A baloldali politikai kultúra régi hagyománya a politikai ellenfelek stigmatizálása, fasisztázása.
Először Rákosi Mátyás fasisztázta, majd internálta politikai ellenfeleit.
1956-ban Gerő Ernő fasisztázta le a forradalom résztvevőit.
Kádár János szintén a lefasisztázást használta az 56 utáni megtorlások és sortüzek legitimálására.
Grósz Károly fehérterroros riogató beszéde szintén közismert.
Most erre az útra tért Gyurcsány, aki folytatja elődei politikáját.
A klasszikus Dimitrovi meghatározás a Gyurcsányi diktatúrára illik legjobban.
Dimitrov klasszikus meghatározása szerint: "A fasiszmus a finánctőke diktatúrájának legreakciósabb, nyílt, terrorista formája, amelyet az imperialista burzsoázia hozott létre, hogy segítségével elnyomja a munkásosztályt s általában a társadalom minden haladó elemét, és fenntarthassa a kapitalizmust." (Filozófiai lexikon, Szikra, 1955.)
Kuszi-kuszi... te szamár... pedig már mindenki kezdte elfelejteni eme szeplőt a patyolatfehér pedigréden. Most csinálod nekem a sok munkát mert kezdik előlről az alaptalan szekálásodat.
Már a küldetéstudatos userekben sem bízhat meg az ember. Meccsoda egy világ...
Én bizony párttitkár voltam, de nem fasiztáztam, nem náciztam, sőt, nem is zsidóztam, de azt sem mondtam, hogy jön a farkas, amikor nem is lehetett farkast látni!!!!!!!!!!!!! Amikor a taggyűlésen azt kérdezték a kollégák, hogy "mondd párttitkár elvtárs, meddig tart ez még??????", mindig azt feleltem, hogy kitartás, mindennek vége lesz egyszer:DDDDDDDDDDD Gyurcsánynak is:))))))))))))))))))