A segítségüket szeretném kérni a következő témában: harmadéves óvodapedagógus hallgatóként kutatást végzek, mely az óvodai kétnyelvűséggel, és a játékos nyelvelsajátítással foglalkozik. Azon Szülők segítségét kérném, akiknek a gyermeke kétnyelvű gyermekcsoportba jár, vagy ahol az óvodában valamilyen tevékenység szintjén jelen van az angol nyelv. A következő teljesen névtelen, csupán néhány percet igénybe vevő kérdőív minél teljesebb kitöltésével Ön nagyban hozzájárul a kutatásom sikerességéhez. A kérdőív a következő linken érhető el:
Jó van Cöge, csak szőrszálhasogass! :)) Azt tudom, hogy ugyanannyi idősen, mikor Csibe értelmes szavakat mondott, az enyémek egybefüggően üvöltöttek. :)
Én pl. már csecsemőként is vonzódtam az idegennyelvekhez. Először a hinduval próbálkoztam 7 hónapos koromban: azt a szót gyakoroltam többnyire, hogy "gaga".:-)
kár, hogy nem olvastam előbb én támogattalak volna az elejétől fogva ;-)))
Én majdhogynem a nyelvekből éltem az elején, de mindenképpen ennek köszönhetem a karrieremet (ami azóta másodlagossá vált ugyan, de most nem ez a téma), Csibe 2,5 éves korában szembesült vele először (az első ovijában a csoportban voltak külföldiek és néha meséltek nekik angolul, Csibe mindig odaült hallgatni), a mostani oviban van heti 2x, ő imádja, és ami nekem bizonyítja a létjogosultságát: fél éve, mikor Londonba repültünk, szerzett nekem 2 nyugodt órát azzal (ami repülésfóbiás anyánál nem hátrány ;-) hogy "elbeszélgetett" a stewardesekkel.
persze lehet, hogy a génjeiben van, (apja eredendően nyelvész), vagy lehet, hogy csak simán érzéke van hozzá, nem tudom, lehet, hogy számít az is, hogy 1 évesen kezdett beszélni, de imádja és élvezi, én meg biztos vagyok benne, hogy semmi hátránya nem származott belőle :-)
Nekem kicsit misztikus izé a nyelvérzék. :) Márcsak azért is, mert általános és középiskolában végig szerencsétlenkedtem a nyelvekkel, 3-nál, 4-nél nem voltam jobb soha. A középfokún gyönyörűen el is hasaltattak. :) Azután kimentem Angliába au-pair lánynak és 16 hónap után, nem viccelek, angolul álmodtam. Hazafele jövet a kompon pedig egy beszélgetésre fülelve azon kaptam magam, hogy eltöprengek: értem, értem, mit mondanak, de milyen nyelven is? Sajnos, ilyen tudásom azóta már nincsen...
Minden gyereknek van nyelvérzéke. Ez marhaság, hogy valakinek nincs. Legfeljebb nem AZT a nyelvet tudja megtanulni, amit tanítanak neki. (Ha belegondolsz: ha nem lenne nyelvérzéke, akkor nem tudná megtanulni az anyanyelvét sem...)
Az embernek a gyerek előtt vannak hatalmas tervei, elhatározásai, és nem is jut eszébe, hogy ez nem így lesz. Aztán jön a gyerek, és totál másképp alakulnak a dolgok...
És azzal sem értek egyet, hogy az tanítja nyelvre a gyerekét, aki nem beszéli. Én - szerintem - elég jól beszélek németül és angolul is, pöntyögök oroszul és szerbül. Mégis ultrafontosnak tartom, hogy a gyerekeim beszéljenek idegen nyelvet, ha lehet a németet, a lehető legmagasabb szinten. Hiába szeretném, elképzelhető ugyanis, hogy a gyerekem nem lesz élsportoló. Hiába szeretném, elképzelhető ugyanis, hogy a gyerekem nem lesz zseni. Mi van akkor, ha nem lesz olyan jó tanuló, hogy könnyen felvegyék bárhová érettségi után? Ha mást nem, akkor egy olyan dolgot szeretnék adni neki (nyelvtudás), amivel akkor is tud boldogulni, ha a legrosszabb forgatókönyv válik valóra. Ha beszél közel anyanyelvi szinten egy idegen nyelvet, akkor még lehet belőle tolmács, szak- vagy műfordító, bármi, ami a nyelvvel kapcsolatban van. Ha még nyelvet sem beszél, tényleg eláshatja magát. Legalább ezt az esélyt adjam meg neki.
Egyébként ez a rajzfilm jó dolog! Én annak idején úgy tanultam németül, hogy rajzfilmeket néztem. Sok szószerkezetet nem azért tudtam, mert megtanították, hogy így kell mondani, meg hogy milyen szabály miatt van ez így, hanem mert így állt a számra (így hallottam, így emlékeztem rá). Hihetetlenül fejleszti a szókincset szerintem. (Ha belegondolsz, akkor pont annak a 6-10 éves korosztálynak van a rajzfilm, akinek a szókincsét, nyelvét szeretné az átlagember megtanulni. -> Olyan szavakat, kifejezéseket használ, amit ez a korosztály megért.)
Inkább mondjuk úgy, hogy sok az a gyerek, akinek a családjában van német anyanyelvű. Mert konkrétan német anyanyelvű gyerek egy volt, azonban most ő is elment iskolába. Inkább olyan gyerekek járnak ide, akiknek van német kötődésük, és a család is beszél németül. De ettől még minden gyerek anyanyelve a magyar.
Az ovi napirendje olyan, hogy a nap felében magyarul beszélnek, magyarul tanulnak, magyarul játszanak, aztán a nap másik felében minden ugyanúgy németül megy. Nem konkrét tanulás, hanem minden. A játék, az éneklés, még a wc-re kéredzkedés is. :)
Mam, ha érdekel, már csak úgyis, mint megerősítés a már meghozott döntésedhez, íme:
http://news.bbc.co.uk/1/hi/health/3794479.stm
Szerintem semmit sem tud ebben a korban ártani egy kis játékos másodnyelv (nem ezt gondolom mondjuk 2-3 évesen). Ha nem kényszeredett formában (mondd széééépen, széééééék, chaaaaair, vagy a másik rémület, a Helen Doron, brrrrr) történik, akkor szvsz pont azt lehet vele elérni, hogy még amíg ilyen kis szivacs az agyuk, addig megszokják, hogy van más nyelvi dinamika, ritmika, dallam, hangképzés, kiejtés, stb. is, mint az anyanyelvük. És ez tutira csak hasznukra válhat a jövőben, amikor majd, egyszer, akármikor, komolyan is elkezdenek nyelvet tanulni.
Na, ma reggel kellett jelentkezni. Odahívtam magam mellé a gyereket az öltözőben, és megkérdeztem tőle: Na, Andris, akkor angol? A gyerek rámnézett és visszakérdezett: Német?
Örültem annak, amit írtál.Az én 15 éves fiam a Thomas-on nőtt fel.Akkor még csak angolul volt a Cartoon Network műsorán.Gyanítom, hogy nagyrészt onnan az angol nyelvtudása és a vonatok iránti rajongása.
Közben beszéltem az illetékessel is, akinek végülis a "bőrére" megy a dolog. :) Fiam teljesen belelkesedett, szó szerint azt mondta: anya én angolul is tudni akarok a magyar mellett!
Ez, azt hiszem eldöntötte a kérdést. (Az pedig megerősített, hogy mikor este a Thomas és barátai dvd-t néztük mese gyanánt, mindkét gyerek - még a három éves is! - gyönyörűen mondta vissza a mese végén a neveket együtt az énekkel.( Nem a kéttannyelvűhöz, hanem az óvodai _ismerkedéshez_. Mert azt még most is úgy gondolom, hogy igazán sokat ez nem fog jelenteni. Kicsit olyan, mint az úszni tanulásnál. Az egyik gyerek járt bébiúszásra, a másik nem. Az első már az elején vízbiztos, a másiknak kell ehhez pár hét. De a végén mindkettő megtanul úszni.
Kicsi fiam is ilyen németes oviba jár, még két hete se járnak, és már itthon hallom, hogy ül a fotelban, és német mondatokat pötyög :)
A két nagy is ebbe az oviba járt. A nagyobbik sima suliba ment, majd kerülővel bekerült egy angol kéttannyelvűbe (bár diszgráfiás), és veszi az akadályokat.
A kisebbik nagy most negyedikes a kéttannyelvű angolos suliban, ő különösen jó képességű gyerek, és úgy tűnik, nem terheli le a több angol, sőt ezt élvezi a suliban a legjobban.
Ő eddig németből szintfenntartózott, most kezdik komolyan tanulni.
Bár már nem beszélnek annyit németül, mint az ovi végén, még mindig "mindent" értenek, néha válaszolnak is, és kiejtés, mondatszórend, ragozások, és sok minden apróság megmaradt bennük, ami simán visszahívható.
Szerintem jó döntés volt mind az ovi, mind a kéttannyelvű suli.
(Jó lett volna németes suli, de itt olyan nincs megfelelő szinvonalú...)
Azon tényleg nem fog múlni az élete, hogy tud-e dobolni vagy furulyázni, de azon már igen, ha mindentől megfutamodik, ami egy pici erőfeszítést is igényel, hiába lenne még kedve is hozzá. Ez nem olyan tulajdonság, ami majd később magától megjön, szerintem 10-12 éves kortól nem árt egy kis kitartásra is "edzeni" a gyereket. Persze nem arról van szó, hogy bármibe belekezd, csinálja végig (sok szülőnek ez a mániája), hiszen felnőtteknél is előfordul, hogy akkor jövünk rá valamire, hogy mégsem igazán fekszik nekünk, amikor már foglalkoztunk vele egy kicsit, de ne azon múljon, hogy mindent abbahagy, hogy minimális kitartás sincs benne, és minden kötelezettségtől elmenekül.
Azért azt nem árt, ha megtanulja egy gyerek, hogy bármit szeretne elsajátítani, mindenhez kell némi kitartás is. Az sem jó, ha agyonkímélnek egy gyereket, pláne ha még tehetsége is lenne. Persze az lenne az igazi, ha mire a gyerek iskolán kívüli tanulásokba kezdene, már tisztában lenne az olyan szavak - nem halálos - jelentésével, mint "feladat", meg "kell". Én is sikítok, amikor azzal hoznak egy gyereket, hogy heti egyszer háromnegyed órában tanítsam meg a nyelvre, meg szeretnék, ha nyelvvizsgázna, de ne érezze a gyerek tanulásnak, meg ne kapjon házi feladatot, mert nehogy szegénykének elmenjen tőle a kedve, elég, ha a sulit utálja. És mindezt 13-14 éves "csöppségekkel".