált, egy gépezetként működő szuperhatalomként képzelhető el, aki az akut helyzetekre, konfliktusokra gyors, határozott és hatékony válaszokat tud adni, akkor kell elnök, akár orosz, akár amerikai mintára. A vetélytársainknak - Usa, Oroszország, Kína - mint kemény elnöki rendszerük van, csak így lehetünk versenyben. Ez a jövő.