Érdekes, a kazárokat is rendre a törökök közé sorolják a muszlim szerzők, ami nem véletlen, hiszen Kazária egy nyugati-türk utódállam. A türk rovásírással írott terhi és tezi ujgur feliratok említik a kaszar népet. A Kaszar a törököknél egy ismert személynév.
Maszúdí egy másik helyen azonosítja a kazárok és a szabarok népnevét. Utóbbiaknak köze lenne az ókori Szubartuhoz, illetve a mai zebari, zubari, zibaris kurd törzshöz? Mehrdad Izady kurd nyelvész összefüggésbe hozta az utóbbi kettőt.
Ál-Zakariás amidai szerzetes tudósításából kihámozhatóan 555-ben már laktak kazárok a Kaukázus vidékén, a hegység déli oldalán, szászánida fennhatóság alatt: "a szelíd lelkű Jusztiniánosz uralmának huszonnyolcadik ... éve ... A hunok közé tartoznak, és a kapukon belül vannak: būrgārē, külön nyelvvel bíró pogány és barbár nemzet, több városa van; allānājē, ezeknek öt városuk van; a Ddw népéhez tartozók, ezek hegyek között laknak, és erődeik vannak; ūngūr, sátorlakó nép; ūġār, sāber, būrgar, kūrtargar, ābār, kāser, dīrmar, sarūrgūr, bāġarsīq, kūlas, abdel, eftalīt, ez a tizenhárom, sátrak alatt lakó, a jószág, a halak és vadállatok húsából, valamint fegyverekből élő nemzet".
Aranymezők c. művében Maszúdí írja Szamandárról: "jelenleg kazár néptömeg lakja; mégpedig azért, mivel az idők kezdetén bevették, mégpedig Sulaymān ibn Rabī‘a al-Bāhilī – Allah legyen hozzá irgalmas! – vette be, mire a király Āmol városába költözött. E város és az előbbi között hat nap a távolság."
Az Āmol-t az Atil (Etil) romlott névalakjának tartják.
Figyelmeztetés és visszapillantás c. művében pedig arra utal Maszúdí, hogy a kazár területeknek valamikor volt egy Balandzsár nevű központja is: "a kazárok folyója, amely Atil, a Kazár Birodalom jelenlegi székvárosa mellett halad el; birodalmi székhelyük ugyanis annakelőtte Balanğar városa volt".
Ahogy átnéztem a topikot, itt mindenről volt szó, de a kazárokról alig.
Hát akkor legyen itt a kazár történelemről egy unortodox összefoglaló.
A Kazár Birodalom 640 körül szerveződött a nyugati türk birodalom nyugati végében. Előtte a nyugati türkök és az avarok(!!!!) határa valahol a Volga és a Donyec közt húzódott, valszeg a Don folyónál.
Az avaroktól a bolgárok (Kuvrat) vették el ezt a területet, ahol az onogurok népe lakott.....majd kb. 40 év múlva a kazárok verték szét Kuvrat birodalmát, de ekkor az avarok már nem jöttek vissza, így a kazár birodalom túlterjedt a Dnyeperen, és elérhette a Dnyeszter folyását is. Ekkor volt a Kazár Birodalom fénykora 680-740 közt. 740-ben (+-10 év) jött az arab támadás a Kaukázus felől, ami majdnem kinyírta a kazár birodalmat, de nagy nehezen mégis túlélte. Ezt követően a Dnyeper vidéken már névlegessé vált az uralma, majd végleg elenyészett. Pontosabban ez az enyészet a 800-as év táján (+-10év) jöttel. A 740-ben a muzulmánok elől menekülő szavarokat a kazárok a Meotisz vidékre telepítették határőrizet céllal, de ők a helyben talált bolgár és alán csoportikkal együtt 800-ban függetlenedtek a kazároktól, majd kitörtek a pontuszi sztyeppére, és elfoglalták a Don-Dnyeper térséget a kazároktól.
Ettől kezdve ellenséggé váltak a kazárok és a szavarok.
860-ban a kazár trón körül viszály támadt a kagán és a kündü között. A kündü a szavarokhoz fordult segítségért, a kagán meg a besenyőkhöz (kangar). A polgárháború rettenetes puszulással járt, a Kazár Kaganátus elvesztette a területe közel felét., és a jelentősége névlegessé vált. Még 100 évet élt jelentéktelenségben a hírnevéből, majd a kievi rusz kivégezte a birodalmat.
"Nem a Kazáriából jött három kavar génosz egyikének vezetői voltak egész véletlenül az Árpádok?"
Nem.....de azért ez nem olyan hülyeség, mint amit megszoktunk tőled.
Az Árpádok az egyik türk törzs vezérei voltak, tehát nem kazárok. Ámde. A kazárok kündüje szervezte azt a törzsszövetséget, amelyiknek Árpád (Álmos) lett a vezetője. Hogy az új formáció (türk törzsszövetség) és a kündü szövetségét megpecsételjék, nyilván szóba jött, hogy az ifjú (és nőtlen) Árpád a kazár küdü családjából valakit (a kündü lányát?) vegye el feleségül.
Vagyis Árpád gyermekei márig kazárok voltak (lehettek).
"From these indications we can gather that the Khursān-shāh was the ruler of the Lakz, that his fief extended down to the sea, that later the governorship of the Lakz was given to the Arab Khashram (see above p. 80) and, perhaps, that the castle of Khurs came to be considered as a part of Sharvān. The late A. N. Genko (Trudï, 1937, p. 87) located Khursān in the coastal region near Khiḍr-Zinda and Mt. Besh-Barmaq, i.e. circa 90 kms north-west of Baku, Personally I am inclined to extend Khursān over the whole southern part of the district of Quba, comprising the castle of Shābarān which played an important role in the history of Sharvān. That Vardān bordered on Khursān is clear from Mas'ūdī II, 6, who mentions the two names together."
Minorsky, A history of Sharvān and Darband in the 10th-11th centuries; Heffer & Sons, Cambridge, 1958, 82.
S ami a legérdekesebb:nemcsak Árpád város létezett a Kaukázustól délre, hanem egy Xursan nevű város is Azerbajdzsánban.
Török barátom lefordította azeriből ezt a szócikket:
Xursan – Tarixi Azərbaycan ərazisinin bir hissəsi. Şirvana tabe olan kiçik vilayətlərdən biri.
Xursan – Xrsan [1] adına ilk dəfə V əsr müəllifi Yeğişedə rast gəlinir. "Erməni coğrafıyası"nın [2] qədim nüsxəsində Asiya Sarmatiyasının xalqları sırasında xsranların da adı çəkilir. Həmin coğrafiyanın yeni nüsxəsində deyilir: "Qafqaz iki dağ silsiləsinə bölünür. Onlardan biri düz istiqamətdə Şirvan və Xsrvandan keçərək Xorsvemədək uzanır..."[3] Xsranlar, xsrvan adları, görünür, təhrif olunmuş xursanlar, xursan, eləcə də, Xors-Xurs, qayası demək olar, Xorsvem Beşbarmaqdır.[4]
IX əsr ərəb müəllifı əl-Yəqubi XIII əsrdə xəzərlərin xəlifə ordusu ilə müharibəsi barədə məlumat verərkən ərəb sərkərdəsi Yəzid ibn Üseydin geri çəkildiyiƏrməniyyədəki Xurs vilayətinin adını qeyd edir. [5] Xursanın adı əl-Bəlazuridə Sasani I Xosrov Ənuşirəvanın (VI əsr) Cənubi Dağıstanda al-ləkzlərin Xursanşah titullu şahını və hal-hazırda mövcud olmayan Məsqət məmləkətinin şahını təyin etməsi münasibətilə çəkilir. Sonra müəllif xəbər verir ki, Mərvan ləkzlərin müqavimətindən sonra (VIII əsrin birinci yarısının sonunda) sülami ərəbi Həşrəmi onlara hakim təyin etdi, özü isə Şirvan hakiminin "dəniz sahilindəki Xirş (Xurs) adı ilə məşhur olan qalasına yollandı. Qalanın hakimi (Mərvanın) öz üzərində hakimiyyətini dərhal tanıdı və düzənliyə endi".[6]
Bakının qədim adı Xursanı xatırladan Xunsar olmuşdur. [7] Ehtimal ki, müəyyən dövrlərdə, Abşeron da daxil olmaqla, Xıdır-Zində və Beşbarmağa qədər cənuba doğru dənizboyu yerlər Xursanın tərkibinə daxil olmuşdur. [8][9] Xursan vilayəti geniş ərazini tuturdu və görünür, Məsqətdən [10][11] (Müşkürdən) cənubda Dərbəndbölgəsinin cənub hissəsinə müvafiq olub, artıq Şirvanın tərkiibnə qatılmış ləkz ərazisinin bir hissəsi idi. X əsrin sonunda Cənubi Dağıstandakı ləkz vilayətləri artıqŞirvanşaha tabe edilmişdilər. [12][13] Ehtimal ki, Şirvanşahlardan başqa ləkz və tat tayfalarının məskun olduğu Xursan vilayəti Qafqaz dağlarının yamaclarınadək,Lahıcla Quba arasında yerləşirdi. Həmin tayfaların qalıqları indiyədək buradakı Buduq, Xınalıq, Qrız və Haput kəndlərində yaşayır. Sulut, Məlhəm, Qonaqkənd,Zarat, Dəmirçi və s.ətraf kəndlərlə birlikdə Lahıc (Layzan)da Xursan vilayətinin tərkibində idi. [14]
Eгишe, c.92
Apмянcкaя гeoгpaфия, c.136.
Гeoгpaфия, изд. Cyкpи, c.37
S. Aşurbəyli – Şirvanşahlar dövləti, Bakı, 2007
Əl-Yəqubi, s.9, ərəb mətni, s.6
Əl-Bəlazuri, s.7, 19, ərəb mətni, s.5, cм. пpим. 2, s.13.
Aшypбeйли. O дaтиpoвкe, c.50-51
Гeнкo, c.87
Mинopcкий, c.l 15.
Mинopcкий, c.l 15
Hüdud əl-aləm, s.144- 145
B.M.Бeйлиc M. Coчинeния acyдa ибн Haмдapa кaк иcтoчник пo иcтopии Appaнa и Шиpвaнa XII в. Aвтopeф. дoкт.диcc. Бaкy, 1975, c.30
Mинopcкий, c.63
S. Aşurbəyli – Şirvanşahlar dövləti, Bakı, 2007
A várost Ełišē említi először, akinek a 449-51. évi szabadságharcról szóló munkáját legalább száz évvel későbbre datálják...
Nagy Kornél: "A 10. század közepén működött Movsēs Dasxuranc’i (vagy másik nevén Movsēs Kałankatuac’i), aki a kaukázusi Albánia történetét írta meg korabeli klasszikus örmény nyelven az ország megtérésétől saját koráig (948). Krónikájának második könyve felbecsülhetetlen értesülésekkel szolgál, ugyanis több passzust szentelt a − kereszténység örmények általi felvételét követően − fokozatosan elarmenizálodó albánok és a kaukázusi hunok kapcsolatának. A 39−45. fejezetben részletesen megemlékezett egy Israyēl nevű örmény missziós püspökről, akit 680 körül III. Izsák (Sahak Jorop’orec’i) örmény katholikosz (677−703) küldött ki a hunok megtérítésére. Ők a Derbendi-szorostól északra éltek, fejedelmüket örmény átírással Alp-Ilut’uērnek nevezték. Czeglédy Károly Movsēs Dasxuranc’i alapján kiemelte ezeknek a hunoknak a kazároktól való függőségét, s velük igyekezett összefüggésbe hozni a nevezett örmény történetíró által említett šat xazr méltóságnevet, illetve a két hun vezér titulusát (Awči tarxan és Xursan irt’gin). Nem kérdéses, hogy ezek ótörök eredetű méltóságnevek. Movsēs Dasxuranc’i végül is Israyēl örmény püspök missziója kapcsán rengeteg értékes és érdekes adattal szolgált a hunok hitvilágáról, főistenük kultuszáról (T’angri xanról) és a sámánizmusról."
A palóc elnevezést a polovec kunból származtatják, akik beolvadtak a magyarságba. Az arvisura egy marhaság,tele valótlansággal.Ajánlom figyelmedbe,László Gyula:Őstörténetünk c. könyvét,1981.,melyben megírja véleményét az arvisuraról.Oldal szám,119-123.
A források jóformán előbb nevezik magyarnak a magyarokat, mint türköknek, a Dzsajhani-féle arab hagyományt legalábbis korábbra keltezik, mint az első bizánci híradásokat. Névváltásra ezek közül egyik sem utal; a kavarok identitásváltására egyedül abból lehetne következtetni, hogy Konstantin szerint 950 körül már beszélték a türkök 'egyik' nyelvét. Önmeghatározásuk alapja a törzsi szervezetük volt; amint ez felbomlott, az identitást már csak a vallásuk miatt elkülönölő muszlimok, zsidók őrizték. Lehet, hogy a Mátra vidékén nagy számban éltek kavar utódok, de hogy a palócok keleties volta kizárólag tőlük eredne, az szvsz bizonyíthatatlan.
Szabirokat nem említenek a középkori Magyarországon, a kálizok mellett még a Varsány nevet szokás felhozni a kavarokkal kapcsolatban. A palócokat először 1683-ban említik, ezt elég késeinek lehetne vélni, ha már korábban is elkülönültek a környezetüktől. A Mátra vidékén nem voltak káliz szállásterületek, így vagy a széttelepítésük volt fölöttébbe sikeres István korában vagy a honfoglalók eleve szórtan telepedtek meg a Kárpát-medencében, úgy, hogy nem territoriális alapon szervezték meg a törzseiket.
A kavar a helyes forma, a nyugati forrásokban szereplő w eldönti, hogy a középgörög bétának itt nem -b, hanem -v hang a megfelelője.
A zsidó hit felvétele egyébként nem volt kényszeres: muszlim szerzők feljegyezték a kazárokról, hogy bár uralkodójuk a zsidó vallást követi, mind közül ennek hívei vannak a legkevesebben. Érvényesült egyfajta vallási türelem, egy feljegyzés szerint a müezzin hangja még az uralkodói palotába is behallatszott; a kazár-kavar belharc így sokkal inkább hatalmi affér lehetett.
semmikép sem zsidók viszont moszlimok voltak közöttük.
Zsidó vallásúak szinte biztosan voltak köztük; első helyen itt Aba Sámuel keresztnevére szoktak utalni. A Baracska-nemzetségben, amelyet Anonymus a 'kun' Vajta leszármazottainak vél, még a XIII. században is előfordultak héber nevek. Ellenden, Baranya megyében X.-XI. századi, héber betűkkel is ellátott gyűrűt találtak, a szomszédban Nagykozár néven fekszik egy falu.
Baranya megyében van Kozármisleny és Egyházaskozár.
ergo szerintem a kabarokat viszonylag hamar széttelepítették az országban.
Persze van olyan elképzelés, hogy az észak-magyarországi palócok a kabar törzsek leszármazottai, de ez - jelenlegi tudásunk mellett - nem bizonyítható.
Kazária természet vallású népek, zsidó vallásúak, kersztények, muszlimok keverékéből állt. A keresztényi fogalmak egy része bolgár török másik része szláv a magyar nyelvben.
Nagy Károly telepítette le a zsidókat birodalmában. A kazáriai zsidók töredékként sodródtak a sztyeppén és többségük csatlakozott a volt Nagy Károly birodalmába telepített majd Lengyelországba befogadott askenázikhoz. Kazáriában egy kisebbség volt a zsidó hitüek száma még Szvjatoszlávi támadás idejekor is.
