elment közülünk, mi pedig itt maradtunk a Don Pedrók és Don Frankók között a DuTi régióban, szopáknak. Pedig ha valamire szükségünk lenne, az éppen az a kitartás és humor, ami a sajátod volt. Nyugodj békében, köszönöm neked azt a ragaszkodást és szeretetet, amit Tőled kaptam, kaptunk mi IKÉsek.
Don Frankó (hánykolódik álmában, a lába gyakorolja a 100 apró lépést) A 3 hatalmasok színre lépnek. Baltakéz (fiatal, könnyű fegyverzetű, tarka köntösű): Vágd a fidesznácit pofán, ha beleugat a dumádba! És ha ül mint majom a fán, míg lábad a 100 lépést járja, csapold a pénzét APEH-zsákba! Prédazsák (javakorabeli, erősen fölfegyverzett, pompás öltözetű): Jó a duma Frankó királyom, de jobb a suska ládaszám! Ezért én inkább úgy csinálom: a kezem jár és nem a szám. Induljunk, Zsebella babám! Görcsmarok (hajlott korú, állig fölfegyverzett, mezítelen): Ha nem tudod megtartani, Frankó, akkor hiába zabrálsz! Ne osztogasd furnyákjaid, mert akkor magaddal kibabrálsz, s a végén semmid sem marad, csak a korábban szerzett kádkő, s a "hülye" név, mint rút szemölcs, már mindörökre rádnő... Don Frankó: Óh, ti 3 hatalmasok! (Mintha a Mi Cosánkat látnám megelevenedve!) Segítsetek felégetni a minidúcse táborát, s akkor együtt foszthatjuk ki dolomittal, szőlővesszővel dugig megtömött sátorát! Én meg csak lépdelek tovább mint agyagszobor az igével... Arrivederci, cimborák! (Felébred.)
Isten nyugosztalja kedves, igazán egyéni stilusú, különleges humorú édesapádat, mindannyiunk jó Dottoréját, a sok-sok szopák névadóját és gyámolítóját, a Mi Cosánk rettenthetetlen ellenfelét! Talán odaátról is olvas minket, ha írni nem is fog.