1999-ben a jugoszláv légvédelem lelőtt egy F-117-est. A repülőgépet lelövő százados vajdasági és magyar nemzetiségű, aki nem kapott kitüntetést, és gyorsan nyugdíjazták.
Mondják ezt is. Egyébként a Lopakodó lelövésének hírét egy orosz vezető mufti közölte a nyilvánossággal. (Lehet, maga a miniszter, nem emlékszem már.) Pikáns. Először egy Mig-et adtak meg megsemmisítőül, aztán KUB is szóba jött, aztán az ügy NYEVÁnál került nyugvópontra.* Ha tényleg Daniék lőtték le, akkor sem úgy volt, ahogy a szájába adták. Az előbb elfelejtettem írni, hogy a Nyevának optikai csatornája is van, nem köll neki radarjel, hogy célra vezessen. Holdvilág volt, és a felhőzeten a lenti tüzek fénye tükröződött, esetleg a rendszer megspékelték egy infrakamerával, ki tudja. A Tamara időben megmondta, hogy hol kell keresni.
---------
*talán e PR-trükkel akarták növelni e vacaknak a piaci értékét. Mert eladásra is gyártja Moszkva.
Szerinted mire való a Tamara? Nem légvédelmi célt szolgál? Ha légvédelmi célt szolgál, akkor miért ne támogatná a célmegsemmisítést? Csak illeszteni kell a rendszereket.
Vannak felderítő, célmegjelölő és vannak tűzvezető lokátorok. Az eredményes, jó hatásfokú légvédelmi ténykedés feltételezi őket. Valamint az együttműködést is. A Tamara révén időben lehetett tudni, hogy hol a Lopakodó. Az osztály így fel tudott készülni a cél átvételére, a rakétaindításra, a rávezetésre. Ugyanis a lopakodókategóriába taartozó gép is ver vissza jelet, csak gyengét, ezért szokványesetben az osztály a közeledő gépet késve észleli, s a reakcióidő révén már nem lesz mód leküzdésére. A Tamarával sikerült. E siker leplezte le az akciót, nem véletlen, hogy csak egy F-117-est trafáltak el.
A motoros olvasótársunk feszegette a nagyhatótávolsú légvédelmi rakéták témáját, neki szántam, meg most van is neki némi aktualitása, már találat érhette a bázist.
Etnikai okokra hivatkozva, gyorsan le lehetett szerelni, marginalizálni lehetett, el lehetett dugni a figurát a közvélemény elől. Egy szerbet hősként kellett volna mutogatni élete végéig Belgrádnak, és előbb utóbb a nagy titkot, a műszakit, dobra kellett volna verni. Ki van ez találva.
A történet lényege az, hogy a Kreml az embergó ellenére passzív radart csempészett Szerbiába (Milosevics elvtárs Moszkva bábja volt), hogy a jenki és vele szövetséges légierőnek ártson, és propagandacélzatú eljárással meghátrálásra kényszerítsék a precíziós bombázás résztvevőit. E radar révén sikerült egy Lopakodót lelőni, meg még egy-két gép került a veszteséglistára - a harmincnyolcezer bevetéshez képest siralmas eredmény. Dani legendája e radar létét hivatott palástolni.
Mint írottam hazánkban is volt az SZ-200-asból, Mezőfalván, e ketyerének a megsemmisítési zónája túlnyúlt az országhatáron, gyakorlatilag lefedte hazánk területét, csak ÉK-en volt egy rész, ami kivül esett rajta.
"Igen, itt van további példának a képen látható monstrum, az Sz-200. Légvédelmi rakéta, igen nagy hatótávolsággal, kifejezetten atomhordozó kötelékek ellen. Magyarországon is volt belőle."
Mondd kérlek, légvédelmi rakéta esetében mennyi jelent az "igen nagy hatótávolság"?
Peking viszonozni akarta, hogy a szerb hatóságok előzőleg átadták Kínának a szerémségi Ruma városánál lelőtt F–117-es amerikai lopakodó bombázó egyes darabjait. Kína le is gyártotta saját lopakodóját: a J–20-as kódjelű gép január közepén hajtotta végre az első próbarepülést, s nem kizárt, hogy a mérnökök meríthettek ötletet a radarok számára láthatatlan amerikai gép gyártási technológiájából.
