Fórumunk dilemmája a nyelvművelés. Bár nem mindenki számára szitokszó e szó (azért vannak olyanok is), nem igazán tudink vele mit kezdeni. Ennek szellemében a topic címe lehetett volna lakonikusan ennyi: Nádasdy. A nyitó apropó a Magyar Narancsban immár 3 folytatást megért vita, mely Nádasdy apropóján indult, és most az inkriminált személy válaszával folytatódik.
Hosszabban válaszoltam, de valamiért elszállt a cybertérbe, fogalmam sincs miért. (Biztosan van rá tudományos válasz, de én valami obskúrus körülményre gyanakszom...)
Kis türelmet kérnék, és nem maradok adós a válasszal.
Amíg nem tudjuk közmegegyezéssel vagy valamely más, már stabil logikai alapú tudományterületről indulva logikai állítások láncolatán keresztül leírni, hogy mi is pontosan a helyes nyelvhasználat, addig erről a témáról beszélgethetünk, filozofálgathatunk orrvérzésig, de dűlőre nem fogunk jutni. Ez (a helyes nyelvhasználat mikéntje) nem tudományos kérdés, hanem kulturális. Salamonnak és neked ill. még sok mindenki másnak ez lesz a helyes, míg Jóskapistának és Lakatosmarcinak az.
Erre mondja a nyelvész, aki megfigyeli tudományos, kognitív alapon a nyelvhasználatot, hogy nincs kikristályosodott meghatározása a 'helyes nyelvhasználat' fogalmának. A tudományban az igazság nem annál van, aki a legcsodálatosabb szófordulatokkal tudja megmagyarázni a dolgokat, hanem annál, aki tudományos módszer alkalmazásával tudja alátámasztani állításait. Vagy egy már stabil állításból vezeti le a fregei logikai következtetési szabályok segítségével; vagy egy a tudományok területén általánosságban kialakított egységes vizsgálati módszer segítségével próbál meg törvényszerűségeket megállapítani a vizsgált területen történő mintavételből.
Salamon János és mindazok, akik őhozzá hasonlóan vélekednek a kérdésben egyik módszert sem alkalmazták, hanem kvázi a 'szívükre hallgattak'. A nyelvészettudomány és így, mint egyik képviselője Nádasdy Ádám is az utóbbi vizsgálati módszer segítségével állapítja meg, hogy a 'helyes nyelvhasználat' meghatározása terén nincs szignifikánsan meghatározható álláspont. Azaz, ha véletlenül kiválasztott ezer ember meghatározását összevetnénk, akkor feltehetőleg legalább kettő, de inkább több álláspont körvonalazódna, de ezen álláspontok logikailag egymásnak ellentmondanának. Ellenpéldaként, ha ezen ezer embertől azt kérdeznénk meg, hogy mi lenne, ha egy tojást 2 méter magasból elengednénk vagy merre 'halad' az égen a nap, akkor nagyon kis szórással egyetlen álláspont kristályosodna ki. Ezen ellenpéldának felhozott vizsgálatok eredményére már lehet tudományos igénnyel alapozni, de a 'helyes nyelvhasználat' egymásnak is ellentmondó álláspontjaira nem. S nyilvánvaló, hogy az ezer emberbe igen nagy valószínűséggel sem Salamon János, sem Nádasdy Ádám nem kerülne be.
A kognitív vizsgálati módszerről Salamonnak, mint tudósnak elvileg tudnia kellene; másrészt a fent leírt tudományos módszer logikájából következik, hogy a filozófia alapvetően ilyen szempontból nem is tudomány.
Sem Salamon, sem én nem állítjuk, hogy a nyelv természetének immanens része volna az organikus fejlődés, épülés, szépülés. Azt viszont állítom/állítjuk, hogy a nyelvhasználat milyensége kihat az élet egyéb területeire is, ekképp ha tanárok, diákok, médiában dolgozók, írók helytelenül használják a nyelvet, az általános létromláshoz vezet. Következésképp nemcsak felelőtlenség, de veszélyes is az, ha "hivatalos" megerősítést nyer az, ami minden szempontból vállalhatatlan.
Nem szokásom kitérni a válasz elől, de az sem, hogy értetlen emberekkel eszmecseréljek. Egyébiránt meg válaszoltam már, teljesen értelmetlen dátumokon lovagolni. A nyelv változása és torz, önkényes használata, ennek legitimizálása két teljesen külön dolog.
Végig kell olvasni Salamon-Nádasdy vitáját, amely vitában én egyértelműen Salamon pártján állok, és amihez hozzátenni érdemben nem tudok, és nem is akarnék.
Ez ugye nem azt jelenti, hogy el akarod kerülni a választ? Hogy pl. nem tudsz mondani egy olyan kezdődátumot, ami előtt a nyelv organikusan fejlődött, épült és szépült, de azóta csak torzul és hanyatlik?
És ez a 'lehetetlenül torz nyelvromlás', ez pontosan mikor kezdődött? Mert én nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy legalább harmincezer évvel ezelőtt -- tehát, ha tényleg lenne ilyen 'nyelvromlás', akkor mostanra már nemhogy csak makognák, hanem egyenesen süketnéma jelbeszéddel érintkeznénk (de (valószínűleg azt is rontott és torzított formában.)
Igen, de valamely nyelv konzisztenciája az, ami minden viszonylat között állandó. Nyilvánvaló, hogy a nyelv nem egy zárt rendszer, és különféle hatásoknak van kitéve. Ám Nádasdy Ádám és követőei nem egyszerűen azt állítják, hogy a nyelv változik, hanem a teljességgel torz nyelvhasználatot is legitimizálják, ami elfogadhatatlan, éspedig azért, mert szélesre tárja az ajtót a káosz, az önkény előtt, amely később nem pusztán a nyelv használatában, megjelenésében ölt testett, de az élet egyéb területeire is kihathat - és a tapasztalatok szerint ki is hat. Ez az a körülmény, amivel a Nádasdy-féle posztmodern innovátorok nem számolnak, és ez az, amire Salamon felhívja a figyelmet akkor, amikor azt írja, hogy szerinte a világban minden mindennel összefügg, így lehetséges az, hogy a nyelvromlás egyben létromlást is jelent. Ez ez már nem pusztán stiláris/formai kérdés, hanem nagyon is tartalmi, elvi. A nyelv kulturális javunk, és ha nem becsüljük, akkor az élet más területein sem számíthatunk másra, mint nemtelen, önkényes, irracionális bánásmódra. Így függhet össze az, ha egy suksükölös, "az miatt"-ozós, "lekommunikálózós" és "kidisszidálózós" embernek látszó lény milyen kulturális javakat fogyaszt, hogyan gondolkodik, milyen ítélőerővel bír, és nem utolsósorban hogyan csinál fülkeforradalmat. Vagy sem.
Ha most nem az urali alapnyelvet beszéljük, akkor valamikor csak meg kellett változzon az elmúlt harmincezer évben, nem? Sőt, az a szomorú igazság, hogy folyamatosan változik, tehát minden pillanatban vannak a nyelvben elavuló elemek és vannak neologizmusok. Eddig egyetértünk?
Nem. Ez csúsztatás a részedről. Az uráli alapnyelvnek is megvolt egy akkor helyes, belső, logikai, stilárisan helyes struktúrája, és megvan ez ma is. Az adekvát használata - mind formai/stilisztikai, mind tartalmi/nyelvtani szempontból -azért fontos, mert a nyelv nem pusztán pragmatikus, hasznossági célokat kiszolgáló, instrumentális funkcióval bíró kommunikációs rendszer, hanem jóval több ennél: a homo sapiens egyik legfontosabb differentia specificája, és mint ilyen, teljes mértékben kulturális jelenség. A nyelv hitvány, stilisztikailag és/vagy nyelvtanilag helytelen használata épp azért elítélendő - és ezzel párhuzamosan épp azért fontos a nyelv helyes használata -, hogy méltók lehessünk arra a létmódra, ami az emberi létezés alapattribútuma, és amelynek kulturális vetülete van.
"A viszszadobott fogalmazását 'de hiszen érti, tanár úr!' felkiáltással védelmező diáknak például a tanár higgadtan és objektíven elmagyarázhatja, hogy értem én, de nem azért, hanem annak ellenére, ahogy mondtad; értem én, de csak azért, mert már évtizedes gyakorlatom van rossz, hevenyészett, zavaros mondatok kisilabizálásában, és kevés az esélye annak, hogy későbbi életedben irományaidnak ilyen türelmes, beleérző olvasója akad. De elsősorban nem is ezért írom elő neked, és kérem rajtad számon a helyes fogalmazást, hanem azért, mert felelőtlenség lenne meghagyni téged abban a hitben, hogy az ember akkor a legszabadabb, amikor a bensejében lévő káoszt akadály nélkül, közvetlenül kifejezheti, a világra zúdíthatja, és nem akkor, amikor ezt a káoszt egy rajta kívül létező rendhez igazítja". - írta Salamon János a Magyar Narancs 2007. 41. számában.
Azért, gondolom, te sem az urali alapnyelvet beszéled éppen, vagyis a te esetedben is bekövetkezett nyelvhasználatbeli 'romlás, laposodás, erodálódás'.
(Sőt, szerintem a ruhád, a lakásod, a lovad, a telefonod sem olyan, mint a harmincezer évvel ezelőtti őseinkké, szóval a romlás nem csak a nyelvhasználatra vonatkozik.)
Az egész vita - Radnóti Sándor olvasói levelével, Bárány Tibor véleményével és Nádasdy melletti kiállásával stb. - kronológiailag itt olvasható (Salamon - Nádasdy vita, középen):
Nádasdy Ádám egy szélhámos, igazi sarlatán, cinikus védelmezője annak az általános romlásnak, laposságnak, erodálódásnak, ami jellemzi hétköznapi létezésünket, köz-érzetünket, legyen szó esztétikai/ízlésbeli, morális igénytelenségről - vagy épp a nyelvhasználatról.
abszolút igazságokban nem hívén, kénytelen vagyok egyszer így, másszor úgy...
a nyelvész is, a nyelvvédő is állíthat olyat, aminőt agyam éppeni állapotát követve, annak engedelmeskedve, magamévá kell tennem, vagy éppennem...
a Nádasdy-féle purparlét még nem olvastam, az említettem jelenségekkel csak úgy, a toronyból figyelmezve szóltam, mintegy felkészülve egy itteni frissítő alámarülésre...
Ugyan már! A nyelv függetlenebb annál, hogy ilyen spanyolcsizámat lehessen ráhúzni. De ez kicsit megvilágítja az úzión-iúzión kérdést. Ez - már megbocsáss - nem túl színvonalas purizmus. Gondolom, le se szállsz a buszról, szárnyak nélkül.
Szerintem a legjobb szó rá az 'udvarias figyelmeztetés', amit az is mutat, hogy nem mondtam ki név szerint, hogy ki is az, aki itt a művelt társalgás normái alatt teljesít.
Ez nyelvről és nem nyelvészről szóló topik. Ezért ismét figyelmeztetlek rá, hogy ha te a személyemmel vagy bárki más személlyel foglalkozol, az topikrombolás és beleütközik a modus moderandiba. Az egész tevékenységed sértett személyeskedés. Kérlek, menj más fórumra!