Keresés

Részletes keresés

ilang_ Creative Commons License 2009.09.13 0 0 977
-
Oravecz Imre: HOVA?

Pesten idegen vagyok.
Szajlán csak a halottak várnak.
Hova menjek?
-
/Oravecz Imre Halászóember - Jelenkor Kiadó, 2006/

:-)
Előzmény: Barhan (976)
Barhan Creative Commons License 2009.09.13 0 0 976

Hová elindultam, oda megérkeztem,:)

 

Sajnos ismerősökkel, barátokkal nem találkoztam, sem Pesten, sem Aggteleken.

Előzmény: ilang_ (971)
Barhan Creative Commons License 2009.09.13 0 0 975

Tökéletes, pontos gondolatok.

Nagyon tetszik, mert igaznak vélem.

Köszönöm.

 

"A világ van, rossz és irreális. Isten nincs, jó és reális"

 

 Simone Weil

Előzmény: MILU (974)
MILU Creative Commons License 2009.09.13 0 0 974
A konzervativizmustól liberalizmusig (részletek)

Felfordult az eddigi rend és új csoportosulások bukkannak fel, írod, kedves Theofilusom. Leszámítva, hogy " semmi új dolog nincs a nap alatt", valóban figyelemre méltó dolgok történtek, amire a magam fajta ember nem annyira azért néz, mert újak lennének, hanem azért, mert a hirtelen változások mindig a legfélelmetesebb hazugságokkal járnak együtt, amelyeket elfogadni és követni nem vallana bölcs emberre.
A régi diktatúra helyére a társadalom minden egyes rétegét képviselő pártok léptek: tucatnyi párt pedig jobbnak és balnak, konzervatívnak vagy liberálisnak tünteti fel magát, néha-néha még két-két fogalmat maguk előtt tolva: a nemzetit, a keresztényt, a szocialistát és a mérsékelt-radikálisat. Maradjunk az egyszerűség kedvéért az eredeti kettőnél. Mondjuk azt, amit a demokráciából a diktatúrába -csak a vak nem látja- hajló Amerikában régóta mondanak: maradjunk a konzervatívnál és a liberálisnál.
Jól tudod, hogy az én szóhasználatomban egyik sem fér el igazán, mert a konzervatív számomra a diktatúrát idézi vissza, a liberalizmus pedig az anarchiát. A két irányzat csak e két végletesség szelidítettebb változata e földi kényszerpályán.
Kérded, mi a véleményem a konzervatívizmusról.
Szelídített diktatúra az, melyben a katonaság helyét a "szokás", a "hagyomány" váltja föl.
.
.
.
A legjobban azért viszolygok a konzervatizmustól, mert féktelen büszkeségre nevel. Büszkének lenni arra, amibe beleszülettünk, kaptuk, amiért a kisujjunkat sem kellett megmozdítanunk. Jó korán ráébredtem Pállal "Mid van amit ne kaptál volna? Ha pedig úgy kaptadm mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?" És ha még Istennel dicsekednének és Isten igéje volna ama bizonyos hagyomány, melyet a konzervatizmus oly féltve őriz és ápol. DE valamiféle emberi babona, torz szokás az, melybe oly görcsösen kapaszkodnak... Bálványok gyára ez az eszme, nem tanácsolom a jobbra érdemes emberiségnek, s benne neked sem, jó Theofilusom, hogy ilyesféle "jobbra" tartsál.
Netán liberális lennék ily módon?- vetnéd most közbe, ha szóban vitatnánk meg a kérdést. Távol legyen! Ugyan, hogy diktatúra ne legyen, liberalizmusra van szükség, de az emberek nem csak a rosszban kifogyhatatlanok, hanem a jó eltorzításában is.
A liberálisok vaksága abban áll, hogy azt hiszik, ha mindent megengedünk, az a liberalizmus. A mi Urunk így mondta: " Ha megismeritek az igazságot, az igazság szabadokká tesz titeket." Csak az igazság megismerése és követése ad igazi szabdságot. Minden másfajta szabadság csak az anarchia melegágya, melyből a szabadságra oly igen éhes emberek fejveszve menekülnek majd a konzervatizmusnak álcázott diktatúra karjaiba.
.
.
.

Reisinger János
A lelkiismeret

(Bibkiaiskolák Közössége, 2005.)

.
ilang_ Creative Commons License 2009.09.05 0 0 973

Nekem a The Wall különleges. Elmeséltem már, azt hiszem, hogy akkoriban csak pult alól lehetett hozzájutni.

Előzmény: Vukkancs (968)
ilang_ Creative Commons License 2009.09.05 0 0 972

Ott voltam, és feledhetetlen.:-)

Előzmény: Vukkancs (953)
ilang_ Creative Commons License 2009.09.05 0 0 971

Ide nem jutottam el, sajnos, pedig készültem. Már nézegettem a szállásokat, amikor elképesztő sérüléseket szenvedtem. Pl. majdnem kivertem a bal szemem teregetéskor az egyik ruhám pántjával. És ne tessen kinevetni!:-)

Te voltál?

Előzmény: Barhan (924)
dolna Creative Commons License 2009.08.30 0 0 970

 

Zsirai László: Jelenség

 

Váci Mihály emlékére

Arról jött, onnan érkezett,
ahol még
józanul
énekeltek a jegenyék -
Őszintén, tisztán.
Nem úgy,
mint álnok részegek.
Az álmok
józanságát hozta.
Itt volt,
tanított
jóságot, szépet,
mert becsülte ezt a népet.
Az élet
természetességét
versekben ragozta,
akár a homokra hulló eső,
akár a térdeplő bodza.
Az ember
mindenből tanul.
Például
a lépteiből, ahogy elment.
Ezt teszed te is meg én is.
Mégis:
miért maradtunk félszegek?

***


Törő István: Azokért, akik oda küldték

V. M. emlékére

Aki a szerelmet megszolgálta
csupán az időt veszítette,
tanítgatta szárnyat bontani
a fecskéket, s úgy ment Keletre,
léte akár egy kacskaringó,
elcsavargott bokortanyákban,
száz ifjú futó sem érte utol
a megalkuvást az agyában,

mennyi homokdomb, akáctüske
szúrta fák sebét tapogatva,
érintése ahogy ott maradt
korán, egy piktor sem alkotta,
mint a diákot, ki elszavalta,
"a kajla tehénkék bánatát",
tüzes napját ki beosztotta,
nem fogta vissza a gyertyaszál,

mely úgy világolt, mint a nádas,
s azokért, akik oda küldték,
hogy ipart kerítsen, zörgő gépet,
s egyenként húzott ki minden tüskét -

miért tudott hát népi nyelven?
tirpákul, rácul és cigányul,
aki mindig másokért beszél
magáról már mindent elárul,
a honatyát ma megfenyíti
társa, tudálékos kis pártja,
ha nem siet fékezni nyelvét,
hogy rájöhessen az igazságra,

ki oda küldte, hogy tegyen érte,
hogy szavazzon és úgy szavazzon,
mint a tanító, ki övéi közt is
túllépett honatyai rangon,
áldott idő fogd vissza magad,
az ércek holtnak, még csengenek
pór tanyák fölött, hol visszatért
a szegénység, s rémként ott lebeg.

Forrás: http://www.vacimihalykor.hu/


 

Vukkancs Creative Commons License 2009.08.26 0 0 968

Huh, érzékeny húrok. Elmondom. Cédulka. :-) 1989 őszén kaptam ezt a dupla Pink Floyd koncertlemezt. Hm, épp húsz éve. Ma is rejtély számomra, hogy miként juthatott el hozzám akkor és főleg oda. Tudom, hogy konkrétan hogyan, de mégis megmagyarázhatatlan. Csak jóval később értettem meg, hogy mit is kaptam, akkor alig voltam 15 éves.
A szöveget nem értettem, de a zene... Elvarázsolt. :-)
Később persze lett (vettem, kaptam) több albumom is tőlük, másoktól (Dire Straits, Deep Purple, Led Zeppelin, Stones, Yes, stb.). Lemezek, agyonmásolt, nyikorgó, recsegő kazetták, majd eredetik, CD-k. De ezt a Floyd-lemezt kincsként őrzöm. Íme, és az első két szám:

 1  2
Előzmény: ilang_ (964)
ilang_ Creative Commons License 2009.08.26 0 0 967

Nem akadt el ám a szavam :-), csak gépelni, szkennelni, cikket felkutatni kéne. Amint lesz időm, jelentkezem.

Barhan Creative Commons License 2009.08.25 0 0 966

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

.... és néhány méterrel odébb>>>>

 

 

 

persze, ez csak egy baleset volt.

Előzmény: Vukkancs (962)
Barhan Creative Commons License 2009.08.25 0 0 965
ilang_ Creative Commons License 2009.08.25 0 0 964

Pár napja pakolgatom a régi lemezeket. El-elcsodálkozom: jé, ez is megvan?! Nézem a borítókat, olvasom a dalszövegeket.


Pink Floyd Animals




Nagyon jók a belső fekete-fehér fotók is.


Legyen róla ez!

*
A többit itt is, ott is, amott is legközelebb:-) Köszönöm a szépeket!

Kannus Creative Commons License 2009.08.25 0 0 963

FALUDI GYÖRGY

Lorca-átköltések
 
Az út

Talpig gyászban merre halad,
vándorútján hova húz
a narancsszín egek alatt
e száz lovas andalúz?
Sem Kordobát, sem Sevillát
nem érik el soha már,
Granadát sem, mely úgy vágyik
reád, messze tengerár,
álomittas paripáik
oda viszik el a száz
lovast, hol a sírkeresztek
közt majd egy se dudorász.
Szívében a hét halálos
bűn tőrével, hova húz,
hova megy és merre halad
a narancsszín egek alatt
e száz lovas andalúz?


***

Alba

Hajnal Kordobában
harangok szavával,
reggeli harangok
hangja Granadában.
Zendül a harangszó,
hallgatja magában
ahány spanyol lány él
panaszos magányban,
ahány lány él Alsó-,
ahány lány él Felső-
Andalúziában.
Libegő szoknyában
ahány pöttöm lábú,
ahány spanyol lány van:
gyertyát gyújt az úton
keresztfák aljában.
Kordobai hajnal
harangok szavával,
hajnali harangok
hangja Granadában.

(Forrás: http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/FALUDY/faludy00002_kv.html*
Hat Lorca-átköltés )



Előzmény: Kannus (961)
Vukkancs Creative Commons License 2009.08.24 0 0 962
Nem bántam meg én sem, nagyon mellbevágó, tanulságos volt.
Szép utatok lehetett. :-)
Előzmény: Kannus (961)
Kannus Creative Commons License 2009.08.24 0 0 961

Nekünk Spanyolországban, Cartagenában lehetett volna fakultatív programként  bikaviadalra menni...Nem mentünk... Helyette Granadát választottuk... Nem bántam meg, pedig hosszú volt az út, de megérte.

Ez is régen, 16 éve volt.

Előzmény: Vukkancs (960)
Vukkancs Creative Commons License 2009.08.24 0 0 960

 

Devecseri Gábor


BIKASIRATÓ

/részlet/

I. TÁRSALGÁS


"Ami a bikaviadalokat
illeti, én bikapárti vagyok"
mondtam - mint már sokszor - megnyugtatandó
a néhány éve már Madridban élő
hölgyet, ki így szólt (válaszul ama
kijelentésemre, hogy mindenképen
megnézek itt egy bikaviadalt,
mert meg kell néznem): "Csodálom magát."
"Bikapárti vagyok", és hozzátettem
a magyarázatot is: "tudniillik
a toreádort valamikor mégis
megkérdezték, akar-e küzdeni;
a hivatása megválasztásába
ő legalábbis beleszólt;
de a bikát nem kérdezte meg senki."
"Jó, jó - enyhült meg -, de ezt itt ne mondja
meg senkinek." Lám, máris itt a másik
aggodalom: hogy: mit szól a tömeg?
Hát én megmondom. Azt szólja, hogy; nem én,
nem én vagyok a gyilkosa,
de azért gyilkolok,
nagyszerű!; meg azt,
hogy úgysem hagyja megzavarni magát
e pompás mulatságában; mit számít
az aránylag kevesek jogosulatlan
- mert hisz húsevők ők is – érzékenykedése? "Nézze kérem
- mondta a hegyesszakállú, rokonszenves
úr, egyébként költő, a hófehér
abrosz fölött -, a bikának amúgyis
természete a küzdés, nekimegy
mindennek, támad." Mi úgy vettük észre,
hogy nem nagyon, csak ha nagyon bosszantják;
és ezt persze kell, máskép a közönség
csalódott és még hiányérzete is marad,
ha aznapra beütemezett (és kifizetett)
ölése elmarad.

2. A BIKA DALA

Kiválasztottak engem
és megkergettek engem
füvön futtattak engem
lovak közt űztek engem
és felneveltek engem
itattak és etettek
most véremig gyötörnek
és hull és hull a vérem
nem értem és nem értem.

3. TÁRSALGÁS

És ez a legtaszítóbb az egészben. Ez a
visszaélés a bika bizalmával,
ez az egyenlőtlenség a küzdelemben, amely,
mondom, ott veszi kezdetét
máris és éppen azzal, hogy megindul;
a küzdelem, amit csak az egyik fél akart.
A másik fél megáll
ott az aréna közepén és nagyot szippant
a levegőből, amely nemsokára
vére szagától lesz terhes. Mire
szurkálni kezdik, lóról és fölülről.
Forog kicsit.- Ugyan, hagyjátok abba
- mondaná, hogyha szólni tudna. - Mi ez? -
tenné még hozzá. Hanem válaszul
köré rohannak a díszes, színes
dárdácskákkal a gyalog-harcosok
és mindegyikük
lehetőleg elegánsan egy-egy
rudacskát szúr gerince mellé. És szökell tovább.
Most már
végkép nem ért semmit. - Hagyjátok abba! -
kiáltotta nemrégen ugyanitt
egy kisgyerek. - Ez nem becsületes
dolog. Többen, egy ellen? - Így kiáltott
volna a bika is, lett volna emberi
hangja és emberi, de még el nem romlott
gyermek-értelme. Hanem ő csak állt,
meg sétált néhány lépést
csodálkozva és vérével borítva.
És voltak, akik megmondhatták volna,
hogy rétek, játék, futás, edző torna
az elképzeléshez tartoztak és
a képzelet-adáshoz, míg abban a pillanatban,
mikor a porondon várakozva és
gyanutlanul először állt meg,
hogy ott és ott először
az életbe került.

4. AZ ÉN DALOM

Tagadom,
tagadom, hogy az élet pusztán a fájdalom,

s hogy elég
tudni belőle csak azt, ami szörnyüség,

ami váratlan vág és hirtelen szúr és hasogat,
tagadom, hogy az egyedüli valóság az iszonyat,

ez a Szent Sebestyén bika itt, húsában az acél-hegyekkel,
s körül a lelátó, pillantásnyilakat küldő, várakozásba torzult emberekkel,

s hogy csak az van, ami a lelket marja, a testet tépi, vérezi,
tagadom, hogy nem a kiúttalan gyötrelmek útja a rossz mozi,
s hogy az öröm belefér abba, ami a túlélés öröme, a káröröm,
s hogy nem valóság, ami kívülesik az ölésre tapadó szemek körített körön,
s tagadom azt,
hogy az élőlény boldogságot nem várhat, legföljebb vigaszt,

s hogy e vigasz a mások vagy éppen a magunk kínjából sarjad,
tagadom, létezés, hogy az undor vagy akár az egészséges étvágy
egyedül betöltheti birodalmad,

s tagadom főként (mert többé-kevésbé sajnos mindenütt jelenlévő),
hogy van ádáz és hatalmas, lompos és diadalmas ördög, mindentől különlevő.

(...)

***
Devecseri Gábor: Összegyűjtött versek, Magvető, 1974

(Egyszer voltam bikaviadalon. Több mint tíz éve, Portugáliában. Ott nem ölik meg a bikát. Törvény tiltja. Nem ölik meg, "csak" kínozzák. Nekem így is egy életre elegem lett abból, amit ott megtapasztaltam.)

Vukkancs Creative Commons License 2009.08.24 0 0 959
.
dolna Creative Commons License 2009.08.23 0 0 958


Bella István: Nem anakreoni anakronizmus


Homérosz hazabotorkál

részegen, árvánál árvább,

porka havak torkát

marná meg, mintha toportyán

őzgida asszonya vállát.

Homérosz hazabotorkál,

hullong benne a semmi.

Odakinn havas eső száll,

benne az égi koromnál

feketébb este kezd esni.


(A vers Bella István hagyatékban maradt kéziratai közül került elő.)

 

Forrás: Élet és Irodalom, LIII. évfolyam 33.szám, 2009. augusztus 14.

 

ilang_ Creative Commons License 2009.08.11 0 0 957

-
Frank O'Hara: RAHMANYINOV SZÜLETÉSNAPJÁN

Kék ablakok, kék háztetők,
és az eső kék fénye,
Rahmanyinov dallamai
tágra nyitott fülembe folynak,
és könnyek hullanak vakságomba,

mert nélküle nem játszom,
születésnapja délutánján főképp
nem. Ha szerencsém lett volna,
te vagy az oktatóm,
én egyetlen diákod,

és a játékot mindig újrakezdeném.
Liszt és Szkrjabin titkait
súgnád meg a klaviatúra felett
naptalan délutánokon!
elcsitulnának viharos szívemben.

Csak a szemem lenne kék játék közben,
te a kezemre koppintanál,
minden oroszok legkedvesebb apja,
ujjaimat gyengéden helyezed
hideg, megfáradt szemedre.
-
fordította: Gerevich András

Forrás: http://forum.index.hu/Search/showArticleResult?topic_id=9096344&aq_ext=1&aq_text=Rahmanyinov

*
A Wikipédiából: "A mű a legenda szerint Rachmaninov egyik rémálma alapján íródott, amelyben a szerző azt álmodta meg, hogy élve eltemetik. A darab során végig lehet követni a temetés és a szenvedés pillanatait. Az első három hang jelképezheti a szegek koporsóba ütését, az elhalkuló, elhaló befejezés pedig a levegő elfogyását."

*

Én ennél horrorisztikusabb történetet hallottam 13 éves koromban, s olvasom a neten, hogy más is.
Vajon melyik a legenda, s melyik a valóság?

-

Rahmanyinov játssza Rahmanyinov cisz-moll prelűdjét.
Előzmény: ilang_ (956)
ilang_ Creative Commons License 2009.07.29 0 0 956
Előzmény: ilang_ (955)
ilang_ Creative Commons License 2009.07.29 0 0 955

-
Paul Chaulot: A TESTACCIO NÉVTELEN VIRÁGA
[LA FLEUR ANONYME DU TESTACCIO]

               Róma délnyugati részén, a Tevere partján,
               magánosan és lakatlanul magasodik a Testaccio
               domb. Emberi kezek halmozták fel lassan-lassan
               amfora-cserepekből, s most vadnövényei, füvei
               borzongásával kihívja hét dicsőséges, nála nem
               magasabb társát.

Hervadtan járod újra
majd fonnyadásod útját.

Magról magra,
évszakról évszakra
halálod elhagyod.

De itt, ahol
a halál ünneplőbe öltözik.

*

Kiváltságod a semmi
hatálytalanítása,
és pitvarunk előtt
okkal hiheted:
te vagy e tűz,
melynek lángját végső földjeink
legvakmerőbb tüzei
elrejtik előlünk.

*

Ha meghökkented az időt,
megfosztod virágporodtól,
mit ér, hogy van hatalmam
meglátni olykor
valamilyen nyugalmat
túl ezen az időn?

*

Másokra hagyd
Rómában kibomolt neved.
Elém névtelen álltál,
s éreztem: kétkedik
arcában a kő.

*

Mért téged megnevezni,
hiszen a méh süket
mindenre, ami nem
a te néma hivásod.

*

Pártád
távoli kékje,
az égé

vigyázza.

Egy felleg átszáll,
s te megremegsz.

*

Meglepni téged, mikor
a nap leteper,
s egyenlő vagy vele,
szeretője, lobbanás.

De pártád vigyáz,
rád zárul a kékje
mindig.

*

Rabszolga-ima volt ez a kék tán,
felemel téged, engem megaláz.
Talán titkos út volt.

*

A nyolcadik domb,
az kényszeríti nedved,
hogy új életre támaszd,
dicsőségét feltámaszd.

*

Hallod nomád lépteim
alatt az amforák
cserepeit csikorogni?
Nekik köszönheted,
örökkévaló,
hogy ott vagy.

Rajtuk állok,
beléjük börtönzöm magam.
Hiába keresek kijárást
a Történet felé.

*

Nagy lététől nehéz
falai közt
mit horzsol
a ráncolt homlokú város,
zajaival mit álcáz?

Talán a századokban
szétszórt életét:
vestaszüzek meregette
holt vizet,
halálhozót.

Talán a tiednek
adott életet.

Ó te, hirtelen,
ez a szétszóródás.

*

Megpróbáltam
éjedhez közeledni!
Áramló éj,
nővére a partjaitól
öröktől száműzött
folyónak.

*

Milyen igaz ember
vérén tűnődtél,
hogy, távoli, te,
hozzám ilyen közel vagy,
hogy általad így feléleszt a föld?

Milyen keresztfa árnyát
békíti el
árnyad?

*

Úszik
a hal,
úszik,
elenyészik
a likacsos falaknál.

Pártádban egyedül,
szép szeplőtelen,
uralkodj,
ó, uralkodj tovább!

Úszik
a hal,
úszik,
megadja magát.

Uralkodj,
míg rád nem száll
a zúzmara-ítélet.

 

*

Soha penge
élesebb,
mint te, félig elbújt,
bizonytalan szár!

*

Irgalmatlan virág,
bezárom magam, megvakítom,
hogy méginkább mímelhesd
egy szent lámpa
elérhető világát.

Ásnak
visszfényeid,
előbbre
ásnak.

*

Bekeríteni téged?
Megrohanni?
Minden feléd-út
vesztem sietteti.
Kékséged előtt
megérik vereségem,
égen-túli
kékséged előtt.

*

Mintha a hangom
megromlott volna,
ha faggatlak,
csak a mese,
a mese válaszol csak:

semerre-zaj,
bitorolt hiány,
sas mámora,

éber őröd.

Ne vesd meg,
adj neki hálát:
éjed parancsa.

*

Gyötröm magam
a téged valló jelenben,
én, száműzöttje
a múltnak, építőmnek.

Melletted
időt rögtönzök magamnak,
s az az idő egymástól
csak még inkább elválaszt.

*

Ha elveszve is
a nőstényfarkas,
ha elűzve is
a forrás közepéből,
éreztem, lihegése
megkönnyíti figyelmem,
szétszórja
álmomat,
felszítja, visszatartja
a futó fényeket,
akkor, mikor a vers
megostromolta
a kettőnk közt
kettőnk alkotta űrt.

*

Te csöpp, ágaskodó,
láttam, hogy hajtja meg
titkos csúcsaidat,
hogy szimatolja kettőnk
egy-nyomát.

S ha feléd űzött
ez a forgatag,
csak színlelés volt?

Csillámai elsodornak,
homályba vonnak
engem.

*

Virág,
tünékeny,
sose látott,
ránk vár-e
lakatlan szavam?

*

Nem,
nem itt, az idő fája alatt,
sodrában az annyiszor
fölényes halálnak.

Nem,
nem itt, a korok tanúi előtt,

hanem elődtelen
békében.
Egy most támadt szikla
békességében.

*

A rovar is
óvta határodat,
tudta bibédbe zárt
mélységedet.

A csendje
rendelte éjed alakzatait,
közös ügyünket.

*

Ennek a zsoldosnak
hol torpant meg hatalma?

*

Asszonymagasban
új nap támad.
Mit tőlem megtagadsz,
eljátssza fénye,
mit tőled akarok,
megszabja futása.

*

Ha rebben egyetlen
vézna szirmod,
a város nyomban
kifut köveiből.
Ragadozómadárraj
riasztja fel az űrt.
Megrémül a falaiban
fenyegetett félhomály.

*

A föld űzött el, mégis a föld.

*

Távolibb,
egyre távolibb
szűzi orcád,
de bármerre vetődöm,
ez a homályos kényszer
merevséged felé.

*

Az időt,
sem a helyet
nem tagadom meg,
melyek virággá, sírrá
nyilvánítják
utam.
-
fordította: Lator László
-
/Paul Chaulot Az arcok fala - Európa Könyvkiadó, 1982/

Kannus Creative Commons License 2009.07.22 0 0 954
 
 
Kovács András Ferenc

Konkrét szonett magamról


Ki dolgozószobámban
Időzget, írni próbál –
Nem én vagyok sosem. Más
Mindig a benti.

(Ez érthető, közismert.)
Talán Lázáry, Jack Cole,
Calvus lehet, vagy Asztrov –
Senki s akárki,

Csak én nem…Olykor
Mindenki éppen „alkot” –
Helyettem ír benn,

S nem tudom: ki ír,
Mit ír, s kinek nevében,
Névtelen űrben?

( Forrás: Szép versek 2008)

***

Caius Licinius Calvus

I.

Csöpp Licinilla, ne félj, nyöszörögj, sose sírj föl az ágyban:
laestrygon emberevők
nincsenek… Ó, se szirén, se vonító Scylla, Charybdis
sem fenyeget – csak aludj.

Még Polyphemus is álom igézete: vad, buta Cyclops
tán csak a dajkamesék
tűz-szigetén ha tenyész… De Sicania aetnai partján
s tar Liparában, ahol

pásztori sípja szilaj szeleket terel egybe mulatni…
Megszelidül Boreas,
Africus és Eurus se dühöng, sem a durva Auster.
Ládd, lehetletfinoman

fú a Favonius is: belelibben a fátylad, a fürtöd!
Oly kecsesen forog, úgy
lejt el előtted – ölel, s tovaleng… Friss Flora kiséri:
ő hoz a földre tavaszt,

sarjad a fű s a virág ma nyomán, kicsi hyblai méhek
rajzanak át a mezőn!
Könnyü ruhában a fák lebegőbbek Terpsichorénál:
táncol a kert, mosolyog,

zsendül a lég! Te se sírj… Véd, őriz az édesapád: mély
álmod Ulixese lett,
mert leleményes, akár a sokattűrt, szertehajózó,
fényes utas… Ne zokogj,

csöpp Licinilla… Nagy éj vizein nekem új Ithacám vagy,
lányom, örökre! Ne félj!
Szörnyetegek pedig itt soha nincsenek… Ó, csak az ember!
Jaj, csak az emberi faj.

II.

Jó Flavius, nyugodj meg,
ne sápadozz, ne suttogj
baljóslatot Dodona
bölcs tölgyeként susogva:
ne mind sürögj-forogj, már
ne lelkesedj, s ne csüggedj!
Inkább csücsülj a lengén
virágzó kis gyümölcsfák
alatt, kertedben: ismét
olvasgass, nézelődj még
öreg faasztalodnál…
Feledd a torz közélet
ügyét-baját, s a buksi
fejed folyvást ne törjed,
ne búslakodj, vidulj föl:
hozass falernumit, vagy
tütüld saját borocskád,
bőven dicsérve Bacchust,
Vertumnust és Pomonát!
Virulj te is, barátom…
Beszélgess el velem, sőt:
akár kutyáddal is, de
hagyd másra most a gondot!
Tanulj megint kacagni,
mulatni kedvesekkel…
Légy arcukon mosollyá,
mert az tetszőbb a szívben
s a földre szállt tavaszban
tanyázó isteneknek.

III.

Ganymedes, szemfüles légy,
s te, Liber, falernumit hozz –
de legyen vagy hároméves!
A tavaszra hadd igyak már
mulatozva, mint Silenus!
Fakupámat töltse színbor,
szivemet bolond szerelmek,
fejemet komor borostyán,
mit a nimfák fontak éjjel,
S Cupido kötött nevetve,
szeretőm finom kezével,
hamar őszülő hajamhoz…
Fejemet bolond szerelmek,
szivemet komor borostyán
koszorúzza! Bacchus, add, hogy
fakupámat töltse színbor!
Liberem, falernumit hozz –
Faunusra hadd köszöntsem!
Kicsit éljek még e földön,
s ha a nap lesüt hasamra –
soha többé meg se haljak!



Kovács András Ferenc műfordításai


(Forrás:http://www.kortarsonline.hu/0005/caius.htm)
Vukkancs Creative Commons License 2009.07.15 0 0 953

Leonard Cohen

AJÁNDÉK

Azt mondtad, hogy a csend
békésebb, mint a versek
ám ha ajándékképpen
csendet hoznék neked
(én tudom, mi a csend)
így szólnál:
          Nem, ez nem csend,
          ez is egy újabb vers csak
és ezzel visszaadnád.

Szabó T. Anna fordítása


/Kristálykert, Magyar-kanadai Baráti Társaság, Bp., 2001/

 

***

 

Zene (Tavaly láthattam, hallhattam végre élőben is, már alig várom az augusztus végi budapesti koncertjét.)

 

Zene 2

 

Leonard Cohen & Suzanne Vega - Deborah Feingold fotója

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hiányzol, Ilang! Remélem, minden rendben.

ilang_ Creative Commons License 2009.06.22 0 0 952

Kass János A herceg    1967  :-)

Előzmény: báthortalan baba (948)
ilang_ Creative Commons License 2009.06.22 0 0 951
Kotyogj máskor is bátran, ha kedved támad!
Előzmény: Törölt nick (949)
ilang_ Creative Commons License 2009.06.22 0 0 950

Örülök neked, és a szerzeményeid miatti örömödnek is!:-)
Strindberg? Annak alapján, amit olvastam róla, nem volt könnyű szeretni. A Júlia kisasszony tetszett, a Haláltáncból most éppen nem emlékszem semmire (újrázni kéne), az Apát (és a többi művét) pedig kihagytam - egyelőre.
A beszkennelt anyag azért különleges ajándék számomra, mert magamtől soha nem találkoztam volna vele.

Lefogadom, hogy hamarosan működik az a játék!:-)

Előzmény: báthortalan baba (947)
Törölt nick Creative Commons License 2009.06.22 0 0 949

 

Bocsánat, hogy belekotyogok, de olyan jót szórakoztam rajta...

 

"Az olvasás bűn."

Pláne, ha sokat fogyaszt...

sorozatgyilkos.

báthortalan baba Creative Commons License 2009.06.22 0 0 948
Előzmény: báthortalan baba (947)
báthortalan baba Creative Commons License 2009.06.22 0 0 947

Kedves ilang_ és Cédulkázók!

 

Hála a Központi Szabó Ervin Könyvtárnak a filléres vásárért (100 Ft/ könyv), bővült az otthoni  könyvtáram. Érdekes dolgokat tudtam meg egy százasér' pl. Strindberg életéről (Per Olov: Életjáték ((bevallom nem zártam a szívembe))), de ami még izgalmasabb- vettem 3 db könyvet, amiben kizárólag elektronikai játékok vannak. Beszkenneltem egyet és kiszíneztem kicsit, mert sajnos elkészíteni még nem tudom. A könyvet Lothar Schüssler írta.

 

 

 

 

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!