Keresés

Háborús tartalék.

Kiskoromban kezdtem el rajongani a kocsikért, most is kedvelem õket, de már egész más szemmel tekintek rájuk. Régen mindig a nagy kocsikat szerettem, mindenképpen legalább egy mikrobuszt akartam magamnak, most sokkal inkább az a nézetem, hogy ne legyen nagyobb, mint amit ki tudok használni, és csak akkor használjam, ha tényleg szükség van rá, vagy legalábbis célszerûbb használni, mint nem. Ezt nyilván anyagi megfontolások is indokolják, de egyúttal arra is törekszem, hogy példát mutassak gyerekeimnek és a környezetemben élõnek, fõleg azoknak, akiknek eléggé a seggéhez nõtt a kocsi.

Én egyébként alapvetõen haszonjármûvet látok a kocsiban, vagyis az értékét számomra leginkább az szabja meg, hogy mire lehet használni. Ennek megfelelõen többre tudok becsülni egy KCR-es IFÁ-t, mint egy luxus BMW-t, valamint a vonóhorog és a tetõcsomagtartó az én szememben ugyanolyan alapvetõ kelléke a kocsinak, mint mondjuk a kerék.

Bár alapvetõen szeretek autót vezetni, mégsem tekintem életcélomnak, hogy a volán mögött üljek, sõt, inkább csak elvesztegetett idõnek érzem azt, amit ezzel töltök. Szeretem a kocsijaimat bütykölni, mégsem mondhatom, hogy ez a szenvedélyem, mert csak az egyik dolog a sok közül, amivel szeretek foglalkozni. Nem vagyok összenõve a kocsival, talán még nélkülözni is tudnám, ha nagyon akarnám, de könnyít annyit az életemen, hogy érdemesnek tartsam fenntartani.

Egyébként most három kocsink van, amibõl csak az egyik üzemképes. Ez az, amelyiket normálisan használni tudom, a másik kettõt pedig szeretem. :-) Ha egyszer majd összetákolom, hellyel-közzel használni fogom õket, mert haszonjármûnek alkalmasabbak lennének, mint az a mostani egy üzemképes.

Így jártam, de mindvégig ment vele. Ez egy szerencsés tipus.

Használati tárgy.

Hobby, munkaeszköz, csupán kényelem?

Mondhattam volna úgy is, hogy menyire fontos nektek. Mi lenne ha nem lenne?

Arról szeretnélek titeket megkérdezni, hogy miért lett szenvedély a jármű, mindenki számára.