Keresés

Részletes keresés

JoxyH Creative Commons License 2 napja 0 0 7154

Sziasztok!

 

Új vagyok itt, és remélem nem ellenkezik a fórum szabályaival, amit írni fogok. Úgy alakult a dolog, hogy egyszer, amikor sok időt töltöttem a természetben nagyon erősen arra koncentráltam, hogyan tudnék a kényszereimen segíteni, és a valahogy rengeteg inspiráló gondolat érkezett hozzám. Akkor még nem tudtam, hogy ebből könyv lesz, de gyorsan lejegyeztem a dolgokat, mert úgy éreztem nagyon hasznos lesz magamnak. Később, mikor még több jegyzet összegyűlt, úgy éreztem, hogy ez igen hasznos lehet másoknak is, így egy kis könyvvé formáltam az egészet.
Ez az  ekönyv épp tegnap lett elérhető az Apple, eKönyv, Líra és Bookline oldalakon.
A címe: "Kényszerbetegség a lélek szemével"

 

Azt hiszem nem küldhetek linket, de bárki megtalálhatja a könyvet a fenti boltokban.
Elképesztően kíváncsi vagyok, ti hogyan fogadjátok, így fel szeretnék ajánlani ingyen példányokat az első 3 jelentkezőnek.

A könyv végig a lelkedhez szól, támogat és bátorít. Olyanok jelentkezését várom, akik úgy érzik nyitottak egy picit spirituálisabb megközelítésre. Tehát semmiképpen se pszichológiai értekezést várjatok. :)
Ez az írás inkább csak egy kis kedves társad lesz, aki folyamatosan bátorít és inspirál az utadon.

 

Szóval, ha úgy érzed nyitott vagy, csak hivatkozz az index fórumra és lépj velem kapcsolatba (elérhetőségem megtalálod a könyvek előnézetében vagy írhatsz az itteni email címemre.) Cserébe csak annyit kérek, hogy ha lehet, publikusan írd meg a véleményed a könyvemről.

 

Szívemből remélem, hogy segítségedre lesz!

 

Galibavan Creative Commons License 2020.02.07 0 0 7153

Mi a problema? Nem igazan fogalmazol erthetoen. 

Előzmény: bolond halál (7152)
bolond halál Creative Commons License 2020.02.06 0 0 7152

Van kivel? Ahhoz át kéne ütni egy bizonyos ingerküszöböt. Nem a hányingerét.

Előzmény: Galibavan (7151)
Galibavan Creative Commons License 2020.02.06 0 0 7151

Nem lenne esetleg kedve valakinek beszelgetni ? Akar privatban? 😁

Anna's world Creative Commons License 2020.01.28 0 0 7150

Szuper, en publikussa tettem az emailem :)

Előzmény: hed7kandi (7149)
hed7kandi Creative Commons License 2020.01.26 0 0 7149

Szia Anna! Az ajánlatom - hogy ha szeretnél róla irni egy olyan emberrel, aki szintén ezekkel a problémákkal küzd, napi szinten - természetesen neked is áll! :)

Előzmény: Anna's world (7145)
Galibavan Creative Commons License 2020.01.19 0 0 7148

Meg annyi az elozo litaniahoz ,hogy termeszetesen egesz eletembe szorongtam: bezartam-e az ajtot? Nem tudom nezzuk meg. Es nezzuk meg meg 3szor. Neha le is videoztam. Xd kihuztam-e a hajszaritot, elzartam-e a sutot? A kocsit is bezartam vajon? Nezzuk meg minden kilincset huu de basszus a kezi bevan huzva? Nyissuk ki nezzuk meg es elorol.... 

Galibavan Creative Commons License 2020.01.19 0 0 7147

Udv sorstarsak. Uj vagyok az oldalon.Olvasgattam tobb kommentet is es lattam sokfajta OCD format amirol irtatok. Szeretnem elmeselni az en tortenetemet. Eleg hosszu lesz ,de szeretnem reszeletesen leirni. Arra szeretnrlek kerni titeket ha esetleg elolvassatok akkor szives oromest vennem a reflektalast ra akar privatban akar komment formajaban. Tehat 23 eves ferfi vagyok 2019 november legelejen kicsit zaklatottam ebredtem. Halalfelelmem volt olyan volt mintha valami kaszas korozne a fejem korul... tudom viccesen hangzik de aznap kicsit korultekintobb voltam.Masnap mar semmi bajom nem volt betudtam faradtsagnak illetve egy kis hatter info: par honapja leptem ki egy hosszu kapcsolatbol ami eleg bonyolult volt rengeteget szenvedtem es leamortizalt. Most uj baratnom van akit nagyon szeretek es eszrevettem hogy az utobbi idobe szomoru voltam sokszor. Feltem hogy elveszitem ot is. Feltem attol h hiaba vagyunk most boldogok ugy sem fog orokke tartani. Alapjaba veve egy eleg laza srac vagyok sok baratom van. Novemberig egeszen sokat jartam bulizni is de inni csak nagyon ritkan ittam. Es drogozni se szoktam.... Tehat fura erzes volt mintha mindig szomoru lennrk egyre jobban szerettem a chillesebb zeneket pl. Aztan november elejen az x faktort nezve meglattam egy csavot aki homoszexualis. Elgondolkodtam ,hogy de szar lehet neki. Mivel az en almaim pl egy wzep csalad auto es haz. Es hogy valoszinu neki sose lesz meg. Undoritonak is tarottam. Aztan manifesztalodott kezdodott minden.... Mi van ha en is az vagyok? Nagyon feltem. Hirtelen az elet hidegebb sikat lattam. Semmi boldogsagot. Sokszor panik fogott el teljesen. Hiszen tudtam hogy eletembe nem izgultam fel egy ferfira sem es mindig a lanyokat neztem. Rengeteg panikot eltam at ebben az idoszakban remgetem. Nem tudtam aludni vert a viz de neha faztam. Szuleimnek elmondtam vegul akik mondtak h vagy az vagy nem. Sajnos a kenyszergondolat melle kenyszercselekves is tarsult... Elkezdtem nezni az utcan az iskolaban es szinte mindenhol a ferfiakat es a noket. Teszteltem magam. De a felelem teljsesen atvette az uralmam minden teren. Nem neztem szinte internetet sem nehogy valami olyat lassak amitol bepanikolok. Nem tudtam nyugodtan fekudni aludni a barataimmal lenni, a baratnommel lenni. Folyamatos szegyenerzet illetve uresseg tatongott a lelkemben. December kozepeig birtam. Ekkor elmentem orvoshoz. Elmondtam neki a bajomat semmit nem titkoltam el, reszletes pontossaggal. A diagnozis egyertelmuen OCD volt. Elmeseltem neki,hogy egesz eletembe voltak rossz gondolataim amiktol feltem es minel jobban kuzdottem ellenuk annal jobban kinoztak. Kissebb korombol is emlekszem hogy feltem tv sorozatoktol de akkor meg kicsi az ember arrol nem beszelnek. Az elso ilyen felelmem kb 5.esen volt amikor azt hittem a sok gepezestol megvakulok mert alapbol is szemuvegem van. 1 hrtig nem neztem semmilyen kepernyore. 7kor aludtam hogy pihentessem a szemem es kozbe rettegtem hogy megvakulok. A kovetkezo ilyen esetemnel a maszturballassal kapcsolatos felelmem volt ,hogy mi lesz ha valamit nem jol csinalok vagy elkapok valamit stb.... ekkor emlekszem h szuleimmel alutam kb 6-7.es voltam. Folyamatosan hideg meleg valtakozott. Vert a viz es remegtem. Vegul ezeknel az eseteknel edesanyam nyugtatott mindig meg ,hogy nincse semmi bajom foglaljam el magam massal o is gondolt mar ilyeneket stb... es tadaa elmult. A kovetkezo eset kb16 evesen volt. Borzaszto emlek. Ugy toltottem a karacsonyt es jo par hetet hogy folyamatosan olyan kepek jottek elo bennem hogy megolom a csaladom. Agressziv OCD. Rettentoen szar erzes volt mivel nem tudtam hova tenni a gondolatokat. Csak annyit tudtam h soha nem tennem meg. Megis feltem magamtol. Ezt az erzest kb 1 honapig max masfelig birtam es elmondtam ugyancsak edesanyamnak. Aki megnyugtatott hogy serdulo korban minden eszebe jut az embernek es neki is jutottak eszebe hasonlok. Ezutan megnyugodtam. 17 evesen az elso baratnomnel fordult elo elsonek ,hogy megilyedtem ,hogy mi van ha meleg vagyok de azt ugyanugy megtudtam beszelni szulovel es csak par hetig tarott. Aztan volt meg hogy elvetve eszembe jutott hogy milyen durva az aki nekrofil vagy allatokkal szexel illetve pedofil. De ezek maximum par napig voltak bennem es elmultak maguktol. Ezutan egesz hosszu ideig tunetmentes voltam 2.kapcsolatomban semmi fel sem merult bennem. Pedig eleg viharos volt. Egyutt eltunk kb masfel evig. 19 evesen ebben a viharos kapcsolatban elojottek elsonek a meleg gondolatok h mi van ha en stb... stb... de csak egy kis idore utanna lezartam magamban azzal hogy mar nagy vagyok es en dontom el ugyis hogy mit akarok tenni. De ezzel nem lett vege. Egytemre jartam abban az evben. Eleg rosszul ment sok tenyezo kozrejatszott benne. Vegulis a busztol kezdtem el felni. Ugyanis reggel mentem busszal. Es az anyagcsere akkor indul be. Gyomorgorcsom volt hogy mi lesz ha a buszon jon ram. Rettegtem a vegen meg hanyingerem is volt mivel ezzel a felelemmel tovabbi 6 honapot buszoztam. A vegen a kapcsolat miatt is meg azert is mert nem ment otthagytam az egyetemet. De a fo kivalto oka szerintrm sz volt hogy nem tudtam a vegen felszallni a buszra. Ha tudtam h9gy az a nap jon hogy menni kell. Olyan volt mintha a halalba menetelnek. De mentem kitartoan. Aztan egyszer csak nem birtam azt vettem eszre hogy ulok a kanapen es mosolygok de kozbe jon a konny a szemembol az idegtol. Ott elhataroztam hogy nem fogom tonkretenni magam. Ezutan par honappal a kapcsolatunk fordulopontra ert es en ezt mar ereztem minden nap azzal almodtam,hogy elveszitem a baratnomet. Vegul brigazolodott hatbaszurt. Ezutan 2019ben magamra forditottam az energiaim. Megszereztem a jogositvanyomat. Oszinten szolva a vezetes elso 5orajanal is panikoltam egyfolytaban. De lekuzdottem hogy csladapakent majd nekem kell vezetni es hogy erosebbnek kell lennem erzelmileg. Ezutan tobb honapig olyan voltam mint a kofal semmi erzelem banat csak a celok elerese. Semmi panik csak a nyugalom. Osszejottunk a mostani baratnommel es ugye erre ra 2 honapra kezdodott el ez a felelem. Azt kell hogy mondjam ez nagyon kitarto "demon". Az orvos decemberben irt fel sentralint 50mgosat. Az elso ket het alatt nagyon rosszul voltam. Aztan jobb lett. Elkezdtem eszrevenni hogy a kenyszer cselekves kezd alabb hagyni nem erzek szegyent es tudok ugy tarsalogni hogy nem erre gondolok. Rengeteg erzes kavarog bennem most is. Am most par napja ujra mintha eroteljesebb lenne. A sentralin mellekahatasa a libido csokkenes es a nehezebb ejakulacio. Ebbol en maximum az utolsot veszem eszre kisebb mertekben. Illetve tobb oldalon is nezegettem hogy elmeletileg a szex iranti vagyadat is elveszi. Ez is igaz lehet mert nem erzek akkora kivankozast mint a gyogyszer elott.Mostanaba bar visszajottek a gondolatok nem pankikolok annyira csak egy kicsit. Illetve tudom hogy ez OCD es ez valamilyen formaban meg is nyugtat de megis ottvan a fejemben. Ugy gondolom ,hogy ha nem javul a helyzet akkor felhivom az orvosom es kerek nagyobb dozist vagy mas gyogyszert. Egyebkent latom sokan irjak hogy igy ugy amugy ebbol nem lehet kigyogyulni. Az orvos azt mondta ,hogy kilehet! (Es persze biztos vannak ennek is fokozatai). En remenykedek ,hogy meggyogyulok. Es lehet csak tunetmentes leszek akkor is de ha mar az vagyok is es neha visszajon akkor is tudom h lesz meg jobb is.Fura belrgondolni egyebkent hogy milyen sok ideig azt hittem hogy ezek a felelmek normalisak es mindenkinek vannak. Es abba is hogy nem tudtam hogy ez egy betegseg. Neharagudjatok a helyesirasi hibaimert. Illetve varom hogy valakinek volt e mar ilyen osszetett hosszura nyulo OCD-je?!

hed7kandi Creative Commons License 2020.01.17 0 0 7146

Eztmár kérdeztem én is és továbbra is aktuális. :))

Előzmény: Anna's world (7145)
Anna's world Creative Commons License 2020.01.16 0 0 7145

Szia Maya ez szuper hír! Van rá valami mód, hogy privátba is írhassak neked? :)

Előzmény: 88Maya88 (7144)
88Maya88 Creative Commons License 2020.01.15 0 0 7144

Sziasztok :) Eltelt egy kis idő mióta írtam. A gyógyszer nagyon jól megtette a hatását szinte teljesen oké minden. Jelenleg az egyiket már elhagytam. Nagyon sokat dolgozom ami szuper mert nagyon jól lefoglal. Meg persze a vendégkört kikell építeni. Most nagyon beteg voltam fülgyulladás úgy hogy az ünnepeket kb alig vártam hogy vége legyen :D De annyira boldog vagyok hogy ennyit javultam :) Remélem mindenki jól van puszii 

Pi0427 Creative Commons License 2019.12.27 0 0 7143

Kedves!helpN!

Bizony van kiút!

Pont így voltam én is,néha betörnek!

De magamban azt modom,hogy STOP!

És vége!Iszonyú állapot!

Kilátástalan volt minden korábban.

Féltem,hogy ezek a gondolatok valóra válnak.

De soha nem tudnám ezeket megtenni.

Sőt!Írtózom tőlük!Végül is a semmin parázik az ember!😁

Lehet kezelni!Nagyon jól!Nem kell félni tőle

Furcsa példa!

Ha egy kobór kutya megy mögötted,enni adsz neki

Elzavarod,mindig ott lesz!

Ha nem törődsz vele,elmegy egy idő után!

88Maya88 Creative Commons License 2019.12.26 0 0 7142

Sziasztok :) Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok nektek :) Ki hogy van? 

mgesa Creative Commons License 2019.12.12 0 0 7141

A viselkedésterápia és az OCD terápiák nagy része is pont ezt ajánlja: fogadd el, hogy vannak a gondolatok, mint egy háttérzaj, ami zavaró ugyan, de nem kell vele foglalkozni, hanem elfogadni, hogy vannak, így nem indíthatnak be "téves riasztást" az agyadban, hogy félni kell.

 

Példaként az egyik cikk azt hozta, mikor beindul tévedésből a tűzriadó szirénája egy épületben, ahol vagy: hangos, zavaró, de tudod, hogy csak téves riasztás és megpróbálsz tovább dolgozni, tenni a dolgodat, nem foglalkozni vele. Elismered, hogy zavaró és hangos, de mivel téves riasztás (mint a kényszergondolatok), nem kell menekülni, pánikolni miatta, ha nem foglalkozol vele, akkor elmegy, abbamarad majd magától.

 

Minél több figyelmet szentelsz neki, próbálsz megszabadulni tőle, annál jobban "eteted" a kényszergondolatokat, ezzel csak erősíted őket.

 

Én szoktam pl arra gondolni, hogy igen, beengedem őket az ajtón a lakásba, sőt, ki is nyitom nekik az ajtót, hadd jöjjenek, majd a huzat kiviszi őket a teraszajtón, ha nem foglalkozom velük. Nem zárom be az ajtót, nem állok eléjük, hanem engedem őket. Az ilyen képi gondolatok is sokat tudnak segíteni.

 

Sok könyv és szakirodalom foglalkozik ezzel az elfogadással, valóban nekem is ez segített a legtöbbet. Miért is ne lehetne AKÁRMIRE gondolni? Ezek csak gondolatok.

És igen, az emberek 100%-ának eszébe jut ilyesmi, ez teljesen normális, csak náluk nem akad be egy ilyen gondolat, hanem mennek tovább, nem rágódnak rajta, nem szólal meg a belső riasztójuk, hogy "Te jó ég, hogy juthat ilyesmi az eszembe???".

 

 

Előzmény: helpN (7139)
88Maya88 Creative Commons License 2019.12.12 0 0 7140
Sziaa :) Megkérdezhetem miért nem probáltad meg a gyógyszert? Én amióta szedem sokat javult az állapotom :) Néha néha van csak gondolatom. Mondjuk a pszichológus is rengeteget segít a tünetek megértésében és elfogadásában. Voltam úgy hogy a nap 99%ban csak a gondolatokról szólt senkihez nem szóltam csak voltam :( 2 hónap kellett hogy megtanuljam elfogadni. Sajnos van némi hipohondriám így mindig tovább kreáltam a fejemben a dolgot... Skizó leszek stb. Meg ha egy gyengébb pillanatban kap el egy cikk film stb akkor van hogy most is beakad. De társasági életet élek imádom a munkám. Sokat jövök megyek csinálom a mindennapi dolgokat. Nem tudom gyógyszer nélkül hol tartanék de én nem akartam szenvedni így az első napoktól orvos és pszichológus. :)
Előzmény: helpN (7139)
helpN Creative Commons License 2019.12.05 0 1 7139

Sziasztok!
Azzal szeretném kezdeni, hogy mind akik itt vagytok és ezek a nagy nehézségek mentén is küzdötök az élet minden megpróbáltatásával egy HŐSŐK vagytok mind! MINDENKI! Ez egy nagyon alattomos állapot az OCD. Nagyon remélem, hogy segíteni tudok Nektek! Ha már csak egy valakibe megindul egy pozitív gondolati irány akkor már megérte leírnom. (elnézést a helyesírás és fogalmazásért ezt most így és most le akarom írni nektek!) Arra kérek mindenkit olvassa végig a történetem, mert tanulságos lesz.
29 éves vagyok diplomás rendezett családi háttérrel (csak azért írom le, hogy lássátok a kiinduló helyzetet). 2010-ben érettségi után szakított velem a gimis barátnőm. Összetörtem és beakadtak olyan szexuális tartalmú kényszer gondolatok, amitől nem tudtam szabadulni. Akármennyire is akartam nem tudtam. Tankönyi példája voltam az OCD-nek. Azt hittem megőrülök, hogy nekem így kell élnem az életem. 1 évre rá lett egy barátnpm akivel 3 évig együtt voltam. A szexuális mellé társult aztán agresszív is. Aztán teltek az évek 2014-ig (vége lett a 3 éves kapcsolatnak) és hol agresszív hol szexuális témájú gondolatokok voltak. Voltak nagyon kemény periódusok. 2 hónap is eltelt úgy, hogy éjszakánként 1-2 órát aludtam, vert a víz a koncentrációs képességem teljesen lecsökkent ezekben az időszakokban csak azon járt az eszem, hogy tudnék megszabadulni tőlük. Még természetesen az álmaimban is megjelentek a kényszergondolatok. Miért is ne?! 2015-ben jött egy nagy fordulat elkezdtem egy gondolat mentén oda jutni hogy éljek a pillanatnak és egy pár hét alatt felszabadultam. Úgy hellyel közzel elmúltak úgy hogy néhe előjöttek a kényszergondolatok de nem zavartak éltem az életem buliztam ismerkedtem aztán 2015 év vége fele kezdett vissza jönni de készültem az államvizsgára és valahogy nem jött vissza. 2016-ban lediplomáztam. Újra lett barátnőm eltelt 3 év és (annyira lefoglalt a munkahely a barátnő, nyelvvizsga hogy tudtam a gondolatokról, voltak is néha de egyszerűen továbbb siklottam a kényszergondolatok fölött). 2019 elején vissza jött olyan szinten, hogy úgy voltam hogy itt a vég (nem telt el úgy pár perc , hogy ne ezen járt volna az agyam kivéve ha az OCD-vel kapcsolatban kutakodtam). Néha néha rákerestem az öngyilkosságra stb. Kezdett a személyiségem leépülni. Alig tudtam beszélni egyszerű mondatokat össze rakni. Úgy éreztem szét esik az életem a családdal a barátokkal a munkatársakkal mindekivel kezdett leépülni a kapcsolat mert egyszerűen én magamba fordultam és féléven át csak azon voltam, hogy mindenféle szó trükkel meg jelszavakkal meg szabaduljak mindenféle témájú kényszergondolatoktól, képektől, szavaktól. Éjszakánként hónapokon keresztül pár órát aludtam 2-3 valeriana night forte-val. Már terveztem, hogy fogok bevonulni valami kórházba és hogy fogok eltünni a társadalomból. A legfélelmetesebb, hogy ezt elhittem és 101% biztos voltam benne, hogy így lesz. DE DE DE DE DE!!! És most jön a LÉNYEG!
2019 júliusa körül még egy próbát akartam tenni. Mi lenne ha kipróbálnám azt hogy bármi, ami eszembe jut jusson nyugodtan nem akarok ellene tenni semmit se megmagyarázni nem akarom se cáfolni, se mondogatni varázs szavakat se gondolati trükökkel semlegessé tenni, semmit nem akarok vele csinálni. Legyenek! Úgy is lett! Hagytam, hogy legyenek! Elteltek hetek hiába hagytam, hogy legyenek titkon reméltem hogy majd eltünnek ettől de mivel reméltem hogy eltünnek hát persze hogy nem tüntek el de nem baj vártam tovább és ami nagyon fontos volt nálam, hogy: mivel már nem kerestem a megoldást az agyam pici részének lehetősége nyílt arra hogy foglalkozzon mással ami érdekel bármi, munka, a napsütés (a nevetés a sok nevetés ami nagyon sokat segít youtube-on annyi poén videó van mónika show vagy akármi nevess minél többet társaságban, egyedül mindakettő nagyon fontos). Társaságban beszélgettünk már elteltek órák h nem jutott eszembe (pedig előtte a társaság tagjaival kapcsolatban is voltak kényszergondolataim). Aztán szép lassan azt vettem észre hogy az agyam egyre nagyobb százaléka kezd el foglalkozni más dolgokkal. És újra elkezdtem élni! ÉLNI! Élvezni a létet a lét minden percét! És élvezni azt hogy kapcsolatban lehetek a családommal barátaimmal. Aztán eljött 2019 októbere éreztem hogy vissza akar jönni és folytattam ahogy csináltam léteztem velük együtt, elfogadtam hogy vannak nem mondok semmit rájuk nem próbálok megszabadulni tőlük soha! A lényeg h amikor vissza akar jönni az ilyesztő igen most is az volt de én csak csináltam tovább a stratégiám nem foglalkoztam velük és békén hagytak! Aztán tudom hogy majd lesz még amikor úgyérzem vissza akarnak jönni de akkor se fogok foglalkozni velük és egyre nevetségesebbek lesznek! Mindig lesznek de nem magukkal a gondolatokkal van a baj hanem hogy komolyan vesszük őket és rosszul érezzük magunkat tőlük és megakarunk tőlük szabadulni. Ha nem veszed komolyan nem érzed magad rosszul tőlük (ehhez hozzá kell tegyem hogy az időmúlásával egyre kevésbé zaklat fel h adott dolog eszedbe jut, hozzá szoksz és kuncogsz rajta már szinte) és ha nem érzed magad rosszul tőlük nem akarsz megszabadulni tőlük! (Biztos most arra gondolsz könnyű azt mondani mert neked annyira de annyira vállahatalan és gusztustalan dolgok jutnak az eszedbe, hogy biztos durvább mint nekem, hidd el nekem minden eszembe jutot amit ez a kocsonyás valami a komponyánkba kitud adni). Ez a legfontosabb h nem akarsz megszabadulni tőlük! Elfog jönni az az idő mert egyszerűen éled az életed azokkal vagy akikkel szeretsz lenni tervezgeted a jövőt és mindent egyébbel foglalkozol ami érdekel és elmúlik a szorongás újra jókat alszol! Legyél türelmes! Az elmúlt 10 év minden hülye gondolatát, képét szavát most is feltudnám idézni itt vannak velem itt ülnek a válamon ha úgy tetszik de nevetek rajtuk! Úgyérzetem megzápul az agyam a sok hülyeségtől, mintha be lettem volna zárva saját testemben a 10-ből úgy kb összesen 7 évben! Hidjétek el 10 év alatt nagyon sokszor elképzeltem, hogy elég volt az életből! Nem elég! Van kiút! Könyörögve kérlek, hogy soha ne add fel! Van kiút! Ha úgy érzed segítség kell! KÉRJ! Van kiút! Ne kövesd el azt a hibát, mint én hogy 10 évig magadba őrlödsz! Mos először írom ezt le valakiknek! Soha senkinek nem beszéltem róla és soha semmit nem szedtem kivéve a valeriána night fortet alváshoz de az is recept nélküli elalvás könnyítő! Nagyon remélem, hogy lesznek akikben ez elindít valami pozitív irányt! Tudom, hogy lesznek még ilyen gondolataim holnap, holnapután az után és életem végéig! De ha ezek egy napból elvesznek összesen 30 másodpercet(vagy annyit se) nem többet összesen mert kb ennyik a villanások amik nem érdekelnek hogy vannak mert van elég sok dolgom. Tudom, gondoljátok most hogy vissza fog jönni nálam és most csak épp egy jó időszakban vagyok! Ez igaz megvan az esély de a különbség a régi és a mostani jó időszakok között az, hogy direkt tudatában akarok maradni annak, hogy ezek vannak és csak annyi a dolgom, hogy semmi dolgom velük. Elfogadom és megélem őket és megélem azt is ha rosszul esnek semmi gond megyek tovább nem vitatom őket nem problémázok rajtuk megélem azt aki vagyok és nem az határozza meg kivagy hogy milyen félelmeid vannak.
Na leírtam! Még a végére egy utóirat (talán segít jobban elképzelni a helyzetünket).  

Mint egy társasház. Vannak olyan szomszédok akitet nem szeretsz. Minden nap látod őket akár még hallod is őket, találkozol velük, hallod őket tudomásul veszed de nem foglalkozol velük nem a közvetlen közeledben laknak csak egy társasházban veled. Nagyon ritkán találkozol a rossz szomszédokkal, idővel egyre ritkábban és már csak egy villanások és már be ismentek a saját lakásukba! A saját családodra és azokra a szomszédokra koncetrálsz akiket szeretszés így is lehet egy nagyon boldog életet élni. Sőt még lehet, hogy boldogabbat, mert ezek a rossz szomszédok emlékeztetnek arra, hogy milyen rossz emberek is vannak de a Te közvetlen közeledben milyen jó emberek vannak!

Az élet sokat bántott az OCD-vel de amikor egyre jobban leszel meglátod, hogy még jobban érzed magad attól, hogy tudod milyen rossz volt de már jól érzed magad és minden egyes pillanatnak tudsz örülön hogy jót alszol, nevetsz önfeledten és boldogan éled az életed! Aki nem volt OCD-s nem tudja ennyire értékelni a létet, a szabad gondolati létet!
Mindenkinek kívánom, hogy érjen a saját gondjaival kapcsolatban erre a szintre! Hidjétek el sikerülni fog! Soha de soha ne adjátok fel! Minden jót kívánok mindenkinek!
Üdvözlettel:
Egy sorstársatok aki reméli hogy megtalálta a megoldást az OCD kezelésére

SOHA NE ADD FEL! VAN KI ÚT...

88Maya88 Creative Commons License 2019.12.04 0 0 7138
Sajnálom ami történt veled! Kitartás és minnél hamarabbi felépülést kívánok!
Előzmény: rizsa79 (7137)
rizsa79 Creative Commons License 2019.12.01 0 0 7137

Még azt írnám le, hogy az első itthon töltött napok borzasztó nehezek voltak. Én éjszaka semmit nem aludtam, mert a férjemet figyeltem állandóan. Napközben aludtam, mikor a szüleim otthon voltak (most a szüleimnél vagyunk). Ez szinte már kényszeres volt részemről, és már kezdtem kimerülni. Közben üzemorvoshoz is mennem kellett a munkaalkalmassági miatt, és neki is elmeséltem az esetünket. Azt mondta, hogy higgyem el, hogy az ICD olyan, mint az őrangyal. Jobban megmenti a férjemet, mint akárki, akár még nálam is jobban! Azóta tudok aludni normálisan.

Jelenleg a férjem gyógyszer nélkül is jól elvan, és a kontrollra 3 hónap múlva megyünk. Addig csak esetleges rosszullét esetén kell kórházba mennünk. Nagy szerencse, hogy van elég szabadsága, és hál'istennek a megélhetés miatt sem kell aggódnunk (egyelőre). Sajnos a rossz híreket nem tudjuk kizárni, mert abból mindig van, még családi vonalon is. 

Számomra kérdés, hogy ezt a csapást hogyan tudjuk megélni, mire fordítjuk? Nekem sorsszerűnek tűnik. Csakhogy én eddig biztos voltam benne, hogy változásra van szükségünk. Ritkán tévedek a megérzéseimben, de ez persze csak megérzés volt a részemről. Most teljesen elbizonytalanodtam, hogy mi van, ha tévedtem? A megérzést sokszor könnyű összekeverni a vágyakkal. Van olyan, hogy az ember tudat alatt vágyik valamire, és ahhoz igazítja az érzéseit. Ilyenkor az ember azt hiszi, hogy ha az elképzelése teljesül, akkor rendben lesz minden. Pedig ez legtöbbször nem így van.

Mi, kényszeresek meg pláne nehezen viseljük, ha valami nem úgy történik, ahogy elterveztük.

Előzmény: rizsa79 (7136)
rizsa79 Creative Commons License 2019.12.01 0 0 7136

Annyit hozzátennék, hogy a férjem is elég céltalan volt, az utóbbi években hozzám hasonlóan egzisztenciális problémákkal küzdött, vagyis nem találta a helyét. A családjával kissé elhidegült a kapcsolata, de legalábbis ritkán találkoztak. A munkájában sok frusztráció érte, semmi sikerélménye nem volt (vagy ő úgy érezte). Sajnos gyerekünk nincs, pedig a negyvenes éveink elején állunk.

Annyit mondhatok, hogy a kórházban fekvés során pozitív személyiségváltozás indult be a férjemnél. Csacsog, beszélget, amit eddig nem tett. Szinte élvezi a sürgést-forgást, ami körülötte van :), ha szabad így mondanom. Most már itthon van, és se a depresszió, se az alkoholizmus jeleit nem látom rajta. Ami viszont megmaradt, az az erős kapcsolatfüggés, társfüggőség, vagyis nagyon fél attól, hogy elhagyják, egyedül marad stb. Ez a gyerekkorából eredhet, mikor az anyukája sokat volt kórházban, az apjuk meg vagy dolgozott vagy látogatni járt.

Ez a hétköznapokban úgy néz ki, hogy a munkahelyemen szabadságot vettem ki, és szinte egész nap otthon vagyok vele (közben van egy reggeli munkám). Ugyanis egynapos műtétje volt, és egyelőre állandó felügyeletre van szüksége. A kórházból ezzel a feltétellel küldték haza rehabilitálódni, ha ezt biztosítani tudjuk. A férjemen látszik, hogy nagyon jólesik neki a rokonok és szomszédok látogatása. Ez a mi részünkről se volt gyakori a házasságunk alatt. Nálam a kényszerek miatt, a férjem meg inkább a haverokkal ment vagy tévézett.

Előzmény: rizsa79 (7135)
rizsa79 Creative Commons License 2019.12.01 0 0 7135

Sziasztok, kedves új és régi olvasók! Nagyon nehéz időszak van mögöttem, mert a férjem egy hónapig kórházban volt. Rosszulléttel került a sürgősségire egy éjszaka, ahol többször is megmentették az életét! Kiderült, hogy szívritmus-zavarra hajlamos, amit valami most kiváltott, de nem tudják pontosan, hogy mi. Lehet a stressz, egy vírus vagy akár olyan gyógyszer is, mint az antidepi ... (de ez utóbbi elég ritka). A férjem három hétig lábadozott, ezután kapott egy beültetést Szegeden, egy ún. ICD nevű ketyerét ültettek be neki. Ez újraéleszti, ha esetleg megint előjönne neki a szívritmus-zavar.

Régebbi olvtársak tudják, hogy micsoda problémákkal küszködtünk elmúlt évben. A kardiológus szerint a "lelki kimerülés" is kiválthat ilyet.

A rokonok jól vizsgáztak mind a két oldalon, mindenki kitett magáért, összefogtak a Józsiért, és mondhatni, hogy összehozta a családot! Magamhoz képest én is sok mindent megtettem. Nap mint nap bejártam látogatni a sok szívbeteg közé, pedig kényszeresként sokszor éreztem azt, hogy most hordtam ki lábon egy szívinfarktust ... Nagyon örülök, hogy itthon van, és egy csodának élem meg. Majd még írok többet is!

88Maya88 Creative Commons License 2019.11.23 0 0 7134
De jó tudni hogy nem vagyok egyedül :( Kis sunyi egy kórság... Nekem a gyógyszer sokat segített pl abban hogy elindultam az utamon célokkal. Előtte pl egyedül sem tudtam maradni. Pánikrohamokban gazdag napok volt hogy egy nap 6is.Lekopogom 1 hónapja egyszer sem volt. 3 hétig se fész se tv se semmi kb nehogy olyat halljak ami beakadhat. Ez már azért lazult. Nem mondom hogy top de dolgozni szépen járok az emberi kapcsolatokat is ápolom. Rendszeresen orvos pszichológus már egyedül is elvagyok :) Szabadidőmben alkotok ajtó díszelet meg ami eszembe jut vagy gyakorlom a körmös dolgokat. De 1 hete megint belém bújt a manó(rossz gondolatok) és azt vettem észre hogy most hogy közeledik a piros ünnep rosszabb... Kiprobálnom amit ajánlottál :)
Előzmény: Anna's world (7133)
Anna's world Creative Commons License 2019.11.23 0 0 7133

Ó hogyne, a gondolatainkban megnyilvánul a kiemelkedő kreativitásunk 🤦🏻♀ .. ez szerintem teljesen normális ebben a helyzetben.. én ha hallom, hogy valaki véget vet az életének, elkezdek rettegni, h úristen lehet, h én is ezt fogom tenni? Félek, h bekattan valami aztán elég egy pillanat. Ezért nem merek egyedül lenni ... az szintén közös, hogy a ciklus végén erősödik a félelem / szorongás érzet emiatt a gondolatoktól, majd amint megjön visszakapom az irányítást a testem felett és megszűnik a stressz. Visszaolvastam a történetedet is, nagyon hasonló helyzetben vagyunk. Én most várom, hogy mi lesz a hosszútávú tapasztalatot a gyógyszerekkel mert mint írtam én nem szedek rá. Az autogén tréninget csinálod? Én szeretem. Ha jönnek a frusztráló gondolatok próbálj egy nagy piros stop gombot elképzelni amit lenyomva leállítod a gondolataid. Nekem ez szokott segíteni, neked van ami jobban  beválik ilyenkor?

Előzmény: 88Maya88 (7130)
88Maya88 Creative Commons License 2019.11.23 0 0 7132
Köszönöm de nem fogyasztok alkoholt.
Előzmény: Törölt nick (7131)
Törölt nick Creative Commons License 2019.11.23 -2 0 7131
Igyál hideg sört, az megoldás lehet!
Előzmény: 88Maya88 (7130)
88Maya88 Creative Commons License 2019.11.23 0 0 7130
Egy gyors kérdés. Mostanában olyan sok cikkel találkozom szembe(skizofrén ölt) hogy újabban az a gondolatom hogy skizofrén leszek... Ez volt veletek is?Orvoshoz járok meg pszichológushoz nyílván észre vették volna ha hasonló probléma lenne velem. De egyszerűen folyamatosan arra gondolok hogy lekapcsolok valamit csinálni fogok és arról nem is fogok tudni... Ilyenkor jól megcsípem magam hogy de "dilis" vagy ez is csak egy ostoba gondolat. De észre vettem hogy csak időszakos nálam. Pl ha fáradtabb vagyok vagy női napok közelednek. Van hogy egésznap eszembe se jut semmi. De annyi baromságot lehet olvasni :/ Néha megyek valahova és elmerengek hogy ezaz ember épp nem e hibbant mint akiről mondjuk tegnap olvastam. Pedig nincs se üldözési mániám se tömegbe nem félek. És tudom hogy irreális amiket gondolok de pl jön egy szitu beugrik egy film vagy cikk és elkezdek rajta agyalni persze nem direkt...
88Maya88 Creative Commons License 2019.11.22 0 0 7129
Sziaa :) Szivesen meghallgatnám a történeted már ha szeretnéd megosztani. Nagyon nehéz de harcolni kell hisz mindig a legerősebbwk kapják a legnehezebb csatákat!
Előzmény: Anna's world (7128)
Anna's world Creative Commons License 2019.11.22 0 0 7128

Sziasztok! Én csak most találtam rá a fórumra pedig több mint fél éve társam már a pánik, ocd, generalizált szorongás és a többi. Először is hadd mondjam el, hogy mennyire megnyugtató, hogy vagytok és harcoltok nap mint nap az amúgy is sokszor kacifántos életetek mellett... nem vagyok egyedül. Nemtudom mennyire tartjátok fontosnak a sztorim bemutatását, de szívesen leírom bár gyanítom nem sokban különbözik a többitől. Talán az fontos lehet, h én jelenleg nem szedek gyógyszert csak kiegészítőket és homeopátiát. Kognitív terápiát csinálok és ha van erőm igyekszem a konfortomon kívül edződni valamint valójában is edzeni!. Ez a legnehezebb és a leghatékonyabb nekem. A másik legesleghatékonyabb a lelkemnek amikor olyan már tapasztalt emberek bíztatnak mint Ti vagytok! Engem úgy még se pszichológus se pszichiáter vagy terapeuta nem tudott még megnyugtatni mint amikor egy volt pánikos a legnagyobb őszinteséggel azt mondja: “ez mind el fog múlni, ez 100%” ! Bízom benne, hogy itt is sok példa van erre!? 
Ha irodalmat javasolhatok akkor szívből ajánlom Barry McDonagh - MERJ c. könyvét! Most ugrok neki másodjára, valaki olvasta már? Másokra is jó hatással volt? 

Majd írjatok pár sort. Kitartást mindenkinek! :) 

hed7kandi Creative Commons License 2019.11.14 0 0 7127

Hali! Szuper, örülök, hogy jól vagy! Most már én is, bár az urtolsó 3-4-5 napom maga volt a pokol, talán a leghosszabb legrosszabb időszakom volt, egyedül egy új országban, teljes kétségbeesés közepette, pánikban, stb. Nem is sorolom tovább. Most viszont már sokkal jobb, hála Istennek! Amit írsz, elgondolkodtató és megfontolandó. Nagy dilemma, hogy többet szenvedve gyógyszer nélkül vagy kevesebbet gyógyszerrel. A pszichológus/pszichiáter szerintem alap dolog mellé és ez nem kérdés számomra. Volna kedved esetleg pár emailt cserélni a későbbiekben (akár inkognitóban), csak hogy nyomon követhessem az utadat? Nekem segítene. Köszi és szép napot!

Előzmény: 88Maya88 (7125)
88Maya88 Creative Commons License 2019.11.14 0 0 7126
Sziaa :) Én két félét szedek Ssri meg snri egyik reggel másik este. Nagyon vegyes mellékhatást érzékeltem hányás étvágytalanság és persze a tünetek felerősödése az első időszakban. Volt rémálmom is de csak 4 napig. Nagyon fontos a jó szakember aki foglalkozik veled. Addig megy ameddig jobban nen vagy! Nyíltan és őszintén kell beszélni. Amit én szedek gyógyszert jó kifejezetten régen megélt traumákra is :) Irj nyugodtan válaszolok bármire ami ezzel kapcsolatos.
Előzmény: eXN3R (7118)
88Maya88 Creative Commons License 2019.11.14 0 0 7125
Sziaa :) Vagyis sziasztok. Jelenleg sokkal sokkal jobban vagyok :) Rég voltam itt de beindult a vállalkozásom amit nagyon sok szeretettel csinálok! Boldog vagyok hogy elértem az álmom :) Szedem a gyógyszert és {örülök hogy így döntöttem mert nem tudom hogy ment volna nélküle. Tudom sokan ellene vannak de nem kell félni az első időszakban nagyon rossz de azt túl kell élni ;) Rendszeresen járok pszichológushoz ami szintén nagyon jó. Már lassan csökkenteni fogja a heti rendszert. A gyógyszert is csökkentették. Mindeki aki évek óta szenved csak azt tudom javasolni hogy ne várjon semmire nekem segít igaz nem az első gyógyszer volt a jó de addig probáltuk amig meglett a jó! Nem csinálok semmi extrém más dolgot edzeni szeretnék majd elkezdeni de egyenlőre a munka az első és legfontosabb. :) Ott szeretnék helyt állni a maximumon. Tanulni gyakorolni fejlődni(Műkörömépítő vagyok). Már sokat vagyok egyedül és nem esik nehezen sőt kicsit élvezem :D Olyankor sorozat arcpakolás kis relax :D És a kiskutyám <3 Hajrá mindenki van remény "meggyógyulni"! Puszi mindenkinek
Előzmény: hed7kandi (7117)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!