Konsztantinosz csak annyit árul el, hogy Lebediász országának volt két hasonló nevű folyója (Khidmasz = Kodüma, Khingilúsz = Ingul), de azt hozzávetőleg sem árulta el, hogy ez az ország milyen kiterjedésű, hol is keressük a határait.
Szerencsére a DAI elárulja, hogy Lebediász Etelközbe vezette a népét, s az ott elfoglalt területet róla Lebediának nevezték el, továbbá hogy az ő szabarjai "együtt laktak a kazárokkal három (háromszázhárom?) esztendeig, s minden háborújukban együtt harcoltak a kazárokkal". Mivel együtt lakni csak elkeveredve vagy egymás mellett lehet, nem tűnik ésszerűtlennek, hogy a Khidmasz és Khingilúsz mellékétől a szabarok földje idáig elnyúlt, s ezért hiányoznak a kazár erődök a Donnak erről a déli szakaszáról. A szabarokat a Kodüma, Ingul és Szeverszkij Donyec vidékére lehet lokalizálni. Ál-Zakariás 555-ből együtt említi a kazárokat a szabarokkal a Szászánidák erődvonalától délre. Később zabenderként is feltűnnek az avarokhoz csatlakozva, majd Kazáriában (vö. Szamandár).
A szeverszkij-nek ’északi’ jelentése nincsen, melyet Bóna István tulajdonított neki 2000-ben megjelent könyvében. Ez már csak abból is látszik – Fodor István mutatott rá –, hogy a Déli- és Északi-Bugtól eltérően „Déli-Donyec” nem ismeretes (Magyar Nyelv XCVI/4). Itt tehát a северский és a северный melléknevet Bóna összekeverte.
Itt élhettek együtt a szavarok/szabarok 3 vagy 303 évig a kazárokkal, a dobrudzsai Libida város körzetében. A Libidinváltozat már szláv hatásra mutat (Suguda/Szeged > Szegedin, Tabriz/Debric > Debrecin, Dava/Deva > Devin, Buda > Budin), talán a 'hattyú' állatnévvel kapcsolatos népetimológiával együtt:
Research in 1953 by a team exploring Histria, north and west of the town, of led to the discovery of Getic and Roman-Byzantine bricks and pottery and bronze coins from the Justinian I era. In 1977 Al. S. Stefan with a photogrammetry process restored the plan of the archaeological area. In 1988 A. Opait observed seven levels of living, three from the early Roman and four in the Roman-Byzantine period. From 2001 onwards ICEM (Institutul de Cercetări Eco-Muzeale Tulcea) started systematic excavations.
Szádeczky-Kardoss: "Libidurgos (C. de Boor szerint Libidurgon) Besevliev legújabb feltételezése értelmében disszimilációval a Libiburgos (’Livius-erőd’) elnevezésre megy vissza, és a feliratos híradás szerint Antoninus Pius által Trákia védelmére építtetett burgusok egyike lehetett (?)"
Th. Szimokatta: "Bookolabrasz ... Együtt hált a kagán asszonyai közül eggyel ... Menekülni készült tehát vissza népe ősi törzséhez, megnyerve magának a gepida alattvalók közül hetet. Az ősi törzset ... keleten laknak, s a perzsák szomszédai ... türköknek is mondhatjuk őket. Átkelve a Dunán a libidinek városa [vagy: Libidina városa] felé tartott, ám a Duna őrzésére kirendelt római vezérek egyike elfogta"
"after traversing the Ister and coming to the city of Libidina, he was captured by one of the Roman commanders posted to guard the Ister"
Szádeczky-Kardoss: "582 tavaszán–nyarán már megszökött pap ... E. Dorutiu-Boilá (Studii clasice 18, 1979,145–9) mérlegelte, vajon Libidina (’a libidinek városa’) Slava-Rusá egy sírfeliratán a Lib(idae?) kiegészítéssel és Scythia Minor egy városnevének (Proc., aedif. IV, 7, 19) (L)ibida emandációjával lokalizálható-e meggyőzőbben, avagy Theoph. Sim. (II, 15, 3) Libid(ob)urgos (így Besevliev: Byz. Ztschr. 43. 1950, 257--8) thrákiai helynévre támaszkodva."
A kazár és a morva misszió elindulása között nagyjából két év telt el, erre az időszakra helyezhetjük tehát a bizánci politika pálfordulását, ekkor eshetett ki Itil Konstantinápoly kegyeiből.
Vagy éppen kifejezetten Bizánc idézte elő Kazária hanyatlását? A 9. század második felében ugyanis az avar kaganátus romjain önállósuló dunai bolgárok már a császárváros falait veszélyeztették, míg az avarok politikai összeomlásáért ugyancsak felelős frank terjeszkedés a Balkán északi részein okozhatott problémát. Ezekkel szemben hathatósan fel kellett lépni. Bizáncból útnak indult két, szláv nyelven jól beszélő szerzetes,Konsztantin (Kürillosz) és Mikháél (Methódiosz), hogy a régi avar területeken gründoljon valamit a császár számára. 860-ban már Kazáriában jártak, de III. (Iszákos) Mihály végül sürgetőbbnek ítélte a helyzetet a Duna-medencében, így oda terelte a fivéreket. Küldetésükben szláv nyelvtudásuk alapvető szerepet játszott. A bizánci politika irányváltását az említett fenyegetés mellett az a meggyőződés is motiválhatta, hogy az avarok által a Balkánon egészen a Pelopónnészosz-félszigetig letelepített szláv lakosság az egységes keletrómai rítusú vallás és a "nemzeti nyelvű" vallásgyakorlás révén majd megbízható, hű támaszt biztosít a birodalom számára szövetségesként a különféle politikai törekvésekkel szemben. Az alapvetően szintén szláv lakosságú Dunai Bulgáriát is igyekeztek ennek révén leszerelni. Végül megfelelő előkészítés után Rasztic (Rasztiszláv) morva fejedelem kérte a térítőket Mihálytól: „Népünk meg van keresztelve, mégsincs tanára. Nem értjük a görög és a latin nyelvet ... Nem ismerjük sem az írott betűket, sem azok jelentését, ezért küldjön hozzánk tanárokat, akik megokosítanak bennünket a Szentírás szavaiban és azok jelentésében”.
The name "Khorasan" is derived from Middle Persian khwar (meaning "sun") and āsān (or ayan literally meaning "to come" or "coming" or "about to come"), hence meaning "land where the sun rises" the same etymology also having been suggested for Khwarezm. The Persian word Khāvar-zamīn (Persian: خاور زمین), meaning "the eastern land", has also been used as an equivalent term
Természetesen nemcsak a kazárokkal ápoltak jó kapcsolatokat a bizánciak, de a velük dél felől határos mohamedán népektől, a közös muszlim szomszédoktól is sok infót gyűjtöttek be. Maga Kazária tele volt kavar (khorezmi) zsoldosokkal, betelepült khorezmiekkel - ahogy Bizánc is előszeretettel fogadott kazár fegyvereseket a szolgálatába. Adatgyűjtésre tehát rengeteg alkalom nyílt.
Arról nem is beszélve, hogy a "türkök" és besenyők felbukkanásáig Kazária jelentette Bizánc fő támaszát a térségben, ezzel összhangban küldtek például 839-ben erődépítésben jártas szakembereket hozzájuk. Amint viszont a császárvárosban érzékelték a katonai erőviszonyok megváltozását, tüstént váltottak, és a két új hatalmi központra kezdték alapozni politikájukat a birodalom északkeleti szomszédságában.
Alexandru Madgearu
The Lykostomion Theme on the Lower Danube (9th century)
In: Studia Antiqua et Medievalia. Miscellanea in honorem annos LXXV peragentis Professoris Dan Gh. Teodor oblata. Edidit Dan Aparaschivei
Madgearu áttekinti a bizánci politika több évszázadát északnyugat felé, a sztyeppe irányában. Kezdetben a Pax Chazarica korszakát, aminek fenntartásában nagyon is érdekeltek voltak a keletrómaiak, akkor küldték oda a DAI szerint Petronászt a kazárok 839. évi kérésére, hogy hatékony védművet építsen nekik feltehetően a besenyők ellen, a Selyemút védelmében (hiszen Sarkel annak vonalán létesült). Ezt a viszonyt valószínűleg épp a kavarok önállósodása robbantotta fel, vagy legalábbis kezdte ki, onnantól egy aktívabb, ambíciózusabb szereplővel lehetett számolni szövetségesként Konstantinápolyban. A jelek szerint a volgai bolgárok és a frankok ellen sikerrel vetették be őket, csak a besenyőkkel szemben vonakodtak harcba bocsátkozni. Kazária meg, ahogy gyengült, úgy sorvadt el jelentősége Bizánc szemében. Kherszon környékén már folytak velük csatározások, végül a kazár függésből a kijevi normannok is kievickéltek a kavarok farvizén. Szépen bele a nagypolitikába, sőt a császárváros faláig. A kavarokkal tartó "türkök" egy része sem tett másként (Bulcsú stb.), de ajándékokkal könnyedén leszerelték őket. A fő ellenséggel, a dunai bolgárokkal szemben még kis híján a besenyőket is bevetették, de őket már nem tudták átszállítani a Dunán kétkulacsos politikájuknak köszönhetően, így Szümeon tönkreverte a bizánciakat 917. aug. 20-án. Ők - mármint a besenyők - nem bizonyultak olyan hű szövetségesnek, mint Árpád és Kuszán.
Alexandru Madgearu
The place of Crimea and of the Kerch Strait in the Strategy of the Middle Byzantine Empire (7th-11th centuries)
In: "Il Mar Nero", V, Roma, 2006, p. 193-208
Kazáriának ezt a nagyon is hosszúra nyúló agóniáját festi le alábbi tanulmányában a szerző. Ami feltehetően azzal kezdődött tehát, hogy a Bizánccal a Krím-félszigeten kereskedő kazárok, feltehetően a gondjaikra bízott északabbi, az Uralon frissen átköltöző csapatokkal megerősödve, azok vezetőivel összeszűrte a levet: "Az úgynevezett kavarok a kazárok nemzetségéből valók. És úgy történt, hogy valami pártütés támadt közöttük a kormányzat ellen, és belháború ütvén ki, felülkerekedett az előbbi kormányzatuk, és közülük egyeseket lemészároltak, mások pedig elmenekültek, és elmenvén letelepedtek a türkökkel együtt a besenyők földjén, összebarátkoztak egymással és holmi kabaroknak nevezték el őket. Ennek következtében a kazárok nyelvére is megtanították ezeket a türköket, és mostanáig használják ezt a nyelvet, de tudják a türkök másik nyelvét is. Mivel pedig a háborúkban legerősebbeknek és legbátrabbaknak mutatkoztak a nyolc törzs közül, és háborúban elöl jártak, az első törzsek rangjára emelték őket. Egy fejedelem van náluk, azaz a kavarok három törzsében, aki máig is megvan."
Valami olyasmi bontakozik ki az orosz és magyar forrásokat áttekintve, hogy a szakadárok Kijevben alapítottak saját, rövid életű kaganátust. Hogy onnan mikor vonultak ki, pontosan milyen körülmények között hagyták a varégokra a területet, azt lehet találgatni. A besenyőkhöz való kezdeti viszonyukat nem kevésbé. A DAI szerint még sokáig fenntartották a diplomáciai kapcsolatot Kaukázusban maradt rokonaikkal, s azt Bizáncból aligha ellenezték.
"Az önmagában is több különböző forrás adatait egyesítő, a DAI ma ismert fejezetbeosztása alapján a 38-as számot viselő rész Leved(i) korára és Árpád fejedelemmé választására vonatkozó információit olvasva ... jó okkal következtethetünk arra, hogy a bizánciak a kazároktól ismerték meg a szavartokról és a türkökről a DAI-ban feljegyzett vonatkozó elbeszélést. A Leved(i) időszakára és Árpád fejedelemmé választására vonatkozó beszámoló ugyanis minden részletében a kazárokhoz kötődő viszonyítási pontokra épülve kerül bemutatásra:
1.) a magyarok lakhelye Kazáriához közel feküdt; 2.) „együtt laktak a kazárokkal három esztendeig”; 3.) együtt harcoltak a kazárokkal a kazárok háborúiban; 4.) Leved(i) a kazár kagántól kapott feleséget; 5.) a kazárok által legyőzött kangarok támadtak Leved(i) népére; 6.) a kazár kagán küldött Leved(i)ért, hogy fejedelemmé tegye; 7.) Leved(i) fel is kereste a kazár kagánt; 8.) Árpádot megválasztása után a „kazárok szokása és törvénye szerint” iktatták be új rangjába és hivatalába."
A 19. század derekától az 1930-as évekig élt az a meggyőződés, hogy a DAI 38. fejezetének elődeinkkel foglalkozó részei kazár informátor révén kerültek Bizáncba, és csak utána vonta el más irányba reflektorfényét a történetírás.
Engem a 800 és 900 közti Kazáriáról szóló korabeli források érdekelnének.
Magamtól egyszerűen nem találok érdemleges mennyiséget.
Van a 838-as sarkeli építkezés, van valamikor egy Krim félszigeti akció, van a kazár polgárháború, és az, hogy a besenyőkkel évente háborúznak. Ezen túl már a 10 szd-i arab források következnek.
A közhiedelmmel ellentétben a karácsony nem napfordulós ünnep. Sosem lehetett az. Sőt a Gergely naptár bevezetése előtt a Luca-nap volt a napforduló. Ma is kb. három nappal a napforduló utánra jön ki a karácsony.
Az első társfejedelem a kündü volt, aki a harmadik kazár méltóságot viselte. Nyilván ő volt az, aki a kazár polgárháborúban a lázadókat (kavarok) vezette. És nyilván a kavarok fejedelme maradt akkor is, amikor a türkökhöz menekült népével. Ez volt a honfoglalók "kettős fejedelemségének" a valós tartalma. Nem kettős fejedelemség volt, hanem két fejedelem volt. Egy a türköké, egy a kavaroké.
Kurszán tehát a kavarok fejedelme volt, amely tisztség neve a kündü volt. Így marad az, hogy Kurszánnak a személyneve volt Kurszán.
Ezekről a kazár függőségben élő, Alp-Ilut’uēr által vezetett hunokról Israyēl püspök 681. évi missziója kapcsán hallunk - őt szentelte fel III. Izsák örmény katholikosz, hogy ezeket a pogány hon-okat megtérítse. A misszió történetét Daszkuráni Mózes beszéli el a kaukázusi albánokról szóló könyvében. A feljegyzett személynév és titulus:Xursan irt’gin (irthgin).
modjuk érdekes lenne kikérni a Magyar Nő Magazin szakvéleményét a csodaszarvas legendájáról, különös tekintettel a Szar-vas szó etimológiáját illetően :)
