Van egy 7 hetes kiskutyam (puggle, Pug es Beagle kevereke). Az utobbi napokban eszrevettem, hogy mindent agressziven harap, ki sem lehet szedni a szajabol, ha elkapja a nadragszaramat. Ha a kezembe veszem, az ujjaimat harapja erosen, ha a foldon van, akkor amit talal. Arra vagyok kivancsi, hogy ez mas kiskutyaknal is igy van? Ez a jatek es a vilag felfedezesenek a resze, vagy arrol van szo, hogy agressziv a kutya? Kerem irjanak a tapasztalt kutyasok.
Jaj, nagyon örülök, nagyon jó hogy segítettetek egy kis gazdátlanon! :-) Biztos benne is sok örömötök lesz. De vigyázz, mert ha két kutya sokat tanul egymástól -- és rendszerint rosszaságot. ;-) És mivel terrier vér is csörgedezik benne, biztos hogy eleven és vagány kutyus.
Mi is járunk kutyasuliba a második örökbefogadott kuttyunkkal, mert egy megveszekedett kis méregzsák. Igaz, már nem kölyök, de nagyon okos, sőt dörzsölt. Szóval két kutya biztos hogy dupla öröm.
na itt van az uj kiskutyank, Joshua. Ot egy kutymanehhelyrol fogadtuk orokbe. 4 Honapos Jack Russal (90%), es Dalmat (10%) kevereke. Tulajdonkeppen teljesen jack russel, csak a hsan tele van fekete pottyokkel. 4 honapos most.
a ket kutya nagyon jol kijon egymassal, orakat jatszanak az udvaron, es veszekkszenek a kitomott tigrisen:)
Gorilla, én szívesen felveszlek, de a klubtagsághoz az kell, hogy menj rá a klub linkjére és kérd a csatlakozást. A link: http://iwiw.hu/pages/community/comdata.jsp?cID=1021461
Az indexen sajnos nem lehet nagyon beszélni róla, a moderátorok miatt. Nézz be a moderátoros topicba. Ha rajta vagy az iwiw-en, akkor ott nyitottam egy klubot, ahol lehet beszélni vele kapcsoaltban bármiről. A linkje
Ha nem vagy rajta az iwiw-en, akkor jelezd és kerítünk meghívót.
Nagyon örülök! Ha így igaz, akkor az csakis a ti következetességetek eredménye. Mert a kutyus szinte mindent megtanul és megért, ha következetesen és szeretetteli szigorral nevelik. :-)
Szia! Lehet, hogy valamit ügyesebben csináltak az ismerősök, de az is lehet, a kutyus azt hitte, büntiből van idegeneknél. Remélem, még sokáig lesz benne örömötök, mint igazi családtagban. :-)
A kiskutyank Buddy, nevelkedik, cseperedik testi es lelki egeszsegben. Elutaztunk egy hetre, es ismerosokre biztuk, es csodaval hataros modon, naulk leszokott a harapasrol. (Lehet, hogy mi rontottunk el anno valamit?). Minden reggel kiviszem, teljesen szobatiszta, es nagyon sok oromunk van benne.
Jóval nagyobb a tapasztalatod, hiszek neked, én a saját 1 db tapasztalatomból indultam ki, és abból, hogy a véletlen szaporulat kizárt, így minek "kínozzam" műtétettel a kutyát. Konzultálni fogok a háziorvosunkkal (kutyadoki) az ivartalanítás miatt, hogy mit javasol.
Gondoltam már erre a bekeményítésre, de legalábbis egy nagyon komoly beszélgetést mindenképpen le kell folytatnunk, mert ez így nem jó. Példa: itthon természetesen nem nyúlhat az asztalon levő ételhez (a dohányzóasztalt feléri), ők megengedik neki, hogy feltámaszkodjon az asztalra, és óvatlan pillanatban lop is, ha talál valamit (otthon nem próbálná meg). Ez veszélyes is lehet, mi van, ha gyógyszert talál az asztalon?? (Ebből is látszik, hogy a kutyának nagyon is megvan a magához való esze, és nagyon tudja, hogy hol mit engedhet meg magának... Hozzáteszem, egyetlen egyszer ütöttem meg, amikor kiugrott a kocsiból engedély nélkül, és majdnem kint találta magát egy forgalmas úton. Akkor rácsaptam a fenekére és visszatettem a kocsiba nagy szidalmak közepette. Azóta egyetlen egyszer sem próbált meg engedély nélkül kiugrani. Ezt csak azért írtam, hogy nehogy az jöjjön le, hogy itthon drákói szigorban él, nem azért fogad szót, mert fél tőlünk.)
Egyre jobban örülök, hogy megkérdeztelek, ha ez a nevelési módszer egy több, mint negyvenkilós domináns kankutyánál beválik, akkor már csak hatással lesz egy ötkilós púderpamacsra is!
Köszönöm a tanácsaidat, és írni fogom, ha bármi változást látok a kis átokfajzaton :-))
Nézd, nekem volt szukám álvemhes, nem kívánom egyetlen ebkének sem... Az meg hogy megvan az ivarszerve, de nem használhatja rendeltetésszerűen, hidd el, egyáltalán nem természetes. Tény, hogy az a kutty, akit nevelnek idővel sokkal nagyobb szabadságot élvezhet, mint az átlag kutya. Az előző ebkéimet sokat kellett eleinte nyüstölni, kutyasuli, meg miegyéb "szekatura", de megérte, mert felnőtt korukra bárhova mehettünk velük, mindenütt szabadon mozoghattak, mert szót fogadtak. A mostani ebkénk jelenleg szintén tanulás alatt van, mert ő is meglehetősen domináns - ráadásul ő negyvenkét kilos kan, ami azért kicsit más kategoria, még ivartalanítás után is. De a pórázon tanulás, a vezényszó és az eltávolítás az acsarkodás esetén nálunk is ugyanugy beválik.
És változatlanul azt mondom, bekeményednék anyóséknál - értsék meg, ha nem a ti tanításotoknak megfeleően viszonyulnak az ebkéhez, akkor nem lehet velük. Ez durván hangozhat, de talán célravezető. Végülis mindannyiotok érdeke lenne. Azért írjál róla majd, hogy is alakulnak a dolgok.
A természetességen azt, hogy mindene megvan ott, ahová a jóisten teremtette :-) Egyébként az előző kutyám ugyanilyen fajta volt, szintén lány, nem volt ivartalanítva, kölyke sem volt (prózai okból: én oda nem adnám senkinek a kicsiket :-), és soha semmi probléma nem volt vele, sem álvemhesség, sem egyéb, a tüzelés környéki hangulatváltozásokat kivéve. Ez persze lehetett szerencse is.
Igyekszem minél kevesebbet vinni, csak az a probléma, (ebből a szempontból legalábbis), hogy meglehetősen összetartó család vagyunk, sokat összejárunk a szülőkkel, és ők szívből imádják a kutyát. Szerintem nem igazán hiszik el, hogy ami a másiknál természetes volt magától, arra a mostanit keményen rá kell venni.
Köszönöm, hogy drukkolsz nekünk, majd igyekszünk következetesek lenni, mert nagyon szeretjük őt, azt hiszem, ő is boldogabb, ha tudja, mi merre hány méter :-) Majd igyekszünk beszámolni a fejleményekről. Én bízom benne, hogy sikerül, hiszen sok más hasonló vadhajtásáról is le tudtuk nevelni őt, következetességgel, szeretettel.
Mit értesz természetességen? Ha az ivarszervei megvannak, akkor az lenne a "természetes", hogy szaporodjon. De nagyon sok a nyomorult életű kutya, még akkor is, ha fajtatiszta, vétek szaporítani a meglevő igen nagyon sok kutya számát. Ha meg nem akarod szaporítani, akkor ugysem élhet "természetes" életet. Hidd el, tüzeléskor sokkal jobban fog szenvedni, sőt álvemhesség is lehetséges, ami nem csak lelkileg, de fizikailag is betegséghez vezet - méhgyulladáshoz. És akkor megműteni nagyságrendekkel több veszéllyel jár. Azon kívül semmiféle egyéb változást nem jelent a természetében. Nekem minden ebkém ivartalanítva volt és jelenleg is van.
Én a helyedben ha lehetséges, nem vinném anyósékhoz a kutyust. Egyébként a következetesség mindig meghozza gyümölcsét, ha hisztizéskor el lesz távolítva a másik ebtől, hamar rájön, hogy mi is az ábra. Drukkolok nektek, hogy minden rendben legyen, de idő, türelem, következetesség mindenképpen szükséges.
Nagyon sokszor beszéltem már anyósomékkal erről a dologról, ők egyszerűen nem veszik komolyan. Nem jó ez a kettős elvárás a kutyának, én azt hiszem, ez is megzavarhatja.
Igazad lehet a nemi érés dolgában, mert ezt a viselkedést a második tüzelése után kezdte el, addig semmi ilyen probléma nem volt vele, sokat van kutyatársaságban. Ezt a "sarkonfordulásos" módszert kombinálom a "rossz vagy" szidással, azt hiszem a spectrumon van egy műsor, viselkedési zavaros kutyánál ezt javasolta a kiképző, akkor ezek szerint ez beválhat. Mindig pórázon sétáltatom, mert forgalmas helyen lakunk, valamint elég sok nagy kutya van póráz nélkül, én féltem az enyémet, úgyhogy csakis póráz. (De bőven van lehetősége tombolni is, mert visszük a szigetre, telekre, kirándulni, stb. akkor nincs póráz) Azt hiszem, rosszul írtam a kiszámíthatatlanságot, nem támad hirtelen, hanem nem tudom, hogy egyik kiskutyával miért barátságos, a másikkal meg miért kaffog. De ha a másik nem ugrik el előle (nem ijed meg), akkor 1-2 perc után remelkül eljátszanak, minden gond nélkül. Én már arra is gondoltam, hogy a kettős mérce (mi neveljük, mert társat akarunk, nem egy kis elkényeztetett vakarcsot, ott pedig semmiért nem szólnak rá) zavarja meg?
Mindenesetre - bár szaporítani semmiképp sem szeretnénk - megpróbálkozom a neveléssel, az ivartalanítást sajnálnám, én a természetesség pártján vagyok. Az már pici korától látszik, hogy nagyon kis öntudatos, de neveléssel remekül le lehetett szoktatni biztonyos dolgokról, talán ez is sikerülhet, remélem, csak átmeneti állapot. De ha semmiképp sem lehet lenevelni erről az újkeletű hülyeségéről (talán 2-3 hónapja van csak ez), akkor elgondolkodom rajta, az ő és a mi érdekünkben is.
Azzal kezdem, jó ha anyóséknak elmondod, hogy egy 5 kg-os kiskutyának is legalább 150-200 kg-os a harapása. (Egy rottweileré pl. kb.1000-1200 kg!) Azon kívül minden (!) kutyaharapás roncsol és komoly fertőzés forrása, több hetes gyógyulással és nagyon nagy fizikai fájdalommal. Ezt tapasztalatból tudom. Egy kicsi kutya is akarhat bizony domináns lenni és gyorsan átveszi az irányítást, ahol tudja. Ha anyósodék ezt nem veszik figyelembe, bizony könnyen lehet belőle bajuk. A helyedben én inkább nem vinném sűrűn oda ha az anyósék nem hallgatnak az okos szóra, a kutya bizony visszafejlődhet, valamint ha bajt okoz, a felelősség mégiscsak a kutya gazdájáé.
Egyébként simán lehet szuka kutyus is domináns viselkedésű. A farkasfalkában is van alfa hím és nőstény is. A kiszámíthatatlan viselkedés a legrosszabb. Egyébként a kutyusnak is lehet baja belőle, mert nagyobb kutyák komolyan vehetik a támadás jelét és bizony helyben hagyhatják - és ez nem a nagy kutya hibája lenne. Nem tudom, pórázon van-e a séta. Tanulási időszakban mindenesetre célszerű lenne. Olyan esetben, ha szagolgatás után váratlanul kitámad, azonnal sarkon kell vele fordulni és elmenni onnan. Ezt viszont rendszeresen és következetesen meg kell tenni. Egyébként célszerű rövid és éles hangu vezényszavakat használni, mint "ereszd", "vissza", stb. A kutya számára sokkal érthetőbb, mint hosszabb mondat (mi van a szádban?) és sokkal hatásosabb, mert a magas hangrendű szavak szinte ostorcsapásként érik az érzékeny fülét. Azért azt nem ártana tudni, hogy nem elsősorban szukákkal agresszívabb-e. A dominancia az ivarérettséggel is lehet kapcsolatos. Én mindenképpen ivartalanítást ajánlanék, ha nem akartok kifejezetten szaporítani. Mindenkinek jobb, mert a tüzelési időszak külön pluszban nehéz és keserves három hét.
Kedves oncognito, végigolvastam a topicot és most segítségedet, tanácsodat szeretném kérni. Van egy 18 hónapos havanese lánykutyánk, aki talán fiúnak készült, mindenesetre erősen törekszik a dominanciára. Velünk is próbálkozott korábban (párzó mozdulatok imitálása stb.) erről sikerült lenevelnünk. A kutyákkal azonban más a helyzet. Számomra kiszámítatlan, hogy melyik kutyával barátságos, melyikkel nem. Mindegyikhez oda akar menni, megszaglálják egymást, és van, hogy a következő pillanatban rácsahol, húzgálja az ínyét, csatogtatja a fogát. Nem bántja a kutyát, de ettől azok általában megszeppennek. Próbálom ilyenkor nyakon csípni, "nem szabad" vezényszót alkalmazni, de nem tudom, jól teszem-e, nem lehet-e, hogy csak ilyen vehemensen akarna játszani?
A kajafelvevés nálunk is probléma volt sokáig, de nem szabad, nyakrázás viszonylag 100%-os eredményre vezetett, ma már a "mi van a szádban" kérdésre azonnal köpi ki, ha valamit véletlenül mégis felvett.
Mi bármit elvehetünk tőle, kivehetjük a szájából, elhúzhatjuk előre a tányérját, de pld. anyósoméknál már előfordult (elég sokat van náluk, de ők "csak" imádják, soha semmiért nem szóltak rá), hogy odakapott anyósom kezéhez.
Kérlek, adj tanácsot, egyébként iszonyatosan szeretetreméltó, barátságos, imádnivaló kutya és én imádom is, de úgy érzem, kicsit sokat képzel magáról. (Konkrétan pld. az az érzésem, hogy anyósomék "falkájában" ő előbbre sorolja magát az embereknél, felteszem ez a korlátok hiánya miatt van. Ja, ott a párzó mozdulatok imitálását is csinálja a mai napig. Mi leszidtuk, ők nevetnek rajta. És hiába mondom, hogy ezzel a dominanciáját akarja mutatni a kutya, azt mondják, ne vicceljek, hiszen az egész egy szőrpamacs és csak 5 kg. )
Igen, ezt megértem, mert tényleg nagyon aranyosak és őszinte a szeretetük. Tényleg teljesen családtaggá tudnak válni. De egy elkényeztetett kutya sokszor veszélyes tud lenni. Ezért legyetek mindig következetesek, minden vicsorgás miatt (legyen az játéka őrzése, vagy bármi) szeparáljátok el azonnal.
mi is neveljuk. A kutyaoviban azt ajanlottak agresszivitas ellen, hogy szeparaljuk e a kutyust. Amikor rajon az otperc, akkor lezarjuk a pincene 10-15 percre, mig sirni nem kezd. Utana jol viselkedik. Ez az egyetlen trukk, ami eddig bevallt nala. De imadjuk a rossz tulajdonsagai ellenere is. O az eletunk orome. Kicsit ugy vagyunk vele, mint a hogy a mondas mondja " nincs jobb, mint egy rossz gyerek". Most a munkaban vagyok, de alig varom, hogy hazwrjek es a kutya repesve osszepuszilgasson
Biztos aranyos lehet, de higgyél egy tapasztalt kutyásnak - semmi nincs rendben! Az ételt/játékot jogos, ha félti -- de nem a gazditól!!! Pláne, ahol gyerek van! Ebből előbb-uutóbb baj lesz !!! A kutyaoviba jártok? Ott is biztos ugyanezt mondanák.
Az én kuttyom felnőtt kutyaként lett kihozva a sintértelepről, más kutyával és időnként emberrel is bizony agresszív időnként - de én első perctől hozzányulhatok a táljához és semmi vicsorgás, morgás nincs megengedve.
Ezt kölyökkorban is ki kell nevelni belőle! A kutyaovit és később a kutyasulit nagyon, nagyon ajánlom, mert hidd el, a kiskutya harapása is kutyaharapás - és az egyik legnagyobb fizikai fájdalom és nagy a fertőzés veszélye is. Ezt "elsőkézből" tudom szó szerint is és képletesen is!
A kutyuskam novekedik, cseperedik egeszsegben, harapasban, eletkedvben, es nekunk okozott sok sok oromben. Karacsonyra kapott egy bazinagy fustolt marhacsontot, amit maga csomagolt ki:))) Mikor a csontot megkaparintotta, haragos vicsorgassal valaszolt, mikor kozeledtunk hozza. Jo ajandeknak bizonyult:)
