Minimális földművelés azért volt a völgyekben, mert az alapvető gabonanövényeket valahol meg kellett termelni.
De a fő gazdasági tevékenység az alpesi állattenyésztés volt, az ún. almgazdálkodás, meg a fakitermelés, illetve a Salzkammergut területén, mint a neve is mutatja, a sóbányászat.:-)
A festői szépségű salzkammerguti tóvidék sincs messze attól a térségtől, ahonnét az ősök jöttek, sőt kifejezetten közel van, légvonalban talán 40-50 kilométer.
Ebben a térségben is nagyon erős volt a "titkos protestantizmus", amelyet a 18. sz. derekán, az ún. csendes ellenreformáció során fokozatosan háttérbe szorítottak, ennek ellenére II. Josef 1781. évi türelmi rendeletének kiadása után falvak egész sora vallotta meg evangélikus hitét.
Nekem már a régi filmekben sem tetszett, hogy a telefonfülkékben egyszerűen kitépték a lapot a telefonkönyvből annál a névnél amit kerestek, kiszúrva a későbbi telefonálókkal. Eltörném az ilyenek kezét. Ráadásul még 1960 előtt tették ezt, mert akkor másolták a mormonok az anyakönyveket mikrofilmre Magyarországon.
Közben valamire rájöttem, több ősöm is a Fejér megyei Száron élt a 18.század közepén, az egyikük ott is köthetett házasságot, viszont nincsenek meg a 1784 előtti házasságok, ez már nagyon régen idegesített, mert születések 1736 óta vannak. Tegnap megnéztem a 1784-ben kezdődő házassági anyakönyvet a Falmily Searchon, erre arra lettem figyelmes hogy az első oldalon oldalt levágott oldalak csonkja van és 61 oldal van felírva a lapra. Nem tudom, hogy ki lehetett ilyen elvetemült gazember, hogy megcsonkítson egy anyakönyvet, levágva 60 lapot.
A Tauplitzalm nevű fennsík (deutsch Hochplateau) egyik legfestőibb része a Steirersee nevű tó és a fölötte magasodó Sturzhahn nevű hegy (tszf. 2028 m).
A tónál is jártunk anno.
A googlemaps-ra nagyon szép fotók vannak feltöltve a tóról és a környékéről, érdemes megtekinteni:
590-591-ben került sor a szlávok első nagy nyugati irányú előrenyomulására a Keleti-Alpok területén, a Savinja, a Dráva és a Mura folyók völgyében haladtak gyors ütemben fölfelé. Egészen Osttirolig jutottak előre, ahol a bajorok a mai Lienz (nem a felső-ausztriai Linz, hanem a kelet-tiroli Lienz) mellett egy véres ütközetben megállították őket.
Később az alpesi szláv csoportok a Niedertauern alacsonyabban fekvő hágóin átkeltek az Enns völgyébe is, amely abban az időben egy rendkívül ritkán lakott senkiföldje volt.
Ha Stájerország kora középkori történelméről beszélünk, akkor Karantánia történelme megkerülhetetlen.
Főleg, hogy a Styria - Steyr - Steiermark földrajzi név csak fokozatosan, a 11-12. században alakult ki, egyébiránt 1176-ig a későbbi Stájerország területe Karantániához tartozott.
A mai Karintiában kb. 14 ezer, Stájerországban kb. 4 ezer, magát szlovén származásúnak tartó osztrák él.
Valóságban, ha a részben szlovén identitásúakat is ide számítjuk, a számok ennél magasabbak, Karintiában pl. kb. 50 ezer egészben vagy részben szlovén identitású lakos él, túlnyomórészt a tartomány délkeleti és déli körzeteiben.
Hemzsegnek a szláv eredetű földrajzi nevek az Enns-völgyben, ez az egykor itt élt és később elnémetesedett alpesi szlávok hagyatéka.
Internetes források szerint itt a 13-14 századra a szlávok asszimilálódtak, de délebbre, Untersteiermark és Karintia egyes régióiban a szlovének még az I. vh.-ig sem olvadtak be.
Az 1920. évi békeszerződés során a szlovén népességű területek egy része a frissen létrejött Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került ugyebár, de maradtak szlovén népességű területek Ausztriában is, főként Karintia szövetségi tartomány déli körzeteiben.
Mára egyébként majdnem teljesen asszimilálódtak, de azért néhány tízezren még őrzik szlovén identitásukat.
Ha van róla zenei videód, inkább azt tedd be, a kotta sajnos túl sokat nem mond nekem. :-)
De azt azért éreztem, amikor arra jártam, hogy odafönn a Stájer-Enns-völgyben is hasonló a felfogás, mint nálunk a Galgamentén: népzene és népi hagyományok mindhalálig. :-)
Az egyházak időnként meglepően nagy területeket birtokoltak, még saját egyházi államaik is voltak a császárságon belül, ott van például a Salzburgi érsekség, ami ma egy önálló osztrák tartomány.
Tauplitz faluban volt a szállásunk, ott pont egy helyi népünnepély volt, rengetegen helyi volt stájer népviseletbe öltözve, ott mulattak a főtéren:
sör, sült kolbász, mustár (Wurst mit Senf), népzene rogyásig, de hát gondolom, hogy nem kell részleteznem...:-)
Az egyik nap fölvittek minket az Almra is, ott csináltunk egy jó kis gyalogtúrát a kristálytiszta alpesi környezetben. Alpesi legelők, kisebb-nagyobb tavak, békésen legelésző tehenek.
Csodás panoráma egyik irányban a Grimmingre, a másik irányban a Totesgebirgére és a Dachsteinre.
Szóval jó volt, szép volt, mindenféle szempontból.:-)
Az a durva, hogy vannak olyan őrültek, akik meg is másszák.
Nem tudjuk, hogy mikor jutott fel először ember a csúcsára, voltak és vannak helyi vadásztörténetek és legendák, amelyek a csúcs megmászásáról szólnak, de hogy ezekben mennyi a valóságtartalom, azt nem tudni.
1822-ben Carl Baron Simbschen főhadnagy biztosan elérte a csúcsot, ez volt az első biztosan dokumentált eset.
Nekem néha már attól megjött a tériszonyom, ha Tauplitz faluból felnéztem a csúcsokra. :-(
Hegymászói szempontból állítólag nem túl bonyolult feladat a csúcs megmászása, nekem mindenesetre elég félelmetesnek tűnt, tszf. 1.000 m körül van egy vendéglő, a Grimminghütte, odáig is bőven elég fölmenni, már onnan is varázslatos a panoráma.
Ez a csávó biztos, hogy jóval magasabban járt, nagyjából már a legmagasabbak csúcsok környékén:
és Bad Mitterndorfból nézve a csúcsokkal: