Sokaknak segíthet, ha jelen van az apa is a szülésnél. Van aki szerint ez "mai divat" és semmi szükség rá.
Sokszor feljön ez a kérdés a várandós topikokban is, hát gondoltam legyen saját topikja.
Várom a véleményeket az (leendő)anyáktól és az (leendő)apáktól is.
Bent volt a férjem mindkétszer. Pedig ha értetek még vértől iszonyodó gyáva nyulat :-) Az a tipikus férfi, aki a "vérvétel" szó hallatán máris ájul... Nem is erőltettem (sőt, még csak lelki terror sem volt). Az elsőnél félidőig nem tudta, mi lesz, aztán afelé hajlott, hogy azért mégse maradjon le a saját gyereke születéséről, inkább bejönne...
Aztán a szülőszobán annyira természetes volt minden. Egyszerűen nem volt olyan időpont, amikor alkalmas lett volna kimenni. Mert a cuccot csak segít behozni... Az első vizsgálat eredményét csak megvárja... Nehogy ne nézze meg, hol fogok fetrengeni az elkövetkezendő x (hm... x=1) órában... Jééézusom, elment a magzatvíz... Kész, szülünk.
És, kéremszépen, bizony kíváncsi volt, és lyukra szaladt :-) Én meg büszke voltam, hogy látod, mit tudok én? Megtekintette a méhlepényt is (ezért kicsit irigykedtem rá). És amikor megkérdezte tőle a szülésznő, hogy akarja-e elvágni a köldökzsinórt, én meg nyitottam a számat, hogy hagyják már békén szerencsétlent, nehogy rosszul legyen, lazán a szavamba vágott, hogy persze :-)
Aztán volt közjáték is a végére.
Ugye nálunk Rh-helyzet van (Férj Rh+, én Rh-). Jöttek, még oda, a szülőágyhoz, hogy kéne egy gyors vérvétel.
A szerencsétlen pára azt hitte (lehet, mégis zavart volt kicsit :D), hogy tőle akarnak vért venni, és úgydeúgy elszürkült, hogy azonnal alá kellett tolni egy széket :-)))))
* * *
Alice, nem akarok szenyózni, de a lányodék elváltak később, vagy nem jól tudom? Ha egy kapcsolat nem az igazi, akkor egy szülés a bajokat is inkább kihozhatja a maga véres valóságával, gondolom...
Engem igenis érdekeltek az altájékon zajló események is (no persze nem minden, csak onnantól, mikor már megjelent az elsőszülött gyermekem feje búbja a kijáratnál)... persze asszonykám engedéléyvel, igaz neki kisebb gondja is nagyobb volt annál, minthogy azt figyelje, merre kukkolok, de azért megkérdeztem... :)
Ez szerintem egy jo tema es minden kismamat foglalkoztat. A kislanyom jelenleg masfel eves. Terhesseg alatt kategorikusan kijelentettem, hogy nem szeretnem, ha a ferjem ott lenne, ha termeszetesen szulok. De Csaszar lett, mert faros volt, ugyhogy bent volt es jo volt. Nem akartam, hogy lasson kinlodni. Jelenleg 17 hetes terhes vagyok es ujra elkezdtem ezen gondolkozni. Most ugy erzem, hogy szeretnem, hogy ott legyen. Nem tudom miert valtozott meg a masodik terhesseggel a velemenyem, de azt hiszem egy gyerek sokmindent megvaltoztat egy kapcsolatban.
én sem lettem volna lelki beteg tőle (sajnos láttam már sokkal borzasztóbbat is ennél), pusztán csak azt akartam érzékeltetni, hogy kizárólag az adott emberen múlik, mit lát és mit nem.
hogy vannak olyan pasik is, akik nem szeretnének résztvenni ilyen apás szülésen. Nem mindegyik alkamas rá, ennyi, ezért írtam, hogy gondoljátok meg.
Erre jó példa egy ismerősöm, akivel kb. 10 évig nem láttuk egymást, és legnagyobb meglepetésünkre a szülőszobán futottunk össze, mindkettőnkön zöld köpeny, lábunkon nejlonzacskó. Na, elörvendeztünk, hogy milyen rég, gyakrabban kéne, első gyerek, nektek is, blabla. Aztán náluk előbb indult meg a szülés, és látom, hogy a srác halál fehér arccal, a falat támasztva tántorog ki (de szó szerint rogyadozó térddel) a folyosóra.
Lelki terror ügyében? Nem, nekem konkrétan megmondta az asszony, hogy szeretné, ha bent lennék. Nekem természetes volt, hogy bemegyek, mert fordítva én is elvártam volna.
Mi köze volt a mondanivalómnak ahhoz, hogy mi volt az én időmben? Azt írtam, hogy elgondolkodtam utólag, hogy jobb lett volna-e?
Amennyire intolráncsnak nevezitek azokat, akik nem nagyon tudják megérteni a mostani "minden jár nekem" felfogást a szüléseknél, olyannyira képtelenek vagytok felfogni, hogy vannak olyan pasik is, akik nem szeretnének résztvenni ilyen apás szülésen. Nem mindegyik alkamas rá, ennyi, ezért írtam, hogy gondoljátok meg.
hát ez az, amikor oda kukkol valaki, ahová nem kéne :-)
én még életemben nem láttam egy négyzetcentiméternyi méhlepényt sem. köldökzsinórt sem mertem elvágni soha. hiába mondják, hogy nincs benne érzőideg, nekem olyan lenne, mintha valakinek a fülét kellene levágnom ollóval :-)
Én februárra várom az első bébinket. Sokan megkérdezték tőlem, h. apa bent lesz-e. Erre a kérdésre addig nem is válaszoltam, amíg őt nem kérdeztem meg róla. Egyértelmű igennel válaszolt, semmi lelkiterror vagy egyéb nem volt. Leginkább azért, mert attól jobban tartok, hogy esetleg fájások közben én nem fogom tudni elviselni, h. ott van. Azt mondta, akkor majd kimegy, attól függően, mit akarok akkor. De én is sokkal több pozitív élményt hallottam apukktól, mint negatívat ... még baráti társaságban (anyuka hallókörén kívül) is. Azzal pedig egyetértek, h. nem feltétlenül kell az érkezési oldalra állnia.
én 3x voltam bent szüléskor, és tuti, hogy minden társaságban ugyanazt mondom a szülésről, mint most: nagyon nagy élmény volt, soha eszembe sem jutott, hogy ne menjek be. fogalmam sincs, miért lenne jobb egy kihalt kórházi folyosón fel-alá járkálni helyette.
az a félelem a nők részéről, ill. esetleges viszolygás (vagy sokk :-)) férfitársaim részéről, hogy "juj, valami szörnyűségeset fog/ok látni", könnyen kiküszübölhető:
én mindig ott voltam az ágy fejvégénél, fel sem merült, hogy más perspektívából szemléljem az eseményeket. "Alul" az orvosnak van dolga, meg a szülésznőnek.
ha kellett, segítettem, de inkább csak drukkoltam és megpróbáltam nem útban lenni. és aztán amikor megszületett a poronty, fotóztam-videóztam, kézben tartottam.
Azért fel lehet tenni úgy is a kérdést, hogy lelki terror legyen. Pl. előtte hónapokkal elkezded mondogatni, hogy X. és Y. férje is bent volt, és micsoda pondró az a férfi, aki nincs a felesége mellett. Aztán ártatlan arccal megkérdezed: te jössz vagy nem?
