Minden esetleges félreértés elkerülése nélkül, azt gondolom, ahogy van anyák napja és apák napja nincs, lehetne halottak napjával szemben élők napja! Mit is tennénk ezen a napon?
Okfejtésed alapos és tényszerű! Elnézésed kérem! Ám mint olvasható, nem a nov2-ra történő helyezés a cél az élők napjaként, hanem mint tény, hogy méltassuk az élőket, akik ezt még át is tudják élni! Sajnos, pont ennek a motivációnak a hiánya okoz annyi elhidegülést az emberek között! Néha elég lenne egy köszönm is!
"Hiába dicséred holtjaidat, a holt néma marad és érzéketlen. Dicsérd az erdőt, a világot, és meglátod, nem marad egy sem ki élő barátod!" (Ardzsuna)
Látod-látod: Mindenszentek napja, azaz Halottak Napja: 2007-ben (is) november 1-én volt! Ahogy az öregek mondanák: Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna! Ez egy Bazi nagy öngól! Sebaj! Nem kell neked minden témában ott lenned! Ebben a halottak napjában (is) úgy látszik, elvérzett Uram! :)
Sok embert látok irni a weben ám az írásaidban mindig van valami degradáló!
Haragszol az emberekre? Nem jön be a civilizált létforma?
Nekem úgy tűnik, te itt éled ki a neten azon hajlamaidat amit hát uram bocsánat, az életben is fel lehet vállalni! A Te napodat nem venné el senki egyébként sem, mert a Te napod az Interneten lógok egész nap! Az pedig 364x minimum évente megrendezésre kerül (nállad!) :)
Ezt a napot arra használhatnánk, hogy bocsánatot kérnénk azoktól akikkel nem tudtuk rendezni a viszonyunkat az elmúlt hetekben, hónapokban, években! Ennek a napnak lenne a folyománya a megbocsájtás napja, ahol emberi botlásaink következményeit, bocsánatkérés formájában róhatnánk le. Az élők napja mégis csak egy jó alkalom arra, hogy emberi kapcsolatainkban pozitiv változás álljon be.
Magam részéről, a halottak iránti tisztelet helyett, az élők iránti szimpátiámat támogatom, nem elitélendő természetesen azokat a számos érzületes embertársaimat, akik ezen a szent napon, a virágosok számára a kánaánt biztosítják. Szerintem, az élőknek, az életet kellene jobban élhetővé tenni és nem a halottaink nemlétét, demonstrativ eseményként megélni. Az emlékezés szép dolog, figyelmeztet az elmúlásra!
Arra az elmúlásra, melyet az idő eredményez! Az idő mely olykor kevés arra is, hogy megköszönjünk valamit azoknak, akiknek meg kellene, hogy köszönjük!
Én magam részéről élők napját tartok! Igaz, ezt általában és év jelentős részében!
Az elmúlás nyomait pedig, minden egyéb társadalmi megszokás nélkül, belül rendezem le önmagammal! Ezt az időt pedig amit a vissza nem forgatható múlton derengésen tölthetnék el, mások megsegítésére használtam!
Én az életet támogatom! Elhunyt rokonaink, szeretteink, látszat cselekedetünk egyetlen szikráját sem érzékelik! Azt pedig aligha hiszem, hogy ha valaki a szerettei sirját rendezgeti folyamatosan, ne emlékezne azon, hogy a meghalt szeretett hozzátartozója, hiányzik!
Én inkább az élőket támogatom ezen a napon és nem azt a fura ám kiábránditó tényt, hogy hogyan hal jobban halált a halott lélek, mert az élet minden perce élhető! A halál pedig maga az állandóság!
