Sokáig nem jelentkeztem a fórumon és ez szándékos volt: nem akartam részt venni az elődöntő előtt kialakult adok-kapokban, nem akartam olyan divatszurkoló-nickekkel leállni vitatkozni, akiknek az a latin foci, amikor az adott csapat spanyolul beszél, és az az erőfoci, ha németül, függetlenül attól, hogy mi történik a pályán. A vb nagyon sok itteni vitatkozó számára arról szólt, hogy a németeket minél előbb és minden áron a kiesők között akarták látni és e célból bárkinek hajlandóak voltak szurkolni. Jellemző volt ezekre az emberekre, hogy jó ideig a spanyoloknak sem szurkoltak, hanem helyette ellenfeleikben, az olyan nagyágyúkban vélték felfedezni a szép foci letéteményeseit, mint Chile és Paraguay. Később, a négy között a németekhez társultak a hollandok és ők is gyűlölt csapat lettek. Mindenki utálja azt a két csapatot, amely együtt a vb góljainak csaknem egy ötödét érte el és ezzel valamilyen minimális szórakozást biztosított az általános sivárságban. És akkor beszéljünk magáról a vb-ről. Ez a vb nem csak azért volt gyenge, mert minden idők egyik leggólszegényebb vb-je volt, hanem azért. mert így is meg lehetett nyerni, ahogy a spanyolok megnyerték. Leszögezem: a spanyolok ezt a vb-t teljesen megérdemelten nyerték meg, hisz legyőzték a korábban toronymagasan legjobb focit mutató Németországot, majd a döntőben az ugyancsak eredményes Hollandiát is. Ezek a győzelmek nem voltak a véletlen művei, végig lehetett látni, hogy a spanyolok irányítják ezeket a találkozókat. Ettől függetlenül nem tudok boldog lenni attól, hogy 7 meccsen 8 rúgott góllal világbajnokságot lehet nyerni. Az okokon jókat lehetne vitatkozni, de azért az megállapítható, hogy ez nem annak a jele, hogy a sportág a látványosság felé haladna és ezáltal kimagasló sportélmények átéléséhez juttatná a nézőket. A spanyolok kihasználták a kínálkozó alkalmat és megnyertek egy olyan vb-t, amelyen ehhez minden esélyük megvolt, mivel nem voltak igazán komoly ellenfeleik. Az első 5 meccsen nem játszottak erős ellenfél ellen, a szürke svájciaktól így is ki bírtak kapni. A németek lehettek volna az első csapat, amely megállítja őket. A német fiatalok azonban az elődöntőben hihetetlen módon – szerintem túlzottan - tisztelték őket, rutintalan játékosaik elbizonytalanodtak, nem hittek magukban annyira, mint a többi meccsen. Egyszerűen nem kockáztattak eleget, úgy játszottak, mint egy csoportmérkőzésen. A spanyolok persze nagyon ügyesen oldották meg a helyzetet, rájuk kényszerítették az akaratukat és nagyon profin már csírájában elfojtottak minden olyan kísérletet, amely veszélyt teremtett volna. A hollandok ezen felbuzdulva ugyancsak hibás felfogásban játszottak: agresszivitással és megfélemlítéssel próbálkoztak, ahelyett, hogy egyes játékosaik kétségtelenül meglevő kreativitását felhasználva jutottak volna el a spanyol kapuhoz. A – még egyszer mondom, vb-t teljes joggal megnyerő, nagyon jó játékosokkal rendelkező spanyolok – nem mentek bele a dologba, türelmesek voltak és a végén a gól is összejött. Tehát a spanyol csapat volt a legjobb, más kérdés, hogy nem volt annyira nehéz dolguk. Játékuk célszerű volt, egyes meccseken egész látványos. Nem volt azonban gálameccsük, olyan meccs, ahol rúgtak volna legalább egy hármast valakinek – végig jó játékkal. Ez nekem azért nagyon hiányzott. Uruguay-ról lenne még érdemes beszélni egy kicsit, mert ők tényleg kellemes meglepetést okoztak. Jól teljesítettek és a végén, az utolsó két mérkőzésen néha látványos játékra is képesek voltak, erősebb ellenfelek ellen. Forlán jogosan kapta meg a legjobb játékos címet, nem véletlen, hogy nem a spanyolok közül választottak, mert a spanyoloknál mindenki megbízhatóan jó volt, de senki sem emelkedett ki annyira. Összességében örülök, hogy véget ért az egész, talán békésebb lesz a hangulat, a divatszurkolók nyilván most eltűnnek, mert nem lesz divat szurkolni, és remélhetőleg a FIFA is elgondolkozik a tanulságokon, mert talán ők is érzik, hogy néhány dologban nem ártana valamit lépni, hogy bizonyos kedvezőtlen tendenciák megforduljanak. És hát ugye a végére marad az a poén, hogy a vb-n egyetlen veretlen csapat volt, szerencsétlen Új-Zéland, aki ezzel még tovább sem tudott jutni. Egy kis gratuláció jusson azért nekik is…
Valóban Van Bommel régen is undorítóan játszott. Emlékszem 4 évvel ezelőtt mindenféle retorzió nélkül megúszta Ronaldo letaposását. Nem szeretem Rondaldot de sajnáltam akkor. Talán ha megint jön egy Van Basten kvalitású edző, jobb lesz a játék is.
Max. a spanyolok és a hollandok élvezték a döntőt, azt hiszem közülük sem mindenki. Mi is csak azért, mert a BL csoportkör kezdetéig megint nem látunk focit, vagy csak alig...
Teljesen egyett lehet vele érteni. Én spanyol csapattal szimpatizálok, de a németek és az uruguay-ak játéka teljessen lenyűgözött (egy-két kivétellel).
Nálunk a munkahelyen lett nagyon sok asszisztens, eddig titkárnő megszólítás volt a divat(ja és nagyon elterjedt, amerre nézek asszisztensekbe botlom).
Kassai is követett el kritikus hibát a németek kárára, amikor nem itélt büntetőt, de még szabadrugást sem a 16-osról, egyszerűen elnézett egy nyilvánvaló szabálytalanságot.
A németek azért nem bírálták, mert az egész meccs olyan egyoldalú volt, a spanyolok annyira domináltak, hogy nevetséges lett volna erre hivatkozniuk.
Már kezdtem azt hinni, teljesen érthetetlen a mondandóm...
Ha valaki kicsit elgondolkodik, akkor rájöhet, hogy gyakran a baj elhárítására tett, túlzott és elhibázott lépések okozzák az igazi bajt.
A meccsek utáni balhékra is ugyanaz érvényes, mint a gyorsan kiosztott sárga lapokra, könnyen visszafelé sülhet el a dolog, és a "megelőző" művelet nemhogy segít, de inkább árt.
Persze ez sokaknak bonyolult, így abba is hagyom...
Még mielőtt bele kötnétek :-) az érzelmi hőfok különbségét úgy értem, hogy az elődöntőben úgy küldték ki a két csapatot a szakvezetők, hogy Játszál-játszál, míg a döntőben játszál-ölj!!.
Szerintem felesleges barlangimedve példáin rágódni, mert a nagyrészük igen csak eltúlzott, de a lényeg a bírói felfogás különbségében rejlik. Azzal viszont én is egyett tudok érteni, persze a két mérkőzés teljessen más érzelmi hőfokon izzot, ami máris kérdésessé teszi az összehasonlítás komolyságát. Azonban az nem kérdés, hogy a két felfogás közül Kassaié a szimpatikusabb számomra.
Az biztos, hogy a bírói tévedés nem jó dolog, de ezzel nem jutottunk előrébb....
Aki űzött már valamilyen versenysportot, az érti a különbséget az elkerülhetetlen bírói tévedés és a bíró szándékos és sikeres megtévesztése között. Az elsőt könnyű tolerálni, az utóbbi viszont nagyon bosszantó tud lenni.
A sportok között jelentős különbségek vannak ilyen téren. Pár sportágban olyan szellem uralkodik ( nem elégben ), ahol a bírói tévedést ( esetleg egy vétlenül hátrányba kerülést) a sportolók saját kárukra korrigálnak ! Vannak "semleges" sportágak, ahol kevés szerepe van a bíróknak és a versenyzők "simán" elfogadják a bírói ítélkezést, és vannak olyanok, ahol divat a bíró megtévesztésével, vagy egyéb sporszerűtlen eszközzel előnyhöz jutni.
Elég sok különböző fajta versenysportot űztem és űzök ahhoz, hogy nagyon utáljam az ügyeskedőket, a sunyi módon előnyhöz jutni akarókat. Azért ítélem el az olyan bírókat, akik nem merik vállalni a megjátszott és az igazi szabálytalanságok megkülönböztetését, mert ezzel adnak teret a sunnyogásnak.
Nagyon remélem, hogy a foci is jó irányba fog egyszer elmozdulni ilyen téren. Csak annyit kellene elérni, hogy szégyen legyen eljátszani egy szabálytalanságot és nem dicsőség... Persze ez a "csak" erősen idézőjeles...
Bocs, h beleszólok de szerintem félreértetted amit írt. Sztem ő úgy értette h aki balhézni jár ki, az küzdjön inkább a másik drukkolói csapat magjával,ne a rendőrökkel és ennyi. rendezzék le egymás között. nyílván veszélyesek ezek a drukkerek mindenkire nézve.