Volt egyzser régen egy topic amiben dicsérhettük a szocikat (és az Urat, hogy ők kerültek hatalomra), mert visszavásárolták nekünk az M5-t. Sehogy sem találom, hogy megkérdezzem az ott örömködőktül, hogy akkor most kell örüljünk továbbra is vagy a inkább maradjunk csöndbe ebben a témában.
Sajnos én topic-ot nem nyithatok, nem szeretném ha geszti lecseszne.
Nem bánom, akkor talán kezdjük azzal a cikkel, mit a topicnyitó elfelejtett teljes terjedelmében bemásolni, és linket sem adott rá. Bizonyára véletlen, ezért most pótolom.
Ahogy gyűlnek az adatok a kiigazítás hatásairól, egyre könnyebb lesz őket összevetni a korábbi magyar, illetve a nemzetközi tapasztalatokkal. Három, első pillantásra meglepő eredmény máris akad. A mostani költségvetési hiánycsökkentés hazai összevetésben sem egyedi. A 2006 és 2008 közötti időszak összességében kisebb hiánymérséklődést eredményez, mint a Fidesz-éra alatti, 1999-2000-es teljesítmény. Másrészt az elmúlt 25 évben több olyan kiigazítás is volt az Európai Unióban, ami a mostani magyar hiánycsökkentés mértékét jócskán felülmúlja. A harmadik megállapításunk jóval szomorúbb: vélhetően a magyar konszolidáció növekedési áldozata lesz a legmagasabb.
A Fidesz volt a legnagyobb hiánycsökkentő
Korábbi cikkeinkben már felhívtuk a figyelmet arra, hogy nem csupán 2006-ban, hanem várhatóan még 2008-ban is Magyarországon lesz a legnagyobb a költségvetési hiány, dacára annak, hogy eközben kimagaslóan a legerőteljesebb kiigazítást hajtja végre az Európai Unióban.
2007.05.07 13:45 Még 2008-ban is miénk lesz a deficitcsúcs 2007.06.08 11:41 Egy éve "nem fáj" - A Gyurcsány-csomag évfordulójára
Ugyanakkor a kiigazítás az elmúlt 12 évben nem most volt a legnagyobb. Talán sokan azt gondolnák, hogy a Bokros-csomag volt az, amit nem sikerült lepipálni, ám az csupán a harmadik a sorban, ha a két év alatt történő államháztartási hiánycsökkentést tekintjük mércének. A Bokros-csomag két év alatt 3.7 százalékponttal mérsékelte a hiányt, az 1999-2000-es időszakban viszont 5.3 százalékos volt a deficitcsökkentés, míg 2007-2008-ban - a friss előrejelzések szerint - ezt hajszálnyit alulmúlja majd a kiigazítás mértéke (5.2 százalék).
Ez az eredmény rávilágít arra is, hogy a kiigazításnak ezen mutatója nem jelzi az életszínvonalra gyakorolt hatást. A Fidesz-éra alatt végrehajtott csökkentésben igen jelentős szerepet játszott a kamatkiadások mérséklődése, a beruházási kiadások visszafogása, némi játék az inflációval és a kvázi fiskális tételek okozta magas bázis, így kevésbé kellett adóemeléssel, illetve a szociális kiadások lefaragásával konszolidálni. Ha egy olyan mutatót szemlélünk ami a fenti hatások jó részét kiszűri, akkor láthatjuk, hogy a mostani kiigazítás - csakúgy mint az 1995-ös - elsősorban a szerkezete miatt vág húsba, nem pedig a mértéke okán. (Kérdés persze, hogy ezek szerint a csomag szerkezete elhibázott-e, vagy pedig annyira rossz a helyzet, hogy más megoldás nem maradt. Ezt a témát még érintjük.)
Mások is láttak már ilyet, de...
A mostani kiigazítás nem csak azért nem egyedülálló, mert idehaza már láttunk ilyet, hanem azért sem, mert a 80-as évektől legalább fél tucat nagyobb mértékű konszolidáció történt az Európai Unióban. A sorból - egyedi esetek vagy országspecifikus tényezők miatt - kihagyhatjuk ugyan a norvég (1999-2000), a litván (1997-99) és a cseh (1995-97) példát, de nagyobb hiánycsökkentést jelent a hazai kiigazításnál a bolgár (1995-97), a máltai (2003-05), a dán (1985-86), az ír (1989-90), a svéd (1996-97), a görög (2005-06) a szlovák (2003-04) és a finn (1996-2000) eset is.
Természetesen mindegyik esetben sok, e cikk keretein belül nem kifejthető sajátosság jellemzi a konszolidációkat, ami mutatónkba (két év alatt bekövetkező hiánycsökkenés) nem fér bele. Ám a hosszú sor jól jelzi, nem egyedi eset, hogy egy országnak jelentős korrekciót kell végrehajtani a költségvetésében.
Ami azonban szembetűnő, hogy a mostani magyar kiigazítás (jelenlegi tudásunk szerint) sokkal inkább megviseli a gazdaságot, mint a többi esetben. Az alábbi ábrán feltüntetett esetekben a költségvetési hiánycsökkentést összességében a gazdaság élénkülése kísérte, méghozzá már rövid távon. Ez alól kivételt csupán a görög és az ír konszolidáció adja, előbbinél a növekedési tempó stagnálása volt a jellemző, utóbbinál adathiány nehezíti a tisztánlátást.
És itt visszakanyarodhatunk az eredeti kérdéshez: miért jár más korábbi kiigazításokhoz képest a hazai konszolidáció életszínvonal-csökkenéssel, illetve a gazdasági növekedés visszaesésével? Előbbi részben törvényszerű, hiszen a hazai lakosság túlfogyasztása is jellemezte a helyzetet, utóbbi azonban kevésbé az.
Szerkezeti problémák
Az egyik válasz az, hogy a költségvetés kirívóan rossz állapotban volt (van) szerkezeti szempontból. A Magyar Nemzeti Bank szakértői még a hiánycsökkentési intézkedések előtt vizsgálva a helyzetet megállapították, hogy a szabadjára engedett költségvetés nem tudja "kinőni" a hiányt, hanem az tovább emelkedne. Ennek oka az EU-forrásbevonás társfinanszírozási igénye, az indexált kiadások magas aránya, az egyszeri, kieső tételek elhanyagolható súlya, illetve a kvázi fiskális tételek nagysága. Ez több más országban (például Szlovákiában) egyáltalán nem volt így - e szempontból a helyzetünk rosszabb volt még annál is, mint amennyire látszott.
A másik gond, hogy nem csupán a költségvetés e szempontból vizsgált szerkezete kedvezőtlen, hanem rossz a kiigazítás struktúrája is. Egyrészt nem a kiadási oldalra alapoz. Ennek okaként sokszor a kiigazítási igény méretét szokták felhozni, ám a nemzetközi és hazai példákból láthattuk, hogy ez nem igazán helytálló következtetés. Másik magyarázatként az szolgál, hogy a kiadási oldal lefaragásához két igen fontos tényező megléte szükséges. Az egyik a kidolgozott reformprogram (vagy egy olyan jól működő államháztartás, aminek keretén belül egyszerűen meg lehet valósítani a kiadáscsökkentést), a másik a politikai bátorság. Utóbbi elsősorban ahhoz kell, hogy a költségvetés által eddig kedvezményezett csoportok járadékait visszavágja a kormány. Egyes vélemények szerint nem csupán a bátorság hiányzott, hanem a politikai konstelláció is - ennek tárgyalását meghagyjuk a politikai elemzőknek.
A másik probléma, hogy ha a kiigazítás már a bevételi oldalra alapozott, akkor azt is sokkal jobb szerkezetben tehette volna. Ennek kapcsán a jegybank legutóbb konvergenciajelentésének összefoglaló megállapításait érdemes idézni, amelyeket igazolni látszik az élet. "Az adórendszer változásai minden tekintetben növelték a magyar adórendszerben megjelenő torzításokat, ami az erőforrások kevésbé hatékony felhasználását eredményezi. Mindezek a hosszabb távú növekedési kilátásokat is negatív irányba mozdítják." - írja a jegybank, és azt is hozzáteszi: "a bejelentett adóintézkedések a gazdasági szereplőknek az adórendszer stabilitásával kapcsolatos várakozásait is kedvezőtlenebb irányba változtathatták. Ha az adórendszer "játékszabályai" gyakran változnak, az növeli bizonytalanságot, lerövidíti a beruházási döntések horizontját, összességében csökkentheti a beruházásokat és a foglalkoztatást."
Érdemes visszaidézni egy másik MNB-tanulmányt is (szintén a kiigazítás előtti időkből), ahol az egyes lehetséges lépések növekedésre gyakorolt hatását tekintjük. Ebből is látszik, hogy az adórendszerbe való beavatkozást meg lehetett volna oldani "növekedésbarátabb" módon.
Kérdés persze, hogy a fentiek fényáben miként alakul a gazdaság teljesítménye az idei, előreláthatólag nem túl fényes év után. A jegybank legutóbbi előrejelzése szerint a GDP-bővülés üteme nagyjából 2009 végére érheti el a potenciális növekedési tempót, kicsit alatta maradva a 2006-os dinamikának. Gyorsulásról - egyelőre - szó sincs.
ps. érdemes az eredeti helyen is ellovasni a cikket (ugye a címében linkeltem), mert a cikk ábráit lusta voltam bemásolni ide:-)
Ne lehetsz ennyire szélsőséges, ez dettó olyan, mintha csak a náci fidesznyik agyhalottak károgását hallanám. Inkább segíthetnél Zsoltikának, mert a modernizácó hívószava adott: reform!
A retrográd erők, a prefaiszta Fidesz történelmi csatát vív napjainkban a szuverén értelmiség legjobbjait tömörítő két kormánypárttal, monthatni a demokratikus struktúrák egyedüli őrzőivel, a tisztességes és európer emberek egyetlen reménye a mostani álomkoalíció.
Készüljünk fel! A haladó erők korszakos reformprogramja gyilkos szélsőjobboldali támadások kereszttüzébe került. A nacionalista, rasszista, hitlerájba tunkolódó ideológiájú Fidesz haláltusáját vívja, de még egy utolsó csapást mér a hazai szürkeállomány krémjét reprezentáló kormányzati akaratra.
A balliberális oldalt az öszödi igazságbeszédben annyira lenyűgözte a sok kimondott igazság, hogy pl. arra oda se figyeltek, hogy külön felhívták a szocik figyelmét, hogy a kommunikációban emlegessék az elmúlt tizenhat év hibáit mint a megszorítások okát.
Számokkal, grafikonokkal sehol nem operálnak, csak a lehengerlő stílus. Végső érv, hogy ha olyan jól mentek a dolgok, akkor a választók miért nem kértek kétszer is a zorbánkormányból.
"két év alatt nyolc vagy kilenc százalékkal csökkentettük a hiányt, de aztán a következő két évben növeltük négy vagy öt százalékkal"
Hmm?? Erről valami adat, mert én ilyet nem láttam sehol.
Ugyan már rég leváltották Mellárt, de még mindig nem sikerült megreformálni a KSH-t. Ráadásul ennél nagyobb a baj, mivel úgy tűnik nekem, az a szemét Eurostat is tele van Fideszes pártkatonákkal. De tán a szakmával lehet itt a gond, egy mérvadó pénzügyi zseni szerint biztosan: Veres: a statisztikusok felelősek a deficitért
Én arra gyanakszom, ez az egész hópusz-pókusz szart se ér, önkényes és öncélú játék a számokkal. Valahogy úgy lehet ez, mint Sztálin elvtárs idején a kibernetikával: kapitalista áltudomány.
Igen, sokkal hatékonyabb lenne az, ha inkább a gárdától, és a fenyegető fasiszta veszélytől rettegnének. Bár mint a felméréseken látszik, már ez a fegyver is kicsorbult, nem is kicsit.
A kormánypárti PR -e vonalon- két vasat tart a tüzben:
a.) az utóbbi 16 év strukturális bajai, az elmaradt reformok, azok halogatása miatt tartunk most itt, és így. Ehhez a mostani, az előző, illetve a a Mergyó kormánynak semmi köze. Legfeljebb időarányosan lehet rájuk lőcsölni valamit e felelősségből, de semmi több. Bár még ez is kényszer hatása alatt esett meg, hisz eredendően reformerek, de a gaz ellenzék szociális demagógiája az igazi magyar fátum. Mondhatni kényszer hatása alatt cselekedtek végig, nem hagyot más lehetőséget nekik a felelőtlen ellenzék. Ezért kormányoztak így, beszorították a modernizáció élharcosait egy ilyen szűk zsákutcába, kényszer hatása alatt cselekedtek.
b.) ez a verzió dettó ugyanaz mit a fenit, csupán az időhatár közelebbi. Mindenről a zOrbán tehet, mert nem csináltak semmit. A Bokros csomag jótékony hatásán, annak farvizén lubickoltak, majd az általuk tönkretett gazdaságot jelentősen leromlott kondíciókkal, sunyin elhelyezett aknákkal spékelve átadták a szociálisan érzékeny, a szociáldemokrácia legjobb hagyományait követő és felvállaló, de a végletekig naív baloldali, a választásokat megnyerő álomcsapatnak.
Ami működik is, ha nem törődünk a valósággal. Sikeréhez csupán az szükséges, hogy a konkrét adatokat, trendeket nem szabad vizsgálni, mert borul az egész. Szegény Zsolti meg pont erre vetődött rá, hát nem kellet volna:-)
"Medgyessy már akkor is hazavágta a költségvetést amit a fidesz tettt rendbe"
Legenda. Ne próbáld erényednek feltüntetni azt, amit ajándékba kaptál, ami az öledbe hullott.
Ezt hogy kell érteni? Mivel a 97-es évnél jobb eredményt produkáltak (a 98-as választási év kevert) kisebb aht hiány produkáltak minden tiszta évükben (ugye 2002 megint kormányváltást hozott), amikor csak rajtuk múlott. És tegyük hozzá, mindezt érdemi privatizációs bevétel nélkül, ami sem elődeikre, sem utódaikra nem igaz. Tehát mivel sikerrel tartották kordába az államháztartási hiányt, azt köszönjék meg Medgyessynek?:-)
Azt sem mondhatja, hogy "két évig még ugyanolyan ütemben nőtt a gazdaság, mint ahogy a Horn-kormánytól átvettük, aztán áldásos tevékenységünknek köszönhetően kezdett romlani a helyzet".
Elég egy pillantást az alanti grafikonra vetni, hogy lássuk ami persze mindenki számára eddig is nyilvánvaló volt, mondhatni közhely: Magyarország exportorientált, olyan kicsi és sérülékeny, hogy totálisan Európától függ.
Szépen mutatja ezt az ábra, az EU-hoz volt kötve már akkor is, mikor még nem volt tagja. A sugalmazásod a legvérőbb demagógia, és természetesen hülyeség is, egy lépésben cáfolható. Elég ide ezt az egy ábrát benyomatni, hisz rögtön látszik a függőség totális. A növekedési többlet lehet vita tárgya, az abszolút értéke nem.
A 1998-2002 közötti időszakban a magyar gazdaság nemcsak az EU-15-ökhöz képest csökkentette lemaradását, hanem lényegesen – évente 1-2 százalékkal –gyorsabb ütemben zárkózott fel, mint más közép-európai országok. Ha az újonnan csatlakozó országokat nézzük, akkor 98-ban, 99-ben, 2000-ben az átlag feletti növekedést produkáltunk, 2001-ben enyhén alatta, 2002 szintén. Majd 2003-tól a régió leglassabban növekedő országává váltunk, az idei évben pedig szinte eltünik a magyar növekedési többlet, talán még az EU15-ök növekedési ütemét sem érjük el.
Azt, ugye, nem mondhatta volna, hogy "két év alatt nyolc vagy kilenc százalékkal csökkentettük a hiányt, de aztán a következő két évben növeltük négy vagy öt százalékkal";
Nem mondta, mivel ez nem felel meg a valóságnak:
A Fidesz kormány idejében még lehetet bízni a pénzügyminisztérium adataiban, ami nem mondható el az őket követő kormányokkal kapcsolatban:
"két év alatt nyolc vagy kilenc százalékkal csökkentettük a hiányt, de aztán a következő két évben növeltük négy vagy öt százalékkal"
Hmm?? Erről valami adat, mert én ilyet nem láttam sehol.
"két évig még ugyanolyan ütemben nőtt a gazdaság, mint ahogy a Horn-kormánytól átvettük, aztán áldásos tevékenységünknek köszönhetően kezdett romlani a helyzet"
Gondolom olyab grafikont nem láttál még ahol a magyar GDP növekedés egy ábrán van a régió - EU - USA növekedéssel. Ha láttál volna akkor nem írnál ilyeneket. De inkább ne is lássál mert egy világ fog benned összeomlani.
A duplafenekű mondatokat kedvelő bukott miniszterelnök is kénytelen volt bűvészkedni a számokkal. Azt, ugye, nem mondhatta volna, hogy "két év alatt nyolc vagy kilenc százalékkal csökkentettük a hiányt, de aztán a következő két évben növeltük négy vagy öt százalékkal"; ehelyett jóságosan homálybn hagyja a részleteket, és azt mondja, hogy "négy százalékkal csökkentettük a hiányt". Ami végülis igaz, csak éppen mégis csalárd.
Azt sem mondhatja, hogy "két évig még ugyanolyan ütemben nőtt a gazdaság, mint ahogy a Horn-kormánytól átvettük, aztán áldásos tevékenységünknek köszönhetően kezdett romlani a helyzet".
Lehet, hogy az igazi Soltika-t a zorbán megint megfigyelteti (Finci kutyával együtt), és ezért nem tud ideírni, és ez a mostani Zsótika csak egy ócska hamisítvány? Abban azért egyetérthetünk, hogy defektes mind a kettő?
