Keresés

és miért vártam én amikor újra találkoztunk

úgy volt te - is meg én is-,

csak magadra gondoltál

semmi megbánást nem tanusitottál

hogy mint egy rongyot eldobtál

mire vártam én, mit reméltem én.

mert elég egy szikra, iga zzzz

elég egy kis fuk, megugrik az

elég egy bün a, elborul az.

mintha nem volna elég, nem volna elég, az.

én azat nem teszem koma.

én azt nem teszem, koma.

itt vagy mindig a fejemben,

csak el ne felejtsem.

miért nem vártam még

miért indultam e délbe az esőbe,

miért hagytalak utadra é miért moo da

téged a nádasnál, ágynál árnyasnál,

miért indultam e délbe az esőbe,

mi ért.

miért nem vártam még

tudod mi szólt a cédén

tudod e mi szólt a cédén

én se de ha meghallom

é sejdaj a meghallom

ó, a koma.

hogy feledkezhettem meg roula

rád gondolok,

ahogy ott álltál, s intettem

miért nem vártam még.

(ha egy mondattal elmondhatnék)

nem lehet minden a tied.

de ha ráhúzol egy kicsikét.

amig tudod, gáz a fék.

lehet ott van, meg leheet.

(nem mehetünk e a mellett)

tizenévekke halála után

könnyeimme takarva küzdtem

a buszon a munkába,

mennyi mindent elvett hiánya.

és mennyi mindent adott,

mig itt volt e világba.

atyja

nincsen bennem tüske, se tövis

se érzésem, fölös.

minden rendbe.

azok a körök, örökös.

rossz gond el kerülne

a bánat el feledne.

ráraksz egy felet, e.

mind új napnak újdonja.

a régi a volt megújulna.

no afraid of devils works.

akárhogy töreksz

úgyis csak öregsz

újra csak törsz el

nem is mert úgy más mint öreg szem

hanem a holnap halott leszl.

(mind ennek másnapja)

mindig a biztosra bejön.

biztosra megyen.

me ha meggyü n

ha meg gyün kengyelün

kénye kegyelüm.

nincs még egy, ilyen.

mit érdekelne az engem

kinek vagy az nekem.

te nekem, nem.

én neked, igen.

majd ha szembejön az alkalom, az eszemben tartlak.

mindig kevés az idö, kiszabotta teendő, volt ami volt, éln a leendő.

ha az útra megindulsz, kicsúszhat a láb alól, észbe jó be teendő.

nem ami legócsóbb mindig az a kelendő,

nem amire ráteszed a kezed, abbú pendü.

mindig a este fordul a napra,

a hal vetődik partra, szügy vetődik kardba,

s úgy menetünek mint a hunok,

keletrü nyugatra.

mindig a reggel kel a nap fel.

minden ideggel kell add fel.

mind a mindenemben.

rossz vagyok, nem javulok meg.

eddig nem sikerült, talán nem is sikerülhet.

nem lehet rajta segiteni, menthetetlen ez.

nem szedi szét tér, mit idő keretez.

takarásba van aztán nem

onnan tudod hogy mozog.

nagyon szar annak aki kárhozott.

legyél áldott.

figyelj és lásd

kapsz még egy falást

kis farkasom

van e nekünk haragosunk

miko osonunk

sokan vagy azunk a shogun

én, ni.

te meg én.

ez ennyi,

s még amimég

volt az annyi

ki tudj az fejb

tartani

he, kanyi

mer  farkas a fogat feni

ott vigye el a fene

meg se kell szólanyi

suhano konya

s addig jár a kócsa mig a koma tarcsa kontya,

s visszahoz kutya

mi van semmi

kinek a száját

kell elkenni

hova

kell menni

(mi esemen)

előre szólt tajwan

tudni lehett, baj van

könnyű az élet másnak nehéz a halál

meg fejfájára ha van

az van bevést,

ne keress én téged megtalál.

figyelj és lásd

mélyen a fejedbe ásd

attak a oszaka.
amig a beszaka.

oszaka, meg beszaka.

legelő meg a kasza.

azbaszfö meg azabaszfö
a pénz ami nem vet fő
a pina mi a nem vet fö
a pia helyett meg a föüü
ébresztö
tesszük mikor időszerü.