Mindenkiről van topic / kazárok,szkiták,vikingek,szarmaták stb... azt hiszem az avarok is megérdemelnek pár szót, ha másért nem a kengyel megismertetéséért, és a sok szép műtárgy
miatt...
"Theoph. Sim. II, 8, 7; for Ζαβέρτας, read Ζαβέργας"
Itt is a gammát írták el, csak nem fí-re, hanem tau-ra. Könnyű volt ezt a betűt eltéveszteni olyan idegen neveknél, melyeknek nem ismerték a jelentését, vagy amely a másolókban hallomás útján nem rögzült.
Corippus Tergazisz-a egyébként Menander Protéktórnál Targitész vagy Targitiosz. Nyisszantsuk le a görög szuffixumot (Tergaz), s szinte előttünk áll Árpád második fia, Tarkatzusz(Tarkatz) a DAI-ból. Vele kapcsolatban egyelőre a 'tarkácska, tarkás (mén, csődör)' magyarázat merült fel, és elég megnyugtatónak is érzem. Sárga, tar(ka), kék, kesely szavainkat ótörök eredetűnek mondják, s egykor kizárólag lovak színére vonatkoztak (TESz II/426, 466; III/814, 854).
Tarka, Tarca, Torca, Torka, Turka 1213/1550: iudice Teku abbate de Beruchyo, pristaldo Tarca (VR 166., 170); 1219/1550: Ismaelitae de Nyr Iliaz et Pentek ... impetiere ioubagiones Martini comitis de villa Vamus de latrocinio ... Egud, Botyka, Zobotha, Karasun, Torka, Zekus (VR 41., 229; Gy I: 814); 1229: In villa Vrs ... Torca habet II mancipia et terram ad II aratra (ÁÚO VI: 471); 1243/1248: Paulus filius Tarka dixit se vendidisse tria mancipia sua ... Magistro Constantino Concanonico (ÁÚO VII: 142; Gy II: 395); 1255: Aladario Comite filio Comitis Chete ... Ypolito et Paulo filio Turka cognatis Comitis Chete ... in villa Muha (ÁÚO VII: 410; Gy II: 395). – Cf. Tarcha
Tarcha, Tharcha, Thorcha, Torcha 1237: pristaldo ... domini Regis Bele ... Valentino qui se filium Tumpa de villa Torcha esse dixit (HO I: 19; Gy II: 409); 1258: Cosmas et Banus de Dyuek ... cum duobus servis Torcha et Horbas nominatis ... in terra Bosan vocata (HO VIII: 428; CDES II: 408; Gy IV: 360); 1271: Capitulum Zagrabiensis Ecclesie ... de Gredech ... Wlk filius Drask, Paznan filius Mark, Polak filius Thorcha (ÁÚO VIII: 369–370); 1280: t. Tharcha! (Gy I: 150); 1282: cum probis viris prouincialibus de Turch ... Dobrozlou, Tekus, Kunch, Symon, Tarcha de villis Zabakrek (HO VI: 284); 1299/1300: ex servientibus Magistri Laurencij Bencencium de Bencench, Jacobum Zuoph dictum, Johannem nepotem Tarcha (ÁÚO X: 401). – Cf. Tarka, Turcha
"Amennyiben a keleti bolgár-szláv nyelvi érintkezés megelőzte a KM bélit"
Mint látható, Zabergán 558/59 telén, közvetlenül avar hódoltatása előtt megindított nagyszabású – és sikeres – Bizánc elleni támadó hadműveletében nagyobb tömegben bolgár és szláv is részt vett a kuturgurok oldalán.
Amikor 557/58-ban I. Jusztiniánosz felbérelte ellenük az avarokat (pontosabban a var-khunokat), a türkök kissé megnehezteltek bizánci szövetségeseikre. Onnantól kezdve ugyanis Bizánc az avar–heftalita szövetségnek fizetett rendszeres adót: Targitész avar követ azért kilincselt II. Jusztinosznál, hogy ezentúl ők kapják meg "az évpénzeket, amelyeket Jusztinianosz császár a kutriguroknak és utiguroknak adott, mert ma Baján uralkodik ama népek felett". Pár év múlva, 568-ban aztán már kénytelen arról beszámolni a bizánci történetíró, miszerint az avar kagán "megparancsolta, hogy a kutriguroknak nevezett hunokból tízezren keljenek át a Száva folyón, és pusztítsák a dalmáciai vidékeket".
"Amikor 557/58-ban tárgyalni kezdtek Bizánccal a kaukázusi alánok közvetítésével, Jusztiniánosz egy, a kutrigurok, utigurok és társaik ellen bevethető ütőképes gárdát látott bennük"
A kutrigurok Bizáncot zaklatták, és 550-ben Jusztinianosz próbálta ellenük felbérelni az utigur (utrigur) népet a Don folyón túlról, mire az utigurok azt válaszolták, hogy nem támadják meg rokonaikat, még ha azok idegen fejedelem – konkrétan Zabergán – uralma alatt állnak is. 555-ben ezek a derék népek még "a kapukon belül" éltek Irán északabbi vidékein, méghozzá "fegyverforgatásból", ahogy szintén Ál-Zakariás írja. A perzsák kisegítő alakulatai voltak. Ezért van több Zabargán különböző időkben a perzsáknál. Nem véletlen, hogy a névnek világos középperzsa etimológiája van ('rövid szakállú').
Ami Jusztinianosz intézkedését előidézte, az egy moesiai betörés volt a kuturgurok (kotzagerek) részéről 549-ben. Eredetileg a gepidák megsegítésére jöttek, de azok közben fegyverszünetet kötöttek a longobardokkal, így a gepidák inkább Bizánc ellen terelték őket. Jusztinianosz akkor uszította rájuk az utigurokat a Don túlpartjáról, amíg ők a gazdag tartományt fosztogatták, megígérve emezeknek a kutriguroknak folyósított évi adót. Szandilkh utigurjai fel is dúlták rokonaik hátországát, aminek egy hat évig tartó belháború lett az eredménye, azonkívül vagy kétezer kuturgur család települt át Thrákiába a harcok elől. A testvérháborúban győztes Zabergán végül 558/59 telén a Duna jegén átkelve három hadoszlopban újra megtámadta Bizáncot, a főváros ellen maga vezetve a sorokat, de a visszahívott, idős Belizár vezetésével a birodalom végül úrrá lett a helyzeten. A kutrigur vezér hatalmas zsákmánnyal megrakodva tért haza a római határokról. Mindez az avar hódítás előestéjén történt. Legközelebb már Baján alattvalóiként, illetve Megalé Bulgária története során, az ottani népek között hallunk az említett ugorokról. A korai időszakra vonatkozóan egyébként Jordanes munkája jelent támpontot, bár legtöbb kézirata az utrigurok neve helyett az ultziagir elnevezést használja.
Egyébként Zabergán főserege, amely Konstantinápolynak tartott, a leírások szerint kb. 7000 főt számlált (vö. pl. Warren Treadgold: A History of the Byzantine State and Society; Stanford University Press, 1997, 213.), és volt még két másik had, amely az átkelés után Thrákiából délre nyomult. Nagyszámú bolgár és szláv segéderőkről adnak hírt a források.
Zabergán bizánci hadjáratával kapcsolatban került elő, hogy a Duna jegén kelt át 558/59-ben (18551.). Agathiasz szerint lovastul-gyalogostul, száraz lábbal, "mintha szárazföld lett volna".
A bizánci–perzsa háború kapcsán írja a bizánci krónikás az 558. évnél, amikor is az utigurokat/utrigurokat tüzelte ellenük Justinianus. 261-ben már előfordul a név I. Sápúr egyik feliratán, világos perzsa etimológiája van, így hívták I. Huszrau egyik miniszterét.
A pahlavi itt egyértelműen középperzsa, a Zabergán nevet perzsa főemberek, hadvezérek viselték. A Zibriqān név 'hold'-at vagy 'rövid szakállú ember'-t jelentett (Hugh Kennedy ford.: Al-Manṣūr and al-Mahdī; State University of New York Press, Albany, 1990, 47).
... a Zabergán parthus eredetű/közvetítésű személynév, és ezek a lovas népek a szászánidák segéderői voltak Bizánc ellen. I. Sápur Kr. u. 261. évi feliratán a görög Zαβρíγαν változataként szerepel a parthus Zbrkn és a pahlavi Zplk'n. 586-ban Khlomarón erődjét is védelmezte a rómaiakkal szemben egy Zabergán.
540/41-ben I. Huszrau szászánida nagykirály egy lovas népcsoportot telepített birodalma végvidékeire. E Zabargán vezette népcsoportnak a neve a pehleviben ’wngr-ként van lejegyezve, Mār Aba életrajzának szír változatában pedig kangarāyē, hangarāyē formában jön elő. Mint önéletírásában, a Karnamagban a sahansah beszámol róla, a mintegy ötvenezer főnyi különítménynek meghagyta nesztoriánus vallását, de később egy részük mégis észak felé költözött ki a birodalomból.
Otto Maenchen-Helfen: "Leader of the Kutrigur Huns about 550–560 [Moravcsik, BT 2, 128. Menander has τόν Ζαβέρταν (EL 17014, 20) and τῷ Ζαβέργα (17024); he would, thus, have written Ζαβέργας]. Justi compared the name with Ζάβαργος in two inscriptions from Tanais, assuming that -an was the patronymic -ana, -an [Justi 1895, 377, 523; Zgusta 1955, 109]. Zabergan is a Persian name. In the inscription of Shapur I, 261, A. D., it occurs as Pahlavi zplk'n, Parthian zbrkn, and Greek Ζαβρίγαν [Honigmann and Maricq 1953, 59]. Although Ζαβέργαν, the general who in 586 defended the fortress Chlomaron against the Romans [Theoph. Sim. II, 8, 7; for Ζαβέρτας, read Ζαβέργας, cf. M. de Saint Martin in Lebeau 1820, 10, 242], might have been the commander of barbarian auxiliaries and, therefore, a barbarian himself, Ζαβεργάνης, a minister of Chosroes I [Procopius I, 23, 25–26; II, 8, 30; 26, 16-19; Anecd. II, 32], was certainly a Persian [Mutafčiev (1932, 67) maintains that Zabergan was a Hephthalite. He does not state his reasons; there are none]."
Zabergán perzsa neve (=rövid szakállú) megint csak arra enged következtetni, hogy mielőtt Bizánc ellen támadásokat intéztek volna, és "védelmi pénzeket" követeltek volna a császártól, ezek a kuturgurok szászánida szolgálatban álltak "a kapukon belül", ahogy Ál-Zakariás fogalmaz.
"egy kutya saját otthonában erősebb, mint tíz másik"
A kutatás úgy tartja, hogy a türkök megtámadásáról akarta lebeszélni királyát ezekkel a szavakkal az egyik heftalita előkelő. A Menander Protéktór töredékeiben fennmaradt, heftalitákra vonatkozó híradások feltehetően szogd és türk követekkel jutottak el Bizáncba, tehát ellenséges felektől. Ezekben a tudósításokban a heftaliták az avarokkal együtt mint menekülő, a türkök kezei közül kicsusszant földönfutók jelennek meg, akikre a kagán mint szolgáira tart igényt. Az említett hun tanácsadót Menander szerint Kάτoυλφoς-nak hívták, de – ahogy a neves, zsidó származású francia orientalista, David Léon Cahun 1896-ban kimutatta – ez valószínűleg elírás.
A gammát helyreállítva és a görögös végződést lecsapva Kάτoυλγoς-t kapunk. Ő volt tehát az, Katulg, aki – miután feleségét a király állítólag megerőszakolta – előbb Ištämi türk kagánhoz, majd I. Ḵusrow perzsa uralkodóhoz menekült, és a továbbiakban a Szászánidák bizalmasaként politizált. Nem tudjuk, Katulgnak volt-e szerepe annak az évszázados gyakorlatnak a kialakításában, melyről a 12. századi Szíriai Mihály pátriárka megemlékezik, s melynek lényege, hogy a Szászánidák északi limeseiken át szükség esetén fegyveres csoportokat bocsátanak be magukhoz a sztyeppéről, ezzel biztosítva adott esetben a hadi utánpótlást. Mindenesetre a szóban forgó limes Sasanicus-on belül említve a heftaliták kétféle hellenizációval is szerepelnek 555-ben az Ál-Zakariás-féle névlistán, abdel-ként és eftalīt-ként, többek között az avarok társaságában. Ahogy Cahun felismerte, a Kutluġ egy törökös személynév, s jelentése tkp. 'szerencsés, boldog, áldott'.
Az igen töredékes forrásokból természetesen egy egészen másfajta történet is felépíthető, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy kútfőnk a heftalitákkal ellenséges szogd és türk informátorok előadásából táplálkozott. A besározni szándékozott utolsó heftalita nagykirály személyét rehabilitálva egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy Kutluġ egyszerűen elárulta uralkodóját a türk veszélyt érzékelve (például a ruan-ruanok legyőzését látva), s így a Heftalita Birodalom bukása az ő lelkén is szárad.
Sőt, a longobárdok bolgárokat is vittek magukkal Itáliába Paulus D. szerint. Azaz bolgárok éltek az avarok előtti KM-ben, és maradtak alattuk is nyilván, sőt, később jöttek hozzájuk keletről is (670). Amennyiben igaz a bolgár = onogur egyenlőség (Vásáry), akkor a KM-be korán bejutó szlávok adhatták neki az "Ungri" nevet, és ez kerülhetett ki keletre is, és hagyományozódott volna a később felbukkanó magyarokra még a KM-én kívül (Ungare a Bajornál). Amennyiben a keleti bolgár-szláv nyelvi érintkezés megelőzte a KM bélit, akkor innen (is) indulhatott ez a nomenklatúra dolog. Bár egy dolog biztosan tudható: a bizánciaknak külön terminusok volt az onogurokra és a magyarokra, az időrend szerint viszont ők ketten nem találkozhattak a KM-én kívül: az onogurok itt eltűnnek a forrásokból a 7. században, míg a magyarok csak 840 körül kelnek át a Volgán, az új régészet szerint. Végül még egy lehetőség: a 9. sz. elején a KM-ből szétköltöző avarok (+ onogur-bolgárok) akikből kellett, hogy jussanak keletre is, nemcsak a morvákhoz, karantánokhoz, horvátokhoz, dunai bolgárokhoz, vihették ki e nevet a Kijev környéki sztyeppre és a magyarok Etelközbe érkezésekor (esetleg a velük történt egyesüléskor?) ment át nyelvi elődeinkre az "ungri" név.
"Az Alboin-Baján szövetség támadása a gepida Kunimund ellen 567-ben volt és a gepidák teljes legyőzésével járt. A longobárdokkal kötött szerződés nyomán az egész Gepidaország az avarok kezébe került, Alboin észrevéve, hogy rossz cserét csinált, átköltöztette a longobárd népet (568-ban) Itáliába. A terület így kb. 200 évre az avarok uralma alá került, a gepidák egy része a longobárdokkal ment, más részük Bizánc szolgálatába állt, a maradék beolvadt az avarok közé. Paulus Diaconus Hist.Lang. szerint ekkor (568) még szarmaták is élhettek e tájon"
A régészeti leletanyagban kimutathatók szarmata nyomok az avar korban. A mindenkit leigázó Baján egyébként a Heftalita Birodalomból jött: "A türkök elől menekülő, 552 táján a Belső-Ázsia feletti hatalomból kiszorított avarok és velük összeolvadt szövetségeseik, a szintén a türkök elől menekülő közép-ázsiai heftalita hunok 557 végén érkeztek a Kaukázus északi előterébe" (Bóna István). Az útvonalon lehet vitatkozni, de mutatnak jelek arra, hogy 555 körül még szászánida fennhatóság alatt katonáskodtak és pásztorkodtak valahol Transzkaukáziában - miközben Yinagupta buddhista szerzetes elhagyott, néptelen és rendkívüli módon elszegényedett heftalita területeken haladt keresztül évre pontosan ugyanekkor. Amikor 557/58-ban tárgyalni kezdtek Bizánccal a kaukázusi alánok közvetítésével, Jusztiniánosz egy, a kutrigurok, utigurok és társaik ellen bevethető ütőképes gárdát látott bennük.
Szia! Néhány könyvet át tudnál küldeni?
Szádecky-Kardoss, Mohamedán írók a steppe népeiről (több kötet)
TESz
Götz, Keleten kél a nap
Már átküldted többször, megvannak papíralapon is Mo. - on nekem, csak jó lenne a mostani laptopomra is menteni őket, mert ritkán járok arra a helyre, ahol tárolom őket (a régi laptopokon winchesterein lévő adatokkal egyetemben). Előre is köszi!
Itt egy ábra Makkaytól ( a "Magyarok, avarok szlávok" c. könyvéből), mellyel az avar sírok "eldatálását" szándékozik bizonyítani, lásd a sraffozott részt és a hozzá fűzött megjegyzését:
HOLOTT a 675. évnél tapasztalt temetkezési szám megugrás az ÉPPEN a 670 körülre tett onogur bevándorlás megnövekedett népességét (= megemelkedett temetkezések is) jelzi, lásd László Gyulánál és az őt támogató Szádeczky-Kardosnál.
Ezzel SEMMIFÉLE eldatálást nem igazolt Makkay, csak éppen sírszámokkal adatolja a korabeli forrásokat, amelyek az avarok 9. sz. elején megesett szétvándorlását jelzik, azaz a KM demográfiai katasztrófáját (ami egyik kiváltó oka is lehetett az etelközi magyarok ideköltözésének: "üres"területre jöttek, akárcsak 50 évvel korábban Etelközbe, lásd az ukrán régészeti térképet a későbbi Ukrajna 8. századi népesedési viszonyairól).
Amúgy ő is igazolja, hogy az ADAM 2002-ben jelent meg:
Klappol az ADAM adataival és Szentpéteri gondnok úr ezekből fakadó álláspontjával:
TÉRHASZNÁLAT AZ AVAR KORI MEZŐFÖLDÖN
SZÜCSI FRIGYES1
In: TÖRTÉNETI FÖLDRAJZI KÖZLEMÉNYEK
3. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 2015
(én kiemelésemmel)
"A régészeti lelethorizontok és részben történeti adatok alapján a kutatás az avar kornak rendszerint három szakaszát különíti el egymástól: a kora, közép és késő avar kort. A három korszak abszolút keltezésében, konkrét évszámokhoz kötésében részben eltérő tudományos álláspontok ismertek, de a kronológiai kérdések részletezésére a dolgozat terjedelmi keretei nem adnak lehetőséget. A kora és közép avar kor határának a 650 körüli, a közép avar kor végének a 700/710 közötti éveket tekintettem,7 míg a késő avar kor alatt a 700/710 és 829 (830) közötti időszakot értem.8"
"A földműveléssel és állattartással foglalkozó avarok sűrű településhálózatot alakítottak ki a kései avar korra (8. századra), így nem véletlen, hogy Mezőföld területéről is számos településük és temetőjük ismert."
"Jelenlegi ismereteink alapján a Mezőföldön csak az avar temetők egy részét használják tovább a 9. században (3. kép), ami egyrészt a kutatottság esetlegességével, másrészt az Avar Kaganátus megszűnésével, az avar társadalmat a 790-es években ért, történeti forrásokból ismert traumával magyarázható.70 A 9. század második harmadától/közepétől a honfoglaló őseink megtelepedéséig (10. század elejéig) terjedő időszakból pedig egyelőre nem tudjuk felmutatni a helyi lakosság tárgyi hagyatékát. A karoling-frank uralomnak nincs tárgyi emléke Mezőföld területéről. Ugyanakkor ez a tájegység Dunántúl egyetlen olyan összefüggő területe, ahol szláv helynévvel (falu vagy folyónév) sem találkozunk. A szláv helynevek hiánya valószínűtlenné teszi, hogy e területet elérte volna a szláv telepesek hulláma, vagy akár a helyi lakosság elszlávosodott volna.71 Figyelembe véve a Nyugat- és Dél-Dunántúl utóbbi évtizedekben meghatározott 9. századi leletanyagát is, 72 azt is valószínűtlennek tarthatjuk, hogy a Kelet-Dunántúl ebben az időszakban teljesen elnéptelenedett volna.
A honfoglaló magyarság ugyanúgy folyók mellé települt le, mint a késő avar kori lakosság. Mindkét népesség közösségi élete hasonlóan komplex térhasználatra épülhetett. 73 Hasonlóság mutatkozik a két népesség településhálózatának sűrűségében is, ami minden bizonnyal abból adódik, hogy a 8. századi létszámához képest megcsappant 9. századi avarság telepeinek közelében telepedtek meg a honfoglalók, s az őslakosság és az újonnan betelepülők „kiegészítvén egymást”, nem véletlen, hogy a 9. századi ritkás településhálózat után már a 10-11. században a 8. századira emlékeztető sűrű településhálózattal találkozunk."
Északon jérva Nyitrában pölö de másutt is az avar stilusu ötvösleleteket griffes indás és korai avar stilusu nagy morva leletként magyarázták és mutatták.
Ezen a tárlaton, a végig nézése és fotozása után remélem képes leszek az avart megkülönböztetni a nagymorva ötvösremekektől.
Nem tudom mennyire tartozik ide , de az Üngürüszben 1-2 olvasatra : a Pícs-ként emlegetett helység , mintha Bécs lett volna. Bár a helységnevek néha eleve behelyettesitettnek tünnek (pld.Firandzsia / Firenze?)
László Gyula a Nibelungenlied vonatkozó sorai alapján arra következtet, hogy e kérdéses határ Pitten-nél volt, Bécs és Bécsújhely között, az Alpok keleti lábánál. “Éppen azt a területet zárta le – a Bécsi-medencét – , amelyen egész sor későavar temető található” [László (1978), p. 96].
The Celtic word Vindos may reflect a widespread prehistorical cult of Vindos, a Celtic God. A variant of this Celtic name could be preserved in the Czech, Slovak and Polish names of the city (Vídeň, Viedeň and Wiedeń respectively) and in that of the city's district Wieden. Wieden a 4. Bezirk, a városmaggal szomszédos 4. ker. A várost a Dunával keresztirányban átszelő folyócskát szintén Wien-nek hívják (már a 11. században sok vízimalma volt), talán ezt hívták így elsődlegesen. Van két hosszú parti utcája, a Rechte és Linke Wienzeile, délen a 4-es metróval párhuzamosan, a Schönbrunni kastély is a jobb partján épült.
The name of the city in Hungarian (Bécs), Serbo-Croatian (Beč) and Ottoman Turkish (Beç) has a different, probably Slavonic origin, and originally referred to an Avar fort in the area.
Ha az avarok is még csak marginálisak, megtűrtek, akkor a honfoglaló csoport (teljesen jogosan) még annyi sem.
Micsoda??
Az avarok eltűntek -- ahogy az orosz közmondás is hozza -- a "honfoglaló csoport" meg 100+ év elteltével ontotta a szenteket a nyugati egyháznak: Szent István, Szent Imre, Szent László, stb. Az Árpád-házi királylányok kezéért versengtek a nyugati uralkodó dinasztiák, Skócia védőszentje magyar, Rómában magyar kápolna, magyar keresztes hadjárat a Szentföldre, stb.
Bizonya.
Ezért fontos, legkorábbi őseinkig (pannonok, eraviscusok) visszanyűlnunk.
Nem tudod tovább élésüket igazolni, annyi alkalmuk támadt az eltakaríttatásra: Róma Itáliába telepítette őket, a hunok elhajtották, a longobárdok Itáliába vitték, az avarok beolvasztották a maradékaikat, aztán együtt elszlávosodtak, majd elmagyarosodtak.
Irmagjuk sem maradt, néhány fényképezni való múzeumi tárgyon kívül.
