A világ egyik legnagyobb és legnépesebb országa, mégis keveset tudunk jelenéről, s még kevesebbet múltjáról. Az archaikus korszak külön világ, a modern india megértéséhez gondoltam a nagymoguloktól érdemes átnézni történelmét.
Persze, csak egy apróság: ez nem orientalisták zártkörű, szakmai fóruma. Tehát, ami nem hibás (mint az általam és általad is említett mohamedán) az nyugodtan alkalmazható. A magyar nyelv egyébként többek közt azért szép, mert tele van szinonímával, rokonértelmű szavakkal. Így egy-egy dolgot akár többféleképpen is megnevezhetünk.
"Az arab iszlám szó jelentése "önalávetés" vagy "megadás" Allahnak, illetve "megbékélés" Allah akaratával. Az iszlám vallás gyakorlói ugyancsak arabul a muszlim-ok, akik alávetik magukat Allahnak, akik megbékélnek Allah akaratával. A "muszlim" helyett elfogadható a szó "mozlim" változata, illetve a régies "muzulmán", amely az arab muszlim török változatából (müszülmén) ered – de egyik sem ajánlott. A "mohamedán" megjelölés viszont kifejezetten kerülendő, mert a muszlimok elutasítják, hogy vallásuk alapítójáról, tehát egy emberről nevezzék el őket, mintha Mohamed követői lennének, és nem Allahé."
forrás: apologia.hu
Vagyis: a "muszlim" melléknéven kívül nem ajánlott mást használni. De egyébként bármelyik hozzáértő orientalista is ezen a véleményen van.
A legnagyobb pedig Aurangzeb halálakor (1707), nálam már csak a déli csücsök hiányzott a szubkontinensből.
Igen én is erről beszéltem... Aurangzeb hódításai hatalmas méretű szintiszta hindu területeket csatoltak a birdalomhoz. És itt nem csak a vallás az érdekes. Míg északon a muszlim igazgatásnak, és a két (ill. több) vallás együttélésének több évszázados hagyománya volt, addig délen mindez újszerű volt, és értelemszerűen baromi nagy ellenállást váltott ki.
Ráadásul Aurangzeb a hatalmát, a korábbi moguloktól eltérően szinte kizárólag a hadseregre alapozta, ez pedig északon is szembefordította az elitet a központi uralommal. A lázadások amik végül a birodalom széthullását okozták, már Aurangzeb uralkodásának második felében kitörtek, és Aurangzebnek nem is sikerült elfolytania őket.
Megjegyzem nem értem, hogy Nagy Sándor birodalmának sorsa miért nem jó példa arra, ami a mogulokkal történt. Nagy Sándor elfoglalt egy csomó egészen elétrő szokású területet, majd halála után a birodalom felbomlott, a szakadás pedig nagyjából a hagyományos kulturális, politikai határok mentén következett be. Annak ellenére, hogy a makedón elit Baktriától Egyiptomig és Hellaszig hatalmon maradt, a birodalom felbomlott.
A moguloknál is nagyjából ez történt, a mogul birodalomból létrejövő többé kevésbé független politikai alakulatok többségében a mogul dinasztia (de legalábbis a helyi muszlim elit) maradt hatalmon. - kivéve a Közép-Indiában.
Ráadásul a mogul birodalom formailag nem szűnt meg, a nagymogul elsőségét ezek az államok nem kérdőjelezték meg, és nem is nevezhető kizárólag formálisnak a kapcsolat.
(erre csak egy példa: a plassey csata kimenetelét döntően határozta meg, hogy Siraj ud Daula saját csapatainak nagy részét a nagymogul felszólítására Delhibe rendelte, mivel az afgánok 1756-ban is megtámadták és kifosztották a várost.)
dehát "India" abban az időben nem jelenthetett mást, mint a szubkontinenst... Indiát, mint államot, országot emlegetni a XVI-XIX. századdal kapcsolatban anakronizmus.
Igen, csak Indiát írt, nem a szubkontinenst, ezért pontosítottam rá. Egyébként kis eltérés volt, mivel a mogulok említett két korszakában Afganisztán nagy része is fennhatóságuk alatt állt ( Kandahar és Kabul vidéke), a Khiber-hágónál viszont véget ér a minden értelemben vett India.
Viszont van amit nem tudok, Nepál is beletartozik a szubkontinensbe, vagy sem?
ezzel vigyázzunk, India földrajzi fogalom, és nem azonos India állam területével. Pakisztán, Nepál és Banglades ugyanúgy az indiai szubkontinens részei mint India állam.
Figyelemre érdemes okfejtés. A méretekkel kapcsolatban azért vitába szállnék - ugyanis a nagymogulok birodalma nem csak Észak-Indiára terjedt ki! Jehangir (1605) ugyan dél és kelet India valóban nem a birodalom része, de hozzá tartozik a mai Pakisztán, Afganisztán (kivéve törzsi terület, már akkor is!) Bangladesh és Nepál területének nagy része - ami több, mint a mai India. A legnagyobb pedig Aurangzeb halálakor (1707), nálam már csak a déli csücsök hiányzott a szubkontinensből.
http://orbat.com/site/maps/india/india/1701.jpg
Egy nagy birodalom egyben maradásához nem kell feltétlen homogenitás, néha az egyéniség is elég, lásd Nagy Sándor, a makedonok elenyésző kisebbséget alkottak benne. Nagy Sándor halála után sem ezért esett részekre. Aurangzeb is egyben tudta tartani a saját birodalmát.
Széchenyi Zsigmond 30-as évek második felén írt Nahar, Indiai utinaplójában is felvetette: nem érti, a sokkal nagyobb lélekszámú hindu közösséget hogyan tudták a hódító mozlimok annyi időn át uralmuk alatt tartani. Van valakinek erre logikus magyarázata?
Néhány ok, ami gyorsan eszembe jutott
1) szerintem érdemes tisztázni, hogy a muszlim uralom soha nem terjedt ki egész Indiára. A mogul birodalom is ideje nagy részében csak északra terjedt ki, ahol viszont vallásilag igen kevert volt a népesség, számos helyen kifejezett muszlim többséggel.
Sokak szerint a mogul birodalom bukását éppen Abuzangreb hódításai okozták, aki csaknem egyharmaddal növelte a birodalom területét, - viszont ezen a területen szinte egyáltalán nem éltek muszlimok.
2) Más részről a hindu vallásra, mint közös - identitásképző hitre tekinteni szerintem a középkori indiában anakronizmus. A hinduizmus számos, egymáshoz nem, agy csak lazán kapcsolódó tradíciók sokasága volt, szemben a szunni iszlámmal, amely már akkor is identitásképző volt.
3) A muszlim dominanciát az is erősíthette, hogy az indiai hagyományokkal szemben befogadó volt, és nagyfokú mobilitást tett lehetővé. (magyarul... a kasztrendszerben egy maghatározott alacsony kaszthoz tartozó emberke muszlimmá válva átléphetett a kasztkorlátokon, és akár legfelsőbb állami hivatalokig vihette) - ergo a középkori indiai társadalmak leghatékonyabb, legmobilabb elitje szükségszeráen muszlim volt - vagy muszlimmá vált. (ez a korszak ért véget a szipolylázadás után, bár hatásai napjainkig érezhetők)
4) Azt sem árt figyelembe venni, hogy itt nem egy folyamatos uralomról van szó. Észak-India története nagyjából abból áll, hogy az északnyugatról érkező nomád, félnomád népek betörnek, egy ideig uralkodnak, majd beolvadnak. Így volt ez már az árják, a jana invázió, a szkíta, parthus, és a perzsa invázió kapcsán is.
Egyszerűen annyi történt, hogy a VIII. sz elejétől ezek a félnomád, nomád népek muszlimokká váltak, így későbbi betörések mind muszlim betörések voltak - ennek keövetkeztében pedig az egyik muszlim elit váltotta a másikat.
Hm... a muszlim a helyesebb ... tekintve, hogy az arab مسلم szónak nincsen olyan elfogadott átírása, amelyben z-nek lehetne átírni, a magyar sz hanggal egyébként is megegyező hangot.
Persze a mozlim, vagy muzulmán, ennek az eredeti szónak az alaktorzulása, tehát, ha egy nyelvben ez terjedt el, nyilván nem hibás használni.
Az útleírások szerint ugyanúgy voltak mozlim kézművesek, földművesek, mint a hinduk közt, a maharadzsák többsége mégis előbbiek közé tartozott. A korai korszakban nyilván a hódítók közt meghatározó volt a katonáskodás, de ez később csökkent, különösen az angolok megjelenése után, a hatalomgyakorlók köre mégis alig változott
Széchenyi Zsigmond 30-as évek második felén írt Nahar, Indiai utinaplójában is felvetette: nem érti, a sokkal nagyobb lélekszámú hindu közösséget hogyan tudták a hódító mozlimok annyi időn át uralmuk alatt tartani. Van valakinek erre logikus magyarázata?
Zahir ed-din Mohamed Bábur apai ágon Timur Lenk leszármazottja, dédunokája volt. Anyai ágon az ősei között tisztelhette Dzsingisz kánt is. Egyik felesége Mohamed, az iszlám prófétájának a leszármazottja volt.
Hm, azért volt Francia Keletindia Társaság is, a La Compagnie française des Indes orientales or Compagnie française pour le commerce des Indes orientales - amelyet még a regények által befeketített emlékű Richelieu bíboros hívott életre, majd Colbert szervezett újjá. Meg is voltak a kiinduló bázisaik, Karikal, Pondicherry, Yaman Kelet-Indiában, Mahé délnyugaton és Csandenagar Bengáliában. Igen ám, de az európai háborúkat kihasználva az angol társaság sikeresen visszaszorította bázisaira a franciákat ( akik több területet birtokoltak a XVIII. század közepéig, mint az angolok).
A versaillesi szerződésben 1783-ban a franciák elismerték India angol érdekeltségét. Érdekes a franciák később sem tanúsítottak jelentőséget Indiának, hanem inkább Indokínát hódították meg. A gyarmattelepeik 1948-ban 509 km2 volt, 362 ezer lakossal és csak az angolok után, 1954-ben távoztak. ( hivatalosan, jogilag 1956 május 28-án).
Egyébként a portugálok, angolok és franciákon túl a hollandok és a dánok (!) is rendelkeztek gyarmattelepekkel Indiában. Utóbbiak, ha jól emlékszem eladták birtokaikat.
az angol és a francia gyarmatosítás között minőségi különbségek voltak. a francia gyarmatosítás elsősorban egy dinasztikus politika része volt, maga az állam volt az elsődleges kezdeményező, míg az angolok esetén inkább a polgárság és nagy szerepe volt a magántőkének. ez sokkal szélesebb körű erőforrások felhasználását tette lehetővé.
Az európaiak közül elsőként a portugálok jelentek meg Indiában és alapítottak sikeresen telepet (Goa, amely az utolsóként felszabadult indiai gyarmat volt!) és a franciák is sikeresen megvetették lábukat ( Pondischerry) mégis az angolok tudták a szárazföldre kiterjeszteni a befolyásukat. A nagyobb hajózási, kereskedelmi kapacitás lehetett az oka, vagy az okosabb politizálás, hogy lekörözték a franciákat?
Lehetőség szerint ebben a topicban maradjuk a címben szereplő korszakon belül. A forrást egyébként megadhattad volna :)
Jah, s bizonyos dolgokban hiányos, hogy ne tendenciózusnak nevezzem, pl. ilyen apróságok nincsenek benne, mint ami a Pallas nagylexikonban is szerepelt: "Ujabban a brit kormány az önkormányzat eszméjét igyekszikk I.-ban is megvalósítani. 1882 óta a nagyobb városok (és számos kisebb város is) a belügyeiknek vezetésére hivatott bizottságok nagyobb részét szabadon választják; ezen bizottságok többsége, néhol pedig minden tagja, benszülöttekből áll."
Tehát a gaz ángilusok jelentős önkormányzatot adtak a nagyvárosoknak, a mindegy 600 maharadzsa országa pedig a kezdetektől szerződésben rögzített szövetségese volt az Egyesült Királyságnak, s nagyfokú önállósággal rendelkeztek.
Az Indiáról alkotott nyugati képet igen sokáig Hérodotosz történetírói munkássága határozta meg, aki a Görög-perzsa háborúk című munkájában foglalkozik Indiával. Hérodotosz Indiát a Kelet határaként tekintette, szerinte India partjait egy világóceán mossa. Az India kifejezés tulajdonképpen nem indiai eredetű. Dareiosz, a Perzsa Birodalom uralkodója i.e. 518-ban éri el az indiai szubkontinens nyugati határait. Ő a területet az Indus – folyóról nevezte el. Az óind nyelvben a folyó a Szindhu, Az óind és óperzsa nevek rokonsága folytán a Szindhu alakból Hindu, területnévként Hindus lett. Az Indiai Szubkontinens földrajzi határai: Hindúkus és Himalája elválasztja Afganisztántól és Belúcsisztántól, Tibeti – fennsík elválasztja Belső – Ázsiától, Burmától az Alacsony Himalája vonulatai: Nága, Manipuri és Mizóhegyek; valamint a Bengáli – öböl, az Arab-öböl, és az Indiai – óceán. Később Nagy Sándor is eljut Indiába az i.e. IV. században, azonban India meghódítására nem vállalkozott. Az Indiáról kialakított nyugati kép a XVIII. században jelentős változásokon ment keresztül, amikor az angol gyarmatosítás következtében megkezdődik India tudományos kutatása, létrejön az indológia tudománya. 1784-ben Sir William Jones Kalkuttában létrehozza a Bengáli Ázsia Társaságot, amelynek keretében tudományos eszköztárral kezdődik el az ókori India régészeti feltárása.
2. Indus - völgyi civilizáció ( harappai civilizáció) India történelme az i.e. IV. évezredbe nyúlik vissza Az első fejlődési szakasz két meghatározó központja: Harappa és Mohendzsódáró, amely két igen fejlett település a mai Pakisztán területén található. A két város régészeti feltárása a XX. században valósult meg. Mindkét város mérnöki pontossággal tervezett település (egyenes, merőleges utcákkal, fejlett csatornahálózattal). A városok két jól elkülöníthető részre osztható: egy alsóvárosra és felsővárosra. A felsőváros központi része a citadella, ahol az elit lakott, valószínű, hogy a papi elit. A felsőváros, mivel egy dombra épült védettséget biztosított a rendszeres özönvízszerű esőzések ellen, illetve az Indus áradásaitól is. Az alsóváros különböző negyedekre osztható foglalkozási ágaknak megfelelően. A házak égetett téglából készültek. A leletek között találunk egy rituális fürdőt, amelynek a később kialakuló hinduizmusban is központi jelentősége lesz. Legfontosabb tárgyi leletek a pecsételők, amelyeken található írásjeleket mind a mai napig nem sikerült megfejteni. A pecsételőkön található állatokból és jelekből következtetni lehet két dologra: az Indus-völgyi civilizáció kereskedői tengeri kereskedelmet is folytathattak, másrészt az Indus-völgyében más éghajlati viszonyok uralkodtak az i.e. IV- II. évezredben. A pecsételők között találkozhatunk ún. proto-Síva ábrázolással, aki a későbbi időszakban kiemelt jelentőségű istenséggé válik. A nyelvük valószínűleg valamilyen proto-dravida nyelv lehetett. Harappa fénykora valószínűleg i.e. 2300-1750 körül volt, míg Mohendzsódáróé i.e. 2154- 1864 között lehetett. Az akkor meghatározó istenek jelentős részével a későbbi időszakban csak mint jelentéktelen istenekkel találkozunk (pl: Agni=tűz istene, Indra=hadak istene, Varuna=vizek ura). Sajátos vallásrendszer: termékenységszimbólum az anya és a teremtés és az élet körforgása megjelenik a kultuszokban. Kialakult lassan a férfi teremtőerő kultusza, amelynek következtében megjelent a népi és a theologizált vallásnak a kettőssége. Az Indus-völgyi civilizáció hanyatlása az i.e. II. évezredben következett be. A hanyatlás legfontosabb okaként korábban az i.e. 1500 körül bekövetkezett árja népek betörését tartották, akik északi irányból érkeztek a térségbe és az indoiráni nyelvcsaládba tartozó nyelvet beszéltek. A tudomány mai állása szerint azonban az árják (jelentése nemes, előkelő) már letelepedtek a térségben, amikor a hanyatlás elkezdődött. Valószínűsíthetőbb más okok: az éghajlat drasztikus megváltozása, a talaj szikesedése, illetve az Indus folyó egyre pusztítóbb árvízei. Az árja betörést követően a korábban proto-dravida nyelvet beszélők egy része megindul Dél-India felé, és benépesíti a térséget. Dél-Indiában (Tamil Nadu) ma is dravida nyelvet beszélnek, és megfigyelhető egyfajta kulturális szembenállás az északi területekkel. Dél- Indiában sokkal jelentősebb a Síva-kultusz, mint Észak-Indiában. 3. A védikus korszak (i.e. 15. századtól az i.e. 8. századig) Ebben a korszakban a civilizáció központja eltolódik az Indus-völgye felöl a Gangesz- völgyébe, amely mind a mai napig meghatározó. Ma tudományos vita folyik arról, hogy folytonos-e vagy sem az indiai történelem. Az ősárják által magukkal hozott istenvilág és a szent könyveket, rituálékat jelenti. Megváltozik az istenek szerepe, például Indra szerepe eltűnik. Az árják elfogadták részben az istenvilágot, valamint a lélekvándorlás korábban kialakult rendszerét.
A hódítók nomádokból letelepedettekké váltak, de törzsszövetségeik felbomlottak, s a meglevő struktúrába integrálódtak. Az árják megtartották nyelvüket, de az ősárja nyelv átalakult. A hinduizmus egyik alapja ma is védák ismerete és elfogadása. A Véda szó tudást jelent. Egy egyetemes törvény, amely az egész világot kormányozza. Szóban hagyományozódott át. A 18-19. században jöttek rá a nyelvrokonságra – a Rigvéda és az Aveszta közös isteneket tartalmaz. A Véda szó szerint „ hallomás útján megismert” tudást jelent. A risik (bölcsek) isteni kinyilatkoztatás útján jutottak hozzá. A muszlim hódítás idején került sor a lejegyzésükre. A Védákhoz sorolható még a bráhmanák (magyarázószövegek) és áranjakák (erdei értekezések) és az upanisadok (titkos tanítások). A Védákkal kapcsolatos tudást csak a 19. században ismerték meg az európaiak. A védák tudását a papság, a bráhmanák közvetítették a hétköznapi ember felé. Négyfajta véda létezik: 1. Rigvéda: himnuszgyűjtemény, mintegy 33 istennek szólnak; legjelentősebb a négy közül; 2. Jadzsurvéda: az áldozati rítusok elvégzésének módja 3. Atharvéda – varázsigéket tartalmaz 4. Számavéda – himnuszok éneklési rítusa (milyen dallamban, milyen formában kell őket énekelni) Ebben a korszakban kezdődik el az indiai társadalom tagozódása. Nagy szerepet játszott ebben az áldozatok bemutatásának fontossága, amely kezdetben még az emberáldozatokat is magában foglalta. Leggyakrabban azonban állatokat (kecske, ló, szarvasmarha) áldoznak. Az áldozatok bemutatása igen bonyolult szertartás volt, ugyanis pontosan ismerni kellett a védákat, amely egy privilegizált papság kialakulásához vezetett el. i.e. 1300-tól 900-ig létrejön az ún. varna-rendszer (jelentése szín). Négy varna létezik: 1. Brahmana varna: papság áll a hierarchia csúcsán, ismerik a védákat, szertartások lebonyolítói, A későbbi századok során ide kerül az egész értelmiség. Ismerték a védikus szankszrit nyelvet (ezen a nyelven íródtak a védák). Ez a privilégium oda vezetett, hogy politikai hatalommal is rendelkeztek. Hihetetlenül gazdagokká válnak. 2. Ksatrija varna: katonák és uralkodók; feladatuk az ország védelme ill. irányítás 3. Vaisja: kereskedők, földművesek, kézművesek – akik az anyagi javak előállításával foglalkoznak 4. Sudra – legalacsonyabb csoport. Előző hármat kellett kiszolgálni. Vagyontalan szolgaként funkcionáltak. Első háromba tartozókat kétszer születetteknek hívjuk (dvidzsák) – mert átestek egy beavatási szertartáson, ami által újjászületnek. Minden egyes varnának megvannak a kötelességei, amit meg kell tennie az odatartozó egyéneknek. Minden varnához tartozik egy dharma és egy kharma (lásd késöbb!) Varnarendszer ekkor még nem merevedett meg – újjászületéssel feljebb lehet kerülni. Egymás közötti házasságot is engedélyezték. Ételt is elfogadhattak a másik varnába tartozóktól (ez később már nem jellemző) Létrejön a négy életszakasz fogalma I. Tanítvány korszaka: hat-hétévesen elkerül egy tanítóhoz, aki megtanítja a különböző rítusokra, a védák ismeretére és általában az erényes életre – varnánként eltérő időszakig tart – brahmanáknak tart a legtovább. A tanítvány korszakot egy
bizonyos beavatási szertartás zárja le, amitől kezdve jogosult a szent fonal/zsinor viseletére a tanítvány II. házigazda korszak: családalapítás, anyagi javak szerzésére vonatkozik III. erdőlakó szakasz: felnőnek a gyerekek, elérkezik az időskor előtti állapotba a hívő, ekkor mindenféle vallásos cselekedetnek, zarándoklatoknak, érzéki örömöknek szenteli életét. IV. Lemondás időszaka: Az anyagi javaktól és egyéb vágyakról való lemondás, amely végén az újjászületéshez vezet 4. Brahmanizmus vagy epikus korszak (i.e. 6. századtól) Onnan kapta a korszak a nevét, hogy erre az időszakra válik meghatározóvá a „papság” hatalma. Az áldozatok bemutatása révén jelentős politikai hatalomra és gazdagságra tesznek szert. Az általuk bemutatott áldozat kezdett öncélúvá válni. Kezdett kialakulni a társadalmi ellentét. Hatalmas jutalmat kaptak az áldozatokért a brahmanok. Elkezdett az állatállomány fogyni (több száz állatot is áldoztak néha – öncélúan) -> változásokat idézett elő. Epikus korszak pedig azért, mert ebben az időszakban születnek meg a híres nagy indiai eposzok, a Mahábhárata (Pándavák és Kauravák testvérháborúja) és a Rámájana (Ráma király) története. Ezen eposzok nyelve az ún. epikus szanszkrit. A két eposzt ma már megfilmesítve is élvezheti az indiai lakosság, amely a hindu nemzeti tudat részét képezi. A Mahábhárata egyik fejezete a Bhagavad-Gíta (a Magasztos szózata vagy éneke), amelyben Krisna kifejti Ardzsunának (híres hadvezér) a hinduizmus alaptételeit. Az egyik törzs vezetője erkölcsi dilemmával küzd – vállalja-e a háború indítását vagy sem, ugyanis az ellenfél rokona volt. Ebben a részben Krisna intéz szózatot a hadvezérhez és feloldja az erkölcsi dilemmát. „Akinek szívét bölcsesség tölti el, az nem gyászol sem élőt, sem halottat … a lélek törhetetlen és elpusztíthatatlan… A bölcs úszik az életben, de belé nem merül… A test elmúlik, de a lélekhez fegyver nem érhet…A lélek oszthatatlan, ősi, hozzáférhetetlen…Semmi sem illik annyira a született harcoshoz, mint a derék csata… ha kitérsz a harc elől, holott rendelt kötelességed ez, bűnt követsz el…” /Baktay Ervin fordítása/ A Magasztos szózata szent irat a hinduizmusban, és egyfajta isteni kinyilatkoztatásnak tekinthető. Ennek ellenére azonban a hinduizmus nem kinyilatkoztatott vallás. Ez a korszak az asszimiláció kora Északon (árja és nem árja népek között), Délen pedig még mozgásban vannak a dravidák. Az i.e. VI. század környékén társadalmi reformok kezdődnek el, amelyeknek központi témája a brahmin-ellenesség. Ebben az időszakban születnek meg az ún. heterodox vallási rendszerek (buddhizmus, dzsainizmus), amelyek elutasítják a hinduizmus alaptételeit (amely értelemszerűen az ortodox vallási irányzat). Két fő heterodox vallás: dzsainizmus és buddhizmus. Dzsáinizmus – alapítója Dzsinna (Győztes). Egyik alaptétel az ahimsza (nem-ártás) elve; semmilyen élőlénynek nem árthattak (se növény, se állat) – gyakran halálra koplalták magukat – aszkéta életmód. Fatalizmus: minden eleve el van rendelve (a tetteink nem számítanak). Öt fontos fogadalmat tettek: Ahimsza (nem-ártás); igazmondás; tilos lopni; szüzességi fogadalom; szerzésről (vagyon javakról) való lemondás. Indiában ma a lakosság kb. 0.5% követi. Főleg a kereskedők és pénzügyi szakemberek körében volt népszerű. Buddhizmus – Buddha; fiatalkorában gazdag ember udvarában nő fel, kikerül az utcára – megismeri a főbb problémákat – aszkézist – 49. napon megvilágosodik (Buddha lesz) – arany középutat kell követni (se nem aszkéta se nem tékozló életmód). Négy nemes
igazság: 1. minden létezés szenvedés; 2. a szenvedés oka az önző vágy; 3. vágy v. szomj kiölésének igazsága; 4. azok az utak, ahogy kiölheti ezeket a vágyakat az ember magából - arany középút (nemes nyolcágú ösvény); Kezdetben a buddhizmus a legerősebb – bizonyos ideig átveszi a vezető szerepet Indiában; majd kiszorul India területéről – Indián kívül követik. Ma kb. a lakosság 1-2 % buddhista Indiában. Kiszorulás oka – nem tudta a vallás szerepét betölteni, mert elvont filozófiai rendszer volt (inkább, mint vallás) A társadalmi változások hatására a brahmanizmus átalakul, mindenféle népi hatásokat magába olvaszt és kialakul a hinduizmus A hinduizmus jellemzői ma a lakosság 82-83% hindu hívő, amely több mint 800 millió főt jelent. Indián kívül kis számban élnek, főleg Bangladesben, Nepálban és a XX. század óta Nyugat-Európában és az Egyesült-Államokban is. Nem kinyilatkoztatott vallás – szemben a kereszténységgel vagy az iszlámmal, hanem egy hosszabb fejlődési folyamat eredménye. Hindunak csak születni lehet, áttérni nem. A hinduizmus nem térítő vallás. A hinduizmus területhez kötött vallási rendszer. Minden egy utcasaroknak, falunak vallási tartalma, kötődése van Nincs egyháza, illetve egyházfője Sok-istenhívő – politheista vallás Henotheizmus: csak a hinduizmusra jellemző; minden egyes hindu saját magának választja ki azt az istent, akit követni fog; minden egyes család egy külön istenvilággal rendelkezik; több, mint 3 millió isten van Indiában Népi kultuszok is igen jelentősek a hinduizmusban – nem csak az isteneket, hanem szent helyeket, fákat és állatokat is tisztelnek (lásd tehén) Szent iratok: védák, a két nagy eposz, valamint a Bhagavad-Gíta kharma – dharma tan: Dharma: a jogok és kötelezettésgek összessége; Kharma: a tetteim, cselekedeteim összessége. Minden egy varnahoz meghatározott kharma tartozik. Ha ez összetalálkozik a dharmával, akkor lehetőség van egy magasabb varnában való újjászületésre. A varna-rendszer és dzsáti-rendszer elfogadása A négy életszakasz elméletének elfogadása A hinduizmus szanátana dharma - örök vallás lélekvándorlás vagy szamszára elve (újjászületések sorozata) – hindu hívőknek az a célja, hogy végleg kikerüljön ebből a körforgásból (moksa) – ehhez különböző utak vezetnek (pl. egyik eszköze a jóga – vallási tartalmat jelentő koncentrációs technikának minősítendő); Három nagy isten (Trimurti – háromalakú v. háromarcu) 1. Brahma – teremtő isten (mindent átfog, mindet áthat) világ teremtési folyamataiban játszik szerepet; kevesen követik 2. Visnu: fenntartó isten; az ő követői a vaisnavák irányzata (elfogadják az összes istent, de leginkább őt emelik ki) Nagyon sok megjelenési formája van (ilyen például Krisna v. Ráma v. Buddha személye sokak szerint) 3. Síva: pusztítva megújító, (saivizmus – Sívát állítja a központba) ő felelős a lélek körforgásáért; Dél-Indiában kiemelkedő; táncoló Síva alakja meghatározó
V. Maurja - dinasztia (i.e. 4. századtól - i.e. 2. századig) Indiai szubkontinens politikai egysége ekkor jött létre legelőször. Közigazgatásilag szervezett – centralizált állam. Asóka császár (ő a legjelentősebb az összes ekkor élt uralkodó közül) – ie. 268-231-ig élt. Külső hódításokat is folytatott, azért hogy India egységét létrehozza. Vallási szempontból ő a legtoleránsabb. Egyik hadjárata után áttér a buddhizmusra és megteszi államvallássá. Állatáldozatok öncélú voltát megtiltotta (ami az állatállományt elapasztotta…). Az ő uralkodása alatt ül össze a harmadik buddhista zsinat és döntenek arról, hogy misszionárius, térítő tevékenységbe fognak kezdeni. Az Asókát követő császárok nem feltétlen voltak ilyen toleránsak – összeomlik a birodalom. Mindenféle gazdasági okok és egyéb okok folytán ez a dinasztia sem tudott egybe maradni – 2. században megszűnik az egység. Különböző külső betörések jellemzik az időszakot. Például Nagy Sándor i.e. 327-ben érkezik a térségbe, de megáll India határánál. VI. Klasszikus korszak vagy Gupta-korszak (i.sz. 4-5. század) Egyértelművé válik a hinduizmus győzelme a buddhizmus felett. Ekkora a hinduizmus már kialakult a mai formájában és innentől kezdve India államvallásaként funkcionál. Legfontosabb társadalmi változás az ún. kasztrendszer kialakulása (portugál eredetű szó; Indiában a kasztokat dzsátinak nevezik, amely születést jelent. A dzsátik a varnarendszeren belül jönnek létre, és az egyén születésétől fogva kerül bele. Az egyes dzsátik foglalkozási ágankét különülnek el, így több ezer dzsáti létezik. Ezáltal megmerevedik az indiai társadalom. Szigorú szabályok kötötték az egyes kasztok közötti kapcsolatot – nem lehet házasodni, ételt elfogadni stb. Az 5. század környékén hun törzsek törnek be az újonnan egységesült birodalomba (északi irányból), illetve gazdasági hanyatlás révén az egységes birodalom felbomlik, és kis fejedelemségekre bomlik (állandóan háborúban állnak). VI. Delhi Szultanátus korszaka (1193–tól a XVI. századig) A VII. században elkezdődő iszlám hódítások elérik India területét. Az indiai szubkontinensen az iszlám vallást leginkább a szufita irányzathoz tartozók népszerűsítik, ugyanis rokon vonásokat is mutat a hinduizmussal. A szufizmus az iszlám misztikus irányzata. Csak India északi részét tudta meghódítani és egységbe foglalni. D-Indiát ezek a hódítások nem érintették. Az afganisztáni székhelyű Gaznavida-dinasztia nevéhez fűződik Észak-India meghódítása. 1193-ban elfoglalják Delhit, majd 1203-ra egész Észak-Indiát elfoglalják
VIII. Mogul Birodalom időszaka (1526-1757) A mogul szó vitézt jelent. Muzulmánok voltak és sikerült egységbe szervezniük teljes egészében Indiát. Sikerült egy sajátos iszlámot létrehozni – indiai iszlám. Mai India lakosságának az iszlám vallás 10-11%-át teszi ki (több, mint 100millió muzulmán) Egyetlen olyan arab-ország nincs a Földön, amelynek lakosságának száma meghaladja ezt a számot! Erőteljes perzsa hatás érvényesült a Birodalomban. Mogul birodalomra a mai Indiában a hinduk nagyon negatívan tekintenek vissza – muzulmánok uralkodtak a többség (hinduk) felett, annak ellenére, hogy egy vallásilag toleráns államot sikerült létrehozni. Legnagyobb uralkodók: Akbar (1556-1605) – ez volt a csúcspontja ennek a birodalomnak; legtoleránsabb uralkodó. Építészetileg is kiemelkedő (Fatehpur Szikri), új központot akart berendezni, de el kellett hagynia, mert nem volt ott elegendő víz. Akbar nevéhez egy közigazgatási rendszer is köthető (közigazgatásilag is létrehozta India egységét); adóbérlő – adószedő rendszer. Aurangzeb (1658-1707): Ekkor érte el legnagyobb területi kiterjedését a Mogul Birodalom. Ő nevéhez köthető a vallási fanatizmus minden formája – hindu templomok ezreit bontatta le és helyükre mecseteket építetett (ez az amire a hindu nacionalisták visszaemlékeznek napjainkban - lásd Ajodhja-i válság a 90-es években- mecsetrombolások napjainkban). Hatalmi vákuum alakul ki, és fanatizmusával nem tudja megtartani India egységét. Érkező európaiak könnyűszerrel töltik be a vákuumot egészen a XX. századig.
IX. A gyarmatosítás korszaka (1757-1947) Már az 1. században érkeznek misszionárius céllal India területére európai keresztények. A nagy fordulópontot azonban a földrajzi felfedezések jelentették. 1498-ban Vasco de Gamma eléri India területét (körülhajózza Afrikát) – ekkor kezdődik el India gyarmatosítása. Létrejönnek a jelentősebb európai hatalmak Kelet-Indiai Társaságai, amelyek közül az angol a legjelentősebb, amely 1600-ban jött létre. Az angol mellett a portugáloknak, spanyoloknak, hollandoknak, franciáknak voltak ilyen társaságai. Gyarmati versengés bontakozik ki az indiai nyersanyagok birtoklása szempontjáért. Az angol-francia versengésből az angolok kerülnek ki győztesen, és 1757-ben Bengália elfoglalásával megkezdődik India gyarmati alávetése. A Kelet-Indiai Társaság (KIT) monopóliummal rendelkezett India területén. Feladata elsősorban a kereskedelem volt. Kezdetben még olcsó kézműipari termékek is áramlottak Anglia területére, de az ipari forradalom után ezt megtiltották. A beáramló nyersanyagok, kincsek révén Nagy-Britanniában kibontakozott az ipari forradalom. Gazdaságilag ezt követően India az olcsó angol áruk felvevő piacává válik. A KIT "állam az államban", ugyanis feladata az adószedéstől kezdve mindenféle kormányzati funkció ellátása volt (háború indítás monopóliuma, pénzversé) Angolok alapítják a legjelentősebb városokat Madrasz, Kalkutta, Bombay 1857-ben kezdődik el az indiai nacionalizmus kibontakozása a szipoj lázadással. Az indiai hadsereg fellázad az angolok ellen (olyan töltényeket kaptak, amit állati zsiradékkal kentek be, ezt pedig szájjal kellett feltépni, amellyel a vallási előírásokat megszegték). Szűk réteg felkelése volt – csak néhány évtized folytán terjedt ki az egész népességre.
1858-ban Viktória királynő feloszlatja a KIT-ot és közvetlen angol irányítás alá kerül India. 1877-ben pedig Viktória királynő India császárnőjévé koronáztatja magát – jogilag is a részévé válik India a brit gyarmatbirodalomnak. Az angol gyarmati közigazgatás épített a helyi, művelt indiai értelmiségre, akik döntő mértékben hinduk voltak. Megszületik az indiai elit, amely Londonban szerzi műveltségét, nyugati életvitel szerint él. Az elit megismerkedik a kor meghatározó eszméjével a nacionalizmussal is. Az indiai muzulmánok kiszorultak a közigazgatásból. Ez az egyik kiváltó oka a mai hindu-muzulmán ellentéteknek. 1885-ben az angolok engedményt tettek az indiai elitnek, és létrehozták az Indiai Nemzeti Kongresszust (INK), amely ma az egyik legjelentősebb párt Indiában. Az INK élére a Londonban ügyvédként végzett, majd Dél-Afrikában élő Mohandasz Karamcsand Gandhi (Mahatma Gandhi) állt, aki 1869-től 1947-ig élt. Mahatma Gandhi vezetése alatt az indiai társadalom széles rétegeit eléri az indiai nemzeti tudat kialakulása (például ígéretet tesz az érinthetetleneknek, hogy megszűnteti diszkriminációjukat és isten gyermekeinek nevezi el őket). A gandhizmus fő összetevői a következők: 1. ahimszá: erőszakmentesség elve, 2. szatjagraha és szvádesi mozgalom: angol áruk bojkottja, ellenállás a gyarmati rendszerrel szemben, 3. szvaradzs: függetlenség kivívása, 4. egység a sokféleségben: India maradjon egységes. Vallási tolerancia a muzulmánoknak. Elutasítja a Muzulmán Liga követelését, hogy Indiát vallásközösségi alapon osszák meg. Tévesen fordítják a gandhizmust passzív rezisztenciának. A valóságban sajnos az erőszakmentesség elvei nem érvényesültek, ugyanis India függetlensége csak véres, fegyveres összecsapások árán valósulhatott meg, amelynek során maga Gandhi is életét veszti. Az angolok támogatták a muzulmánok függetlenségi törekvéseit (oszd meg és uralkodj elve). 1906-ban létrejött a Muzulmán Liga nevű szervezet, amely elvezet Pakisztán állam létrejöttéhez. Vezetője Mohamed Ali Dzsinnah, aki azt a célt tűzte ki, hogy létre kell hozni az indiai muszlim nemzet számára egy külön államot. A két világháború alatt az indiaiak szolidárisan harcoltak az angolok oldalán. A második világháború végén véres hindu-muzulmán ellentétekre, illetve angol-indiai összecsapásokra kerül sor. 1947-ben Mountbatten alkirály bejelenti India függetlenségét.
X. A független India (1947-től napjainkig) Mountbatten – terv: Létre kell hozni két független államot: Indiát és Pakisztánt. Bizonyos fejedelemségeknél maga a fejedelem dönthetett arról, hogy hova akarnak csatlakozni. Kasmír lakossága 80-90%-ban muzulmán volt, de az élén egy hindu fejedelem állt. 1947. augusztus 15-én létrejön India és megalakul Pakisztán is. A hindu fejedelem úgy dönt, hogy Indiához kíván csatlakozni – ekkor pakisztáni csapatok betörnek Kasmír területére (1947 októberében) és fegyverrel akarják elfoglalni (hiszen többségében muzulmán lakosú) első indo-pakisztáni háború (1947-1949) tehát Kasmír kérdése miatt tört ki. A háborút az ENSZ BT 1949. január 1-jei tűzszünete zárja le. Ekkor Kasmír egy része (1/3a) Pakisztánhoz, 2/3-a pedig Indiához került. A BT határozatban követelte egy népszavazás kiírását, amelyet mind a mai napig nem tartottak meg. A független India első miniszterelnöke 1964-ig Dzsawaharlar Néhrú lett, aki folytatta Gandhi örökségét. India a hidegborúban el nem kötelezett ország lett. 1961-ben Nasszer, egyiptomi elnökkel és a jugoszláv Titoval létrehozzák az el nem kötelezettek mozgalmát. India 1954-ben a Pancsa Silában (öt elv) rendezi viszonyát Kínával. Kína azonban 1959- ben rátámad Indiára és az indiai-kínai háború 1962-ben kínai győzelemmel zárul. Néhrú halálát követően kitört 1965-ben a második indo-pakisztáni háború Kasmír ügyében, amelyet 1966-ban a taskenti egyezménnyel zártak le. A harmadik háborúra 1970-71-ben került sor, amikor India támogatta a bengáli nemzeti mozgalmat és Banglades elszakadását Pakisztántól. 1970-ben India barátsági egyezményt köt a Szovjetunióval. India az 1970-es években nukleáris kísérleteket valósít meg, amelyet 1998-ban folytat. A belpolitikában India demokratikus politikai berendezkedést valósított meg. Gazdaságára az államkapitalista fejlődés jellemző. 1950-ben liberális alkotmányt fogadtak el. Az 1970- es években Indira Gandhi a mezőgazdaság reformját, a zöld forradalmat hirdette meg. Ebben az időszakban problémává vált a szikh szeparatizmus, amely Indira Gandhi életébe került. Fiát Radzsiv Gandhit a tamil szeparatisták ölték meg. Pakisztán 1955-ben csatlakozik az amerikai érdekeltségű Bagdadi Paktumhoz, amely a kommunizmus feltartóztatása végett jött létre. Az 1960-as években jelentős politikai kapcsolatra lépett Kínával, amely megrontotta a viszonyát az USA-val. Az 1970-es években a kínai-amerikai közeledés és a SZU afganisztáni intervenciója miatt Pakisztán ismét az Egyesült Államok frontállamává válik. Az 1970-es évek belpolitikai életére az erőteljes iszlamizálás volt a jellemző. 1998-ban nukleáris kísérleteket hajt végre.
Miért nem szeretik a régészek ? "Lenyűgöző" (szerintem a minden , így a régészeti leletek is a kultúra része, miért félsz, hogy alternatív a dolog ?) Minden több ezer éve kezdődött, amit a jelenkor kutatói most találnak meg...
Volt a rádióban vagy 3 hónapja egy adás, tkp nem indiai téma, hanem a szomszédos Srí-Lanka ==> volt a cunami , mentek külföldiek újjáépíteni és egy olyan magyart szólaltattak meg akinek Dengaue láza volt. Kevés híján ottmaradt... Elképesztő a trópusi klíma és a betegségei !
Az a baj hogy mint modtam a helyiek is sokat betegek. Egy bangladesi haverom mesélte, hogy mielőtt átköltözött volna New Yorkba állandóan beteg volt. Nem súlyos de mindig volt vagy hasmenése vagy hőemelkedése. Utánna öt évig náthás se volt.
