Mennyiben természet illetve társadalom tudományi jelenség így elkerülhetelen szükségszerűség a vallások kialakulása. Sokak véleményeszerint vallás nélkül elképzelhetetlen lett volna az emberi társadalmak így végsősoron az ember kialakulása. Más vélemények szerint az ember kialakulásának szerves következménye a vallásos eszmék-gondolatok megjelenése. A hipotézisemet 0. hozzászólásomban olvashatjátok.
Na. Van már egy dolog, amit elfogadhatunk: "A boldogsághoz nem dolgokra van szükség, hanem élményekre." Okos!
"Ami a történelmet illeti: több százezer éves az emberiség történelme, de a történelem keveset tud a letünt civilizációkrol...az Anyaisten kultuszárol..."
Én nem vagyok lemaradva ... régebben írtamitt a "fekete madonnáról" ... szvsz. elég nagy tisztelője vagyok a női nemnek.
Azt azért elmondanám, hogy a valamikora Föld Anya szobrok ... hhh. Nem éppen mai modellmértekre hajaznak.
Na nézzük, néhány vonatkozás:
(1) "És ő [a Földanya] tökéletesnek érezvén magát, énekelt, s mivel énekelt (gá): ő lett a Gájatrí. ... Ettől kezdve bárki, aki tökéletesnek érzi magát énekel, ...!"
A Rig Védából: - Satapatha Brahmana -
(2) "Ha a földi élet két alapelvet igényel, akkor az egész univerzum fennállása és működése is két princípiumtól függ. E két alapelvet egy-egy isten jelenítette meg: Földanya, Égatya. Az Indus völgyi kultúra leletei között megtalálható számtalan anyaistennő szobrocska és phallosz idol. Ebből következik, hogy duális létszemlélettel rendelkeztek. A világot fenntartó két erőt rítusokkal lehet befolyásolni, s általuk bő termés, egészség, a társadalom jóléte biztosítható. A kápálika szádhana alappillérére bukkanunk, hiszen a duális létszemlélet, rítusaik (pancsamakára) és gyakorlataik (Siva és Sakti újraegyesítése) kiindulópontját képezik."
(3) "Ezen kívül a Világ Közepe mely széles körben elterjedt neolitikus eszme volt, ugyancsak rokon a kápálikák Kailásza szent hegyével. Az én vagyok a világ közepe elképzelés bontakozik ki a mandala használatakor. A harrapai kultúrában használt Proto-Siva pecsételőn négy állat található, mely arra enged következtetni, hogy az állatok urával van dolgunk. A majd később tárgyalandó pásupata tantrikus szekta által imádott állatok ura (Pásupati) előképének tekinthető."
- Kapalika Sadhana -
(4) "Kālí, a Fekete földanya. Az ő tiszteletére bemutatott szertartások rituális gyilkossággal egy időben emberáldozatokkal is jártak. Kālí neve szörnyűséges rítusokkal és a fekete mágiával kapcsolatos."
- The Cult of Siva -
"Ami bizonyos: a vallások zöme nem ad boldogságot és szeretet az embereknek."
Valószinűleg ez a második, amit mind a ketten elfogadunk, mert Te leírtad, nekem meg: bizony!
A vallási tantételek csupán útmutatást adnak .... nem dolgokat! ...hhh.
"IStennek nincs szüksége közvetítőkre."
Nosza. Persze, hogy nincs ... én is azt mondom ... ;)
MINDENTFORMÁLÓ
[Rig Véda X. 81.]
(Fórizs László fordítása)
1.
Ki feláldozta az összes világot, Atyánk, bölcs főpapként leült közöttünk, S imádságával kincseket keresve, Rejtve a régit, belépett az újba.
...ööö... ha leszállt közénk főpapnak ... akkor minek kellene más.
MAli példája jó, de nem általánositható. Az ember létezése a kezdetektől olyan, ahogy Buddha mondta: szenvedés.
"A boldogsághoz nem dolgokra van szükség, hanem élményekre."
Bizony.
Ami a történelmet illeti: több százezer éves az emberiség történelme, de a történelem keveset tud a letünt civilizációkrol...az Anyaisten kultuszárol...
Ami bizonyos: a vallások zöme nem ad boldogságot és szeretet az embereknek. A történelem szerint a háborúk zöme vallási alapon folyt e bolygón.
IStennek nincs szüksége közvetítőkre. Az embereknek sem..
"Az egykori emberek - miként a maiak is - képtelenek voltak a boldogság lényegét megragadni."
Ez szvsz, nem így volt. Most pl. Mali a világ egyik legszegényebb országa, mindezek ellenére a falussi lakoság megtalálja a maga boldogságát és tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy mi kell a boldogsághoz. Erről a minap láttam egy nagyon jó filmet. A boldogsághoz nem dolgokra van szükség, hanem élményekre.
Ha a vallások eredetéről gondolkodunk, akkor Allah, Jézus, Buddha neve fel sem merülhet, ... annyira későn keletkeztek. Az eredethez - vallástörténetileg - akkor kerülünk közelebb, ha minimum 6,000 éves vallásokat vizsgálunk. Hermesz Triszmegisztosz könyveit azonban több mint 10,000 évesre becsülik a kutatók.
szvsz. ha az értelmes - gyüjtögető - emberek korára gondolok, akkor a vallások csíráit kb. 60,000 évesre lehet tenni.
Továbbá, ahogy az ember pszichológiája alakult az évezredek során ... úgy változtak meg a vallások fundamentumai.
Mindenesetre én azt gondolom, hogy a vallások lényegi alapjai földrajzi helytől, időtől függetlenül nagyjából egy időben jelentkeztek az egész bolygón és tartalmi lényegüket tekintve is alapos hasonlóságokat mutatnak.
Szerintem is, mindennek az oka és alapja az, hogy találkoztak történésekkel, melyeknek az okát nem ismerte fel, sőt a történések sorának törvényszerűségeit sem látta át. szvsz, ezért érezte úgy, hogy van egy felette álló, mindenható erő, amelyik ráadásul eléggé kiszámíthatatlan, viszont annál nagyobb hatással van az életére.
Ugyanakkor szorongásai folytán benne magában is ébredtek félelmek, melyek megjelentek álmaiban is. Mai tudásunk szerint az emberek álmai az egész bolygón hasonló archatipusokra bonthatók, ahogy hasonlatosak a mitoszaik, a dalaik és a mondáik vagy meséik.
Ezért kezdetben nem is lehet vallásokról beszélni, hanem az ember spirituális ébredéséről. Voltak emberek nyilván, akik a többiek előtt jártak gondolkodásukban és beszélőképességükben, akik aztán ezen a téren előnyökhöz jutottak. Amig a gyüjtögető "társadalmi" élet szókincse eléggé a gyakorlatra öszpontosított, spirituális gondolkodásban megjelentek az elvont fogalmak. A törzsek álmaikat, őseiket dalokba foglalták és ezzel elkezdődött a dalnokok kora. Nyilván ezekben az időkben jelenhettek meg az első tanítások, amiket szintén himnuszokba, vagyis dalokba foglaltak. A dalnokok tehát nagy tiszteletben álltak és persze tanítottak.
Ez az alvont dolgokról szóló tanítás az első lépés volt az istenek világa felé.
Az emberek pedig lelkük méllyén rejtőzködő képeket vetítettek ki és megalkották közösségi Istenképüket. A mintát valószínüleg a természetből vették és ezzel kialakult az animizmus. Előtte már valószínüleg élt a "tabuk" vagyis bizonyos törvények kora, ezek után azonban megjelentek a totemek és a fétisek. Aztán a különleges és fontos képességeket birtokló emberek - pl. a gyógyítok - tekintéjüknél fogva megkapták a "varázsló" vagy táltos szerepet is, ezzel egy adott közösség intézményesítette a spirituális életét. A táltosok pedig felfedezték a szellemek birodalmát, majd megjelentek a termékenységkultuszok vagyis a tantra. És még mindig nincs szó semmiféle vallásról ... a mai értelemben.
Az embereknek nem alakult ki elkülönítő személyisége, hanem csak a törzsi kollektívában gondolkodtak. Ezekben az időkben az egyéni tudattalan tartalmak felett is uralkodott a kollektív tudattalan és még nem volt meg az ideje, hogy valami teljes mélységében megnyilvánuljon a tudattalan legmélységesebb része. Ezért nem is gondolkodtak azon, hogy projektált Istenük létezik, vagy sem.
Amikor azonban kialakult az ember személyisége, akkor ez az ősi rend fölborult ... és ez tragikus következményekkel járt, gondolom én, mert talán az előző kort nem véletlenül nevezték el utóbb "aranykornak". Ez volt a numinózum kora.
"
Az egykori emberek - miként a maiak is - képtelenek voltak a boldogság lényegét megragadni. S mert úgy érezték, hogy a boldogsághoz szükségük van bizonyos dolgokra, feltételezték, hogy ez az Élet egészére is érvényes. Ebbe a feltételezésbe az Élet azon részét is belefoglalták, amelyet Magasabb Erőként kezdtek felismerni - ezt az egymást követő nemzedékek élőlényként fogalmasították, és sokféle néven - többek között Allah, Jahve, Jehova, Manu, és Isten- hivatkoztak rá.
A korai embereknek nem esett nehezükre elképzelni egy náluknál nagyobb erőt. Szükségszerűen jártak így el. Valamilyen magyarázatot igényelt a körülöttük és a tökéletesen befolyásukon kívül álló jelenségek.
A tévedés nem Isten létének feltételezése, hanem a Mindenható teljessége, boldogsága, és megelégedettsége valamilyen módon függene valamitől vagy valakitől. (Mintha teljesség, a Mindenható olyan mindenható volna, aki nem hatna mindenre, nem volna teljes, hanem szüksége volna bármire, ami teljessé, mindenhatóvá teszi. )
A függő Isten mítosza azt az elképzelést szülte, hogy Istennek van valamilyen akarata. Az egykori emberek csiszolgatták az elképzeléseiket, és megpróbáltak rájönni, hogy mi is lehet Isten akarata. Rövid időn belül.- néhány ezer év alatt - megjelentek azok, akik határozottan állították, hogy ők Isten akaratának letéteményesei. Ők voltak azok, akik azt hirdették, hogy kizárólagos ismerői az Istenség szándékának, és Isten kedvére csak az ő közbenjárásukkal lehetséges tenni. Megjelent a vallás. Mivel az emberek el sem tudták képzelni, hogy miféle feltételeknek kell megfelelniük, hogy hazajuthassanak Istenhez, jobb híján kitaláltak néhányat. Ezeket azután a vallásnak nevezett gondolatépítmények magyarázták meg. A vallások nem csak a követelményeket magyarázták, hanem azt is, hogy hogyan lehet újra kiérdemelni Isten szeretetét, amennyiben valaki nem felel meg a követelményeknek. Így született meg többek között a megbocsátás, és üdvözülés fogalma, mint a szeretet feltételei.
Ha az emberek tárgyilagosan szemlélik a dolgokat, abból a tényből, hogy minden vallás másként magyarázza a dolgokat, a megbocsátást és az üdvözülést és más feltételeket, kiviláglik, hogy ezeket finoman is szólva nem Isten követeli meg. Leginkább az emberi képzelet műve. A vallások képviselői továbbra is hirdetik, hogy mindez nem kitaláció. Isten az, aki felállította a visszatérésnek feltételeit. Több száz vallás és felekezet, szekta és hit, melyek pontosan ugyanannyi különböző feltételt sorolnak fel! Állításuk szerint a különbözőségnek nem az az oka, hogy Isten esetleg zagyva üzenetet küldött, hanem hogy az emberi nem egyszerűen nem fogta azt fel helyesen. Minden hit képviselője meg van győződve saját igazáról, csak a más vallásúak élnek tévhitben. Idővel e nézetkülönbség a kezdeti vitákat megbélyegzés követte: a más vallásúak pogányok, gyaúrok, gojok, eretnekek, hitetlenek, bálványimádók, tévelygők stb. lettek. Bár a legtöbb vallás megőrzött valamit az isteni elgondolás lényegéből, a szeretetből, napjainkig sem ritka a vallási alapon folyó háborúk jelenléte bolygónkon.
A "numinózum" szó Rudolf Ottotól ered. A "numinozum" a vallástudományokban az istenire/démonira utal. Rudolf Otto meghatározása szerint a kimomndhatatlan, a titokzatos, a rémületbe ejtő, valamint a "merőben más" az ember istenélmémyében. A pszichológiában ugyan ez a fogalom - a mélylélektan területén - kiemelten a komplexuspszichológiában - a lelki erők súlyos és félelmetes hatalmát jelenti. Jung munkásságának középpontja a vallás. Jung a "vallás" szó alatt nem a hagyományos hitvallást érti, hanem "gondos és lelkiismeretes figyelembevételét a numinózumnak".
Az emberek kíváncsiak voltak, hogy működnek a dolgok, mindenféle hipotézist alkottak. Ezek között persze olyanok is voltak, amik tévesek amiket ma én nem tartok érvényesnek, pl. hogy az állatokban őseink szelleme van, ezért, amikor megöljük őket, ki kell engesztelnünk ajándékkal.
Ha ez csak ennyi lett volna, akkor nyilvánvalóan szerintem mára a misztikus hitek marginális jelentősségű kósza nézetfoszlányok lennének.
Csakhogy közbejött az állam. Az állam elkötelezte magát egy nézetrendszer mellett, és nyomást gyakorolt azokra, akik ellene vallottak (az USA-ban ma is jól gondolja meg az az ismert ember, aki az ateizmusát nyíltan hirdetni akarja, de persze régen a nyomásgyakorlás sokkal erősebb volt), viszont ennek a nézetrendszernek a felkent hirdetői a tekintélyükkel az állam mellé álltak-állnak. (Ha máshogy nem, akkor úgy, hogy pl. mikor Bush Irakot elfoglalja, akkor nem idézik a "ne álljatok ellene a gonosznak" passzust.)
Az életünk valóság. Mind biológiailag, mind kulturálisan. Ha tetszik mind anyagi, mind szellemi síkon.
A megismerés viszont ényleg azokat a tulajdonságokat mutatja, mint amit a bevezető ír. Soha nem lehetünk biztosak abban, amit tudunk, de ha átlátjuk általa az ismert esetleg az észlelt világot akkor az nagyon nagy segítség. A tudásunk, hogy jóra vezet-e csak hosszú történelmi periódus után derül ki. A mai tudásunk és világlátásunk által meghatárottak vélhetően pusztulásra vezetnek, ez az érzésem.
A vallások társadalmi hatását illetően az, hogy az ember találta-e ki, vagy is létezése valamiféle kulturális teljesítmény, teljesen mellékes.
A világban pedig létezik valamilyen őselv, ami meghatározza a létezés lehetséges formáit. Például tudjuk, hogyan aránylanak egymáshoz az alapvető kölcsönhatások a földi körülmények között, ez is az őselv része. Aztán, hogy ezt az őselvet Istennek nevezzük-e, vagy milyen másnéven nevezzük kizárólag rajtunk áll, azaz mellékes.
A vallás nem egy illúzió, hanem a legfontosabb társadalom szervező.
Az atheizmus is egyfajta vallás. Egészen pontosan több fajta atheista vallás létezik. Az pedig, hogy tudatosan vallasz egy hitet vagy tudatalatt dolgozik az tök mindegy. A lényeg az, hogy elvégezze azokat a feladatokat amalyek lényegesek a társadalom működéséhez.
a hinduk aszt mondják, hogy Mayadévi tart minket illúzióban és ezzel keni el a lényeget különben mindannyian kiszaladnánk eből a világbol vissza az istenhez és ez a világ itt maradna üresen. Én már sosem tudom mikor van ilúzió és azért hiszem nehezen amit mondanak néha az emberek.
Nem az a baj, hogy nem hihető, hanem az ahogyan elkeni a lényeget. Valóban vallásos élmény volt, illetve vallásos értelmezést kapott az ilyen irányú ismeret, csakhogy ebből nőtt ki az egész emberi kultúra, még a liberalizmus is, ami egy érdekes misztérium..:)
Ott misztikus jellegű egyesülés van valamilyen őselvvel, hiszen nem nevez meg konkrétan Istent Buddha.
Misztikus és/vagy rituális
Csak azért szóltam hozzá mert a topicnyitó hozzászólásaiban egyértelműen túltengtek a metafizikus elemek. Nem mintha azok nem lennének lényegesek, de nincs vallás "Istenhez" vezető egyéni útkeresés nélkül.
Egy nagyon fontos személyes jellegű nézőpontját kifelejtettem a vitaindító hozzászólásomban. A vallás a hit az Isten(ek) azért is szükségesek, hogy az ember az őt nyomasztó gondok legalább azonrészét elháríthassa magától a hétköznapokban, amelyekre nincs közvetlen ráhatása.
Tehát (először megfogalmazott 2vel együtt) ez a vallások 3 legfőbb szerepe az emberi társadalmakban.
Egyetértek. A vallás csak egy kiforgatott bálvány ebben az esetben. A vicc az, hogy a bálvány imádást mind a zsidó vallás, mind a kereszténység, mind az iszlám tiltja...:))
A zsidó arab konfliktusban nem vallás aönmagában a meghatározó, hanem az általa jelzett másság.
Szerintem még csak az sem. Tekintve, hogy a konfliktus kezdeti szakaszában a vallásnak nem sok szerepe volt, mégcsak hivatkozás szintjén sem.
Herzl Tivadartól, Ben Gurionon vagy Jabotinszkin át, Golda Meirig gyakorlatilag az összes korai cionista vezető ateista volt, és ugyanez igaz a másik oldalra, Nasszerék, vagy a szír és iraki Baath párt által képviselt arab szocialistákra is. (sőt ugye a PFSZ-re is)
Persze az alapvetően nacionalista retorikát követő konfliktusban egy idő múlva megjelentek a vallási elemek is mindkét oldalon.
A zsidó arab konfliktusban nem vallás aönmagában a meghatározó, hanem az általa jelzett másság. A hibáztatása kicsit olyan mintha azt mondanád, hogy a néger kérdésért maga a bőrszín a felelős...:)
Az erkölcs és a vallás közötti összefüggés hiányára itt is és szakmai elemzésekben is már sokan rávilágítottak. Az erkölcs társadalmi elvárások összessége és nem vallási; tény viszont hogy az emberiség egy bizonyos korszakában a vallásos és társadalmi törvények nagyon megegyeztek egymással - még ha teljesen sohasem is.
Nézd nyilván ezek a kutatások az erkölcs és a kereszténység, illetve valamelyik egyéb vallási alkotás kapcsolatát vizsgálták. Nem pedig az erkölcs és a momentán érvényes vallás kapcsolatát...
Igen a nyelv is egy nagyon fontos dolog a társadalom működésében. A vallás azonban nagyon hasonló a nyelvhez abban az értelemben, hogy fejlődik.
A kommunikációs problémák elkerülése végett én azokat a mítosz költeményeket, misztériumokat, misztikus iskolákat, amelyek ugyan a vallásos gondolkodás mintegy "művészeti alkotásai", nem gondolom teljesen azonosnak azzal a vallással amely a társadalom működésének, a kultúra szerveződésének olyan vázát, átfogó gondolat rendszerét adja, amit én annak a bizonyos modellnek gondolok.
Ahhoz, hogy valamit átlássunk számolhassunk vele, nem szükséges minden tény birtokában lennünk, csak rendelkeznünk kell egy működő modellel (racionalitás korlátozottsága; Herbert Simon).
Pl. Newton mechanikája, meglehetősen jól működik földi körülmények között az emberrel összemérhető nagyságú testek esetén illetve még sokkal szélsőségesebb határ esetben is használható eredményt nyújt, de ma már tudjuk, hogy bizony ez csak egy jelentős egyszerűsítése egy jóval bonyolultabb modellnek, ami szintén csak egy modell.
Nos a társadalom számára relevanciával bíró tények átlátására is szükség van ilyen modellre, ez a modell a vallás és erre épül a társadalom működéséhez elengedhetetlen erkölcs. Nem hinném, hogy a mai világunkban ne lenne ilyen, még akkor is biztos vagyok létezésében ha senki nem fogalmazta még meg egyenlőre így nem "kézzelfogható" még.
A fölfuvalkodottságot arra értem, amikor manapság többen kijelentik, hogy semmi társadalom működés szervező modellre nincs szükség, mert a tudományos megismerés olyan szintre jutott, mi annyival jobbak vagyunk elődeinknél.
Ez a helyzet soha nem változik meg mert ez a világ alapvető, mondhatni természettudományos természete. Soha nem fogjuk az összes tényt ismerni, mert nem ismerhetjük (Világ = végtelen) viszont a mindenkori rendszerezett ismereteink alapján szükséges egy olyan modellt fölállítani, ami segít eligazodni a világban. Ez a modell a mindenkori vallás!
