Én sztem divatszurkoló vagyok,mert csak a vb- ideje alatt néztem a focit és nem értek semmit az egészhez :D de végigolvastam amit írtál és gondolom igazad van,tetszik! Persze abban is h nyílván nemsokára nem is gondolok erre az egészre,amíg Ti tovább szeretitek a focit és beszéltek róla. Tök érdekes ez de nem feltétlen rossz. Szerintem akkor nem szerencsés, ha egy divatszurkoló hirtelen szakértőnek hiszi magát és elkezd okoskodni. ez ilyen mellékvágány szerintem. felesleges,titeket pedig csak felhúz. amúgy divatszukolóként venni fogok egy olyan sötétkék mezt amit a spanyolok viseltek,mert focitól függetlenül tetszik! legalább az én vonzatomban ennyi haszna volt a dolognak! :):D
Argentína és Brazília? Nehéz kérdés. Egy biztos: mindkét csapatban - játékosállományát tekintve - több volt, mint amennyit elértek. Valószínűleg egyiknek sem volt megfelelő kapitánya. Maradona és Dunga jó játékosok voltak a maguk idejében, de az ő esetük is bizonyítja, hogy nem minden jó játékos lesz jó edző. (Fordítva is igaz: Löw nem volt kiemelkedő klasszis és mégis nagyot alkotott.) Különösen arról nem volt elképzelése ennek a két dél-amerikai együttesnek, mit tegyenek, ha nem megy annyira a szekér, és ez nyilván egyértelműen felveti az edző felelősségét. Mindkét csapatban válogatási hiányosságok is voltak - és néhány elképesztő személyi döntés is született. Én például nem értettem, hogy a braziloknál miért nem játszik a Bundesligában parádézó Grafite, az argentinoknál pedig a Bajnokok Ligája döntőjét eldöntő Milito. Most az otthon hagyottakról nem is szeretnék beszélni, azt hiszem az önmagáért beszél. Azt itt valaki jól írta, hogy Brazíliának - de lehet, hogy Argentinának is - valószínűleg lehetett volna esélye Spanyolország ellen is, de ez már sosem derül ki.
Annak ellenére, hogy próbáltam tárgyilagos lenni, nyilván szurkoltam, mégpedig első sorban annak, hogy európai legyen a világbajnok. Ezért aztán - őszintén szólva - nem sírtam, amikor ez a két csapat kiesett. De olyan jól szerintem nem játszottak egyik meccsen sem, hogy sírni kellett volna a kiesésük miatt. A következő VB-t úgyis Brazília fogja nyerni, nem hiszem, hogy otthon hibázni fognak, mert akkor ott valószínűleg meglincselik őket...
Nem mindenben értettem veled egyet, meg a stílusoddal kapcsolatban is voltak helyenként fenntartásaim. Ez az értékelés viszont nagyon korrekt, szinte mindenben megegyezik a véleményemmel. Így utólag én csak azt sajnálom, hogy brazil-spanyol meccs végül nem volt a vébén (max a döntőben lehetett volna), mert a selecao aligha állt volna be végig védekezni a hispánok ellen és talán agyon sem rúgták volna az ellenfelet Dunga-tanítványai (kivéve Felipe Melo-t ugye:D). A látványosságban is tökéletesen igazad van: hiába kiváló a spanyolok taktikája, hiába birtokolják a labdát hatalmas fölénnyel, egy semleges néző számára nem igazán szórakoztató a játékuk. Persze, ha egyszer el kezdik berúgni a helyzeteket, és nem tizenlehetőség kell nekik egy gólhoz, akkor ismét végigverik majd a világot. Ha ebben - mármint ahelyzetkihasználásban - javulnak, akkor bizony hosszú időn keresztül ott lehetnek a világ élvonalában és nem csak örök esélyesként emlegetik majd őket.
Sokáig nem jelentkeztem a fórumon és ez szándékos volt: nem akartam részt venni az elődöntő előtt kialakult adok-kapokban, nem akartam olyan divatszurkoló-nickekkel leállni vitatkozni, akiknek az a latin foci, amikor az adott csapat spanyolul beszél, és az az erőfoci, ha németül, függetlenül attól, hogy mi történik a pályán. A vb nagyon sok itteni vitatkozó számára arról szólt, hogy a németeket minél előbb és minden áron a kiesők között akarták látni és e célból bárkinek hajlandóak voltak szurkolni. Jellemző volt ezekre az emberekre, hogy jó ideig a spanyoloknak sem szurkoltak, hanem helyette ellenfeleikben, az olyan nagyágyúkban vélték felfedezni a szép foci letéteményeseit, mint Chile és Paraguay. Később, a négy között a németekhez társultak a hollandok és ők is gyűlölt csapat lettek. Mindenki utálja azt a két csapatot, amely együtt a vb góljainak csaknem egy ötödét érte el és ezzel valamilyen minimális szórakozást biztosított az általános sivárságban. És akkor beszéljünk magáról a vb-ről. Ez a vb nem csak azért volt gyenge, mert minden idők egyik leggólszegényebb vb-je volt, hanem azért. mert így is meg lehetett nyerni, ahogy a spanyolok megnyerték. Leszögezem: a spanyolok ezt a vb-t teljesen megérdemelten nyerték meg, hisz legyőzték a korábban toronymagasan legjobb focit mutató Németországot, majd a döntőben az ugyancsak eredményes Hollandiát is. Ezek a győzelmek nem voltak a véletlen művei, végig lehetett látni, hogy a spanyolok irányítják ezeket a találkozókat. Ettől függetlenül nem tudok boldog lenni attól, hogy 7 meccsen 8 rúgott góllal világbajnokságot lehet nyerni. Az okokon jókat lehetne vitatkozni, de azért az megállapítható, hogy ez nem annak a jele, hogy a sportág a látványosság felé haladna és ezáltal kimagasló sportélmények átéléséhez juttatná a nézőket. A spanyolok kihasználták a kínálkozó alkalmat és megnyertek egy olyan vb-t, amelyen ehhez minden esélyük megvolt, mivel nem voltak igazán komoly ellenfeleik. Az első 5 meccsen nem játszottak erős ellenfél ellen, a szürke svájciaktól így is ki bírtak kapni. A németek lehettek volna az első csapat, amely megállítja őket. A német fiatalok azonban az elődöntőben hihetetlen módon – szerintem túlzottan - tisztelték őket, rutintalan játékosaik elbizonytalanodtak, nem hittek magukban annyira, mint a többi meccsen. Egyszerűen nem kockáztattak eleget, úgy játszottak, mint egy csoportmérkőzésen. A spanyolok persze nagyon ügyesen oldották meg a helyzetet, rájuk kényszerítették az akaratukat és nagyon profin már csírájában elfojtottak minden olyan kísérletet, amely veszélyt teremtett volna. A hollandok ezen felbuzdulva ugyancsak hibás felfogásban játszottak: agresszivitással és megfélemlítéssel próbálkoztak, ahelyett, hogy egyes játékosaik kétségtelenül meglevő kreativitását felhasználva jutottak volna el a spanyol kapuhoz. A – még egyszer mondom, vb-t teljes joggal megnyerő, nagyon jó játékosokkal rendelkező spanyolok – nem mentek bele a dologba, türelmesek voltak és a végén a gól is összejött. Tehát a spanyol csapat volt a legjobb, más kérdés, hogy nem volt annyira nehéz dolguk. Játékuk célszerű volt, egyes meccseken egész látványos. Nem volt azonban gálameccsük, olyan meccs, ahol rúgtak volna legalább egy hármast valakinek – végig jó játékkal. Ez nekem azért nagyon hiányzott. Uruguay-ról lenne még érdemes beszélni egy kicsit, mert ők tényleg kellemes meglepetést okoztak. Jól teljesítettek és a végén, az utolsó két mérkőzésen néha látványos játékra is képesek voltak, erősebb ellenfelek ellen. Forlán jogosan kapta meg a legjobb játékos címet, nem véletlen, hogy nem a spanyolok közül választottak, mert a spanyoloknál mindenki megbízhatóan jó volt, de senki sem emelkedett ki annyira. Összességében örülök, hogy véget ért az egész, talán békésebb lesz a hangulat, a divatszurkolók nyilván most eltűnnek, mert nem lesz divat szurkolni, és remélhetőleg a FIFA is elgondolkozik a tanulságokon, mert talán ők is érzik, hogy néhány dologban nem ártana valamit lépni, hogy bizonyos kedvezőtlen tendenciák megforduljanak. És hát ugye a végére marad az a poén, hogy a vb-n egyetlen veretlen csapat volt, szerencsétlen Új-Zéland, aki ezzel még tovább sem tudott jutni. Egy kis gratuláció jusson azért nekik is…
Valóban Van Bommel régen is undorítóan játszott. Emlékszem 4 évvel ezelőtt mindenféle retorzió nélkül megúszta Ronaldo letaposását. Nem szeretem Rondaldot de sajnáltam akkor. Talán ha megint jön egy Van Basten kvalitású edző, jobb lesz a játék is.
Max. a spanyolok és a hollandok élvezték a döntőt, azt hiszem közülük sem mindenki. Mi is csak azért, mert a BL csoportkör kezdetéig megint nem látunk focit, vagy csak alig...
Teljesen egyett lehet vele érteni. Én spanyol csapattal szimpatizálok, de a németek és az uruguay-ak játéka teljessen lenyűgözött (egy-két kivétellel).
Nálunk a munkahelyen lett nagyon sok asszisztens, eddig titkárnő megszólítás volt a divat(ja és nagyon elterjedt, amerre nézek asszisztensekbe botlom).
Kassai is követett el kritikus hibát a németek kárára, amikor nem itélt büntetőt, de még szabadrugást sem a 16-osról, egyszerűen elnézett egy nyilvánvaló szabálytalanságot.
A németek azért nem bírálták, mert az egész meccs olyan egyoldalú volt, a spanyolok annyira domináltak, hogy nevetséges lett volna erre hivatkozniuk.
Már kezdtem azt hinni, teljesen érthetetlen a mondandóm...
Ha valaki kicsit elgondolkodik, akkor rájöhet, hogy gyakran a baj elhárítására tett, túlzott és elhibázott lépések okozzák az igazi bajt.
A meccsek utáni balhékra is ugyanaz érvényes, mint a gyorsan kiosztott sárga lapokra, könnyen visszafelé sülhet el a dolog, és a "megelőző" művelet nemhogy segít, de inkább árt.
Persze ez sokaknak bonyolult, így abba is hagyom...
Még mielőtt bele kötnétek :-) az érzelmi hőfok különbségét úgy értem, hogy az elődöntőben úgy küldték ki a két csapatot a szakvezetők, hogy Játszál-játszál, míg a döntőben játszál-ölj!!.
Szerintem felesleges barlangimedve példáin rágódni, mert a nagyrészük igen csak eltúlzott, de a lényeg a bírói felfogás különbségében rejlik. Azzal viszont én is egyett tudok érteni, persze a két mérkőzés teljessen más érzelmi hőfokon izzot, ami máris kérdésessé teszi az összehasonlítás komolyságát. Azonban az nem kérdés, hogy a két felfogás közül Kassaié a szimpatikusabb számomra.
Az biztos, hogy a bírói tévedés nem jó dolog, de ezzel nem jutottunk előrébb....
Aki űzött már valamilyen versenysportot, az érti a különbséget az elkerülhetetlen bírói tévedés és a bíró szándékos és sikeres megtévesztése között. Az elsőt könnyű tolerálni, az utóbbi viszont nagyon bosszantó tud lenni.
A sportok között jelentős különbségek vannak ilyen téren. Pár sportágban olyan szellem uralkodik ( nem elégben ), ahol a bírói tévedést ( esetleg egy vétlenül hátrányba kerülést) a sportolók saját kárukra korrigálnak ! Vannak "semleges" sportágak, ahol kevés szerepe van a bíróknak és a versenyzők "simán" elfogadják a bírói ítélkezést, és vannak olyanok, ahol divat a bíró megtévesztésével, vagy egyéb sporszerűtlen eszközzel előnyhöz jutni.
Elég sok különböző fajta versenysportot űztem és űzök ahhoz, hogy nagyon utáljam az ügyeskedőket, a sunyi módon előnyhöz jutni akarókat. Azért ítélem el az olyan bírókat, akik nem merik vállalni a megjátszott és az igazi szabálytalanságok megkülönböztetését, mert ezzel adnak teret a sunnyogásnak.
Nagyon remélem, hogy a foci is jó irányba fog egyszer elmozdulni ilyen téren. Csak annyit kellene elérni, hogy szégyen legyen eljátszani egy szabálytalanságot és nem dicsőség... Persze ez a "csak" erősen idézőjeles...