Most is azt mondom nem rajtuk múlt, hogy nem voltak változatosabb jobb meccsek. Egygólos vezetésük után egyik ellenfelük sem játszott úgy, hogy igazán szorossá tudta volna tenni a mérkőzés végkimenetelét. Ha pedig rajtuk múlt mert ez ellen a játék ellen egyik csapatnak sem volt igazi ellenszere megint csak nem hibáztatom a spanyolokat. Ez azt jelenti ennyivel jobbak voltak mindenkinél. Mi semleges szurkolók biztos jobban örültünk volna, ha úgy nyerik a VB-t, hogy minden meccsen 3-2 vagy 4-3 arányban győznek de a spanyol csapat szívéhez gondolom az eredeti verzió állt a legközelebb.
A spanyolok játéka azért némiképp más volt. Amíg ők a meccs kb 80 %-ban támadtak és elég sok helyzetet kidolgoztak, addig a görögök kb 80 %-ban védekeztek, és az adódott 1 helyzetüket lőtték be nem egy mérkőzésen.
Ez nem megy ellenuk, mert ehhez a spanyolok eleg jok.
De hat ezzel az erovel a bunkerfocira is mondhatod, hogy azzal szemben is egyszeru a dolog: keresztulmegy a csatar a vedelmen (lehetoleg nem lessel), es kozelrol guritja a kapuba, vagy messzirol bombagolt lo.
En nem azt mondom, hogy szarok a spanyolok, ellenkezoleg, kurva jok, hanem hogy utalom nezni a meccseiket. Es miattuk szarok a meccsek, nem az ellenfeleik miatt.
A hollandok Európa szégyene voltak - mondta az egyik haverom az elődöntőben és főleg a döntőben mutatott alattomos, durva játékukra célozva.
Bár ez mindenképpen túlzás, az azért tény, hogy a hollandok az ilyen van Bommeli megoldásokkal jó alaposan megutáltatták magukat a semleges futballszurkolók körében...
Akik európai fölényről bezsélnek, azoknak igazuk is van, meg nincs is:-)
Egyrészről valóban európai csapatok végeztek az első három helyen, ez tény.
Másrészről viszont hadd emlékeztessem a tisztelt topiktagokat arra a tényre, hogy az Európából kijutott válogatottak mintegy fele már a csoportmeccseken kiesett:
a franciák, a görögök, a szlovének, a szerbek, a dánok, az olaszok és a svájciak.
Számomra ez óriási meglepetés volt.
Ugyanakkor a Dél-Amerikából kijutott 5 válogatott közül mind az öt továbbjutott a csoportból, sőt ebből 4 bejutott a legjobb 8-ba is.
Ez is mindenképpen meglepetés, mégha a negyeddöntőkben aztán a brazílok és az argentínok el is kúrták az addig nagyon fényes dél-amerikai mérleget.
Mellesleg az én ismereteim szerint ez volt az eddigi egyetlen VB, ahol a legjobb 8 között 4 dél-amerikai csapat volt.
Szóval én azért nagyon óvatosan bánnék az egyértelmű európai fölény kifejezéssel:-)
A paraguayi nemzeti válogatottat is óriási ünneplés fogadta Asunciónban.
Nekik a legjobb 8 közé jutás az ország VB-történelmének eddigi legnagyobb sikere volt.
Mellesleg a paraguayi csapat aztán tényleg nem játszott "szép dél-amerikai" stílusban, főként a stabil, masszív védekezésre építették játékukat, de tudták hozni a sorsdöntő meccseket:
1:1-et játszottak a címvédő olaszokkal és egy sima 2-est rúgtak a tátrai tigriseknek.
A japcsik ellen meg szerencséjük volt a 11-espárbajban.
A spanyolok ellen meg heroikus küzdelemben maradtak csak alul....
Természetesen mindenkinek más az ízlése, de én a spanyolok meccseire azért nem mondanám, hogy szarok voltak. Kivéve Chíle elleni második félidő. Jó pár helyzet azért adódott minden mérkőzésükön.Persze nem volt egyik találkozójuk sem olyan, mint a Dánia-Kamerun, vagy a Dél-Korea-Nigéria, de azért lényegesen jobban szórakoztam, mint az mondjuk az Algéria-Szlovénia, vagy a Japán-Paraguay meccseken.
Az évtizedek alatt a spanyolok és a hollandok is rengetegszer úgy buktak el, hogy azt mondták róluk a legszebben játszó csapatok. Idén ez megváltozott. Nem a legszebben játszottak, mégis vitán felül a legjobbak voltak.
Az nemigen volt kérdés, hogy megérdemlik, csak hát nem láttuk a sziporkázó, szemet gyönyörködtető játékot, amit néhány spanyolfan igen. Mi csak kőkemény, fizikai és technikai fölényre alapozó célfocit láttunk, ami igen hatékony volt, és egyértelműen a legjobb a mezőnyben, csak éppen a semlegesek számára nem volt túl szórakoztató.
Ha ez így van, mint ahogy írod, akkor megint nincs miről beszélni. Amelyik csapat 7 alkalomból hatszor ezzel a játékkal megbénítja az ellenfelét megérdemli a világbajnoki címet. Főleg, úgy, hogy az ellenfelek között ott volt Portugália, Németország és Hollandia.
A spanyolok ellen nem lehet támadni, mert tartják a labdát, és a támadást elfojtják (egyébként a jó kondíciójuknak köszönhetően, meccsenként 10 km fölött futva) már az ellenfél térfelén.
Ez nem azért van, mert az ellenfelek bekkelni akarnak, hanem mert a spanyolok a labdát tartják és az ellenfél tizenhatosánál passzolgatnak vele, így nem csoda, hogy az ellenfél összes játékosa a saját tizenhatoson belül tömörül. Nem is lehet másképp.
Ez a spanyol stílus következménye. Lehet szeretni, de akkor is látni kell, hogy a spanyolok meccsei nem véletlenül szarok, hanem a spanyolok játékának ez a következménye.
Számomra teljesen egyértelmű volt, hogy nem időt akart húzni. Én azon csodálkoztam, hogy felsétált az emelvényre. Lehet nem megfelelő bemelegítés is közrejátszott a sérülésben.
Nem. Nem lenne jó. Nem az a lényeg, hogy Van Bommel mekkora paraszt. Azt - néhány elvakult holland és Bayern szurkoló kivételével - senki nem tagadja, hogy féreg módra játszott, de egy újságíró attól újságíró, hogy a lesújtó véleményét elegánsan is ki tudja fejezni, nemcsak fröcsögéssel meg mocskozással, meg marházással. Ez így hiteltelen, mert kisüt belőle, hogy elfogultan, érzelmektől túlcsordulva írta. Ha nem láttam volna a vébét, rögtön tamáskodni kezdenék a szerző igazát illetően.
Pont ez jutott eszembe nekem is. Persze, senki nem szereti Van Bommelt, és igen, Webb tényleg szar volt, de egy újságíró azért képes fröcsögés nélkül leírni a véleményét. Ez egy blogbejegyzés. Joó Gábor pedig nem újságíró.