Ha biztosítasz neki minden x idő elteltével egy-egy óra konzultációt a megfelelő tanárral, akkor az együttműködésük csak intenzívebb lesz, mint ha a gyerek másik 30 között üldögél, nem? És nyilván csak akkor lehet ezt így, ha a gyerek már megtanult hatékonyan kérdezni. Úgy 13-14 éves kortól. A szakkörökön meg meglesz a kellő kontaktus az azonos korosztállyal is, plusz közösségteremtés, meg amit akarsz.
A mai középiskolákban (régi értelemben értem, tehát a 9-12. évfolyamra gondolok) azonban lassan az a helyzet, hogy a peer group standardjai egész egyszerűen nemcsak dominánsak, de kizárólagosak lesznek. És végül olyan gyerekek kerülnek ki érettségi után az iskolarendszerből, akik csakis a saját korukbéliek közé voltak képesek valaha is beilleszkedni, s oda is inkább roszul, mint jól. Az övékétől eltérő kultúrájú vagy életkorú személyekkel és csoportokkal egész egyszerűen nem képesek megtalálni a hangot. Miközben a közoktatás célja nem az, hogy a velük egyívásúakkal kommunikálni úgy-ahogy képes fiatalokat bocsássunk ki. Hanem az, hogy olyan fiatalokat neveljünk, akik a társadalomba képesek beilleszkedni. Na, ez nagyon nem megy.
Szerintem ezzel a megközelítéssel kb. ott tartasz, mint anno a papok, mielőtt feltalálták volna a könyvnyomtatást. Ők is úgy voltak vele, hogy az írástudás és a Biblia magyarázatának privilégiuma csakis őket illeti. De azért a legmodernebbek eljutottak odáig, hogy egye kutya, ha akad a faluban egy írástudó, akkor azért az nem baj, ha esténkint felolvas a családjának az Írásból. Aztán lett könyvnyomtatás és attól kezdve mindenkinek: tolle, lege.
Na, ugyanez van most a nettel. Én a magam részéről mindig úgy voltam vele kb. ált. isk. felső tagozattól kezdve, hogy szeptemberben rávetettem magam a könyveimre és hó végére tudtam az éves anyag 80%-át. Onnantól kezdve még volt a tanévből 9 hónap! Háromnegyed évnyi unalom! Brrr.
Saját gyerekeimet, ha majd lesznek és hasonlóak lesznek, nem szeretném ugyanerre kárhoztatni. A közösségformálás meg majd meglesz sportfoglalkozáson, nyári táborban, főzőtanfolyamon, kézműves foglalkozáson, kémiaszakkörben, fizikaszakkörben. Minden olyan helyen, ahol a gyerek fizikai jelenlétére szükség van. A ma 12 év alatt elsajátítandó tananyag minden további nélkül elsajátítható 8-10 év alatt egy átlagosan értelmes gyermek számára. Az annál is értelmesebbeknek annyi se kell. Ehhez képest 12, de most már egyes trükkös sulikban 13 évet is aszaljuk őket az iskolapadban. Könyörgök, aki embert öl, hamarabb szabadul!
Korábban én is nyitottam hasonló témájú topikot a szülői munkaközösség fórumán, és nagyon kevés érdemi hozzászólás jött. Akkor az hozta elő belőlem az ötletet, hogy a suliban voltam nyílt órán, és az ugyanúgy zajlott mint az én koromban, meg a nagyfiam idejében, függetlenül attól, hogy azóta mennyit változott a világ. Az iskola amelynek szerintem élen kellene járni a modernizálásban, rettenetesen be van gyöpösödve. Legalábbis nálunk.
És a pedagógusok egyetlen dologért emelik fel szavukat: a pénzért.
Az egyszeri falu elöljárói, amikor a látogatóba érkező püspök urat fogadták, ezer mentséget tudtak volna felsorolni arra nézvést, miért is nem harangoztak az eminenciás úr érkezésének tiszteletére. Az első mentségük mindjárt az volt, hogy hát ugye, nincs harangjuk...
Talán nem a legfontosabb szakmai kérdés a technikai feltételrendszer megléte, de mindenesetre jó tisztában lenni azzal, hogy egy rendszerszerű távoktatáshoz a közoktatásban - általános és középiskola - az alapvető technikai eszközök sem állnak rendelkezésre, ha az átlag magyar intézményt tekintjük, és ezek beszerzésére egyhamar sem a központi költségvetésben, sem az önkormányzatoknál nem is lesz keret.
"A tanár továbbra is aktívan jelen lenne, de nem őrajta lenne a hangsúly. Nem az ő dolga lenne, hogy jól-rosszul leadja az anyagot ..."
Ez a baj, hogy a mai tanárok zöme nem tanít, hanem leadja az anyagot.
"...az oktatási rendszer tömegesen termeli ki a lelki sérült, szinte teljesen hasznavehetetlen roncsokat, ami annak a köveztkezménye, hogy gyakran sem a szülők, sem a tanárok nem vállalkoznak a nevelési feladatokra."
A gyerekek azért lelkileg sérültek, mert az iskolákban nem a gyerek a fontos, hanem a látszat. Ezzel a távoktatással az a bajom, hogy még jobban eltávolítaná a gyereket a pedagógustól. Egy kisiskolásnak még fontos a tanító néni közelsége, megnyugtatja, fontos, hogy dícsérje, az a szent, amit ő mond. Legalábbis ha jó, az a tanító.
A nevelésre tényleg több hangsúlyt kellene fordítani, a szülőkkel együtt partnernek kéne lennie a tanárnak.
Nevelő hatása van egy tananyag megtanításának is, amelyben nagyon fontos a közvetlen tapasztalat. A távoktatást csak a felnőttoktatásban használnám, de ott is csak kiegészítésképpen. Azt már jobban el tudom képzelni, hogy a tanár felteszi a netre a tananyag vázlatát, gyakorló feladatokat, stb., ami már működik is egyes iskolákban.
Sztem a közoktatásban óhatatlanul a tanáron van a hangsúly. Képzelj el egy matekórát, mit lehetne oda bevinni, főleg úgy, hogy ne a tanáron legyen a hangsúly? De sztem a többivel is így van ez - ők még nem felkészültek arra, hogy önállóan tanuljanak meg könyveket, jöjjenek rá összefüggésekre. Az igaz, hogy a rendszernek több alkalmat kéne biztosítania az átlagtól eltérőekkel (tehetségesek, problmásak) való foglalkozásra. De ami a nevelést általában illeti, az azért elsősorban mégis a szülő feladata, és sztem ezt a tanár nem is tudja, de nem is kell átvállalnia. És hát számomra ott kezdődik az egész, hogy egyáltalán mitől érzkeljük úgy, hogy több a "hasznavehetetlen", sérült gyerek, ill. ha ez így van, akkor mi az oka. Mert sztem régebben se volt könnyebb az élet (a szülőknek), csak más (ld. 2. vgh., Rákosi-korszak stb.) -és vm mégis jobban ment az oktatásban. Ja, és még vm: Ahhoz, hogy a tanárok nevelni tudjanak, bizalom kell a szülő részéről is. Ha az csak azt mondja a gyereknek, hogy a tanár mit nem tehet meg, akkor főleg nincs olyan pozícióban (a tanár).
Úgy látom nem sikerült jól kifejeznem a mondanivalómat a topiknyitóban, mert hangsúlyozottan nem úgy képzelem el a dolgot, hogy a kisdiákokat magukra hagyjuk a tévé vagy szgép előtt. A tanár továbbra is aktívan jelen lenne, de nem őrajta lenne a hangsúly. Nem az ő dolga lenne, hogy jól-rosszul leadja az anyagot hanem csak a felmerülő kérdések megválaszolásával, kiegészítő magyarázattal foglalkozna, sokkal több figyelmet fordítva a gyerekek problémáira, konfliktusaira. Ez utóbbi nélkülözhetetlen, mert gondolom azt nem vitatja senki, hogy a társadalom és ez belül az oktatási rendszer tömegesen termeli ki a lelki sérült, szinte teljesen hasznavehetetlen roncsokat, ami annak a köveztkezménye, hogy gyakran sem a szülők, sem a tanárok nem vállalkoznak a nevelési feladatokra.
Több dolgot már érintettek a kartácsok. Bevallom, bennem már a cím is elletmondást keltett, ui. a távoktatást alapvetően a felsőotatáshoz, míg a nevelést a közoktatáshoz kötöm. Emiatt most kicsit nehéz is egyszerre reagálni. A közoktatásban sztem nincs helye a távoktatásnak, bár természetesen annyiban lehetünk modernek, hogy az internetet is használtatjuk a gyerekekkel. És persze az is ok, hogy pl. kötelező olvasmányt megnézhessenek színházban, filmen. (Megjegyzem, ehhez vállalkozó szeleműtanár is kell, mert a költségeit senki se fizeti, ami gáz.) Saját tapasztalataim szerint a közoktatásban még van lehetőség a kreativitás fejlesztésére, viszont a szigor elengedhetetlen. Később (felsőoktatás) már nem kell nevelni, bár egy jó tanárnak "példamutató" hatása is lehet, és nyilván nagyobb szerepe lehet az elektronikus is távoktatásos eszközöknek. Csakhogy ez kiegészítő, és nem heyettesítő jellegű kell legyen, mert nem pótolhat mindent, se tanári magyarázatot, konzultációt, ösztönzést, se közösséget, kapcsolatteremtést stb. Sajnos inkább itt ölik ki az emberből a kreativitást, mert a tömeges vizsgáztatásban (és előadásokon) nincs energia egyedi dolgokkal foglalkozni, de megjegyzem, ebbe a hallgatók is rögtön belekényelmesednek. (Meg úgy általában jobban ismerik a jogaikat mint a kötelezettségeiket.) És bárbizonyos esetekben persze fontos a szemléltetés, én téves tendenciának tartom, hogy lassan már az órákon fontosabb a forma mint a tartalom. Sokminden más van még, de egyelőre ennyi.
A távoktatás elsősorban olyan tanulói csoportok esetében hatékony ahol a motiváció fenntartása, mint nevelési feladat nem hangsúlyos eleme a tanári munkának. Ez elsősorban felnőttek képzésénél fordul elő ahol a tanuló motivációja belső forrásból fakad (egy felnőtt tudja hogy meg akarja csinálni a tanfolymot míg egy fiatalnál anyuci meg a tanárnéni nógatása szükséges)
Más kérdés hogy az IKT terjedésével az oktatástechnológia és ezáltal a képzések világa is átalakul. Egyre többször találkozhatunk (elsősorban angolszász mintára) olyan feladatokkal akár a közoktatásban, ahol a gyűjtőmunka pl. internetes kutatást igényel a tanulóktól, csoportban dolgoznak, vagy az érékelés alapja nem a megszokott dolgozat vagy felelés, hanem egy projekt elkészítése. A tankönyvek, feladatlapok mellett megjelent az elektronikus oktatástámogatás számos eszköze az oktató CD-ktől a tanatárgyi honlapokig. Ezek viszont csak eszközök, a közoktatásban nem (sokszor a felnőttoktatásban sem) pótolják a tanár szerepét.
Érinti a témát, hogy tudomásom szerint a MAB még olyan felsőoktatási képzések esetén is mereven elutasítja az elektronikus távokatatási megoldások akkreditációját , ahol szinte azonos tananyag az oktatási piacon ilyen formában elérhető és sikerrel akalmazott.
A potenciális politikai célok végiggondolásához az alábbi narratíva adhat támpontot: Napjainkban a közoktatás folyamatosan minőségi és finanszírozási gondokkal küzd. Az állam nehezen farolhat ki e feladat ellátásából de a modernitás jegyében támogathat olyan innovációkat amelyek költséghetékonyabbak és ezzel jónéhány pedagógus bér és közterheitől szabadulhat meg. A hazai minták alapján (pl a felsőoktatási Neptun rendszer, az első sulinet program) a felálló új rendszer húsos falat lehet a megbízókhoz közel álló fejlesztőcégek részére amelynek várható bevételei kellő motivációt jelentenek a lobbitevékenységhez.
Azért hasznos kiegészítő lehet. Ha például a komplett ált. isk. és gimnáziumi tananyagot válogatott tanárok kamera előtt is leadnák, plusz dolgozatok kérdései, javítókulcsok stb. CD-ROM-on hozzáférhetőek lennének, az sokat segítene nemcsak a tanárképzésben tanulóknak, hanem az alábbi gyerekeknek is:
a) akik baleset vagy betegség, esetleg hosszas külföldi tartózkodás miatt igazoltan bár, de olyan sokat mulasztanak, hogy akármilyen értelmesek is, kénytelenek lennének évet ismételni. Ezeknek lehetővé kellene tenni, hogy pár hónapnyi távollét után az egész mulasztott anyagból felmérőket írjanak, és ha így kellően bizonyítják az anyag megfelelő szintű tudását, akkor évismétlés nélkül tanulhassanak tovább;
b) akik jóval értelmesebbek és érdeklődőbbek az átlagnál, azért egy év alatt kettőt szeretnének elvégezni. Ezeknek lehetővé kellene tenni,hogy ha júniusban bejelentkeznek a következő tanév teljes anyagából augusztusban teendő vizsgára, akkor kellően magas vizsgadíj ellenében tehessenek éves osztályozó vizsgát. Ha az sikeres, akkor az n. osztály után nem az n+1. osztályba, hanem az n+2. osztályba léphetnének.
Ezek fontosak lennének, több okból.
1.) Az EU lassan összes országában hamarosan lejárnak a munkapiaci derogációk. A magyar munkavállalók közül is sokan vállalnak majd határozott idejű munkaviszonyban munkát. Ennek ma a legfőbb akadálya, hogy akkor a magyar iskolarendszerben megakad a gyermekek tanulása. Ezért is nagyon fontos lenne, hogy a nyár végén pótvizsgázókkal egyidőben bárki más is tehessen bármely tanév teljes anyagából vizsgát. Az átlagnál sokkal értelmesebb gyerekeket teljesen felesleges 18 éves korukig bent aszalni a magyar iskolarendszerben, amelynek érettségiig tartó teljes anyagát 12 évnél jóval rövidebb idő alatt is el lehet sajátítani.
2.) Ez nélkülözhetetlen lenne azoknak a fiatal sportolóknak is, akik így előre megspórolhatnának legalább egy évet, amikor a nagyrészt ismétlésekből álló ötödik osztály teljes anyagából levizsgázhatnának, s így pl. 4. után 6.-ba léphetnének. Ezután a legközelebbi olimpia előtt akár az egész tanévet az olimpiára készüléssel tölthetnék, hiszen nem veszítenének emiatt évet.
3.) S végül hasznos lenne azoknak is, akik ma csak diplomaosztó után váltanak pályát. Ha azonban nem 18, hanem 17 vagy 16 évesen érettségizhettek volna, akkor az esetleges rossz választást még optimális időben korrigálhatnák. Így kevesebb közpénzt költenénk az oktatásukra feleslegesen, hiszen diplomaosztó után úgyis pályát módosítanak.
"Rövid határidő belül rá fognak jönni, hogy PISA ide, készségközpontú oktatás oda, a porosz módszer és az "elitképzés" mégsem olyan rossz."
nem fognak. ugyanis ami ma magyarországon van az pont a porosz képzés, amit magyarbálint és társai kissé el is kúrtak. nincs minőségi változás a közoktatásban. az egyetemi képzésben besegített pokorni & pálinkás is.
Tisztázzuk; a távoktatás nem váltaná ki teljes mértékben a jelenlegit csak egységesítené és kiegyensúlyozná az oktatást:
természetesen az órákat továbbra is a szaktanárok vezetnék, válaszolnának a felmerült kérdésekre, szükség esetén kiegészítenék, újramagyaráznák az anyagot de többé nem kizárólag Kati néni szakmai felkészültségén és pillanatnyi lelkiállapotán múlna, hogy Kovács Pistike képes lesz-e elsajátítani a szorzótábla rejtelmeit.
Minden az anyag összeállításán és számonkérésén múlik; nyugodtan lehet (sőt legyen is) poroszos alaposságú és szigorú, a hangsúly a közérthető, szemléletes tálaláson van. A konkrét thailföldi példában egyébként smasszerkinézetű alakok mászkáltak a padsorok között ostorral a kezükben és nem voltak fegyelmezési problémák :)
Rövid határidő belül rá fognak jönni, hogy PISA ide, készségközpontú oktatás oda, a porosz módszer és az "elitképzés" mégsem olyan rossz. Elvégre nem kell mindenkinek diplomával rendelkeznie, hiszen az csak egy papír és a mostani felhozatalt ismerve, fenéktörlésre elegendő. Hogy ezt tisztán lássuk, nem kell többet tennük, csak el kell olvasnunk, miképpen is fogalmaznak a közéleti személyiségek, a felsővezetők, a tudományos élet prominens alakjai.
Ui.: Külföldi ösztöndíjasként nagy meglepetés volt számomra, hogy egy viszonylag jónevű főiskolán milyen hiányosságok tapasztalhatók. Engedélyt kértem, hogy a szakterületemtől eltérő előadásokra is bejárhassak mindenféle vizsgakötelezettség nélkül - és meglepve kellett tapasztalnom, hogy az itthon csak hobbiként űzött területet illető eléggé kismértékű tudásom ott milyen nagynak számít: konkrétan megkínáltak egy ösztöndíjjal. Nevetséges!
Egy egyetemi tanár felvette a saját előadásait, majd következő évtől azt vetítette a diákjainak. Az eredményességről nem tudok semmit, de úgy gondolom megbukott a dolog. Valahogy nem terjedt el és senkit nem hallottam dicsérni a dolgot.
Olyanról is hallottam, hogy középiskolában a kötelező olvasmányok filmes változatát levetítik az órán. Itt is ugyanaz a probléma, nem szabad lerövidíteni és személytelenné tenni az oktatást, a vetítés alatt úgy hallom a mobilon játszanak a gyerekek.
Egy fizikai kísérlet meg egyenesen unalmas (feltéve, hogy nem támad fel Öveges professzor), ha tv-n vagy kivetítőn kell megnézni, a valóságos kísérlet izgalmaihoz képest. (elrontja-e a tanár vagy sem stb stb)
