Vagy inkább piaca. Hogy legyen mindig kéznél, betárazva egy fajsúlyos bölcsesség, amire a vitapartner szólni se tud, úgy lehengerli. Nem kell idézetnek lennie. Olyanokra gondolok, mint az, hogy másban mindig azt a hibát vesszük észre, amit magunkban nem akarunk, vagy hogy a férfi és a nő között a legnagyobb akadály a kommunikáció, meg ilyesmik. Írd le, ami eszedbe jut! Vedd fel, amikor kell egy innen! Alkalmazd gátlások nélkül, akár egyetértesz vele akár nem!
"Az ember nem arra született, hogy egyedül legyen s még örüljön is ennek az egyedülségnek; minden látszat ellenére nagyon kevesen vannak, akik végső következményeivel együtt vállalják. Egyedül lenni - ez azt feltételezi, hogy megteremtjük magunkat, ez pedig azt, hogy programot teremtünk, amelyet aztán követni próbálunk." (Demény Péter: Mítoszok, művészek, ketmanok)
Valaki írta nekem régebben a női-férfi barátság képtelenségéről. A napokban jutott eszembe. Kb. így hangzik: "Mindenki így jár vele, aki megpróbálja. Mert a férfiak nem barátkoznak a csúnyákkal, mert ugye csúnyák. A szépeket meg dugnák, mint a lopott biciklit." :)
Az az 'elhatároló' duplamagányos, hormonális alapú szerelem. A valódi szerelem, az KÖZÖS dolog, abban a másikat szeretem, és ő engem, teljes egészében, nem valami megfoghatatlan ideált kergetünk együtt, egyidőben. /különben mindkettő klassz dolog/
Brrr. Kiráz a hideg minden "ha szeretnél..." kezdetű mondattól. Vajon miért hiszik emberek, hogy a szeretet megegyezik a teljes elfogultsággal? Hogy ha valakit nem látok tökéletesnek, ha tudom, hogy nem minden helyzetben mond igazat, és ennek hangot is adok, akkor már nem is szeretem? Ez hülyeség.