Nem vagyok a kérdés szakértője. Szerintem Firenzéhez köthető a kezdet, Cosimo Medici uralmától számítva 1434 után. Ez a bankárokból lett család élvezni akarta az életet, a gazdagságot bűntudat nélkül, ezért pártfogolta a görög-római korszak hedonizmusa és művészete iránti nosztalgiát és a terület szakértőit a humanistákat. Persze utána máshol is divatos lett az irányzat, még a pápák is lelkes követői lettek. Ennek a pápai hedonista, erkölcstelen életmódnak lett következménye a reformáció, amely puritanizmust hirdetett.
Szerintem egyértelműen liberális, a fennálló keresztény világnézet alapjait támadta. Az antik görög-római időszak művészetéhez, filozófusaihoz nyúlt vissza, szemben az uralkodó gótikus művészettel és skolasztikus filozófiával. Az ember került a középpontba Isten helyett.
Beszélgetések Titus Livius első tíz könyvéről (1531)
Machiavelli tulajdonképpen köztársaságpárti volt, viszont volt annyi realitásérzéke, hogy belássa, mekkora esély van rá, ezért rá is jellemző volt a "dörgölőzés"...:-)
Ne haragudj, de most nem nagyon van időm hosszabb eszmefuttatásra... Nézz körül itt, kiindulópontnak tökéletes. Szépen felsorolták, da Vinci hol és mikor kinek dolgozott. Nem nagyon válogatott:)
egy perverz helyzet:) a művészi szabadság megtartása érdekében prostituálódni kellett... ha a művész éppen átmenet a kézműves és a művész között, nem nagyon van lehetősége másra....
fütyit lehet orientálni:) Egyébként ha már Leonardo értékrendjét tekintjük, a tisztelt mester kora összes nagyobb uralkodójához dörgölőzött, tekintet nélkül annak világi politikájára:) Az elvhűség mintaképe...
Sőt, ha Machiavelli Fejedelme mellé vesszük másik alkotását is, akkor már a személyében sem létezik egységes ideológia, hiszen valójában ő mást tartott követendőnek, csak az a politikai irányzat háttérbe szorult...
Jó, akkor fogalmazzunk inkább úgy, hogy "értékvilág, értékrend". És a filozófiáról is beszélhetünk, jöhetnek linkek is, neoplatonizmus, humanizmus, stb.
Nyilván nem arra utalok, hogy Leonardo az emeszpére, vagy a Fideszre szavazna, bár az ő tudását ismerve sírva menekült volna mindkettőtől, de utólag azért be lehet a dolgot valahogy orientálni...
Szerintem lehetetlen a kérdésfelvetés (liberális, konzervatív... - ez így vicc).
(Zárójelben jegyezném meg, hogy a liberális, mint modern politikai szakszó, vagy ideológia 1804-ben a Napoleón elleni spanyol felkelés során tartott cádizi alkotmányozó gyűlésen született meg, majd csak ezután terjedt el Európában.)
A reneszánsz egyik jellemzője a sok közül, hogy pl. az itáliai reneszánsz az a díszes és pompás nagyság bűvöletében élt, miközben pl. a németalföldi gondolkozás ennél sokkal hétköznapibb volt. Vö. Machivavelli és Erasmus eszményített uralkodó leírásait! Vagy hasonlítsd össze Tiziano és Dürer uralkodóábrázolásait.
Ezzel akpcsolatban: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9170052.
Én inkább úgy fogalmaznék: jellegzetes a reneszánsz humanizmus. Nem általában az embert, hanem a "nagy embert", az "általános embert", az "uomo universale"-t emeli magasba, és neki ad hatalmat, ami a szabadsággal párosul. Tehát náluk a minőség és a szabadság egyenes arányban kell, hogy álljanak, és ennek velejárója a hatalom. Az, hogy ez hogy valósult meg a gyakorlatban, az egy másik kérdés, de azért egy kicsit sötét, amit írtál...
Nem csak neked, Cesare Borgia a nietzschei übermensch ősapja. És igen, a reneszánsz a nagy emberről szólt, az emberről akiért az egész világ van, mert aláveti az akaratának a világot, akiknek a léte értelmet ad a világ létének. A reneszánsz világban nincsenek felszabadított tömegek, a kártolók, a bélmosók éppúgy szolgák, mint előtte bármikor ám most már az orcájába taposó nagy ember lábát is el kell viselniük. A szabad, a művelt, az okos, az erős és legfőképp a szép emberét!
