Ne haragudj, de most nem nagyon van időm hosszabb eszmefuttatásra... Nézz körül itt, kiindulópontnak tökéletes. Szépen felsorolták, da Vinci hol és mikor kinek dolgozott. Nem nagyon válogatott:)
egy perverz helyzet:) a művészi szabadság megtartása érdekében prostituálódni kellett... ha a művész éppen átmenet a kézműves és a művész között, nem nagyon van lehetősége másra....
fütyit lehet orientálni:) Egyébként ha már Leonardo értékrendjét tekintjük, a tisztelt mester kora összes nagyobb uralkodójához dörgölőzött, tekintet nélkül annak világi politikájára:) Az elvhűség mintaképe...
Sőt, ha Machiavelli Fejedelme mellé vesszük másik alkotását is, akkor már a személyében sem létezik egységes ideológia, hiszen valójában ő mást tartott követendőnek, csak az a politikai irányzat háttérbe szorult...
Jó, akkor fogalmazzunk inkább úgy, hogy "értékvilág, értékrend". És a filozófiáról is beszélhetünk, jöhetnek linkek is, neoplatonizmus, humanizmus, stb.
Nyilván nem arra utalok, hogy Leonardo az emeszpére, vagy a Fideszre szavazna, bár az ő tudását ismerve sírva menekült volna mindkettőtől, de utólag azért be lehet a dolgot valahogy orientálni...
Szerintem lehetetlen a kérdésfelvetés (liberális, konzervatív... - ez így vicc).
(Zárójelben jegyezném meg, hogy a liberális, mint modern politikai szakszó, vagy ideológia 1804-ben a Napoleón elleni spanyol felkelés során tartott cádizi alkotmányozó gyűlésen született meg, majd csak ezután terjedt el Európában.)
A reneszánsz egyik jellemzője a sok közül, hogy pl. az itáliai reneszánsz az a díszes és pompás nagyság bűvöletében élt, miközben pl. a németalföldi gondolkozás ennél sokkal hétköznapibb volt. Vö. Machivavelli és Erasmus eszményített uralkodó leírásait! Vagy hasonlítsd össze Tiziano és Dürer uralkodóábrázolásait.
Ezzel akpcsolatban: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9170052.
Én inkább úgy fogalmaznék: jellegzetes a reneszánsz humanizmus. Nem általában az embert, hanem a "nagy embert", az "általános embert", az "uomo universale"-t emeli magasba, és neki ad hatalmat, ami a szabadsággal párosul. Tehát náluk a minőség és a szabadság egyenes arányban kell, hogy álljanak, és ennek velejárója a hatalom. Az, hogy ez hogy valósult meg a gyakorlatban, az egy másik kérdés, de azért egy kicsit sötét, amit írtál...
Nem csak neked, Cesare Borgia a nietzschei übermensch ősapja. És igen, a reneszánsz a nagy emberről szólt, az emberről akiért az egész világ van, mert aláveti az akaratának a világot, akiknek a léte értelmet ad a világ létének. A reneszánsz világban nincsenek felszabadított tömegek, a kártolók, a bélmosók éppúgy szolgák, mint előtte bármikor ám most már az orcájába taposó nagy ember lábát is el kell viselniük. A szabad, a művelt, az okos, az erős és legfőképp a szép emberét!
Mert mindaz, amit Adam Smith-től kezdve igen sokan megfogalmaztak a liberalizmusról teljesen ellentétes azzal a politikai programmal, amit például Machiavelli megfogalmaz a reneszánsz uralkodó számára. Nincs reneszánsz demokrácia, épp ellenkezőleg, a reneszánsz világ politikája egy abszolút individualista politika, amelynek a krédója így hangzik: a szabadságom határtalan, legföljebb a hatalmam korlátai szabnak határt neki. A renenszánsz államférfi katonai diktátor, aki a fegyverek erejére támaszkodik és korlátlan hatalmat gyakorol.
A renenszánsz gazdaságpolitikája pedig a gátlástalan prekapitalista kizsákmányolás politikája, a tradícionális gazdasági társaságok politikája, azoké, amiket a kapitalizmus utáni világban maffiának, triádnak nevezünk. A reneszánsz üzletember egyszerre keresztapa, bűnöző, bankár és jótevője a szűkebb pátriájának. A liberalizmus világában ennek a figurának börtönben a helye, a liberalizmus világában az üzletet és az erőszakot elválasztották egymástól, az erőszakot az egyenlő verseny érdekében az állam monopolizálta létrehozva a rendőrséget, a pártatlan igazságszolgáltatást, stb.
Van még bőven, főleg angolul, külön ajánlom a legendás könyvet, érdemes böngészni: http://evans-experientialism.freewebspace.com/burckhardt04.htm.
Nem értek azzal egyet, hogy többen megkérdőjelezik a reneszánsz "ideológiai" hátterét, pedig volt filozófia mögötte, csak ez egy kevésbé kutatott téma. Három fő szellemi irányzata a neoplatonizmus (http://www.wsu.edu/~dee/REN/NEOPLATO.HTM), főleg Ficino, Pico, a neoarisztotelianizmus, főként Pomponazzi, Zabarella, valamint természetesen a humanizmus (http://www.historyguide.org/intellect/humanism.html, http://hu.wikipedia.org/wiki/Humanizmus).
Az egészről nagyon jó: http://phillwebb.net/History/Modern/Renaissance.htm, http://www.kodolanyi.hu/szabadpart/szam10/darai10.html (ez nagyon jó), valamint pl. P.O.Kristeller és mások munkái, stb.
Ezek közül a neoplatonizmus egyértelműen konzervatív, sőt vallásos jellegű, a reneszánsz humanizmus pedig erősen különbözik az antiktól, ezért én inkább neohumanizmusnak mondanám, ugyanis nem általában az embert, ill. az emberi személyiséget, hanem főként a "nagy embert", az "uomo universale"-t értékelte, mert bennük látta az embert "kicsúcsosodni". Persze több irányzata is volt, pl. liberálisabb jellegű (Erasmus, stb.), de így mégis inkább konzervatívnak tűnik ez is, ráadásul az uo.un.-ról önkéntelenül beugrik Nietzsche nem éppen liberális Übermensche is, vagy csak nekem?...
Ez érdekes, mert ugye a skolasztika - antik alapon - erősen kettéválasztotta a testi és szellemi tényezőket, és az emberi lényt inkább tekintette testinek?
Hát igen, ezért is merem én a reneszánst sok szempontból inkább konzervatívnak nevezni.
Aból a szempontból libreális hogy a pestis okozta válság és a világ felfedezése felborította az addig uralkodó "rendet" és új hatalmi központok, uralkodó családok emlekedtek fel. Illetve az osztályok közötti átmenet szabadabb dinamikusabb lett.
Jobban belegondolva a reneszánsz teljesen ellentétes azzal amit írtál. Teljesen felértékelték anyagi dolgokat, az élet élvezetét, a pénzt, a hatalmat, a szexualitást a korábbi századokhoz viszonyítva.
A reneszánsz nem nevezhető ideológiának. Az európai művészek (Leonardó, Michelangeló...) elvetették az egyház korlátait, és az ó-kori tudomány és művészet folytatóiként léptek fel ez a reneszánsz, egy müvészettörténeti korszak. Ugyanakkor az egyházban is lezajlott egy ideológiai megujulási kisérlet, ez annak ellenére hogy uj egyházak jöttek létre (Luther stb), nem hozott semmi áttörést az ideológiában. tartalmi változás annyi, hogy Ciceró latinját elfogadták, és a nemzeti nyelvek bekerültek a szertartásokba részben. Lényegében az ideológiai megujitási mozgalmak megbuktak. Az ideológiai forrongás ami megbukott pedig áttekinthetetlen, kusza semmihez nem hasonlitható.
