Beszélgetések Titus Livius első tíz könyvéről (1531)
Machiavelli tulajdonképpen köztársaságpárti volt, viszont volt annyi realitásérzéke, hogy belássa, mekkora esély van rá, ezért rá is jellemző volt a "dörgölőzés"...:-)
Ne haragudj, de most nem nagyon van időm hosszabb eszmefuttatásra... Nézz körül itt, kiindulópontnak tökéletes. Szépen felsorolták, da Vinci hol és mikor kinek dolgozott. Nem nagyon válogatott:)
egy perverz helyzet:) a művészi szabadság megtartása érdekében prostituálódni kellett... ha a művész éppen átmenet a kézműves és a művész között, nem nagyon van lehetősége másra....
fütyit lehet orientálni:) Egyébként ha már Leonardo értékrendjét tekintjük, a tisztelt mester kora összes nagyobb uralkodójához dörgölőzött, tekintet nélkül annak világi politikájára:) Az elvhűség mintaképe...
Sőt, ha Machiavelli Fejedelme mellé vesszük másik alkotását is, akkor már a személyében sem létezik egységes ideológia, hiszen valójában ő mást tartott követendőnek, csak az a politikai irányzat háttérbe szorult...
Jó, akkor fogalmazzunk inkább úgy, hogy "értékvilág, értékrend". És a filozófiáról is beszélhetünk, jöhetnek linkek is, neoplatonizmus, humanizmus, stb.
Nyilván nem arra utalok, hogy Leonardo az emeszpére, vagy a Fideszre szavazna, bár az ő tudását ismerve sírva menekült volna mindkettőtől, de utólag azért be lehet a dolgot valahogy orientálni...
Szerintem lehetetlen a kérdésfelvetés (liberális, konzervatív... - ez így vicc).
(Zárójelben jegyezném meg, hogy a liberális, mint modern politikai szakszó, vagy ideológia 1804-ben a Napoleón elleni spanyol felkelés során tartott cádizi alkotmányozó gyűlésen született meg, majd csak ezután terjedt el Európában.)
A reneszánsz egyik jellemzője a sok közül, hogy pl. az itáliai reneszánsz az a díszes és pompás nagyság bűvöletében élt, miközben pl. a németalföldi gondolkozás ennél sokkal hétköznapibb volt. Vö. Machivavelli és Erasmus eszményített uralkodó leírásait! Vagy hasonlítsd össze Tiziano és Dürer uralkodóábrázolásait.
Ezzel akpcsolatban: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9170052.
Én inkább úgy fogalmaznék: jellegzetes a reneszánsz humanizmus. Nem általában az embert, hanem a "nagy embert", az "általános embert", az "uomo universale"-t emeli magasba, és neki ad hatalmat, ami a szabadsággal párosul. Tehát náluk a minőség és a szabadság egyenes arányban kell, hogy álljanak, és ennek velejárója a hatalom. Az, hogy ez hogy valósult meg a gyakorlatban, az egy másik kérdés, de azért egy kicsit sötét, amit írtál...
Nem csak neked, Cesare Borgia a nietzschei übermensch ősapja. És igen, a reneszánsz a nagy emberről szólt, az emberről akiért az egész világ van, mert aláveti az akaratának a világot, akiknek a léte értelmet ad a világ létének. A reneszánsz világban nincsenek felszabadított tömegek, a kártolók, a bélmosók éppúgy szolgák, mint előtte bármikor ám most már az orcájába taposó nagy ember lábát is el kell viselniük. A szabad, a művelt, az okos, az erős és legfőképp a szép emberét!
Mert mindaz, amit Adam Smith-től kezdve igen sokan megfogalmaztak a liberalizmusról teljesen ellentétes azzal a politikai programmal, amit például Machiavelli megfogalmaz a reneszánsz uralkodó számára. Nincs reneszánsz demokrácia, épp ellenkezőleg, a reneszánsz világ politikája egy abszolút individualista politika, amelynek a krédója így hangzik: a szabadságom határtalan, legföljebb a hatalmam korlátai szabnak határt neki. A renenszánsz államférfi katonai diktátor, aki a fegyverek erejére támaszkodik és korlátlan hatalmat gyakorol.
A renenszánsz gazdaságpolitikája pedig a gátlástalan prekapitalista kizsákmányolás politikája, a tradícionális gazdasági társaságok politikája, azoké, amiket a kapitalizmus utáni világban maffiának, triádnak nevezünk. A reneszánsz üzletember egyszerre keresztapa, bűnöző, bankár és jótevője a szűkebb pátriájának. A liberalizmus világában ennek a figurának börtönben a helye, a liberalizmus világában az üzletet és az erőszakot elválasztották egymástól, az erőszakot az egyenlő verseny érdekében az állam monopolizálta létrehozva a rendőrséget, a pártatlan igazságszolgáltatást, stb.
Van még bőven, főleg angolul, külön ajánlom a legendás könyvet, érdemes böngészni: http://evans-experientialism.freewebspace.com/burckhardt04.htm.
Nem értek azzal egyet, hogy többen megkérdőjelezik a reneszánsz "ideológiai" hátterét, pedig volt filozófia mögötte, csak ez egy kevésbé kutatott téma. Három fő szellemi irányzata a neoplatonizmus (http://www.wsu.edu/~dee/REN/NEOPLATO.HTM), főleg Ficino, Pico, a neoarisztotelianizmus, főként Pomponazzi, Zabarella, valamint természetesen a humanizmus (http://www.historyguide.org/intellect/humanism.html, http://hu.wikipedia.org/wiki/Humanizmus).
Az egészről nagyon jó: http://phillwebb.net/History/Modern/Renaissance.htm, http://www.kodolanyi.hu/szabadpart/szam10/darai10.html (ez nagyon jó), valamint pl. P.O.Kristeller és mások munkái, stb.
Ezek közül a neoplatonizmus egyértelműen konzervatív, sőt vallásos jellegű, a reneszánsz humanizmus pedig erősen különbözik az antiktól, ezért én inkább neohumanizmusnak mondanám, ugyanis nem általában az embert, ill. az emberi személyiséget, hanem főként a "nagy embert", az "uomo universale"-t értékelte, mert bennük látta az embert "kicsúcsosodni". Persze több irányzata is volt, pl. liberálisabb jellegű (Erasmus, stb.), de így mégis inkább konzervatívnak tűnik ez is, ráadásul az uo.un.-ról önkéntelenül beugrik Nietzsche nem éppen liberális Übermensche is, vagy csak nekem?...
Ez érdekes, mert ugye a skolasztika - antik alapon - erősen kettéválasztotta a testi és szellemi tényezőket, és az emberi lényt inkább tekintette testinek?
Hát igen, ezért is merem én a reneszánst sok szempontból inkább konzervatívnak nevezni.
