Keresés

Részletes keresés

zamingo Creative Commons License 4 napja 0 0 7215

Sziasztok,

 

Remélem mindenki jól van :) 

 

Utóbbi időkben saját videóimon dolgoztam a kényszerbetegséggel kapcsolatban, a legutolsó videómban a HOCDról van szó. 

 

https://www.youtube.com/watch?v=v2FoZRTQUOo&feature=youtu.be

 

Üdv

 

zamingo Creative Commons License 2020.10.01 0 0 7214

Próbáltál már nevetni a gondolatokon? 

Előzmény: ShowDice (7212)
zamingo Creative Commons License 2020.10.01 0 0 7213

Nekem sokat segített az, hogy felismerjem a mechanikáját a kényszerbetegségnek. Tehát az agyam imád ilyeneken filózni, elmélyedni a lehetséges válaszokon, amivel megint csak a hurokra akadok és napokig töprengek, vajon ez a gondolat most OCD vagy sem? Minden egyes gondolatomat megbélyegezhetem ezzel vagy éppen azzal, hogy hopp ez most generalizált szorongás, a másik pedig szociális fópia, de ezzel csak azt érem el, hogy ugyanabba az ördögi körbe ragadok ahol elkezdődött az egész csak éppen a kontent más. 

Előzmény: Bmw530xdE61 (7211)
ShowDice Creative Commons License 2020.09.28 0 0 7212

Adjatok valami jó tanácsot....Kényszerbeteg vagyok és nálam ez abban csapódik le, hogy rizikós helyzetekben folyamatosan a legrosszabb lehetséges kimeneteleken rágódok. Na most ez az esetek nagy részében kezelhető, most viszont lesz egy műtétem.. Alapvetően nem túl rizikós (bár persze valamennyi kockázata minden műtétnek van), de bekannant rá a kényszerbetegség...képzelhetitek. Borzasztóan félek és pánikrohamaim vannak, kaptam nyugtatót a házidokitól, de szart se használ. Még három nap a műtétig.

Bmw530xdE61 Creative Commons License 2020.09.27 0 0 7211

Sziasztok! 

 

Kényszergondolat lehet egy nagyon énidegen irreális gondolat is? 

Mrs. von Bernau Creative Commons License 2020.09.26 0 0 7210

Köszönöm, cool vagy!

Előzmény: A. anonyma (7209)
A. anonyma Creative Commons License 2020.09.26 0 0 7209

Felírom, hogy x órától y óráig ezt meg ezt kell kipucolnom, elintéznem. Vagy minden nap egy bizonyos dolgot. Az az egy dolog nem tűnik soknak, és utána beiktatok egy következőt, ha bírom, de figyelem a saját hisztiszintemet is. Mintha egy gyereknek adagolnám fokozatosan a feladatokat, nem rázúdítva. Másnak ez lehet, hogy szánalmas vagy vicces, de erre vagyok képes jelenleg. Magamhoz képest kell valamit elérnem. Nem kell ezt senkinek tudnia... hogy még a kis dolgokhoz is hatalmas lelkierő kell.

Még azt is felírom, hogy x oldalt kell elolvasnom egy könyvből, mert borzasztóan elkanászodtam... aztán lehet, hogy ebből több oldal lesz, mert utána magával ragad az olvasmány.

És vannak napok  amikor semmi sem megy, de meg kell tudnom bocsátani magamnak is.

Ugyanígy lehet tisztázni, mintha leülnél magaddal beszélgetni, hogy 1. Az új állással szemben mik az elvárásaid pl. fizetés, mennyire legyen messze. Ami alá nem mész. 2. Mik azok az oldalak, amiken érdemes keresni 3. Önéletrajz rejtelmei, milyen a jó önéletrajz, hol írd meg, képbeszúrás stb., aztán ezt lehet módosítgatni az aktuális álláshoz igazodva 4. Legyen egy időkorlát, pl. ha végignézted az összes releváns oldalt, akkor ne baszogasd magad tovább, ha nem találtál megfelelő állást, mondjuk fél óra vagy 1 óra után. Fejezd be és csinálj mást. Akkor talán nem olyan nyomasztó. Ha találtál, akkor viszont addig ne nyugodj, amíg rá nem nyomsz a küldés gombra.

De szerintem nem vagy elég motivált, mert annyira nem rossz a helyzeted, illetve azt mondod, csak átmenetileg.

Munkahelyre, ha unalmas és csak átmeneti ez az unalom, lehet vinni könyvet, betáblázni, minek nézz utána neten vagy milyen filmet nézz meg. Persze mhelyfüggő is. Úgy kezelni, mintha nem is azért lennél ott, hanem azért, amit mellette csinálsz. Bár ez kva nehéz, azt tudom...

Előzmény: A. anonyma (7208)
A. anonyma Creative Commons License 2020.09.25 0 0 7208

Hát, nehéz bármit is mondani. Ha nem kell eltartani, akkor majd keres magának állást vagy pszichológust, -átert a húgod. Vagy nem, ha úgy dönt. Felnőtt ember, nem?

Nekem mostanában segít, hogy részekre bontok hétköznapi teendőket, és lépcsőzetesen haladok, ha lassan is, az elvégzésükkel. Így is több feladatot végzek el, mintha ezt nem csinálnám. Biztos működik álláskeresésnél is.

Előzmény: Mrs. von Bernau (7207)
Mrs. von Bernau Creative Commons License 2020.09.25 0 0 7207

Nekem van jelenleg állásom, de mostanában  nem pörög. Ráfogják a vírushelyzetre. Amikor van pörgés, akkor rendben vagyok, most éppen  pangás van, ezt nem bírom. Nem azért, mert félek, hogy kiraknak,egyelőre nem raknak ki,hanem egyszerűen nem bírom , ha nem történik semmi. Akkor szoktam kiakadni. A semmitől, meg a várakozástól. 

A húgomnak kellene állás, de fogalma sincs róla, hogy mit szeretne csinálni. Csak a kifogásokat sorolja, hogy ez ezért nem jó, az meg azért nem jó. 

Mindkettőnknek nehéz a közlekedés. Fél négykor kell felkelnem, hogy hatra beérjek a munkahelyre, és este hatra érek haza. Őt is főleg ez zavarja, hogy sok idő elmegy a napból az utazásra, és még a munkahelyen is csak a pangás van. 

Előzmény: A. anonyma (7205)
Mrs. von Bernau Creative Commons License 2020.09.25 0 0 7206

Mi nem élünk együtt a szülőkkel. A húgom sem, de az anyósára felügyelnie kell. Naponta ahányszor csak tud, megnézi, hogy mit csinál.De szeretet ott sincs. 

Az anyámmal nekem is hasonló a kapcsolatom. Nagyon kell vigyázni, hogy mi hagyja el a számat.

 

 

Sajnálom, ha az ezelőtti hozzászólásommal túl általános voltam. 

Előzmény: A. anonyma (7204)
A. anonyma Creative Commons License 2020.09.25 0 0 7205

Amit irányítani lehet valamennyire, az az élettelen dolgokhoz, ideákhoz való viszony.

Nem fogsz tudni állást találni, vagy csak nehezen, ha utálod azokat a munkaköröket, amikre jelentkezni akarsz... például.

Valamit szeretned kell benne, valami motivációt tudatosítanod kell. Ha nem is szereted, mit érhetsz el vele, ami a szerethető élet felé visz, és megéri-e az áldozatot? Van más lehetőség? Mi az akadály?

Előzmény: Mrs. von Bernau (7200)
A. anonyma Creative Commons License 2020.09.25 0 0 7204

És már nem élek anyámmal egy ideje... nem is tudom, hogy' bírnám. Ti együtt éltek, több generáció? Vagy csak te a húgoddal?

Előzmény: A. anonyma (7203)
A. anonyma Creative Commons License 2020.09.25 0 0 7203

Tudsz segíteni valakin, akit nem szeretsz? A lelkén? Szerintem nem, mert hiteltelen, és ezt az illető érzi.

Az egyéni intim helyzetben nem tolhatod a társadalomra a felelősséget. Akkor sem, ha általános jelenségről van szó.

Én például megtanultam nem szeretni anyámat. Annyira szeretem, amennyire egy jó cimborát. Amennyire biztonságos. Amennyire biztonságos szeretni valakit, aki valójában nem szeret. Nem is foglalkozott igazán a fejlődésemmel, csak amennyire éppen neki kedve volt, vagy másoknak mutatni kellett. De ettől még szerethetek másokat. Viszont ezt nem tudom irányítani...

Előzmény: Mrs. von Bernau (7202)
Mrs. von Bernau Creative Commons License 2020.09.25 0 0 7202

Hát, köszönöm a választ. Én is sejtettem, hogy nincs szeretet. Nem tudom, mi az, ha szeretek valakit, és engem szeret valaki. Pedig van családom. Látszatra minden oké. Sokan irigyelnek.

Azt mondja a családom, hogy nincs szeretet. Ez a normális. A mai világban már nincs  sehol. Mindenki magának kapar, aztán kiteszi a közösségi oldalakra, hogy egyen a fene mindenkit, hogy ő hol nyaralt, milyen jó munkahelye van, meg milyen autót vett, hogyan újította fel a házát.

 

Bemész egy segítőhöz, de gyorsan ki is fordulsz, mert olyan undor, meg elutasítás  van az arcán, hogy inkább köszönöd, de nem kéred a segítségét. Ha mégis kéred, mert nagyon kivagy már, akkor meg egy olyan klikkbe futsz bele, ahova te már nem férsz be.

Ezeket a köröket mi már lejártuk.

 

Szeretet már az emberekben nincs. Csak pillanatnyi hangulatfoszlányokban van, színárnyalatokban, dallamokban, illatokban.Amik egy-egy múló pillanatra meglegyintenek minket, aztán úgy elillannak, mintha sosem lettek volna ott, mert olyan minimálisak, hogy felfoghatatlanok. De mégis ott marad utánuk az űr, amit otthagytak, hogy újra vágyódhassunk utánuk.

 

Előzmény: A. anonyma (7201)
A. anonyma Creative Commons License 2020.09.24 0 0 7201

Nincs szeretet.

Előzmény: Mrs. von Bernau (7200)
Mrs. von Bernau Creative Commons License 2020.09.24 0 0 7200

Sziasztok!

Még a nyáron írtam ide. Kiderült, hogy a húgommal teljesen megegyező a problémánk. Lehet az minden lelki  nehézségnek a forrása, hogy egy istenhátamögötti zsákfaluban él valaki? 

Milyen fajta kényszergondolat az, hogy állandóan azt érzem, hogy sehova sem tudok lépni? Hiába lennének ötleteim, meg terveim, de odagördül egy akadály, ami miatt nem tehetem meg, amit szeretnék, és inkább rohadok tovább a komfortzónámban, ami már elviselhetetlen ingerszegény? No change!!

Nem jönnek a lehetőségek.

A másik kényszergondolat, hogy nem  találok semmit. Kinek van/volt már ilyen kényszergondolata, hogy nem lát meg semmit, ami ott van előtte? Például állást keresek, de nem találok, vagy maszekorvost keresek vmi problémámra, de nem találok. Vagy nyaralót vennék, bérelnék, de nem találok. Mindig úgy állok fel a számítógéptől két órai keresgélés után, hogy kifolynak a szemeim a sok kereséstől, és nem találtam semmit. A legbanálisabb, hogy nem találom meg a könyvtárban a keresett könyvet, pedig elmentem mellette , végighúztam rajta az ujjam már hússzor, és nem találom meg.  Otthon a zöldséghámozót, se a tixót, se a ragtapaszt, se a gombostűs dobozt, se a Magyar Helyesírás szabályai könyvet? Mindent valaki másnak kell helyettem előszednie. Ezeket a dolgokat, amiket nem találok meg, a velem együtt élő ember hip-hop előszedi. Tessék, itt van!

Ez most elbutulás, vagy mi franc?Van valakinek hasonló problémája? 

A húgomnak már majdnem egy éve keresek maszekpszichiátert, de nem találok. Lehet, hogy azért, mert velem is baj van?

zamingo Creative Commons License 2020.09.23 0 0 7199

Kedves Galibavan,

 

 

Kerlek irj az email cimemre: ilona.lanci@gmail.com

Előzmény: Galibavan (7198)
Galibavan Creative Commons License 2020.09.20 0 0 7198

Udv kedves tagok,

Megszeretnem kerdezni ,hogy nektek nem-e ter vissza jobban ilyenkor ősz fele a szorongas,kenyszergondolatok,depresszio?Ugyanis januarba elkezdtem szedni a gyogyszert es semmi bajom nem volt egeszen idaig... most mintha semmit se erne az egesz. Tudnatok tanacsot adni esetleg?

zamingo Creative Commons License 2020.09.08 0 0 7197

Legelső sorban azt nézném meg, hogy egyáltalán miért is akarom ezt kategóriákba sorolni, a lényegen nem nagyon változtat semmit, azaz egy agyunk van, ami funkcionál egy bizonyos módon, csak az nem mindegy, hogy hogyan állunk hozzá. Minél jobban ellenkezek a gondolatok ellen annál több jön és annál jobban ásom magam mélyebbre és mélyebbre.

 

Nekem sokat segített az, hogy rájöjjek mi fontos számomra. Ha nem lennének ilyen "falaid', amikbe ütközöl, mi lenne az a 3 dolog amit szívesen csinálsz, de sosincs motivációd hozzá? Mit csinálsz amik ezeket a dolgokat meggátolják? 

Előzmény: Bmw530xdE61 (7196)
Bmw530xdE61 Creative Commons License 2020.09.08 0 0 7196

Ezt értem. 

Csak akkor miért van az, hogy pl hasonló gondolatok a skizofréniában is előfordulnak? 

Miben más a kényszeres és a skizofrén? 

Előzmény: zamingo (7195)
zamingo Creative Commons License 2020.09.08 0 0 7195

a problema nem ott van, hogy milyen gondolataink vannak es az vajon kenyszergondolat-e vagy sem, egyszeruen vannak, az egy mas kerdes, hogy mit csinalok vele. mondok egy peldat: van egy gondolatom arrol, hogy valaki mas beszel rolam valakivel, na mar most, ket dolgot tehetek: 1. tovabb viszem a gondolatot es elkepzelem, hogy mirol beszelhetnek rolam es biztosan utalnak, mert a multkor is olyat mondtam, ami mar mar serto volt, szinte latom az arcukat is ahogy fintorognak mikozben rolam beszelnek, de vajon mit tehetnek, hogy ne beszeljenek rolam, vagy kerjek mind a kettotol bocsanatot, de mi van ha nem is akarnak ezek utan velem beszelni, sot mindenkinek elmondjak, hogy en mennyire egy hulye picsa vagyok amiert azt mondtam a multkor, hogy... ja es egyebkent tavaly is a Laciek is pont igy hunyorogtak beszelgetes kozben, igen, igen akkor amikor ott alltak egymassal szemben es ittak a bort, nagyokat is rohogtek, meg egyebkent is a szomszed neni is olyan furan nezett ram a multkor, valamit tehettem? vajon mivel banthattam meg? uristen, engem soha nem fog senki sem szeretni? .....es meg sorolhatnam, de kozben mar tobb napja ezen gondolkozom...  2. eszreveszem ezt a gondolatot, nyugtazom magamban es folytatom tovabb azt ami nekem igazan fontos, nem viszem magam bele a mokuskerekbe, mert nem ezzel akarom az energiamat tolteni. 

 

 

Előzmény: Bmw530xdE61 (7194)
Bmw530xdE61 Creative Commons License 2020.09.08 0 0 7194

Csak a példa kedvéért, pl lehet kényszergondolat, hogy "mi van, ha elvittek az ufók? "

S közben a személy tisztában van vele, hogy nem történt meg.

Plusz egyéb hasonló teljesen irracionális gondolatok.

 

zamingo Creative Commons License 2020.08.24 0 0 7193

Szia,

 

Csak erdeklodom, hogy sikerult-e valamilyen valtozast elerni testvered helyzeten? 

Előzmény: Mrs. von Bernau (7192)
Mrs. von Bernau Creative Commons License 2020.07.28 0 0 7192

Innen, Baranya megyéből , egy zsákfaluból nagyon nehéz Budapestre eljutni. Most elég sok információt megtudtunk, átgondoljuk a lehetőségeinket.

Nagyon köszönöm a segítséget, jó szándékot!  Ezt nem kaptuk meg még eddig a szakemberektől. Véleményem szerint a sorstársak megértő és befogadó segítsége a legjárhatóbb út.

Előzmény: zamingo (7191)
zamingo Creative Commons License 2020.07.27 0 0 7191

Magyarországon pszichiáter egyből felírt nekem gyógyszert, de semmilyen más lélektani beszélgetés nem volt, pedig szerintem az nagyon fontos. Pesten próbáltatok már valamilyen pszichiátriát? 

Előzmény: Mrs. von Bernau (7188)
zamingo Creative Commons License 2020.07.27 0 0 7190

Kedves Mrs von Bernau,

 

Az elhatárolódás és az idegennek való érzés nem ritka, hiszen mi a fejünkben élünk, minden ott történik és ami nem úgy alakul azt úgymond megbélyegezzük. Tipikus példája az amit leírtál, hogy húgod nem érezte azt a bizonyos dolgot, hogy itt és most. Valószínüleg azért, mert a fejében úgy gondolja, hogy lennie kell valamiféle érzésnek, valami áttörésnek ha ilyen szakemberrel találkozik, aztán amikor ez nem történik meg akkor természetesen elkönyveli úgy, hogy az adott orvos olyan amilyen. És ugye ebből lesz a probléma, valamiféle megnyugvást keresünk, lehet meg is kapjuk egy ideig, de aztán még több kell, majd egy idő után nem működik. Igen ez megtanulható, a meditációs gyakorlatok nagyon jók arra, hogy felfedezzünk olyan dolgokat, amiket nem is gondolnánk. Nekem többször is előfordult az, hogy segítség kérés előtt az agyam eljátszotta a mártírt és hogy nem kell segítség, tök jól vagyok, de az is megtörtént már, hogy egy egy kezelés után rosszabbul éreztem magam, ami teljesen normális. Hogy miért is? Azért, mert az agyamat úgy használtam ahogy ő akarta és most, hogy változásokat viszek véghez egyszerűen mindent megpróbál úgymond védekezni. Nagyon régen én is eljátszottam azt, hogy minden rendben csak hadd menjek már, nehéz olyan dolgokról beszélni olyannak aki "állításunk szerint" meg sem érti. A legutóbbi pszichológusom, aki OCD szakértő is, elmondta a legelején, hogy meghallgat és majd utána eldönti tud e velem dolgozni vagy sem. Igazából akkor mindent kiadtam, minden félelmemet, veszíteni valóm nem volt hiszen akkor nagyon mélyen voltam. Ezzel arra akarok kilyukadni, hogy a kezdeti megnyílások nehezek, de ha nem nyílunk meg akkor az orvos ajánlhat bármit mert igazából nem tudja mi zajlik odabent. Kemény munka, de senki sem mondta, hogy könnyű.

 

Egyébként nem tudok semmilyen statisztikát arról melyik nemet érinti leginkább. 

 

A gyógyszeres kezelésekről meg csak annyit fűznék hozzá, hogy mit sem ér a maximum dózis ha az ember nem fekteti bele az energiáját. Saját tapasztalatból írom, hogy a gyógyszer nem fogja megszűntetni az OCD t, még azt se mondanám, hogy enyhíti a fájdalmat, ami nem is fájdalom hanem az agy által létrehozott szorongás. Szóval nem értek egyáltalán egyet azzal, hogy mindenképpen gyógyszert kell szedni, ez egyéntől függ, pl én ismerek olyat, aki gyógyszer nélkül csinálta végig a kezelést és azóta sem szed semmilyen antidepresszánst. Persze ezt mindenkinek magának kell eldönteni, hogy akar e szedni vagy sem, de egy teljesen biztos, csak a gyógyszeres kezelés nem fog segíteni, kell egy szakember aki ott van és útmutat. 

Előzmény: Mrs. von Bernau (7185)
Galibavan Creative Commons License 2020.07.27 0 0 7189

Ezek a gyogyszerek a dopamin szintedet novelik meg. Velemenyem szerint ezaltal elhatarozottabb es jobb kedvu leszel. Nagyon sokan itt az oldalon is nem szeretik a gyogyszereket mert felnek toluk es felnek attol hogy valamilyen karos hatasa lenne. Hozza teszem valaki egy eleten at szedi. Meg mindig jobb igy mint amikor az ember annyira szenved ,hogy a sajat teendoit nem tudja megcsinalni.

Előzmény: Mrs. von Bernau (7188)
Mrs. von Bernau Creative Commons License 2020.07.27 0 0 7188

Hogyan hatnak ezek a gyógyszerek? De mit tehetnek, ha eddig sehol sem akartak neki gyógyszert felírni, mondván, hogy annyira nem súlyos az állapota?

Előzmény: Galibavan (7187)
Galibavan Creative Commons License 2020.07.25 0 0 7187

Udv Mrs. von Bernau!

Sajnos az OCD mivel lelkileg felemeszti az adott embert egyben depressziot is okoz. Magyaran a huganak a felelme olyan erosse valt ,hogy mar onmagatol nem tud masra gondolni csak erre... egy ido mulva a sorozatok se fognak segiteni es teljesen felemesztodik. En ugy gondolom ,hogy van itt mindenfele terapeuta de ezek hablatyok. Igenis ki kell mondani amit itt sokan nem mernek. Ez egy betegseg az agyban. Egy beakadas. Szerintem gyogyszert kellene szednie. Illeetve ha szed nagyobb dozisba. Az OCD-s pacienseknel van hogy fel kell menni 200mg-ig is. Mivel sokkal erosebb mint egy depresszio. Szerencsere ma mar vannak olyan gyogyszerek amik nem hizlalnak. Szedje be 1-2 evig es ha erosnek erzi magat tavasszal majd megkezdik a folyamatos leallast a gyogyszerrol. Szerintem 100-szor inkabb szedjen valaki gyogyszert mimt rekedjen meg ezen a szinten. Mert ez senkinek sem jo. Sot sokkal rosszabb mint egy labtores vagy egy mutet. Ez az egesz eletedre kihat es vegig kiser. A gyogyszer se fogja teljesen eltuntetni a gondolatot. Szimplan csak segit ,hogy felfogd ez egy betegseg es ezektol a gondolatoktol nem kell felned.Es innentol kezdve igen az is szamit mennyire szeretne a beteg tunetmentes lenni. 

Előzmény: Mrs. von Bernau (7185)
Bmw530xdE61 Creative Commons License 2020.07.25 0 0 7186

Az OCD a férfiakat és a nőket is megtámadja, pl én férfi vagyok. 

Bizonyos tanulmányok szerint a nőket gyakrabban. De szerintem ez nem igaz.. 

Előzmény: Mrs. von Bernau (7185)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!