Most akkor naci nézeteket vall-e mint Orbán Viktor mondta RÓLA, vagy pedig korunk legnagyobb iroja?
Tarlós István a kérdésekre válaszolva egyebek mellett azt mondta: Dörner Györgynek színművészeti diplomája van, és azért döntött mellette, mert szerepelt egy kulcsmondat az egyébként "nem túl színvonalas" pályázatában. Eszerint lennie kell Budapesten egy olyan színháznak, ahol klasszikus magyar szerzők darabjait, klasszikus rendezésben mutatják be - fűzte hozzá.
Dörner György intendánsáról Csurka Istvánról azt mondta, hogy ha nem politikusként, hanem drámaíróként gondolunk rá, akkor kijelenthető, hogy "korunk egyik legnagyobb drámaírója".
Ha a Fidesz áll össze a MIÉP-pel, akkor ez az utolsó utáni pillanatban, azonnalilag meghozott döntés által készpénzben felvehető 25milla, azért ment Csurkának, hogy ne a Jobbikra szavazzanak az ingadozók, és legyen pénze újságírókat lerészegíteni az ilyesfajta címlapsztorikért? Magyarán, vajon tényleg Gy. Ferenc érdeke, hogy a Jobbiktól elég szavazót szedjen vissza Csurka, csak hogy ki ne mehessenek az EP-be?
Magyar Közlöny 14321. oldal (137. a pdf-ben)
A Kormány 1046/2009. (IV. 10.) Korm. határozata, a „Magyar Igazságért, Jobb Magyarországért” Alapítvány támogatásáról. 25.000.000 Határidő: azonnal aláíró: Gy. Ferenc állampolgár
Újra összeáll a Fidesz és a Miép! 2009. április 12. 06:29 | Forrás: STOP nyomtat | elküld
A Fidesz kormány idején, mint az emlékezetes, a Miép parlamenti frakciója, kívülről támogatta a kormányt.
Később a viszony kissé elhidegült, ám a Jobbik térnyerése óta, a szélső jobbos párt egyre inkább törleszkedik az ellenzék vezető erejéhez. Az együttműködés legújabb bizonyítéka, hogy Csuka István, a pécsi polgármester választási kampányban, kijelentette, nemcsak, hogy nem állítanak jelöltet, a Fideszes Páva Zsolttal szemben, de direkt arra szólította fel a Miép szavazóit, hogy szavazzanak Pávára. A Fidesz politikusai pedig, egyre többször dicsérik a Miép, mondván, az egy kiszámítható párt, nem úgy, mint a Jobbik.
Topiknyitó, utána kéne nézned, hogy mit takar a szó, hogy náci? Mert neked fogalmad sincs róla, az biztos! Ezután pedig ez a topik semmivé válik azonnal.
A folyóirat szerint a válság ellenére az irrealitás érzete uralkodott el az országban. Nacionalista értelmiségiek az 1930-as évek nyelvezetét használják a külföldi tőke és a "kozmopolita" befolyás ostorozására, Orbán Viktor, az ellenzéki Fidesz vezetője pedig azt fájlalja, hogy a pénzügyi rendszer több mint 80 százaléka "külföldiek kezében van".
Naci csurka? IGEN, Orban annak minositette ANNO Egyutt unnepeltek most. IGEN, Orban egyutt tette MOST Csurkaval.
Marpedig valaki, aki NEM VALTOZOTT MEG, nem tagadta meg korabbni nezeteit az most is ugyanaz ami akkor volt. Es Csurka nem tagadta meg akkori nezeteit.
Akkor pedig - es ezt a sosem hazudtam Viktortol tudjuk, TEHAT igaz - naci volt.
Széktársak 2007.10.04., 2007. évfolyam, 40. szám 168 Óra
Induljunk ki talán abból, miért gyűlt össze 1987-ben Lezsák Sándor akkori tanyáján az a sokfelől verbuválódott értelmiségi csoport, amelynek tagjai – nevezzük őket akár népiesnek, akár urbánusnak, reformszocialistának vagy liberálisnak – lényegében egyet akartak: kinyilvánítani, hogy eljött a demokratikus átalakulás ideje. Hogy Magyarországon nyugati értelemben vett parlamentarizmusra, vagyis többpártrendszerre van szükség. Hogy a pártállamot alkotmányos jogállamnak kell felváltania.
A jelenlévők ebben Csoóritól Csurkán át Konrádig és Bihariig egyetértettek; ott és akkor, abban a sátorban létrejött egy olyan szellemi népfront, amely – bárha tág keretek között – megfogalmazta a majdani társadalmi átalakulás elvi-eszmei alapjait, vagyis a későbbi Ellenzéki Kerekasztal célkitűzéseit.
Erre a kivételes jelentőségű összejövetelre úgy kellett volna most visszanézni, mint a nemzet történelmének egyik ritka, kitüntetett pillanatára. Mert Lakitelek különböző felfogású, indíttatású, világnézetű emberek egy adott helyzetben létrejött egységének demonstrációja volt: a magyar értelmiség reprezentánsai a demokrácia mellett érveltek. Még nem látták pontosan a jövőt és benne a saját szerepüket, még nem tudták, hogy néhány éven belül milyen szakadékok választják majd el őket egymástól. De megérezték a változás lehetőségét, és átérezték a vele járó felelősséget.
Két évvel később megszületett a Harmadik Köztársaság. A vágyott demokratikus jogállam a maga intézményeivel, parlamentjével, szabadon választott kormányával. Az történt, amit a lakiteleki sátorban egybegyűltek látni akartak. Rendszerváltás.
Hogy nemsokára kiderült, a lakitelekiek közül hányan hányféle politikai koncepciót képviselnek, az már más lapra tartozik. A pártharcok, a személyi ellentétek, az eltérő társadalmi programok kibékíthetetlensége – mindez a kilencvenes évek elejétől máig alaposan eltávolította egymástól az egykori együttgondolkodók jó részét. Ami önmagában nem baj – inkább természetes.
De ettől még Lakitelek az marad, ami volt. És ha képes túlélni akkori aktualitását, az épp annak tulajdonítható, hogy változatlanul jelképe lehet a demokrácia iránti elkötelezettségünknek.
Az a rendezvény azonban, amelyen az emlékezők a múlt hét végén saját mai képükre formálták az évfordulót, valójában elvette az ünnepet a demokratikus közösségtől. Lezsák és társai, Bíró, Csurka, Fekete, Pozsgay, Szűrös, ez az oly sok szempontból vegyes társaság a maga szélsőséges, minden józan képzeletet felülmúló „nemzeti” radikalizmusával meghamisította a lakiteleki gondolatot. Megkísérelte kilúgozni belőle lényegi tartalmát: a plurális demokrácia óhajtását.
Amikor a szónokok a mai koalíció „eltakarításáról”, a „maffiás államcsínyt” végrehajtó, „idegen szívű gengszterek” uralmáról, „diktatórikus” hatalomról meg a „kínai kulturális forradalomhoz hasonlítható” kormánypolitikáról delirálnak, nemcsak a mértéket veszítik el, hanem Lakitelek méltóságát is. Ilyen hangon csak zugpolitikusok beszélnek – és olyasmiket is csak ők mondanak, hogy annak idején „a néppel kellett volna paktumot kötni”, mert az MDF–SZDSZ-egyezség a demokrácia megszűnését jelentette. Honnan veszi a bátorságot ahhoz bárki, hogy a parlamentarizmus intézményének helyébe a „nép” absztrakcióját állítsa? Honnan meríti energiáját ez a meglehetősen elegyes szélsőjobboldali csoportosulás, amikor megtagadja az alkotmányos alapokat, és ellenállásra buzdít valami új nemzeti akarat jegyében?
És miként lehetséges, hogy a mellé a pártelnök mellé, aki friss röpiratában azt szeretné, ha az árpádsávos zászlók mellé „kard, kasza-kapa, kisbalta is kerüljön a kézbe”, szóval, hogy őmellé odaül az Országgyűlés legnagyobb ellenzéki pártjának vezetője? Egyáltalán: rendjén való, hogy a Fidesz elnöke – aki annak idején jelen sem volt Lakiteleken – most nemhogy legitimálni próbálja ezeket a nemtelen, felhorgadt indulatokat, de felszólalásában még tódítja is a demokratikus politizálás megcsúfolását?
Ezek a kérdések korántsem költőiek. A lakiteleki megemlékezést a Lezsák–Csurka–Csoóri fémjelezte nemzeti „ultrák” nyilvánvalóan a fideszes kampánystratégia szolgálatába állították. Ez a politikai dzsembori a legkevésbé sem azért szerveződött, hogy tisztelegjen a valaha volt demokratikus kezdeményezés előtt. Egyetlen célja csupán az orbáni kormánybuktató erőlködés ideológiai visszagyökereztetése volt – mégpedig Lakitelek szellemiségébe. Az urak minden gyalázkodásukkal azon igyekeztek, hogy elhitessék: a Gyurcsány-kormány az ő egykori, tiszta eszményeik ellenében politizál – kvázi elveszi tőlük a rendszerváltást.
Ugyanazt szajkózzák, amit Orbán Viktortól lépten-nyomon hallani. Csak még durvábban, még agresszívebben, még félelmetesebben. Egy amúgy marginális csoport – Antall József szavaival: törpe minoritás – feltámadásának vagyunk tanúi; de ehhez nekik Orbán elixírjére van szükségük. Ha nem kapnák meg, maradnának a tetszhalotti státusban. A parlamenti ellenzék szentesítésével azonban hangjuk bejárja a jobboldalt, és azt a képzetet próbálja kelteni, hogy a lakiteleki atyák demokráciafelfogása mára a Fideszbe költözött. Az évforduló elorzóinak – és eltorzítóinak – meg a radikális parlamenti ellenzéknek az érdekei ebben a csalárdságban találkoznak.
Nem meglepő, hogy Csurka és Orbán egymás közelében talált széket.
