Nem meglepő, hogy most meg mennek visszafelé. A minapi megrögzött maszpnyikok Borsodban, Hevesben csak úgy tolonganak a Jobbik rendezvényein meg a gárda toborzóin. Hiába, aki szélsőséges, az is marad. Csót: b
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a csodáról.
Csattogtasd szaporán a szárnyad, Repülj, suhogj, mert nagyon várnak. Ne beszélj nekik a világról, Ahol most gyertyafény világol, Meleg házakban terül asztal, A pap ékes szóval vigasztal, Selyempapír zizeg, ajándék, Bölcs szó fontolgat, okos szándék. Csillagszóró villog a fákról: Angyal, te beszélj a csodáról.
Mondd el, mert ez világ csodája: Egy szegény nép karácsonyfája A Csendes Éjben égni kezdett – És sokan vetnek most keresztet. Földrészek népe nézi, nézi, Egyik érti, másik nem érti. Fejük csóválják, sok ez, soknak. Imádkoznak vagy iszonyodnak, Mert más lóg a fán, nem cukorkák: Népek Krisztusa, Magyarország.
És elmegy sok ember előtte: A Katona, ki szíven döfte, A Farizeus, ki eladta, Aki háromszor megtagadta. Vele mártott kezet a tálba, Harminc ezüstpénzért kínálta S amíg gyalázta, verte, szidta: Testét ette és vérét itta – Most áll és bámul a sok ember, De szólni Hozzá senki nem mer.
Mert Ő sem szól már, nem is vádol, Néz, mint Krisztus a keresztfáról. Különös ez a karácsonyfa, Ördög hozta, vagy Angyal hozta – Kik köntösére kockát vetnek, Nem tudják, mit is cselekesznek, Csak orrontják, nyínak, gyanítják Ennek az éjszakának a titkát, Mert ez nagyon furcsa karácsony: A magyar nép lóg most a fákon.
És a világ beszél csodáról, Papok papolnak bátorságról. Az államférfi parentálja, Megáldja a szentséges pápa. És minden rendű népek, rendek Kérdik, hogy ez mivégre kellett. Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? Mért nem várta csendben a végét? Miért, hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”
Nem érti ezt az a sok ember, Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek? Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. De most sokan kérdik: mi történt? Ki tett itt csontból, húsból törvényt? És kérdik, egyre többen kérdik, Hebegve, mert végképp nem értik – Ők, akik örökségbe kapták –: Ilyen nagy dolog a Szabadság?
Angyal, vidd meg a hírt az égből, Mindig új élet lesz a vérből. Találkoztak ők már néhányszor – A költő, a szamár, s a pásztor – Az alomban, a jászol mellett, Ha az Élet elevent ellett, A Csodát most is ők vigyázzák, Leheletükkel állnak strázsát, Mert Csillag ég, hasad a hajnal, Mondd meg nekik, – mennyből az angyal
A kommunisták soha nem fogják elfogadni, hogy 56 forradalom volt. Ez részükről logikus, a nácik sem felszabadításként élték meg Berlin elestét.
Én inkább azon csodálkozom, hogy ma még ez megy. Hiszen a demokrácia épp a kommunistáknak kedvezett. Nem csak lehetőséget adott nekik, hogy valóban legitim kormányuk legyen, de mint látható, vezetőik jól meg is gazdagodhattak. Persze Vörös hadsereg az nincs, a választásokon meg is lehet bukni.
A "köztörvényes bünőző" egyébként is hülyén hangzik egy szimpatizáns szájából, hiszen a komcsik sztálinista bírói gyakorlata a Rákosi rendszerben közismert volt és az is, hogy köztörvényes bűnökben (lopás, sikkasztás, korrupció) épp a komcsik voltak büntethetetlenségük miatt igazán erősek. A kádár rendszer lényege is ezek voltak.
Gosztonyi egy faxkalap volt, nem történész, Tompa pedig biztosan nem mondott ilyet, mint ahogy honvéd egyenruhába sem öltöztek át, mint Gosztonyi állította.
Egyébként meg ne hányni járjál ide, hanem vitázni.
A vita úgy folyik, hogy valaki leír egy állítást, erre te cáfolod vagy egyetértesz vele, és így tovább.
Hogy neked mi a véleményed a szocializmusról, mint társadalmi rendről, azon el lehetne vitatkozgatni, de az egy másik topic témája lenne, - itt a vita 1956 jellegéről folyik, - szvsz a két végpont, Havas Szófia véleménye és a tied között kellene felkutatnunk az igazságot.
Hát ezek speciel nem nyilasok voltak, hanem zömük kiszabadult köztörvényes bűnöző, ettől még máshol előfordulhattak és elő is fordultak antiszemita megnyilatkozások, jóllehet a közhangulatra ez valóban nem volt jellemző...
"A felkelőtársai „Niki"-nek vagy „Zsidó Laci"-nak is nevezték. Tehát köztudott volt zsidó származása, s hogy ennek ellenére a nagyszámú csoport tagsága minden további nélkül elfogadta vezetőjének, cáfolja azt a régi-új vélekedést, miszerint a „pesti srácokra" jellemző lett volna az antiszemitizmus. "
Tudod, ez a mi legnagyobb bajunk, - képtelenek vagyunk szembenézni saját magunkkal, álomvilágokat festegetünk viszamenőleg, ezért aztán nem is igen tanulunk a történelemből.
Dehogy festegettek álomvilágot. Köpköditek egy hazaáruló terrorrezsim szar propagandáját az általa megnyomorított nemzet forradalmára, pedig: „Tudtuk, hogy a nép gyűlöl minket”.
"A Köztársaság téri pártházban azonban erre senki sem gondolt. Hiába örvendtek a sorozott belső karhatalmisták (akik a feloszlatás hírét a Kossuth Rádióban hallották), hogy végre leszerelhetnek; otthagyhatják az általuk sem nagyon „becsült” testületet, Tompa Károly - valószínűleg felsőbb utasításra - megmagyarázta nekik, hogy az ÁVH feloszlatása csak az operatív részleget érinti. A karhatalomra továbbra is szükség van. Hogy álcázzák magukat, bizonyos „titokzatos szervezők” (Münnich Ferenc belügyminiszter? Orbán Miklós ÁVH-ezredes?) rendőruniformisokat „szereztek”, és október 30-ára a pártház védőit egyszerűen (külsőleg) rendőrökké ütötték. Ez a „hadicsel” azonban végzetes következményekkel járhat mindig. Ezek után semmiféle nemzetközi jog nem védhette az uniformis jogtalan viselőjét. Ha elfogják, legtöbb esetben a halál vár rá. Főleg, ha mindez „rendkívüli állapotok” ideje alatt történik. És Magyarországon 1956 október-novemberben, ha nem is polgárharc, de forradalom és szabadságharc volt. Az AVH és annak beosztott szervei pedig az idegen nagyhatalom által a magyar nép nyakára ültetett kommunista párt erőszakszervei voltak. l956 előtt is, de a forradalom alatt is - amíg erejükből futotta - kegyetlenül leszámoltak a felkelőkkel, de a pártállam ellen tüntető békés civil lakossággal is. Lásd Budapesten a Kossuth Lajos téri eseményeket és Mosonmagyaróvárott az ottani BM Határőrség laktanyája előtt történt tömeggyilkosságot! Az ÁVH és annak beosztott fegyveres szervei - főleg a belső karhatalom egyenruhás csapata - 1956 októbere végén a nép Első Számú ellenségének számított."
Tompa Károly Gosztonyi Péternek Budapesten 1990 augusztusban. „Tudtuk, hogy a nép gyűlöl minket”, mondotta. És hozzáfűzte mindehhez: ezért álcáztuk magunkat - honvéd egyenruhával."
Az ügyet többször kivizsgálták, többek között a rendszerváltás után a bíróság is.
Mindahányszor megállapították, hogy nem lehet megállapítani, hogy a tüzelésre ki adott, egyátalán adott e valaki parancsot.
Nagyon szerették volna Dudásra verni a balhét, de nem jött össze.
Én személyesen ugyan nagyon nem szeretem őt, de inkább azt a verziót tartom életszerűbbnek, hogy a géppuska kezelője nem bírta a feszültséget és véletlenül tüzet nyitott, - szvsz ha Dudás adott volna parancsot, semmiképpen nem a tömegbe lövet, hanem a tömeg fölé adat le figyelmeztető lövést, - miként ezt mellesleg a tömegoszlatás szabályai is előírják.
A határőrtisztek meggyilkolása pedig teljesen szükségtelen volt, nekik ebben a szomorú történetben semmiféle szerepük nem volt.
És ávósozni is kár, merthogy ez egy határőr laktanya volt, csak akkor éppen az ÁVH alárendeltségébe tartoztak a határőrcsapatok.
A tömeg egyébként be akart menni a laktanyába és fegyvert akart szerezni, - ha ezt megkísérlik és Dudás lövet rájuk, akkor teljesen jogszerűen jár el, de idáig a dolog nem jutott el, a géppuska előbb kezdett tüzelni.
Ma is lőnie kell a felállított őrnek, ha az általa őrzött objektumba valaki be akar hatolni és a felszólítására nem áll meg, - a kotonaság már csak ilyen...
Vági pedig nem kiugrott a kórház ablakán, hanem kidobták, és zászlórúddal átszúrták a szívét.
Bizony, néha-néha a nép is tud szemét és mocskos lenni...
"Kiváncsi lennék, hogy ha valaki 45-ben a nyilas pártházat védte volna, mert erre esküdött fel, de egyébként semmi bűne nem lenne, csak hogy a pártházat védte, arról is igy irnál-e."
nézz be a becsület napi topikokba... a kitöréskor nem 10-20 ember halt meg hanem ennek többszöröse (többségében sorkatonák) nem hiszem h pupu elvtárs ott is pityeregve emlékszik meg a dicső katonákról...akik réáadásul 1 másik hadsereg ellen harcoltak, nem szanitécekre lőttek célba...
ő csak azt mondta, hogy számára ez a nap nem ünnep.
Hát nem csak ezt mondta.
Az ávóst meg úgy használom ahogy ti a nyilast. Azaz ma is élnek ávósok, még ha az ÁVO és ÁVH feloszlatása után születtek is. Aki 56-ban a forradalom ellen harcolt, az ávós volt. .
Kiváncsi lennék, hogy ha valaki 45-ben a nyilas pártházat védte volna, mert erre esküdött fel, de egyébként semmi bűne nem lenne, csak hogy a pártházat védte, arról is igy irnál-e. Egyébként elhiszem hogy igy gondolod, hisz vannak emberek, akik sajátmaguknak is képesek hazudni, sőt még el is hiszik azt, pl hogy hasznos tagjai voltak a társadalomnak, és a "munkájukra" szükség volt az ország biztonsága érdekében.
Amit pedig a lincselő csőcselékről irsz, hát az is nagyon jellemző, hogy egy 56-os topikban kell neked elitélned a lincselő csőcseléket.
Okos ember is írhat hülyeségeket, emellett Havas Szófia tudtommal soha nem taglalta az apja halálának körülményeit, és az ügy szempontjából ez irreleváns is, - ő csak azt mondta, hogy számára ez a nap nem ünnep.
Szíve joga, ünnepelni ugyanis az ember a szívében ünnepel, a zászlólengetést egy majom is elsajátíthatja, ha érted.
Mécset tisztelem és szeretem, és tőle nem nagyon várom, hogy szeresse Kádárt és rendszerét, - a történelem őket a másik oldalra sodorta.
Amit meg az ávósokról írsz:
Tájékoztatnálak, hogy azok akiket te ávóshak hívsz leginkább sorkatonák és csapattisztek voltak, ők voltak a korabeli sünök.
Ellenben akikre te célzol - az ÁVH törvénytelenségeket elkövető politikai nyomozói, -azok 56-ban már nem voltak a korábbi beosztásukban, és egy sem esett közülük áldozatul a tömeg haragjának.
Volt szerencsém ismerni Tompa Károlyt, aki a Pártház védelmének parancsnoka volt, - egyszerű parasztember, semmiféle bűn nem terhelte, a beosztottai meg sorozott katonák voltak, - ugyan, mivel érdemelték ki, hogy némelyiket a lábánál fogva akasszák fel?
"Mi" egyébként nem azokért az ávósokért - Péter Gáborért, Decsiért, a Szűcs testvérekért, stb. emelünk szót, akik a törvénytelenségeket - tegyük hozzá, leginkább kommunisták terhére - elkövették, hanem az a "véleményünk", hogy törvénytelenséget nem lehet törvénytelenséggel reparálni, és semmi nem menti a csőcselék vadállati kegyetlenségét.
Amit meg a piálásról írsz, az marhaság, - az alkoholizmus nem terjed cseppfertőzéssel a családban, - mellesleg Gyulánk sem ivott többet, mint Churchill, és mindketten meglehetősen jól ellátták a feladatukat...
Mécs Imre most épp hogy áll nálatok? Mert az első bekezdést tőle kérd számon. Hogy részegen, azt én tettem hozzá, de hát Horn-nak hívták az illetőt, igy nagyot nem tévedhetek.
Szerintetek a forradalom alatt elpusztult ávósok mind ártatlanok voltak, és akiket ezek az ávósok korábban börtönbe zártak, megkínoztak, életre szóló sérüléseket okoztak, esetenként agyonvertek, azok megérdemelték. Ti az ávósokért emeltek szót. Erről van itten szó.
Ha nem lenne olyan szomorú, nagyon lehetne röhögni rajtatok.
Havas Szófia apja - természetesen részegen, hogyan máshogy...- beesett a természetesen szovjet teherautó alá, Mező Imrét hátbalőtték a kommunisták a pártházból, Sziklai Sándor agyonlőtte az apósát, aztán végzett magával is, mert ideges volt, hogy az elvált felesége meglátogatta, - képzelem, ha az anyósa kereste volna fel...
Gondolom, Asztalos János meg fondorlatosan kivágta magából a szívét, Kállai Éva meg éppen az asztal tetején táncolt, amikor kiesett az ablakból a harmadik emeletről, Tóth Ilona meg nyitottszívműtéttel akarta megmenteni az elfogott szerencsétlent, azért szúrta szíven bicskával...
Szánalmasak vagyok ezekkel a szerecsenmosdatásokkal, a gyáva hazudozásaitokkal.
Tudod, ez a mi legnagyobb bajunk, - képtelenek vagyunk szembenézni saját magunkkal, álomvilágokat festegetünk viszamenőleg, ezért aztán nem is igen tanulunk a történelemből...
Két oldala volt a barikádnak akkor is, és most is. Volt aki molotovkoktéllal a kezében harcolt a szovjet tank ellen, és volt aki a csatornában rettegett, nehogy megtalálják őt is mint a többi ávóst. Nov 4-én aztán persze örültek ez utóbbiak, nekik megint felszabadulás volt az oroszok bejövetele.
Mécs Imre szerint legenda, hogy Horn Géza, filmrendezőt a forradalmárok ölték meg. A képviselő a Hír Televíziónak azt mondta, történeti kutatások azt bizonyítják, hogy Havas Szófia édesapját egy szovjet teherautó ütötte el.
Az ávós apukából még csak mártír sem lehetett, részegen beesett egy kocsi alá.
