Mindenki 5 könyvet jelölhet a listába(a kedvenceidet), lehet közte hazai és külföldi is. Aztán időről időre összesítjük a szavazatokat. Egy könyv egy pont. Kéretik a szerző kereszt és vezetéknevét is feltüntetni, valamint a könyv pontos címét! Mindenki egyszer szavazhat és nem lehet az öt könyv között két vagy több azonos. Kevesebb, mint 5-öt lehet szavazni, de többet nem.
Mindez semmit nem változtat azon a tényen, hogy rengeteget kell még fejlődnöd!
A tipikus amatőr írók hibáját követed el azzal, ahogyan más írókkal takarózol, mondván ők illetve a lektoraik (és nem rektoraik, mert a rektor az egyetemet vezető személy!) is követnek el hibát. Valóban így van, de ez nem ment fel senkit, sőt! Az jó ha a helyesírási hibák javításra kerülnek a nyomtatott változatban, de vajon a magyartalan, terjengős mondatok is? Mert az oldaladon beszkenelt változat első mondatai megegyeznek a feltett elektronikus verzióval:
A parancsnok ráhelyezett egy bombát a bejáratra, majd a különleges osztag az épület oldalához lapult. Néhány másodpercen belül a szerkezet hatalmas robbanást hallatott maga után kitépve ezzel az ajtót. A csapat beosont a robbantott bejáraton keresztül.
Ennek a pár mondatnak így nincs értelme! Persze értem mit akarsz vele mondani, de esztétikailag ez így rettenetes. És ezektől csak úgy hemzseg a műved, mintha nem tudnál rendesen fogalmazni, vagy ami rosszabb, nem tudnál magyarul! Ez pedig az említett zsűrit, illetve újságírót/írót is minősíti. Mielőtt írásra adod a fejed, előbb tanulj, művelődj, ahogy korábban is írtam.
1. animét sosem néztem. 2. Az esetleges (mint pl. amit írtál) helyesírási elírásokat a rektorok kijavították már a könyvben. /Amúgy még a legjobb írókkal is előfordul, hogy elírnak valamit... Pl. volt már Martha Tailor,Laurell K.Hamilton és Leslie L.Lawrence könyveibe is ilyen helyesírási elírás, amit még utólag a rektorok nem is javítottak ki!/ 3. Pont egy újságíró és egyben író mondta azt, hogy adassam ki (már több évtizede ezen a pályán van). Nem a rokonság. 4. A szakmai zsűri választhatott volna más regényt is az enyém helyett. Volt még 16 az enyémen kívül (ha most nem vesszük az 1. és a 3. helyezetet.) De mégis az enyém lett 2. helyezet.
Beleolvastam az első hat fejezetbe és szeretném felhívni pár dologra a figyelmed. Látszik rendkívül lelkes vagy, érezni, hogy számtalan anime-t, filmet megnéztél, és olvastál sok-sok kalandos történetet. A baj az, hogy az így fellobbanó lelkesedés csak szalmaláng, mely megfoszt a kritikai érzéktől. Ezért maradhatott annyi helyesírási, és ami szörnyű, mondattani, fogalmazási hiba a textusban, nem beszélve a szóismétlésektől és fogalmi zavarokról, értelmetlenségektől. Itt bizony szigorú, de igazságos korrektorra lett volna szükség, aki kigyomlálta volna a szövegben maradt gyomot, esetleg idejében szólhatott volna, hogy az írás minősége megkérdőjelezi, hogy ezt így ebben a formában a nagyérdemű elé lehet-e tárni. Megértelek persze, én is gondoltam már úgy egy-egy történet legyen az film vagy könyv hatása alatt, hogy papírt vagy billentyűzetet ragadok és neki állok írni, de még időben letettem róla. A lelkesedés csapdában visz, elhiteti az emberrel, hogy bármire képes, főleg amikor kritikátlan rokonok és barátok is ráerősítenek erre, akik nem akarnak megbántani. És ha még egy szakmailag inkompetens zsűri is megerősít, akkor tényleg semmi sem ment meg, hogy azt hidd, műved minőségi és kiadásra méltó. Pedig nem az. Ebben a formában az asztalfiók legmélyén a helye. Csak egy jellemző idézet, a sok megmosolyogtató butaság közül, aminek nincs értelme:
Laus hátra pillantott, majd meglátta a katonát, aki abban a szent minutumban sütötte a fegyvert.
Gondold meg mit írtál itt le! Engem mindenesetre megnevetetett, mert elképzeltem, ahogy a földön fekvő katona fel kel, tüzet rak és elkezdi megsütni a saját fegyverét. Mert ez a mondat így ezt jelenti, ráadásul magyartalanul dagályos (minek oda a szent minutumban?).
Tanácsom: Olvass annyi szépirodalmi művet, amennyit tudsz, vegyél fogalmazást segítő könyveket, ügyelj a nyelvre (nézd meg Tótflusi István: Kis magyar nyelvklinika c. könyvét), gyakorold az írást, és próbálj meg erős kritikai érzéket kialakítani magadban. Akkor talán próbálkozhatsz, egyébként válasz más pályát.
A viccet félretéve, eszembe jutott, amikor megtaláltam gyermekkorom kedvenc mesekönyvét, hogy aból milyen príma ötleteket lehetne átírni SF-be. (Benedek Elek: A világszép nádsál kisasszony) És milyen szépen vannak megírva 3-5 oldalon.
Könyvajánló:
John Windham: Újjászületés Gáspár András: Kiálts farkast!
A kezdő "író" akkor teszi jól, ha az íróasztalnak ír. Aztán mondjuk egy zártkörű levezési listának vagy nyílt netes írói körnek/fórumnak. Aztán kicsit pihen. Feldolgozza a visszajelzéseket. Visszamegy az alapokhoz. Esetleg megpróbál mások hibáiból tanulni. Utána újra megnézi, mit fejlődött. Megkeres hozzáértőket. Talán pályázatokra ír... (az esetek 99%-ában legkésőbb itt szokott vége lenni a dolognak)
Aki nem így teszi, az többnyire rövidesen akkora pofonokat kap (javarészt saját magának köszönhetően), hogy még akkor is előbb megy el a kedve az egésztől, ha amúgy kitartó munkával vihetné valamire. A másik "rossz eset", amikor a barátok/családtagok elfogult visszajelzései alapján Ifjú Tehetséges Írónak képzeli magát, és azt gondolja, neki "jár", hogy nyomtatásban jelenjen meg...
Ráadásul a kiadók is tudnak olvasni, ingyen se adnak ki olyasmit, ami gáz.
Első körben ezért fogadd meg a kritikákat. .) A durvákat is.
mellesleg biztosan én vagyok túlságosan bizalmatlan, de ezek a titokzatos irodalmi pályázatok, amiken ilyen művek díjazódnak, számomra vanity press szagúak
Én még nem olvastam bele, csupán eszembe jutott John Brunnertől a Teljes napfogyatkozás - ami vszeg rég kihullott volna emlékezetemben az idő rostáján, ha a hősöknek sikerült volna megvetnie a lábukat a távoli bolygón (amit akár a Terra-11-nek is nevezhettek volna) - de nem sikerült: elpusztultak, mégpedig nem is idegen szörnyek által, nem is háborúban, nem is belháborúban... Ha még nem olvastad, ajánlom figyelmedbe. Ha olvastad, értened kell, mire célzok... és miért gyanakszom arra, hogy a műved édeskés. De nem szeretnélek - különösen olvasatlanban! - lelombozni, írj egyre jobbakat!
sajnos beleolvastam. most a helyesírás-ellenőrzés hiányosságaiba nem is mennék bele, de a stílus, a mondatszerkesztés, a flow kritikán aluli. ne haragudj, de (még) nem tudsz írni olyan szinten, amit érdemes kiadni.
Most jelent meg az első sci-fi regényem (egy gyűjteményes kötetben aminek Tollinga: Akkor is,ha tiltják a címe.) Bárány Tünde Nikoletta: Galaktikus Birodalom a címe.
A tartalom röviden:
2147...
A Terra-11 a Nagy Háborút követően elsivatagosodott. Azóta Miltenea tartja rettegésben a bolygó megmaradt lakóit. Néhány túlélő viszont bázist épített fel magának. Ők voltak az egyetlenek, akik szembe mertek szállni az ellenséggel. Ők voltak a Sötétség Harcosai. A Sötétség Harcosai és Miltenea közt a harc csak még jobban kiéleződik, mikor Laus Raneol parancsnok lezuhan a Terra-11-re és segít az ellenállásnak. Aztán Laus egyre jobban vonzódni kezd az ellenállás vezetőjéhez, a gyönyörű Nira Taehez, ami fokozza a feszültségeket. Később megjelenik egy harmadik személy is, akiről eddig csak legendák terjedtek. Delana, a Galaxis Úrnője várja újjászületését? Erre viszont egy Kiválasztottra van szüksége. Ha sikerül a segítségével újjáélednie, akkor az egész univerzumot ő fogja uralni. Az ellenállás tagjai tudják, hogy már nem csak a saját sorsuk van veszélyben. Így kénytelenek szembe szállni a SÖTÉTSÉG ERŐIVEL...
A könyv megrendelésével kapcsolatban a www.galaktikusbirodalom.mlap.hu oldalon lehet tájékozódni. Ugyanitt lehet beleolvasni az első 6 fejezetbe is :)
Jókai Mór: A jövő század regénye Dévényi Tibor: Hová lett Artúr Bradbury, Ray: Marsbéli krónikák Csernai Zoltán: Titok a világ tetején Lőrincz L. László:A földalatti piramis Lem: Szénanátha
"Az ember rám nézett - életemben először láttam -, és közölte, hogy valami általános fizikai problémám van, látja az aurámból. Akkor láttam először... És valóban szarul éreztem magam, mert gödörben volt az életem, és ez kihatott rám fizikálisan is."
Ne viccelj má', minek ahhoz "aura"? Akinek van egy csöppnyi emberismerete (pl. leszolgált 13 évet a népművelésben, és néhány ezer emberrel többször is találkozott, hogy észrevehesse az arcukra, mozgásukra és hanghordozásukra kiülő állapotukat), annak nem okoz nehézséget egy ismeretlenről is eldönteni, hogy épp maga alatt van, vagy feldobódva. Persze lehetnek ennek a "kisugárzásnak" ma még nem ismert komponensei is, elég, ha a Kirlián-effektusra gondolunk, amit száz éve még nem sejtettek volna.
Régota keresem, de nem nagyon találom Harrison Fawcett: Korona hatalam és a Katedrális legendája című könyveket. Ha valakinek esetleg lenne eladó példánya, kérem írjon a tomcsiga@freemail.hu címre. Árban megegyezünk.