Mindenkiről van topic / kazárok,szkiták,vikingek,szarmaták stb... azt hiszem az avarok is megérdemelnek pár szót, ha másért nem a kengyel megismertetéséért, és a sok szép műtárgy
miatt...
Ízig-vérig alteres ötlet, a szó legrosszabb értelmében. A Zabergán-nak világos középperzsa etimológiája van, jelentése 'rövid szakállú', ami teljesen életszerű. Mint látható, több Zabergánról szólnak a források, többségük perzsa volt, vagy legalábbis a Szászánidák alkalmazásában állt. A kuturgurok és az avarok sztyeppei népek, még ha be is fogadhattak közülük bizonyos törzseket hosszabb-rövidebb időre a perzsák.
Vmi helota törzsre tettem volna elsöre, de létezik egy Cicero-kódex amiben az egyik Szkita uralkodó/törzs Derék, nevezetü amit csakis a Doric -al (Dór-ral) tudtam lexikailag közös nevezöre rakni. .. bocsi, folytassátok :o)
Tkp. elbizonytalanodtam hogy beirjam-e egyáltalán, de megláttam ezt a hsz.-t talán Zabergánnal több értelme lesz . Emlitve voltak Trákiai területek stb. avar/aparokról is van feljegyzés hogy déli területeken (is) voltak ösi birtokaik. Tehát esetleg ~1 évezreddel korábban lehettek (~egy nemzetségük) akár.. Spártaiak. Megjegyzem a sabartoi elnevezés ide is passzol, ezért jutott eszembe, feltételezés szintjén ( + viszonylag elterjedt nálunk a Barta nevezet is) .
https://youtu.be/jX4pOb1gQTA , mintha ebbe a vidibe is lenne némi párhuzam. Na mindegy 1 Hszt talán megér, ...tisztába vagyok vele hogy meredek:)) még másodikra is
"Theoph. Sim. II, 8, 7; for Ζαβέρτας, read Ζαβέργας"
Itt is a gammát írták el, csak nem fí-re, hanem tau-ra. Könnyű volt ezt a betűt eltéveszteni olyan idegen neveknél, melyeknek nem ismerték a jelentését, vagy amely a másolókban hallomás útján nem rögzült.
Corippus Tergazisz-a egyébként Menander Protéktórnál Targitész vagy Targitiosz. Nyisszantsuk le a görög szuffixumot (Tergaz), s szinte előttünk áll Árpád második fia, Tarkatzusz(Tarkatz) a DAI-ból. Vele kapcsolatban egyelőre a 'tarkácska, tarkás (mén, csődör)' magyarázat merült fel, és elég megnyugtatónak is érzem. Sárga, tar(ka), kék, kesely szavainkat ótörök eredetűnek mondják, s egykor kizárólag lovak színére vonatkoztak (TESz II/426, 466; III/814, 854).
Tarka, Tarca, Torca, Torka, Turka 1213/1550: iudice Teku abbate de Beruchyo, pristaldo Tarca (VR 166., 170); 1219/1550: Ismaelitae de Nyr Iliaz et Pentek ... impetiere ioubagiones Martini comitis de villa Vamus de latrocinio ... Egud, Botyka, Zobotha, Karasun, Torka, Zekus (VR 41., 229; Gy I: 814); 1229: In villa Vrs ... Torca habet II mancipia et terram ad II aratra (ÁÚO VI: 471); 1243/1248: Paulus filius Tarka dixit se vendidisse tria mancipia sua ... Magistro Constantino Concanonico (ÁÚO VII: 142; Gy II: 395); 1255: Aladario Comite filio Comitis Chete ... Ypolito et Paulo filio Turka cognatis Comitis Chete ... in villa Muha (ÁÚO VII: 410; Gy II: 395). – Cf. Tarcha
Tarcha, Tharcha, Thorcha, Torcha 1237: pristaldo ... domini Regis Bele ... Valentino qui se filium Tumpa de villa Torcha esse dixit (HO I: 19; Gy II: 409); 1258: Cosmas et Banus de Dyuek ... cum duobus servis Torcha et Horbas nominatis ... in terra Bosan vocata (HO VIII: 428; CDES II: 408; Gy IV: 360); 1271: Capitulum Zagrabiensis Ecclesie ... de Gredech ... Wlk filius Drask, Paznan filius Mark, Polak filius Thorcha (ÁÚO VIII: 369–370); 1280: t. Tharcha! (Gy I: 150); 1282: cum probis viris prouincialibus de Turch ... Dobrozlou, Tekus, Kunch, Symon, Tarcha de villis Zabakrek (HO VI: 284); 1299/1300: ex servientibus Magistri Laurencij Bencencium de Bencench, Jacobum Zuoph dictum, Johannem nepotem Tarcha (ÁÚO X: 401). – Cf. Tarka, Turcha
"Amennyiben a keleti bolgár-szláv nyelvi érintkezés megelőzte a KM bélit"
Mint látható, Zabergán 558/59 telén, közvetlenül avar hódoltatása előtt megindított nagyszabású – és sikeres – Bizánc elleni támadó hadműveletében nagyobb tömegben bolgár és szláv is részt vett a kuturgurok oldalán.
Amikor 557/58-ban I. Jusztiniánosz felbérelte ellenük az avarokat (pontosabban a var-khunokat), a türkök kissé megnehezteltek bizánci szövetségeseikre. Onnantól kezdve ugyanis Bizánc az avar–heftalita szövetségnek fizetett rendszeres adót: Targitész avar követ azért kilincselt II. Jusztinosznál, hogy ezentúl ők kapják meg "az évpénzeket, amelyeket Jusztinianosz császár a kutriguroknak és utiguroknak adott, mert ma Baján uralkodik ama népek felett". Pár év múlva, 568-ban aztán már kénytelen arról beszámolni a bizánci történetíró, miszerint az avar kagán "megparancsolta, hogy a kutriguroknak nevezett hunokból tízezren keljenek át a Száva folyón, és pusztítsák a dalmáciai vidékeket".
"Amikor 557/58-ban tárgyalni kezdtek Bizánccal a kaukázusi alánok közvetítésével, Jusztiniánosz egy, a kutrigurok, utigurok és társaik ellen bevethető ütőképes gárdát látott bennük"
A kutrigurok Bizáncot zaklatták, és 550-ben Jusztinianosz próbálta ellenük felbérelni az utigur (utrigur) népet a Don folyón túlról, mire az utigurok azt válaszolták, hogy nem támadják meg rokonaikat, még ha azok idegen fejedelem – konkrétan Zabergán – uralma alatt állnak is. 555-ben ezek a derék népek még "a kapukon belül" éltek Irán északabbi vidékein, méghozzá "fegyverforgatásból", ahogy szintén Ál-Zakariás írja. A perzsák kisegítő alakulatai voltak. Ezért van több Zabargán különböző időkben a perzsáknál. Nem véletlen, hogy a névnek világos középperzsa etimológiája van ('rövid szakállú').
Ami Jusztinianosz intézkedését előidézte, az egy moesiai betörés volt a kuturgurok (kotzagerek) részéről 549-ben. Eredetileg a gepidák megsegítésére jöttek, de azok közben fegyverszünetet kötöttek a longobardokkal, így a gepidák inkább Bizánc ellen terelték őket. Jusztinianosz akkor uszította rájuk az utigurokat a Don túlpartjáról, amíg ők a gazdag tartományt fosztogatták, megígérve emezeknek a kutriguroknak folyósított évi adót. Szandilkh utigurjai fel is dúlták rokonaik hátországát, aminek egy hat évig tartó belháború lett az eredménye, azonkívül vagy kétezer kuturgur család települt át Thrákiába a harcok elől. A testvérháborúban győztes Zabergán végül 558/59 telén a Duna jegén átkelve három hadoszlopban újra megtámadta Bizáncot, a főváros ellen maga vezetve a sorokat, de a visszahívott, idős Belizár vezetésével a birodalom végül úrrá lett a helyzeten. A kutrigur vezér hatalmas zsákmánnyal megrakodva tért haza a római határokról. Mindez az avar hódítás előestéjén történt. Legközelebb már Baján alattvalóiként, illetve Megalé Bulgária története során, az ottani népek között hallunk az említett ugorokról. A korai időszakra vonatkozóan egyébként Jordanes munkája jelent támpontot, bár legtöbb kézirata az utrigurok neve helyett az ultziagir elnevezést használja.
Egyébként Zabergán főserege, amely Konstantinápolynak tartott, a leírások szerint kb. 7000 főt számlált (vö. pl. Warren Treadgold: A History of the Byzantine State and Society; Stanford University Press, 1997, 213.), és volt még két másik had, amely az átkelés után Thrákiából délre nyomult. Nagyszámú bolgár és szláv segéderőkről adnak hírt a források.
Zabergán bizánci hadjáratával kapcsolatban került elő, hogy a Duna jegén kelt át 558/59-ben (18551.). Agathiasz szerint lovastul-gyalogostul, száraz lábbal, "mintha szárazföld lett volna".
A bizánci–perzsa háború kapcsán írja a bizánci krónikás az 558. évnél, amikor is az utigurokat/utrigurokat tüzelte ellenük Justinianus. 261-ben már előfordul a név I. Sápúr egyik feliratán, világos perzsa etimológiája van, így hívták I. Huszrau egyik miniszterét.
A pahlavi itt egyértelműen középperzsa, a Zabergán nevet perzsa főemberek, hadvezérek viselték. A Zibriqān név 'hold'-at vagy 'rövid szakállú ember'-t jelentett (Hugh Kennedy ford.: Al-Manṣūr and al-Mahdī; State University of New York Press, Albany, 1990, 47).
... a Zabergán parthus eredetű/közvetítésű személynév, és ezek a lovas népek a szászánidák segéderői voltak Bizánc ellen. I. Sápur Kr. u. 261. évi feliratán a görög Zαβρíγαν változataként szerepel a parthus Zbrkn és a pahlavi Zplk'n. 586-ban Khlomarón erődjét is védelmezte a rómaiakkal szemben egy Zabergán.
540/41-ben I. Huszrau szászánida nagykirály egy lovas népcsoportot telepített birodalma végvidékeire. E Zabargán vezette népcsoportnak a neve a pehleviben ’wngr-ként van lejegyezve, Mār Aba életrajzának szír változatában pedig kangarāyē, hangarāyē formában jön elő. Mint önéletírásában, a Karnamagban a sahansah beszámol róla, a mintegy ötvenezer főnyi különítménynek meghagyta nesztoriánus vallását, de később egy részük mégis észak felé költözött ki a birodalomból.
Otto Maenchen-Helfen: "Leader of the Kutrigur Huns about 550–560 [Moravcsik, BT 2, 128. Menander has τόν Ζαβέρταν (EL 17014, 20) and τῷ Ζαβέργα (17024); he would, thus, have written Ζαβέργας]. Justi compared the name with Ζάβαργος in two inscriptions from Tanais, assuming that -an was the patronymic -ana, -an [Justi 1895, 377, 523; Zgusta 1955, 109]. Zabergan is a Persian name. In the inscription of Shapur I, 261, A. D., it occurs as Pahlavi zplk'n, Parthian zbrkn, and Greek Ζαβρίγαν [Honigmann and Maricq 1953, 59]. Although Ζαβέργαν, the general who in 586 defended the fortress Chlomaron against the Romans [Theoph. Sim. II, 8, 7; for Ζαβέρτας, read Ζαβέργας, cf. M. de Saint Martin in Lebeau 1820, 10, 242], might have been the commander of barbarian auxiliaries and, therefore, a barbarian himself, Ζαβεργάνης, a minister of Chosroes I [Procopius I, 23, 25–26; II, 8, 30; 26, 16-19; Anecd. II, 32], was certainly a Persian [Mutafčiev (1932, 67) maintains that Zabergan was a Hephthalite. He does not state his reasons; there are none]."
Zabergán perzsa neve (=rövid szakállú) megint csak arra enged következtetni, hogy mielőtt Bizánc ellen támadásokat intéztek volna, és "védelmi pénzeket" követeltek volna a császártól, ezek a kuturgurok szászánida szolgálatban álltak "a kapukon belül", ahogy Ál-Zakariás fogalmaz.
"egy kutya saját otthonában erősebb, mint tíz másik"
A kutatás úgy tartja, hogy a türkök megtámadásáról akarta lebeszélni királyát ezekkel a szavakkal az egyik heftalita előkelő. A Menander Protéktór töredékeiben fennmaradt, heftalitákra vonatkozó híradások feltehetően szogd és türk követekkel jutottak el Bizáncba, tehát ellenséges felektől. Ezekben a tudósításokban a heftaliták az avarokkal együtt mint menekülő, a türkök kezei közül kicsusszant földönfutók jelennek meg, akikre a kagán mint szolgáira tart igényt. Az említett hun tanácsadót Menander szerint Kάτoυλφoς-nak hívták, de – ahogy a neves, zsidó származású francia orientalista, David Léon Cahun 1896-ban kimutatta – ez valószínűleg elírás.
A gammát helyreállítva és a görögös végződést lecsapva Kάτoυλγoς-t kapunk. Ő volt tehát az, Katulg, aki – miután feleségét a király állítólag megerőszakolta – előbb Ištämi türk kagánhoz, majd I. Ḵusrow perzsa uralkodóhoz menekült, és a továbbiakban a Szászánidák bizalmasaként politizált. Nem tudjuk, Katulgnak volt-e szerepe annak az évszázados gyakorlatnak a kialakításában, melyről a 12. századi Szíriai Mihály pátriárka megemlékezik, s melynek lényege, hogy a Szászánidák északi limeseiken át szükség esetén fegyveres csoportokat bocsátanak be magukhoz a sztyeppéről, ezzel biztosítva adott esetben a hadi utánpótlást. Mindenesetre a szóban forgó limes Sasanicus-on belül említve a heftaliták kétféle hellenizációval is szerepelnek 555-ben az Ál-Zakariás-féle névlistán, abdel-ként és eftalīt-ként, többek között az avarok társaságában. Ahogy Cahun felismerte, a Kutluġ egy törökös személynév, s jelentése tkp. 'szerencsés, boldog, áldott'.
Az igen töredékes forrásokból természetesen egy egészen másfajta történet is felépíthető, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy kútfőnk a heftalitákkal ellenséges szogd és türk informátorok előadásából táplálkozott. A besározni szándékozott utolsó heftalita nagykirály személyét rehabilitálva egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy Kutluġ egyszerűen elárulta uralkodóját a türk veszélyt érzékelve (például a ruan-ruanok legyőzését látva), s így a Heftalita Birodalom bukása az ő lelkén is szárad.
Sőt, a longobárdok bolgárokat is vittek magukkal Itáliába Paulus D. szerint. Azaz bolgárok éltek az avarok előtti KM-ben, és maradtak alattuk is nyilván, sőt, később jöttek hozzájuk keletről is (670). Amennyiben igaz a bolgár = onogur egyenlőség (Vásáry), akkor a KM-be korán bejutó szlávok adhatták neki az "Ungri" nevet, és ez kerülhetett ki keletre is, és hagyományozódott volna a később felbukkanó magyarokra még a KM-én kívül (Ungare a Bajornál). Amennyiben a keleti bolgár-szláv nyelvi érintkezés megelőzte a KM bélit, akkor innen (is) indulhatott ez a nomenklatúra dolog. Bár egy dolog biztosan tudható: a bizánciaknak külön terminusok volt az onogurokra és a magyarokra, az időrend szerint viszont ők ketten nem találkozhattak a KM-én kívül: az onogurok itt eltűnnek a forrásokból a 7. században, míg a magyarok csak 840 körül kelnek át a Volgán, az új régészet szerint. Végül még egy lehetőség: a 9. sz. elején a KM-ből szétköltöző avarok (+ onogur-bolgárok) akikből kellett, hogy jussanak keletre is, nemcsak a morvákhoz, karantánokhoz, horvátokhoz, dunai bolgárokhoz, vihették ki e nevet a Kijev környéki sztyeppre és a magyarok Etelközbe érkezésekor (esetleg a velük történt egyesüléskor?) ment át nyelvi elődeinkre az "ungri" név.
"Az Alboin-Baján szövetség támadása a gepida Kunimund ellen 567-ben volt és a gepidák teljes legyőzésével járt. A longobárdokkal kötött szerződés nyomán az egész Gepidaország az avarok kezébe került, Alboin észrevéve, hogy rossz cserét csinált, átköltöztette a longobárd népet (568-ban) Itáliába. A terület így kb. 200 évre az avarok uralma alá került, a gepidák egy része a longobárdokkal ment, más részük Bizánc szolgálatába állt, a maradék beolvadt az avarok közé. Paulus Diaconus Hist.Lang. szerint ekkor (568) még szarmaták is élhettek e tájon"
A régészeti leletanyagban kimutathatók szarmata nyomok az avar korban. A mindenkit leigázó Baján egyébként a Heftalita Birodalomból jött: "A türkök elől menekülő, 552 táján a Belső-Ázsia feletti hatalomból kiszorított avarok és velük összeolvadt szövetségeseik, a szintén a türkök elől menekülő közép-ázsiai heftalita hunok 557 végén érkeztek a Kaukázus északi előterébe" (Bóna István). Az útvonalon lehet vitatkozni, de mutatnak jelek arra, hogy 555 körül még szászánida fennhatóság alatt katonáskodtak és pásztorkodtak valahol Transzkaukáziában - miközben Yinagupta buddhista szerzetes elhagyott, néptelen és rendkívüli módon elszegényedett heftalita területeken haladt keresztül évre pontosan ugyanekkor. Amikor 557/58-ban tárgyalni kezdtek Bizánccal a kaukázusi alánok közvetítésével, Jusztiniánosz egy, a kutrigurok, utigurok és társaik ellen bevethető ütőképes gárdát látott bennük.
Szia! Néhány könyvet át tudnál küldeni?
Szádecky-Kardoss, Mohamedán írók a steppe népeiről (több kötet)
TESz
Götz, Keleten kél a nap
Már átküldted többször, megvannak papíralapon is Mo. - on nekem, csak jó lenne a mostani laptopomra is menteni őket, mert ritkán járok arra a helyre, ahol tárolom őket (a régi laptopokon winchesterein lévő adatokkal egyetemben). Előre is köszi!
Itt egy ábra Makkaytól ( a "Magyarok, avarok szlávok" c. könyvéből), mellyel az avar sírok "eldatálását" szándékozik bizonyítani, lásd a sraffozott részt és a hozzá fűzött megjegyzését:
HOLOTT a 675. évnél tapasztalt temetkezési szám megugrás az ÉPPEN a 670 körülre tett onogur bevándorlás megnövekedett népességét (= megemelkedett temetkezések is) jelzi, lásd László Gyulánál és az őt támogató Szádeczky-Kardosnál.
Ezzel SEMMIFÉLE eldatálást nem igazolt Makkay, csak éppen sírszámokkal adatolja a korabeli forrásokat, amelyek az avarok 9. sz. elején megesett szétvándorlását jelzik, azaz a KM demográfiai katasztrófáját (ami egyik kiváltó oka is lehetett az etelközi magyarok ideköltözésének: "üres"területre jöttek, akárcsak 50 évvel korábban Etelközbe, lásd az ukrán régészeti térképet a későbbi Ukrajna 8. századi népesedési viszonyairól).
Amúgy ő is igazolja, hogy az ADAM 2002-ben jelent meg:
Klappol az ADAM adataival és Szentpéteri gondnok úr ezekből fakadó álláspontjával:
TÉRHASZNÁLAT AZ AVAR KORI MEZŐFÖLDÖN
SZÜCSI FRIGYES1
In: TÖRTÉNETI FÖLDRAJZI KÖZLEMÉNYEK
3. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 2015
(én kiemelésemmel)
"A régészeti lelethorizontok és részben történeti adatok alapján a kutatás az avar kornak rendszerint három szakaszát különíti el egymástól: a kora, közép és késő avar kort. A három korszak abszolút keltezésében, konkrét évszámokhoz kötésében részben eltérő tudományos álláspontok ismertek, de a kronológiai kérdések részletezésére a dolgozat terjedelmi keretei nem adnak lehetőséget. A kora és közép avar kor határának a 650 körüli, a közép avar kor végének a 700/710 közötti éveket tekintettem,7 míg a késő avar kor alatt a 700/710 és 829 (830) közötti időszakot értem.8"
"A földműveléssel és állattartással foglalkozó avarok sűrű településhálózatot alakítottak ki a kései avar korra (8. századra), így nem véletlen, hogy Mezőföld területéről is számos településük és temetőjük ismert."
"Jelenlegi ismereteink alapján a Mezőföldön csak az avar temetők egy részét használják tovább a 9. században (3. kép), ami egyrészt a kutatottság esetlegességével, másrészt az Avar Kaganátus megszűnésével, az avar társadalmat a 790-es években ért, történeti forrásokból ismert traumával magyarázható.70 A 9. század második harmadától/közepétől a honfoglaló őseink megtelepedéséig (10. század elejéig) terjedő időszakból pedig egyelőre nem tudjuk felmutatni a helyi lakosság tárgyi hagyatékát. A karoling-frank uralomnak nincs tárgyi emléke Mezőföld területéről. Ugyanakkor ez a tájegység Dunántúl egyetlen olyan összefüggő területe, ahol szláv helynévvel (falu vagy folyónév) sem találkozunk. A szláv helynevek hiánya valószínűtlenné teszi, hogy e területet elérte volna a szláv telepesek hulláma, vagy akár a helyi lakosság elszlávosodott volna.71 Figyelembe véve a Nyugat- és Dél-Dunántúl utóbbi évtizedekben meghatározott 9. századi leletanyagát is, 72 azt is valószínűtlennek tarthatjuk, hogy a Kelet-Dunántúl ebben az időszakban teljesen elnéptelenedett volna.
A honfoglaló magyarság ugyanúgy folyók mellé települt le, mint a késő avar kori lakosság. Mindkét népesség közösségi élete hasonlóan komplex térhasználatra épülhetett. 73 Hasonlóság mutatkozik a két népesség településhálózatának sűrűségében is, ami minden bizonnyal abból adódik, hogy a 8. századi létszámához képest megcsappant 9. századi avarság telepeinek közelében telepedtek meg a honfoglalók, s az őslakosság és az újonnan betelepülők „kiegészítvén egymást”, nem véletlen, hogy a 9. századi ritkás településhálózat után már a 10-11. században a 8. századira emlékeztető sűrű településhálózattal találkozunk."
