Ez itt most nem fikatopik, hanem komoly kérdés. Mi a csoda értelme van a klubfórumnak, ha nem m?ködik. Itt szinte élénkebb vitának kéne lenni mint amott, zavarásmentesen, hisz magunk közt vagyunk. Ehelyett viszont pang minden. Szeretnék itt vmit megnyitni, szerintetek van értelme?
És ennél márcsak az a nagyobb döbbenet, amikor mások szálkáin döbbenünk meg szinte folyamatosan. A saját gerendáink meg le vannak sz@rva, meg nincsenek is...
Én pl. ezért nem járok semmilyen gyülekezetbe usque 6 éve.
Látod, így jönnek létre a félreért(elmez)ések. Ama mondatomban én nem a hívőre ill. a filozófusra helyeztem (szántam) a hangsúlyt, hanem az "akkora nagy"-ra. Még pontosabban arra próbáltam utalni, hogy sokunknak oly erős a kötödése a saját csapatához, avagy saját filozófiájához, hogy nem tud résztvenni olyan vitákban, amely esetleg az ő - vélt? valós? - alappillérjeit egy icipicit is megingathatná.
Igen, talán ennyire precizen kellen fogalmaznom mindig, hogy elkerüljem a fegyelmit.
Visszatérve a topicnyitó kérdéséhez, egy ún. eszmei klubban (ráadásul még virtuális is!) a tagok beszélgetnek és ennek során óhatatlanul vitáznak is. De ha a vitát fentiek szerint el kell kerülni, akkor a "klubizé""nem megy." Ez Van. Itt és Most.
Kérdésedre, Te emlegetted a "hívő"-ket a 17-ben , gondolom, magadtól megkülönböztetve, hogyaszondtad: ..."mert itt mindenki 'akkora nagy hívő és akkora nagy filozófus'..." Na, én meg idézőjelbe tettem ezt a Te "hívő" fogalmadat, vagy midet.
Szerintem itt bizony Neked kéne kifejteni ezt a "hívő" dolgot, én csak használtam, anélkül, hogy ... szóval csak úgy.
Amúgy abban igazad van, én katolikus vagyok (ha nem is római), de itt többen protesténsok, asszem jóval többen, mint katolikusok. Én pl. semmilyen közösségben nem vagyok protesténsokkal, legfeljebb olyan egyébként protestáns emberrel, aki éppen (mikor velem van) nem protestáns. Szóval akiket te akkora nagy hívőnek, vagy minek vélsz, többnyire nem katolikusok.
Egyébként meg szinte mindenki hívő, jól tudom én is. Nem is szoktam senki hívőségét kétségbevonni, elvégre is ugyan kivel és mikor egyeztem volna meg, egyáltalán mit is jelent a hívő fogalom? Ez legyen csak kinek-kinek saját ügye.
Kedves Cserfa, ha már ilyen udvarias szigorral cserélünk (rög)eszmét, elmondhatnád nekem, mi is ez a besorolás, h ti meg mi, meg hogy hívők és egyebek?
Ezt a te leleménye, vagy ez itten létező dolog, csak én nem vettem észre? Mert bármilyen furcsa esetleg, de azért én magam hívőnek számítom! Vagy ez a titulus csupán a wery-katolikusoknak jár? Hogyan van ez? Üdv: tr.
Dixi simán áthozta a figuráját a rendszerváltáson, az alternatív zenészek egy része, köztük Dönci és ön is, viszont egy időre betért a Hit Gyülekezetébe. Pajor Tamás benne is maradt, a többek kiugrottak. Mi vezette oda ezt a generációt? Részben az, hogy előtte évekig tilos volt a vallás, és nagyon tájékozatlanok voltunk. Fogalmunk sem volt róla, hogy ezek az egyházak hogy működnek. Amikor az Amerikában élő húgomnak és Lukin Gábornak megírtam, hogy mi van velem, ők rögtön tudták, ismerve a tévéprédikátorokat, mint a rossz pénzt, hogy ez egy baromság. Nekem az első pillanatban mégis úgy tűnt, mintha a gyülekezet valódi közösség lenne. Pajor Tamás tért be először, és miután az egyik parancs az, hogy minél több embert vigyenek be, Pajor kifejezetten jött utánam. Ami a helyzetemet illeti: minden bizonytalan volt körülöttem. Sorra születtek a gyerekek, és nem láttam semmilyen perspektívát. Szerettem volna fordítani az életemen, ezért szívesen bekaptam a horgot. Soha életemben nem követtem el nagyobb tévedést, mint amikor beléptem. Teljesen be tudnak épülni az ember pszichéjébe, a gyűléseknek egyfajta hipnotikus hatásuk van. Az ember látja, hogy körülötte ezren őrjöngnek és boldogok, és akkor felteszi magának a kérdést, hogy ő miért nem az. Olyan az egész, mint abban a pszichológiai kísérletben, amikor kilenc beavatott következetesen gömbnek nevez egy tojást, és a tizedik egy idő után maga is elhiszi, hogy amit lát, az valójában gömb. Azzal, hogy a belépéssel nem volt procedúra, egyszerűen megkeresztelnek egy kádban, azt a látszatot keltették, hogy nyíltak és szabadok. A helyzetet bonyolítja, hogy Jézusnak igaza van: tudtak olyan dolgokat mondani, amire rá kell bólintani. Hogyan szabadult meg? Három hónap után jöttem el. Előtte egy hónapig mindenkinek ontottam az igét, szinte hipnotikus állapotban. Akarsz-e a nyájhoz tartozni? Szégyenteljes, de én akartam, le akartam mondani az önálló gondolkodásról. Elég hamar rájöttem, hogy ez nem lehetséges, és az életemet magamnak kell végigélnem. Az az elv sem tetszett, hogy "ha valaki a pásztort bántja, az az Istent bántja", zavart az egyszemélyi vezetés, a tévedhetetlenség nimbusza, a kritikátlan rajongás, továbbá nem tetszett a könyvekkel szembeni gyűlöletük, más vallásokkal szembeni türelmetlenségük és az sem, hogy pénzt szedtek. Végül annak, aki ki volt jelölve felügyelőmnek, azt mondtam, ha ők a mennyországba kerülnek, én nem szeretnék ott lenni. Ekkor már militáns, formaruhába öltözött csoportnak láttam a Hit Gyülekezetét.
Ha nem is Te, de Ti ugyanilyen fensőbbséggel mondtok mindenféle ezt-azt a "hívők"-ről. Azért ez egy kicsit uncsi, nem gondolod?
Egyébként én semmi fennsőbbséget nem találtam abban, amit írtam. Csak nincs kedvem ezekről vitázni, nem úgy írtam, mint ha vitatkoznék róla. De nem is úgy, hogy a Te tőlem homlokegyenest ellenkező véleményed ne lenne megengedhető, vagy értéktelenebb lenne az enyémnél. Azaz kb. az van itt, hogy minden vita nélkül a te véleményedhez hozzátettem az enyémet. Szó sincs róla, hogy az én véleményemet erősebbnek, mértékadóbbnak, érvényesebbnek, fennsőségesebbnek tartanám a Tiednél. Neked is van, nekem is van, oszt ennyi. Nem fensőbbségesebb a Tiednél, vagy big4-nél. Legfeljebb szokatlannak tűnhet azok után, hogy a "hívők"-et le szokás fikázni, róluk mindenféle felületes, odavetett véleményt szólni, és általában nem is reagálnak, erre CSerfa reagál. Csakugyan elismerem, szokatlan, ha valaki felel, na nem bizonygatva, csak kijelentő módra kijelentő módban fogalmazott véleménnyel.
Szóval maradjunk annyiban, Te így látod, én úgy, neked nincs kedved kluboskodni, nekem sem. Elférünk egymás mellett, én nem erőszakolom az én véleményem elfogadását senkire, és eddig is jól elvoltam a máshitűekel, inkább azokat cikiztem, akik az én hitemhez hasonlókat vallogatnak magukról. Hidd el, nekik van inkább baja velem, és nekem is inkább velük.
Persze ez így volt már Jézus idejében is, meg Pál idejében is, Pál így is rendelte (pl. a korintusiaknak), egymást ítéljék, ne a világot. Meg aztán a "hívők" ölték meg Jézust, szóval a "hívők" inkább utálják egymást, mint mások őket.
Kedves Cserfa, immár sokadszor szalad zsákutcába a mi beszélgetés-próbálkozásaink, de én ettől nem vagyok bánatos - nyilván te sem. Nem is kell. Mindketten eléggé "öregek" vagyunk ahhoz, hogy a vérünkké vált szokásainktól - a másik kedvéért - eltérjünk, vagy azokról elgondolkozzunk. Főleg, ha nem vesszük észre az azokban megnyilvánuló negatívumokat.
Én szívesen elismerem, hogy olykor bizony odavetek nem egészen alapos és kiérlelt mondatokat, főleg akkor ha felingerel valami. Ez nekem hibám, sajnos elég gyakran félreérthetően fogalmazok. Nem vígasztaló, de sem vagy (minden hosszas és bibliára alapozott, komolynak tűnő írás-érvelésed ellenére) az igazság birtokosa. Csupán a saját szempontodból - már ha... Mert csak az előzményiratból idézvén: "...sematikus, ám a valóságtól nagyon is messze eső..." az én írásom mondod te így egyszerűen és lazán, cserfai fensőbbséggel. Ha nem ismernélek eléggé régen, most összesz...ám magamat. De így csak ennyit mondok:
NEM IGAZ, hogy az öt bekezdésem minden sora "sematikus és az igazságtól nagyon messze eső..." Tehát nem vagy preciz, és túl hamar ítélsz. Mondhatnám, hogy "sematikus és az igazságtól messze eső" vagy, de nem mondom...
Ugyanezeket mondhatnám, a "rajtatok elsősorban", az "egyszerűen nem úgy vannak", az "azt akit én is elítélnék", a "valóban érdekeset írnál" stb. kitételekkel. Ezek mind-mind olyan felületes, ál-fennsőbbrendű, fölényes mondatok amelyek nagyon messze állnak az igazságtól. Ha te volnék én, azt is írhatnám, hogy hazugságok, de szerencsére ez nem így van. Cserfa, semmi közöm az életedhez, de ha ezt a fennsőbrendű fölényt sugárzod minden irányban, hát - nem irigyellek. Szívből kivánom, hogy ez a stílus, ez a felfogás neked a Fentről kijelölt, és megkapott (vélhetően sikeres és visszaigazolt) élet-szereped - de nem hiszek benne. Őszinte szavaidért ez az őszinteségem a minimális viszonzás. Én meg így vagyok ezekkel! ;-) Üdv: tv
Kedves Cillit, (és mindenki más, akit érdekel) ismerem ezt a protestáns attitűdöt, hasonlókat tapasztaltam már más felekezeteknél is, pl. orthodox-éknál. Nem kivánom minősíteni, mindenki olyan verembe esik, amilyet ás magának...
Magáról a "klub"-ról csupán annyit, hogy magam részéről amikor a felvételemet kértem, naivul azt hittem, itt a "nagy" valifiliben megtapasztalt "anyázás" nélkül lehet majd beszélgetni, nézeteket csereberélni, együtt örvendezni a kféle felekezeti különbségek "mégis-azonosságaiban". Na most ez abszolut hülyeség volt részemről.
Anyázás ugyan valóban nincsen itt, viszont piszok-udvarias hangnemben, de ha lehet még nagyobb fölénnyel, barátságos vállveregetéssel osztják ki az emberek egymást. Saját vélemény helyett itt is állandóan vmilyen szent irat egyéni értelmezésével, s ennek törvényerőre emelésével érvelnek (tisztelet a kivételnek) mindezt alig visszafojtott ingerültséggel.
Nem gondolnám, mindezek csak a protestánsokra lennének jellemzőek. (Én vegyes ősőkkel, r.kat/protest - rendelkezem). Ez inkább emberiesség ill. a kegyelem kérdése. Persze csak sztem. De mindezeket én derűsen próbálom megélni ;-)
Meglehetősen sematikus, ám a valóságtól nagyon is messze eső ez a te szólásod.
(Kivéve, amit endi is említett élő beszélgetés során, hogy én pl. lesöprő vagyok).
Senki nem tartja magát akkora hívőnek.
...
Itt szívesen láttunk mi "hívők" más hitűeket, invitáltak Téged, vagy big4-et.
Nem a "hívő"-kön múlik, hogy nem lehet vitázni, hanem rajtatok elsősorban. Gondold csak meg, felületesen idevetsz gondolatokat, mik egyszerűen nem úgy vannak, big4 is ilyesmivel illeti a keresztényeket (más topicban, melyekbe írogat). Annyira idegenekről, egész másokról ír, hogy egyszerűen nincs mit felelni. Mit védjem én a tökidegen embert, pláne azt, akit én is elítélnék?
Magamra nézve:
Ha valaki pl. velem akar vitázni, nézzen rám, értse meg legalább azt, amit én mondok, pontosabban legalább azt, amit vitat.
De, hogy megvádol hülyeséggel, és így tán majd védekezem? Minek a hülyeségre reagálni? A hülyéket meg (akikről ír, akik nem én vagyok) védje a hülyéketvédő megbízott.
Gondolom, más is így van ezzel.
Kedves Tivadar, ha valóban érdekeset, értékeset írnál, olvasnám, örülnék, és szólnék veled, ha lenne miről.
Ha valaki nem enged a 48-ból, és hajlíthatatlan, makacs, konok, ott én hajlamos vagyok protestáns ősök után kutatni. Ha jól emléxem, te katolikus eredetű vagy, ezért valszeg nem érted meg a protestáns lelkületet. Ezek az önsorsrontásig hajlamosak kitartani az elveik mellett. Vagy protestáns ősök, vagy protestáns újrakeresztelkedés. Én is protestánsnak vallom magam. De azért igyexem megfigyelni a protestánsok tipikus buktatóit. Nem tom, érted-e.
- mert itt mindenki 'akkora nagy hívő és akkora nagy filozófus', hogy elképzelhetetlennek tartja, hogy itt bármi újat kaphat bárkitől;
- mert itt mindenki a saját szekértáborának a tanait tartja evidensnek (ami tképpen normális!) s ebből semmit nem kiván "engedni" - következésképpen egy-egy "új" gondolat csakis hibás (ha éppen nem bűnös...) lehet...
- mert sztem ilyen jellegű (tehát gondolatcserére, vitára, sze/o/lid eszmecserére alapozott) klubélet nem tud kialakulni olyan emberek között, akik a saját vallásuk/felekezetük tanait nem merik/akarják/engedik vita tárgyává tenni;
- mert állati ciki egy olyan klubban tevékenykedni, ahol a témafelvetések (ha egyáltalán érdekelnek másokat) legtöbbjére mindig megjön a menetrendszerű, lesöprő válasz, aztán néma csönd. Vagy a másik lehetőség: több(száz...) oldalas válasz, amit még elolvasni is gyötrelem...
- mert pl. engem baromira nem érdekel (s talán nem vagyok ezzel egyedül) hogy egyes felekezetek hogyan szívatják meg a saját híveiket és milyen procedúrákon esik át az illető, aki azért mégis csak szereti ezt a csapatot... A (vallás)filozófiának nem ez a tárgya; filozófia = a bölcsesség szeretete.
Nem kell engem komolyan venni, semmi ambíció nincs bennem.
Játszani is szeretek.
Némelyikőtök meg egy kicsit fáj nekem (azaz tán szeretem, de gondolom, mást vélünk a szeretetről).
Hogy lövöldözök, igen. Akik fájnak nekem, azokra lövöldözöm. De korántsem csak játszásból. Ha játszásból is, igen, ilyen a lelkem, nem is tartom igazságosnak, utálom is. Nem gondolom, hogy bármelyikőtök megszólhatna ezért, nem gondolom, hogy bármelyikőtök kevésbé lenne lelki.
Ha majd egyáltalán nem fájtok, esetleg akkor is lövöldözöm. Mint Tafkóra, vagy bárkire. Lövöldözős fajta vagyok, szeretem (a lelkem) a harcot.
Azaz eddig lövöldöztem, ezután is fogok, ha ezért, ezért, ha azért, azért. Aki fórumra jön, aki kiáll, állja, ha el is találják, vagy ha lőnek rá.
Egyébként meg nem várom el, hogy komolyan vegyenek (igaz, jól esik). Nem vagyok én valami nagy csudaember, egy vagyok a sok közül, bla, bla, és egyebek.
De tényleg, hogy is van? Télleg, ugyan mit is vettél-vettetek eddig komolyan? Mit jelent ez? Olcsóbb lett vón' a hús? Vagy ettől már átadják nekem a buszon a helyet? Mi a különbség, hogy komolyan vesztek-veszel, vagy ha nem?
Sztem semmi.
*********************
Én szakítani jövök mostanság, azért írok. Még nem tiszta köztünk a dolog, sem hideg, sem forró. Legyen tiszta, vagy semmi közünk egymáshoz, vagy jöjjön helyre.
Nos, én ezen munkálkodom. Hogy tiszta legyen. Gondolom, egymagam is a végére járok ennek. Nosza hát, hozzunk döntéseket, meglásd, könnyebb lesz, nem kell tökölni:
Most tehát szavamat adom, amit tőlem elvárt, nekem feltételt szabott Semsei Ferenc, abban nem engedek, ha véletlenül okafogyott lesz a dolog, ahhoz meg Semsei elvárásának semmi köze. Azaz, ha bármit teszek, amit helyeselne, nem azért teszem, mert ő szeretné, vagy mert helyesnek tartja. (Persze eddig is így voltam vele, ha rajtam áll, hogy közelednénk valaha, hát úgy nem közeledek, ahogy ő elvárná, az egyszer biztos, ha közeledni kell, ott ő enged, ő von vissza, vagy Isten kell ahhoz.)
Ha ti tököltök, én egymagam végigviszem, hiszen nem kell sok, ami eddig volt, gyakorlatilag minden, csak nem egy hit, nem közösség, nem szeretet.
Haladunk, haladunk, ezért írok. Még írok egy keveset, tán már csak egyet (azért nem ma írom, ha kedvem is lenne rá), oszt annyi.
Ezek mennek, meg a bárányfelhők, és ilyen gondolataim támadtak, meg bla, bla, bla és egyebek.
Jaaaa, és már azt is kezdem érteni, hogy miért emlegeted annyit a célpontjaidat, Semseit meg Domestost. Nem lőnek vissza, nem játszanak veled, hiában próbálod őket provokálni. Elárulom: egyik ezt játssza, a másik azt játssza, de egyik sem azt, amit te szeretnél játszani, más az érdeklődésük. Én pl. most Diablót játszok, bár én nem vagyok nemes vad, csak egy nő, tehát nem én érdekellek igazán.
Jaaaa, te titokban itten unatkozol? Kombatolsz, csak a kombat kedvéért? Működik benned a tesztoszteron? Akkor szólj, mert akkor nem veszem komolyan az írásaidat, legfeljebb mint egy lövöldözős számítógépes játékot.
Na, kicsit félreértettem, mire is válaszolok. Többet írtam, mert többre gondoltam.
Mindegy, amit írtam, megírtam, mindenesetre a válaszom nagy részét a Találkozzunk, klubtagok! topicba kéne érteni.
Aki meg azt mondja, mi (Semseiék és én) nem utáljuk egymást, hazudik, kidumál. Mi bizony istentelenek vagyunk, mrrt ha Jézus hagyott tanítványaira valamit, hát nem ezt hagyta, az egyszer biztos. Erről a nemszeretetről ismer meg minket mindenki, hogy nemtanítványok vagyunk. Biza! Nincs itt mit mentegetni, így van ez, és nem máshogy.
Aki meg felételeket szab, illemet, stb. az is csak istentelen elvárásokat támaszt, ill. azzal védekezik az egyszerű világos ellen. Ezek mennek, meg a bárányfelhők.
Több szeretet van Blitzerben, akit lekocsmahumanistáztam, és ő is kiosztott, meg efféle, mint az illedelmes kukákban.
Ilyen gondolataim támadtak még, hogy megnéztem, mihez is szóltam.
Nem szerettem volna veletek beszélni. Csak lehetőséget adtam volna.
Hogy utáltok, tény. Fogalmazom persze én, ti meg máshogy fogalmaztok. A lényeg, utáltok, noha nem adtam rá okot (akit bántottam, megkövettem, titeket nem bántottalak). Nem egriről írtam, vele tudtam beszélni (ő hívott telefonon). Nem is endiről beszélek, vele tegnap órákat beszéltem. Rólad beszélek, meg a férjedről, meg Semseiről, meg ismeretlen akárkiről, aki miatt (részben) Semsei fogást vélt találni rajtam. Meg mittoménkiről beszélek, akinek a két füle közé szorult a feje. Sztem tudjuk mind, kikről beszélek, kikről mondom, utálnak engem.
Nincs arról szó, közétek szeretnék jutni, bejutni, stb.
Arról van szó, ha nektek gond, ahogy vagyunk, ti és én, én feleleteket adok, és meghallgatlak titeket, hátha tudunk olyat mondani, amitől épülünk, megértünk, amit meg kéne beszélni, stb.
Ne láss a dologba olyasmit, ami nincs, nekem tiszta a lelkiismeretem, én nem akarok semmit helyrehozni, és nem akarok hozzátok tartozni, sem, hogy elismerjetek, vagy ilyesmi. Semmi másról nincs szó, mint, hogy az ne legyen rajtam számonkérhető, hogy én nem adok feleletet, én nem vagyok hajlandó segíteni rajtatok. Nem magamon, rajtatok. Te valahogy fordítva látod ezt. Felettébb érdekes, kíváncsi lennék, ugyan miből lehet ezt következtetni?
Hogy illetlen lennék, durva, stb., olvasni kéne a Bibliát. Jézus is, apostolai is azok voltak, úgy kiosztották a fogalmazgatókat, emberek izéit inkább kedvelőket, mit az igazságot, ... szóval az egyszerű beszéd, szókimondás inkább erény, inkább illik... inkább ti vagytok illetlenek. Ó, tudok én ezekre felelni. Persze el lehet marasztalni engem a polgári gondolkodás szerint, ahogy Jézust is, hiszen hogy is beszélt az anyjával, vagy vendéglátóival, stb. Gondolom, nem e fórumon kell felelnem, de ha így akarjátok, így is felelek. No nem úgy, ahogy Domestossal próbáltunk zöldágra vergődni, mert az nem megy. Sőt, asszem sehogy sem megy. Jobb az élő, az interaktív.
Egyébként endivel tegnap órákat beszélgettem, és értettük is némely dologban egymást, meg nehezen is értettük más némely dologban, de volt, amit csak beszélgetve értettünk meg. Kell az interaktivitás, hogy vissza lehet kérdezni, értem-e, jól értem-e. Az sem véletlen, hogy nem leveleket kell írni, ha panasz van, hanem elmenni, és beszélni. Na most nem endivel volt nekem a gondom (vele csak alig, gondolom, neki sem sok velem), noha az igaz, őt meg akartam utálni (de nem tudtam, maradt minden a régiben, hogy nem vagyunk egyformák, meg efféle, de szeretem). Azért is piszkált engem (fájt nekem), ha hülye volt, szerintem persze. És én is fájok neki, gondolom (tudom, ez neki nem szóhasználata).
Endi egyébként életben maradt, csontja sem tört.
****************
Na, szóval akar a rosseb veletek, vagy tőletek bármit is, nem tartozom nektek, nem, hogy köteles lennék felétek bármit is. Itt legfeljebb ti tartoztok nekem, én így látom, és ezt komolyan is mondom. Na, erről pedig nem fogok szólni, aki nem fogja (vágja, érzi, látja) magától, tőlem nem fogja. Ettől még így vagyok ezzel, és nem máshogy.
Így egyszerűbbé és érthetőbbé teszem a dolgot, hogy is képzelem.
Endi el tudott engem kísérni a Tescoba, egyszerűen, mert nekem dolgom volt, ő meg ráért. (Igaz, én meg becsülöm őt ezért.) Nos, mivel sok dolgom van, ajánlatomat pontosítom, határok közé szorítom:
Ha valaki velem akar beszélni köztetek, megbeszélhetjük, hogy elkísér vhova, ha éppen dolgom van, és közben dumcsizhatunk. Akkor látom róla, neki is fontos a dolog, és tán egy kicsit én is. Így megy ez ezután, máshogy legfeljebb úgy, ha valaha esetleg olyan kedvem lesz. Most nincs, és nem is tartom valószínűnek, hogy valaha lesz. Bennem is van önérzet.
Szóval egyébként meg inkább saját dolgaim után nézek, én ugyan el nem megyek hozzátok, jöjjön csak hozzám, vagy menjen csak velem aki akar közületek tőlem valamit. Aki meg nem akar, és baja van velem, hát csak pukkadjon, vagy tegyen, amit csak akar, akár a fejére is állhat, én ugyan nem tartozom neki, én ugyan mit sem törődöm vele. Ám, ha piszkálja egómat a léte, hát írok ellene, vagy róla tetszésem szerint. Ahogy eddig is tettem.
Nade hát pont erről szól egy klub, ez az egyik lényege, hogy aki képtelen kultúráltan eszmecserélni, sérteget, személyeskedik annak nincs helye ott (itt). A közösség szavaz és moderál, ha kell (ha nem változik az illető), akkor véglegesen is kizárja... Nem?
Most lehet, hogy többek nemtetszését magamra vonom, de csak írok neked. Látom, megpróbálod értelmezni, miért zárkózik el tőled a csoport, és találtál is tetszetős magyarázatot. (utálunk téged)
Erről szó nincs. Egészen másról van szó, és úgy érzem, ide most nem a Bibliát kell citálni, hanem egy illemtankönyvet. Ha valahová szeretnék bejutni, illedelmesen bekopogok. Ha nem illedelmesen kopogok, hanem verem az ajtót, és közben még sértegetem is a házigazdát, valószínűleg nem nyitják ki az ajtót (jogosan). Illetlenség, durvaság, személyeskedés - mind elzárkózást eredményez. Te párbeszédet szerettél volna kezdeményezni, de a visszájára sült el. A tiszteletet, udvariasságot nem véletlenül találták fel. Én úgy látom, ennyire egyszerű az egész.
Hogy tartalmi dolgok ott nem mennek, miért is kéne egy klubba nagy komolyhitbeli tartalom,
Persze valaha reméltük, ha van tartalmi, védve lesz a tartalmatlantól. Ám kiderült, akik keresztények(nek hazudják magukat, ha ezt mondják magukról), és tartalmit szeretnének, egymást jobban utálják, mint szeretnék a tartalmat. Így e klub kimerült számukra azzal, hogy nagy nehezen sikerült kifejezni egymás iránti utálatukat. Tán nem vetted észre, van egy kemény mag, egy utálós klikk, akiknek ez az utálata az alap, másuk már nemigen van, kimerültek, az utálat viszont már nyilvnvaló, minek szaporítani a szót. Ők tehát utálják egri istvánt, Cserfát, meg a moderátorokat. Cserfa utálja az őt utálókat, meg a moderátort, aki kitiltotta ugrifülest (Ufrifüles a mai napig tudtommal ki van tiltva). Cserfa persze Hitbüfébe járót is utál, de az nem ez a klub. Egri istván nem tudom, kit utál, sztem senkit.
Na most az utálós klikk egyébként kuka, kivéve elterito, meg endi. Egri istvánnak nem fekszik a klub, gondolom, van hol cseverésznie, és másról szokott. Elterito képtelen tartalmasat szólni (általában pár mondatos, felületes szólásai vannak), különben is más dolga van mostanság, és igaza van, az jobb.
Lennének még a más hiten levők, akikről szintén azt látom, inkább a Hitbüfében szólhatnának, itt az egymást utáló keresztények nem valami frankó társaság.
Cserfát azóta visszaengedték, Ugri meg szerintem elvesztette a kedvét. Nekem is az a véleményem, hogy a társaság túlságosan heterogén volt ahhoz, hogy személyes indulatoktól mentes vitákat, vagy beszélgetéseket folytasson. Emellett a klubfórum soha nem is volt igazi közösség, hanem szekértáborok halmaza.
Nem innen, az egészből. A fene érti ezt. Fellebezésnek helye nincs. Az én egyik hozzászólásomat is kitörölte valami túlbuzgó, mert nevet írtam le. Tudod, melyik nevet írtam? Dániel Zoltánét, aki kém, áruló és rendőrspicli. Amikor szembesítettem a derék moderát a tévedésével, akkor kitalált valami egyéb ürügyet, csak, hogy ne kelljen helyreállítani a tévedését. Kinek van kedve így fórumozni?
