Ma reggel volt Diánácska Jakupcsek vendége a TV2 Mokka című műsorában :) Vágó István pedig tegnap nyitotta meg a boszorkányháburús frontot az ezotérikus baromságok ellen. Véletlen ez?
Nimród király mint alkimista és fantasy-hős… avagy végre egy igazi magyar Gyűrűk Ura a láthatáron?
Az elmúlt évtizedek óta a fantasy műfaj világméretű diadalmenetének voltunk tanúi. Ez nem véletlen: a fantasztikum iránti érdeklődés mindig megnő, valahányszor egy társadalom „mítosztalanodik”, azaz elszakad őshagyományaitól, gyökereitől. Az ember ugyanis olyan lény, aki óhatatlanul érdeklődik az anyagi síkon túlmutató kérdések iránt, kíváncsi múltjára, s mindenekelőtt szeret felnézni a nagy tetteket végrehajtó, példamutató hősök soraira. A fantasy műfaja, amellett, hogy varázslatos világokba elvezetve szórakoztat, egyfajta „modern mitológia”-ként pont ezeket a lelki-szellemi igényeket elégíti ki.
Sokan panaszolták azonban, hogy a szépirodalmi igényű, egyetemes emberi értékeket képviselő, ám mégis a magyar őshagyomány kútjából merítő fantasy évek óta hiánycikk a hazai könyvpiacon. Ennek következtében a legtöbb rajongó kritikus szemmel tekint a „magyar fantasy”-ra, mondván, ezek a könyvek legtöbbször ismert angolszász szerzők regényeinek fordításaiként, vagy még rosszabb esetben utánzataként, a magyar olvasóra „átstilizált” változataiként jelennek meg. Vannak, akik a 80-as évek óta megfigyelhető honi fantasy-kínálatban az életre szóló katarzis élményét nyújtó történeteket hiányolják. Ennek következtében elterjedt az általános vélemény, amely szerint a fantasy a ponyvairodalom egyik műfaja: kitalált világokban játszódó, kalandos, ám feledhető könyveket jelent, melyeket tán egyszer, ha végigolvasunk, azután visszateszünk a polcra. A legtöbben pedig a fantasyk kétségbeejtő klisésségére hívják fel a figyelmet. Ennek értelmében a „recept” viszonylag egyszerű: végy egy jóképű, vakmerő és aranyszívű főhőst, akinek lehetőség szerint legyen egy csodás képességekkel bíró kardja, meg persze gyönyörű kedvese, akit rendszerint valamilyen fájdalmas atrocitás ér (az esetek túlnyomó többségében elrabolja egy, lehetőség szerint fekete csuklyás köpenyt viselő gonosz nagyúr). A könyv csúcspontja természetesen a Végső Összecsapás, melynek során hősünk helyrebillentve az igazság mérlegét, megöli a gonoszt, mely utóbbi eseményt a kiszabadított kedvessel való boldog egymásratalálás követ. Jellemfejlődés (vagy épp jellemromlás) nincs, a jó jó, a gonosz gonosz, a különféle emberfeletti vagy emberalatti lények (sárkányok, tündérek, törpék, koboldok stb.) serege pedig tulajdonképpen csak körítés a habkönnyű szórakozáshoz.
Ez az, amit a legtöbben fantasy-ként ismerünk. Avatara (Bácsfi Boglár Diána) magyar mitológiai alapokon megírt monumentális fantasy-ciklusa azonban megdönt mindent, amit eddig Magyarországon a műfajról hittünk, illetve tudni véltünk. Ennek oka főként az, hogy szerzőnk vallástörténész lévén nem „kitalálta” a Nimród-krónikák alapsztoriját: az ősi magyar hitvilágból ismerős motívumokat ágyazta be egy sodró lendületű, a műfaj korlátait feszegető, klisédöntögető, már-már eposz jellegű műbe.
A Nimród-krónikák öt kötetes ciklus, tehát összesen öt, egymással összefüggésben álló regényt tartalmaz. Az öt könyv egyben az alkimisták öt elemét jelképezi: Föld, Víz, Levegő, Tűz, Éter. A nyitó kötet, Nimród vére címmel 2009 május 13-án jelent meg, s már a telt házas könyvbemutatón nagy sikert aratott. Az olvasók visszajelzései azóta is a lehető legpozitívabbak: Nimród király és a kalandregény egyéb, akár a Fény, akár a Káosz oldalát szolgáló szereplői idén nyáron sokak kedvenceivé váltak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tény, hogy a fővárosi és vidéki könyvtárakban a Nimród vére szinte állandóan ki van kölcsönözve; a most megjelenő folytatás, a Víz kötete pedig sokak kitartó kérésének eleget téve készült el. Érthető ez a népszerűség: a Nimród-könyvek egyértelműen a mára kiveszőfélben lévő hagyományos értékrendet képviselik, ahol a barátság, a bátorság, a becsület és az önfeláldozás képes lehet legyőzni a mégoly fenyegető árnyékokat is. Nem véletlen hát, ha a kalandra, példaképekre vágyó kamaszokat éppúgy magával ragadja, mint a mély érzelmek, drámai pillanatok iránt fogékony idősebbeket.
A Nimród lánya a sorozat következő kötete, egyben azonban önállóan, a Nimród vére ismerete nélkül is élvezhető olvasmány. Műfaja, akárcsak az előbbinek, ennek is misztikus kalandregény. Ugyanabban a világban játszódik, mint a Nimród vére. Egy világban, mely már azelőtt letűnt, mint ahogy a mostani emberiség történelme elkezdődött, Nimród lánya, Ankhisa hercegnő koronázással egybekötött esküvőjére lovagol. A Sötétség erői azonban út közben elrabolják, s egy pontosan erre a célra megteremtett hasonmást ültetnek a helyébe. Az álkirálynő véres rémuralom gyakorlásába kezd, így Nimród király öröksége veszélybe kerül. Lesz-e ereje Gea népeinek szembeszállni az ellenséggel? Van-e kiút egy olyan helyzetből, ahol maga a Királynő tör népe romlására, a hazugság az igazság köntösét viseli, s az utolsó remény egy XXI. századi régészlány, aki éppen annyira lázadó szellemű, mint amennyire tehetséges?
Szóval: Bánhegyi Alexát, aki az ország legfiatalabb tanársegédje, nemzetközi kitüntetések birtokosa, az Aranycsinálás c. sikerkönyv szerzője, tudóskonferenciák szenzációja, rajongóklubnak is beillő baráti kör tulajdonosa, sziklamászó, és szabad idejében progikat is ír, a tanszéki és ezoterikus áskálódás miatt kettős gyilkosságért körözik, és csak a 100-ik oldalon sikerül átszöknie a másvilágra. Mindez meglehetős mennyiségű germanizmussal előadva. Ha jó leszel, majd még tájékoztatlak.
"A fekete bazaltoszlopok valóságos várost alkotnak körülötte. Vannak köztük egészen aprók, melyek úgy állnak ki anyakőzetükből, mint a tűpárna"
Hát ez a hasonlat piktor ecsetjére kívánkozik. Szinte megborzongok, ahogy elképzelek egy anyakőzetből kiálló tűpárnát. LOL
Már kedvet is kaptam a fantasy regényíráshoz: "Frgukh ráncos arca kővé merevedett, ahogy az Unikornis tőgyéből a lila tej előtört. Jól láthatóan nem volt a csodalény hasa alatt senki és semmi, ám a tőgyből a mannaillatú nedű oly ütemességgel spriccelt elő, mintha egy koltukka láthatatlan szája tapadna rá..."
Beleolvastam, ki tudja, lehet, hogy egyszer nekifekszem, és a többi részét is elolvasom, ha egyáltalán lesz valaha annyi időm, de nekem továbbra is az Aranykormítoszok ésvisszatérés tetszik a legjobban. Bár azt a vonulatot folytatta volna. Igazán kár.
„Szégyellem, hogy ennyire primitív emberek használják az Internetet! Szeretnétek olyan zsenik lenni, mint BD, de ha összepisilitek magatokat, akkor sem sikerülhet nyomába lépni valakinek, aki 2 éves korában folyékonyan olvasott, fejében van az egész mitológia és olyan könyvet írt, mint az Aranykormítoszok és visszatérés.
Dia egy fantasztikus kis székely lány, aki kissé hülyén kezdett neki a nemzetmentésnek (nem ő az egyetlen, akit zavar az a moslék, amit egyesek szerencsétlen országunkból csináltak). Az uralmon lévők persze beijedtek, hogy a milliárdos csurkapista meg a többi áljobboldali barom helyett valaki, lentről a porból "akar valamit", ezért bepocskondiázták, lejáratták, tök ártatlanul lesittelték és kirúgták az egyetemről (ahol a suli esze volt, csak az volt a baj, hogy a professzorainál is sokkal többet tudott, ezért is kezdett el lázadozni és médiabohóckodni - mivel a jelenlegi oktatási színvonal a zseniket nem felkarolni, hanem eltaposni törekszik). Én évfolyamtársa voltam és többet tudok Róla, mint ti együttvéve. Ja, és egyébként utálom a nácizmust, de jól tudom, hogy nála ez nem komoly volt, ő nem akarna senkit se bántani (fanatikus vegetáriánus és állatvédő), csak zseniségéből, magányosságából adódóan így akarta magára felhívni a figyelmet.
Már több éve NEM NÁCI, abbahagyta az egészet. Jelenleg semmi köze semmilyen nácizmushoz, humanista lett és álomszép előadásokat tart városszerte mitológia, őstörténet, vallásfilozófia témakörben. Gyertek el egy előadására és tanuljatok tőle olyat, amit még egyetemeken sem hallhattok (az évfolyamunk fele hozzá jár vallástörténet vizsgák előtt).
Szakadjatok le Diáról, mert Ő most gyógyul és sok megértésre, szeretetre van szüksége (ő maga is tele van az emberiség iránti szeretettel).”
„ Ez a nő megjelent, és én megijedtem – miatta keltem vasárnap korán fel?!
Fekete haja zilált volt, öltözéke Woodstock-ot idézte, egér-arcán szélesen ültek a gesztusok.
Előadónkban pillanatok alatt ismertem fel a „Peace and Love”-ot skandáló hippit, a sötét szekta-tagot és a polgárpukkasztó forradalmárt egy személyben; ám a nagy tudású, elismert vallástörténész-mítoszkutatót, aki képes legyőzni bennem a heti fáradalmakkal vegyített előítéletet, és felébreszteni reggel, nem láttam sehogy sem. Az előadás ötödik percében már azon törtem a fejem, kibírom-e a szünetig, vagy óra közben, látványosan hagyom ott ezt az őrültet.
Ez a nő hadonászott, hadart, és kimért volt egyszerre, szavaival erélyesen vagdosott, aztán hirtelen halkult el, beszédhangját, mint ruhájukat az emberek, váltogatta-cserélte; itt-ott arcjátékkal festette alá mondandóját, máskor fura pózokba feszült egész teste. Ez a nő ELŐADOTT. A hallgatóság pedig – ahogy ő mondta, a „kedves tanítványok” –, mint Mario Cipollát, hipnotikusan követték szemének minden villanását, gondolatainak minden szikráját.
Ez a nő adott, ez a nő átadott. Információkat közölt, és beavatott. Titkokat tárt fel, lázas érdeklődést keltett. Szuggesztív személyiségével a vallástörténet papnője győzedelmeskedett, és mi engedelmesen hajtottunk főt előtte, mély tisztelettel.
Avatara – az Aranykor legyen vele – nevét egy életre megjegyeztem.
Olyan Valaki akarok lenni, aki ha megjelenik, nevét az emberek megjegyzik!”
A múltkor a Bácsfi volt az egyik rádióban, panaszkodott, hogy nem kapott támogatást a jobboldalról és hogy azóta látja, hogy hogy kihasználták. Csak azt nem látja a HP hogy kinek dolgozott és hajtott hasznot.
A kormánynak ezekben az időkben hihetetlenül jól jönne egy kibontakozó nyilas mozgalom. Nem hiszem, hogy nem tesznek ezért. A Netpárt tagjai már bizonyították, hogy az emberek megtévesztése érdekében hajlandók akár beültözni is.
Bácsfi Dianától idéztél. "Míg a tanítók többsége az indiai kasztok szerint inkább „brahman” (mágus), addig én „brahman-ksatriya”, azaz „mágus-harcos” volnék…" Megnyugtató, hogy vannak közöttünk mágus-harcosok akik többekközött brahman-ksatriyak, ideje lenne ha a kormány ellen is tennének valamit az identitáskereső filozófálgatás helyett, lassan tönkre megy az ország a mágus-harcosok tétlensége miatt. :-)
Mt is tanítanak a legnagyobb ókori ezoterikus tanítómesterek, példának okáért éppen Jézus? A misztika a hősök ösvénye és nem rózsaszín selyemnyulaknak való!
Na, ki mondta? A helyes megfejtők között rózsaszín selyemnyulakat sorsolunk ki.
Az elso pontod igazabol lenyegtelen, hiszen a hazai jobboldalt csak az egyszeruseg kedveert hivjuk jobboldalnak. Valami kusza ize nemzeti mazzal leboritva. Ne is emlitsd! Tudom. A baloldal detto, minusz nemzeti maz.
A nácik kezdetben megpróbálták magukat szocialistának álcázni, de ez csak a párt nevében (szocialista és munkás-) jelent meg. Az agresszív német nagytőke érdekeit képviselték országlásuk végéig.
1. Eleve hülyeség a nácikat szélsőjobbnak hívni. Már hitleréknek is sokkal több közük volt anno a szélsőbalhoz mint a jobboldalhoz. Pl. a nácizmus és a kerszténység nem igazán puszipajtások, márpedig a jobboldal egyik pillére a kereszténység. Hitler és Sztálin rendszere között pedig jóval több volt a hasonlóság mint bármilyen más jobboldali rendszerrel. 2. Az olyan hangos náci és egyéb balhézó csoportocskák akik mögött van pár tíz emberke tényleg csak arra jók hogy a sugárzóan tehetségtelen és korrupt ballib oldal valahogy indokolni tudja a létezését a válaszói előtt.
A hazai "jobb" fantasztikus kepzodmeny. Barki, aki valami baromsagot csinal arrafele, az automatice valik az ellenoldal beepitett ugynokeve, akinek mar a dedapja is Gyurcsany volt. Rovid tavon hatasos modszer, de elnezve a "jobboldali" hangadok kvalitasat, mar kozeptavon egyetlen (esetleg tobb egymast kolcsonosen ugynoknek tarto)megdicsoult, tisztesseges, becsuletes, szeretetremelto, igaz, magyar jobboldalira fog redukalodni.
Bácsfy Diána provokátor? Persze. Bácsfy Diánát felhasználták a ballibek saját céljaikra? Persze. Bácsfy Diána maga, úgy érezhette, hogy lázad, és maga irányítja, ami vele történik? Hát hogyne. Bácsfy Diána meg akarta mutatni apucinak, mire képes? Megakarta. És van ennek bármi jelentősége a mai mocsoktengerben, ami mindent szarral borít be, és amire minden pillanatba újabb foshegyeket zúdítanak?
Nevetségesnek tartom, ezt az egész megtért (metanoia) nyilas történetet. Abban biztos vagyok, hogy felhasználták, mert éppen kellett egy nyilas, a módszerben nem. Ha megvezették, akkor nyilvánvalóan ő is tudja. Viszont tiltakozott a vele kapcsolatos összeesküvés elméletek ellen, ami azt is jelentheti főként a mai médiában, hogy igaz. Másrészt Bácsfi iniciatikus cselekményként értelmezte a vele történteket. Kérdés az, hogy hol volt a beavatási pont, a terror háza előtt lett volna. Sokatmondó volt aznap, hogy egy trabantra szerelt trójai faló vándorolt az oktogonnál, amikor elkezdődött a Bácsfi-parúzia. Volt kordon, és diliház csakhogy. ott éppen gyűlölködök hada gyülekezett egy halküoni tájon, várta, hogy gyűlölködhessen. Aztán punkokat vertek a rendőrök, mert a gyűlülködők uszították őket, hogy ott a náci hol a náci. Szánalmas paródia volt...
Bácsfi Diána noha nem szereti az összeesküvés elméleteket, mégiscsak részévé vált a terror háza nevű múzeum és förmedvény legitimációjához. Mivel nem találtak egy épkézláb nácit v nyilast aki ott tiltakozott volna, ő ott valahogy mégis megjelent, sőt várták és nagy nagy beszédeket tartottak. Förmedvény azért, mert a rothadó kapitalizmus, mint minden rendszerek legaljasabbika nem kapott még benne helyet, de nemsokára eljön az ideje annak is. A terror háza múzeum addig a hipokriták fellegvára marad. Az önismeret nélkül kifelé néző embereké, az extorvertáltaké, a hőzöngőké, a politikáé de nem a humánumé, az emberé. A múzeum küldetése az ember, és nem a politika.
