Nekem már a régi filmekben sem tetszett, hogy a telefonfülkékben egyszerűen kitépték a lapot a telefonkönyvből annál a névnél amit kerestek, kiszúrva a későbbi telefonálókkal. Eltörném az ilyenek kezét. Ráadásul még 1960 előtt tették ezt, mert akkor másolták a mormonok az anyakönyveket mikrofilmre Magyarországon.
Közben valamire rájöttem, több ősöm is a Fejér megyei Száron élt a 18.század közepén, az egyikük ott is köthetett házasságot, viszont nincsenek meg a 1784 előtti házasságok, ez már nagyon régen idegesített, mert születések 1736 óta vannak. Tegnap megnéztem a 1784-ben kezdődő házassági anyakönyvet a Falmily Searchon, erre arra lettem figyelmes hogy az első oldalon oldalt levágott oldalak csonkja van és 61 oldal van felírva a lapra. Nem tudom, hogy ki lehetett ilyen elvetemült gazember, hogy megcsonkítson egy anyakönyvet, levágva 60 lapot.
A Tauplitzalm nevű fennsík (deutsch Hochplateau) egyik legfestőibb része a Steirersee nevű tó és a fölötte magasodó Sturzhahn nevű hegy (tszf. 2028 m).
A tónál is jártunk anno.
A googlemaps-ra nagyon szép fotók vannak feltöltve a tóról és a környékéről, érdemes megtekinteni:
590-591-ben került sor a szlávok első nagy nyugati irányú előrenyomulására a Keleti-Alpok területén, a Savinja, a Dráva és a Mura folyók völgyében haladtak gyors ütemben fölfelé. Egészen Osttirolig jutottak előre, ahol a bajorok a mai Lienz (nem a felső-ausztriai Linz, hanem a kelet-tiroli Lienz) mellett egy véres ütközetben megállították őket.
Később az alpesi szláv csoportok a Niedertauern alacsonyabban fekvő hágóin átkeltek az Enns völgyébe is, amely abban az időben egy rendkívül ritkán lakott senkiföldje volt.
Ha Stájerország kora középkori történelméről beszélünk, akkor Karantánia történelme megkerülhetetlen.
Főleg, hogy a Styria - Steyr - Steiermark földrajzi név csak fokozatosan, a 11-12. században alakult ki, egyébiránt 1176-ig a későbbi Stájerország területe Karantániához tartozott.
A mai Karintiában kb. 14 ezer, Stájerországban kb. 4 ezer, magát szlovén származásúnak tartó osztrák él.
Valóságban, ha a részben szlovén identitásúakat is ide számítjuk, a számok ennél magasabbak, Karintiában pl. kb. 50 ezer egészben vagy részben szlovén identitású lakos él, túlnyomórészt a tartomány délkeleti és déli körzeteiben.
Hemzsegnek a szláv eredetű földrajzi nevek az Enns-völgyben, ez az egykor itt élt és később elnémetesedett alpesi szlávok hagyatéka.
Internetes források szerint itt a 13-14 századra a szlávok asszimilálódtak, de délebbre, Untersteiermark és Karintia egyes régióiban a szlovének még az I. vh.-ig sem olvadtak be.
Az 1920. évi békeszerződés során a szlovén népességű területek egy része a frissen létrejött Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került ugyebár, de maradtak szlovén népességű területek Ausztriában is, főként Karintia szövetségi tartomány déli körzeteiben.
Mára egyébként majdnem teljesen asszimilálódtak, de azért néhány tízezren még őrzik szlovén identitásukat.
Ha van róla zenei videód, inkább azt tedd be, a kotta sajnos túl sokat nem mond nekem. :-)
De azt azért éreztem, amikor arra jártam, hogy odafönn a Stájer-Enns-völgyben is hasonló a felfogás, mint nálunk a Galgamentén: népzene és népi hagyományok mindhalálig. :-)
Az egyházak időnként meglepően nagy területeket birtokoltak, még saját egyházi államaik is voltak a császárságon belül, ott van például a Salzburgi érsekség, ami ma egy önálló osztrák tartomány.
Tauplitz faluban volt a szállásunk, ott pont egy helyi népünnepély volt, rengetegen helyi volt stájer népviseletbe öltözve, ott mulattak a főtéren:
sör, sült kolbász, mustár (Wurst mit Senf), népzene rogyásig, de hát gondolom, hogy nem kell részleteznem...:-)
Az egyik nap fölvittek minket az Almra is, ott csináltunk egy jó kis gyalogtúrát a kristálytiszta alpesi környezetben. Alpesi legelők, kisebb-nagyobb tavak, békésen legelésző tehenek.
Csodás panoráma egyik irányban a Grimmingre, a másik irányban a Totesgebirgére és a Dachsteinre.
Szóval jó volt, szép volt, mindenféle szempontból.:-)
Az a durva, hogy vannak olyan őrültek, akik meg is másszák.
Nem tudjuk, hogy mikor jutott fel először ember a csúcsára, voltak és vannak helyi vadásztörténetek és legendák, amelyek a csúcs megmászásáról szólnak, de hogy ezekben mennyi a valóságtartalom, azt nem tudni.
1822-ben Carl Baron Simbschen főhadnagy biztosan elérte a csúcsot, ez volt az első biztosan dokumentált eset.
Nekem néha már attól megjött a tériszonyom, ha Tauplitz faluból felnéztem a csúcsokra. :-(
Hegymászói szempontból állítólag nem túl bonyolult feladat a csúcs megmászása, nekem mindenesetre elég félelmetesnek tűnt, tszf. 1.000 m körül van egy vendéglő, a Grimminghütte, odáig is bőven elég fölmenni, már onnan is varázslatos a panoráma.
Ez a csávó biztos, hogy jóval magasabban járt, nagyjából már a legmagasabbak csúcsok környékén:
Szóval vannak itt történelmi látnivalók bőven egy relatíve kis földrajzi térségben.
Várak és kastélyok: Trautenfels, Wolkenstein, Friedstein, Strechau, Gstatt.
Apátságok: Admont (Stájerország legrégibb és legnagyobb apátsága), Seckau, Falkenburg (1711 előtt ez egy vadászkastély volt, úgy lett átalakítva kolostornak).
Az apátságokról később majd még írok, főleg Admontnak és Seckaunak volt nagy jelentősége a stájer történelemben, Seckau 1218-tól 1782-ig egy püspökség székhelye volt, Admont pedig mindig is egy fontos szellemi központ volt, az apátsági könyvtár világhírű.
A völgyben jóval nyugatabbra, az Öblarn nevű mezővárossal átellenben, az Enns északi partján terül el egy kastély, amely ma szálloda és panzió:
Schloss Gstatt.
Ez is egy uradalom, egy Grundherrschaft központja volt, de tulajdonilag többször is az admonti apátság tulajdonát képezte.
Ennek a kastélynak is elég mozgalmas története volt:
Geschichte
Der Zeitpunkt der Errichtung des ehemaligen Gut Stad ist nicht überliefert. Jedoch wird durch die Gründung des deutschen Stiftes Rein aus dem Jahr 1138 belegt, dass die deutsche Grafschaft Herren von Stadeim Besitz des Wehrbaus waren. Um 1170 kam das Gut Stad in den Besitz des Benediktinerstiftes Admont. Nach einem Besitzerwechsel im Jahr 1335 ging das Anwesen im Jahr 1383 wieder in den Besitz des Benediktinerstiftes Admont über und war ab 1394 als Herrschaft Gstatt (Probstey Gstadt) für die Verwaltung der Stiftsbesitztümer im Ennstal in Verwendung. Durch die finanzielle Belastung der Türkensteuer[2]war das Stift Admont genötigt, das Gut im Jahr 1533 an den Verwalter Andreas von Stainach zu verpfänden. In jener Zeit wurde das Gut ausgebaut. 1573 kaufte das Stift Admont den Wehrbau wieder zurück. In den Jahren 1723 bis 1726 fanden umfangreiche Umbauten statt, wobei der Werbau barockisiert wurde. 1892 wurde das Schloss Gstatt und die Grundherrschaft an Graf Charles Francois Bardeau verkauft. Anlässlich einer öffentlichen Versteigerung im Jahr 1927 oder 1929 kaufte Graf Hieronymus Colloredo-Mannsfeld das Schloss Gstatt mit all seinen Besitzungen. 1937 wurde das Schloss nach einem Brand wieder aufgebaut.
Erwähnenswert
An einer Tafel am Haupteingang steht, dass der Tondichter Hugo Wolf den Sommer des Jahres 1884 im Schloss Gstatt verbrachte.
és Bad Mitterndorfból nézve a csúcsokkal: