Hidd el, az én notebook-om tartalmát még a merevlemeznek is nehéz elviselni, nem hogy egy embernek....
De még mindig nem érted, ennek az egésznek nincs köze az objektívekhez. A bayer-hez van köze és az AA-hoz. Ha az objektív felbontása úgy érne véget, hogy egy darabig átviszi a részleteket, aztán ami attól sűrűbb, akkor semmit, még ebben az esetben is jóval nagyobb felbontású érzékelőre lenne szükség, mint amit ez a határ az objektívnél meghatároz. Pont a Bayer és az AA miatt.
Na azért kiváncsi lennék mivel próbálnál megyőzni :) Netán adnál pénzt jobb feloldóképességű, profi objektívekre? :) - Vérszívás befejezve :) Szóval az anyagi tényező miatt sem látom értelmét a dolognak (szigorúan a saját felhasználói szemszögemből nézve).
Vissza a kisebb-nagyobb felbontású szenzor, jobb-rosszabb fényhasznosítás kérdéshez. Tudtommal a mirolencsék nem érnek össze, tehát van köztük bizonyos mennyiségű inaktív rész. Több mikorlencse, fajlagosan nagyobb inaktív felületet eredményez. A Mikoroncsék sem ülnek rá teljesen a a fényérzékeny felületre emiatt is a kisebb lencse = nagyobb fényveszteség érvényesül. Pontosan az utóbbi problémán javított az új Samsung érzékelő (Pentax K20D) http://pixinfo.com/img/n/2008/pentax_dubai_cmos.jpg
Öööö... ezt az egy levél Sarindon dolgot nagyon nem értem. Valami olyan kép van a levélen ami 24 Mp-es szenzorral készült? :))) (Bocs)
Nem fogom. :) És nem azért mert lenézem vagy mert haragszom rá, csak itt a fórumon nagyon nehéz lenne a meggyőzés. De egy jó kis beszélgetés a notebook-om előtt + egy levél Sharidon/Advil ultra mellett nagyon érdekes dolgokat tudnék mutatni.
A 6 és 12 megapixeles igényedet is megértem, csak értsétek meg, hogy ez így nem működik. Pont ezt bizonyítottuk be pár hónapja a 40D topicban, hogy az igen ötletes sRAW gyakorlatilag egy félig feldolgozott (részben demosaic) RAW. Szó nincs arról, hogy az egy olyan RAW, ami úgy viselkedik, mintha egy kisebb felbontású kamerából származna. Tudom, hogy unalmas erről beszélni, de minden a Bayer-nek köszönhető. Óriási ötlet volt, és nincs jobb a mai napig tőle. Az előnyei és a hátrányai összefüggenek.
Nem lehet geometriai feldolgozás (valamilyen demosaic vagy annak rokona) nélkül egy Bayer szenzorból kisebb felbontást kinyerni. Azért, mert egymás közé vannak ékelődve a színcsatornák. Ha kihagysz mintákat, rontod a jel/zaj viszonyt és durva Moire-t termelsz. Ha egyszerűen áltagolod a szomszédosokat, akkor szintén Moire keletkezik, romlik egyes részletek visszaadása.
A fotózásnak (jó esetben) több köze van a művészethez mint a technikához (OK érteni kell a technikai oldalhoz is, hogy a legtöbbet ki tudd hozni abból az eszközből, amivel alkotsz - jelen esetben a fényképezőgépből). Én még nem láttam olyan festőművészt aki számontartotta volna hány szőrszál van minden ecsetjében és miliméterpapírra hajlandó csak festeni vagy űveglapra mert a vászon nem elég sík és egyenletes... csak azért mert akkor tud tökélétesen részletgazdag képet alkotni :)
Minden mondatod izekre fogja szedni Roboter, es szo szerint veve igaza is lesz:)))
En egyetlen opciot szeretnek 24MPixeles erzekelo melle, ami 6 ill. 12MPixeles raw-ot eredmenyez ecceru de okos atmeretezessel, igy a kecske is jollakik, meg a kaposzta is.
Átfogalmazom. Számomra (és szerintem a fotózással bármilyen szinten foglalkozó emberek 90%-ának) teljesen felesleges ez a felbontás (24 MPixel). Láttam éppen elég A2 és A1, de még óriásplakát méretű nyomatot azokból a képekből, amit a D200-zal készítettem, teljesen meg van vele elégedve mindenki. Tudom, hogy már egy A3 méretű nyomathoz is erősen fel kell interpolálni a 10 Mpixeles képet, viszont már egy ilyen méretű nyomatot sem 30-40 centiről fogsz szemlélni, ezért senkit nem fog zavarni, hogy a kép lágyabb... (egy óriásplakáthoz nem hiába elég 30 aza harminc dpi-ben leadni az anyagot :)
Szerintem 10-14 Mpixel környékén van az a határ amit egy amatőr értelmesen ki tud használni (én most szigorúan ilyen szemszögből nézem ezt a felbontás kérdést, igaz a fenti példa pont nem amatőr felhasználásra vonatkozik, mégis helytállt a 10 Mpixel...)
A fő promléma ott van, hogy két azonos gyártástechnológiával készült szenzornál a haszos felület (fényt hasznosító felület) csökken a felbontás növekedésével. Innetől kezdve hiába méretezel le egy 24 Mp-es képet 12 Mp-re, ha összehasonlítod egy 12Mp-es natív felbontásal készült képpel, akkor bizony az utóbbi lesz a zajtalanabb, ebben biztos vagyok. ...és akkor még nem beszéltünk azokról a dolgokról, hogy milyen objektív szolgál ki 24Mp-t, arról nem is beszélve, hogy a reciprokszabály már nem érvényes ilyen felbontáson.
Ha modjuk egy olyan kiadványhoz kellene fotóznia valakinek, ahol 250 lpi-nek megfelelő (500 dpi-s képek kellenek) FM ráccsal levilágított nyomat készül majd a képeiből, közel A3 meretű albumba, na akkor ajánlanám ezt a felbontást. Arra viszont már nem vállalkoznék, hogy objektíveket is ajánljak az illetőnek :)
Nem a felbontas elso sorban amit nem akarnek, hanem ugy tunik, hogy a D3 erzekeloje nagyon jol sikerult (mikrolencsek pl.) egy uj fejlesztes meg lutri, arrol nem beszelve, hogy az altalad felvazolt elonyoket valszeg nagyon durvan fogjak bearazni a mai MP haboruban.
Pont ez a lényeg. A kép akkor is valósághűbb lesz, ha végül a kiemeneti kép nem lesz nagyobb. A lényeg, hogy a pixel fill factor ne változzon, maradjon magas értéken. Akkor azonos képméretre vetítve (leméretezve) sem a zaj, sem a dinamika nem változik, csak a részletek megjelenítése lesz jobb.
Hidd el, nincs olyan, hogy felelsleges felbontás. Leginkább addig, amíg a szenzorok Bayer CFA elven működnek.
Egy 24 megapixeles kép irányonként csak 1,4x nagyobb a 12 megapixelestől. Becsapós. Valóban 2x ennyi részletet fog tartalmazni, de az élek/kontúrok hűségének javításához elengedhetetlen. Nem beszélve a zöld tónusú témák valósághű visszaadásáról, pl. fák lombozata.
Oké, hogy a nagyobb felbontás nagyobb kártyákat és hosszabb munkát jelent a PC előtt. Csak aki ezzel szembe akar szállni, az önmagát cáfolja. Ugyanis ha nincs szüksége jobb minőségre, akkor ott az APS-C vagy a kisebb felbontású JPG (esetleg sRAW) a kamerából. Ha pedig jobb minőségre van szüksége, és ezért választ FullFrame-et, akkor fogadja el, hogy ez óriási mennyiségű információ. A dia esetén is az. Az már régen nem indok, hogy nagylátóhoz kell neki a FF. 10-11mm-es objektívek vannak APS-C-re, és nem is rosszak.
Itt a D300FX szenzora: http://www.dpreview.com/news/0801/08013001sony35mmcmossensor.asp
Szánalmas... Minek ekkora felbontás???
Remélem a Sony nem szállít a Nikon DSLR kisvakujához semilyen alkatrész, mert ha Sony-n múlna, akkor 2x akkora kisvakut kapna, pentatükrös keresővel :D
Termeszetesen nem. Bar belegondolva tenyleg ritkan keszitek portret a gyerekrol, mert szeretem ha az is latszik amivel foglalatoskodik (a csaladi elvaras is gyakran ez). Meg ha ebren van akkor nem is egyszeru, mert vagy szalad felem, vagy a hatat latom (lakasban pedig gyakran F30-at hasznalok). Edesanyam nem akar mar portret magarol, a felesegem elfoglalt, a gyerek meg tul gyors nekem. De igazad van, ez hiba es ezentul tobbet keszitek (regebben mintha gyakrabban keszitettem volna). Fel is tekerem a Sonnart a Zenit 122-re, hogy keznel legyen. Sokaknak ez az objektiv biztosan nagyon jol jon majd (ha tenyleg kiadjak), de szamomra folosleges lenne egy 1.4-es.
