Sziasztok! egy nagyon közeli ismerősöm néhány napja lett érintett a témában, és értehető módon kétségbe van esve. Fogalma sincs, hogy merre induljon el, és mit kell ilyenkor tenni....tudna valaki segíteni, néhány hasznos információval?
Én úgy látom, hogy azokat is csak a lökött kifejezések zavarják, és abban igazuk is van. A remény , úgy gondolom, mindenkiben él az utolsó percig is, még ha az eszével másról tud , akkor is. Mostanában sokat olvastam régiekről, mind egyre segítőkészebbek voltak másokkal mindvégig, és általában igyekeztek maguk után hagyni is valamit. Összeszedett tudnivalókat ,beteg- jogi ismereteket, vagy csak jó tanácsokat. Ritkán vesztették el türelmüket, és gyorsan helyre is jöttek. Sok türelmet, panaszmentességet, jó lelet-eredményeket mindenkinek ! Viki
Végül is csak szavak másképp-értése volt a probléma , ugye ? :) De aranyosan, türelmesen kimásztatok belőle. Mert ilyenek vagytok, aranyosak, türelmesek. Változtunk ? Hát, úgy látszik, Istenke így csiszolja a gyémántokat :) Minden jót mindannyiotoknak Viki
Ez jó kifejezés: másként élem az életemet. Pontosan leírtad,amit nem tudtam megfogalmazni. Most többet megengedek magamnak,mint azelőtt.Akkor mindennek meg akartam felelni,most elsősorban magamnak és a családnak.A sorrend nem véletlen.Ha van kedvem és éppen nem dolgozok,akkor csavargok,kreatívkodok,hastáncolok,stb.
Igaz,bár évente járok kontrollra,még mindig előtte 1 héttel sík ideg vagyok.
Én viszont kivánom neked! Persze mindegyikünk élete más és más,de ez igy természetes.Hiszek benne,hogy megfogunk gyógyulni. Annyi mindent tuléltünk már,ezt is tulfogjuk.
Nekem majdnem ugyanolyan mint előtte volt. Azt kivéve,hogy sokkal idegesebb lettem,és sokkal érzékenyebb is. Eddig is magam oldottam meg minden problémát és ezután is igy teszek.A mindennapjaim ugyan ugy telnek mint előtte.Probálok erős maradni,ennyi az egész. Ha meg el kell mennem,akkor ez volt megirva a sors könyvébe,és ennyi jutott nekem.De a gyerekemnek nem mutathatom,hogy mit érzek. Ő külföldön dolgozik,és 2 havonta jár haza. Telefonon sem szoktam neki panaszkodni. Ugy mütöttek meg 2-szer ,hogy ő semmiről nem tudott. Egyedül mentem a korházba,és megirtam neki a bucsu levelet,ha nem ébrednék többet fel.Hát ez van,és ilyen az életem.
Nem veszekszünk. Már tisztáztuk a félre értéseket.Hiszen mindegyikünk ugyan abba a cipőbe jár.Kivánom neked,hogy minden rendben legyen ezután is. Nem is szabad,hogy bezáruljon ezzel bármi is. Jó egézséget kivánok neked,és további sok erőt,és sok sok szép évet!
Eddig próbálgattam megfogalmazni,mit is akarok mondani.Most ugrott be.Meggyógyultam,de miért kell lelkiismeret furdalást éreznem,amikor olyan valakivel beszélgetek,aki nem tart itt és éppen ezért nem is merek az örömömről beszélni.
Ezért is örültem ennek a topiknak,hogy itt lehet örülni,nemcsak élni az életet,hanem élvezni is és nemcsak panaszkodni.Amig nem voltam beteg,én is az életet élők közé tartoztam,a mindennapokban elvesztem,De a betegségem jel volt arra,hogy másként kell csinálnom és ezt köszönöm a betegségemnek.Azóta sokkal kiegyensúlyozattabb vagyok,a lényeges dolgokkal foglalkozok,érzem az életet és ki akarom használni minden percétértelmesen,egészségesen.
Próbáltatok felnézni Budapesten a belvárosban a házak legfelső emeletére?Mindig a szemünkkel egyszintben megyünk,megyünk.Én felnéztem és boldogság töltött el.Jó érzés volt,nem tudom,miért............de jó volt.Alaposabban látom a körülöttem levő dolgokat.
Lányok,ne veszekedjetek! A topik cime kijelentő mód és nem kérdés.Senkinek nincs joga szétoffolni rossz szájizű vitákkal. Meggyógyultam a 13 év előtti rákból.Örülök ennek,nem titkolom.Nagyon akartam és támogatott a családom is és az orvosaim is.Amint lehetett plasztikáztattam.....Meghiztam,de igy is abszolút nőnek érzem magam. Lehet,hogy szerencsém volt,nem tudom. De azóta jött több autoimmun betegség,amit a rák késői következményeként tudnak be az orvosok.Pajzsmirigy alulmüködés,PCP-sokizületi gyulladás.A mellrák után ezekkel kell élnem,tudomásul vettem,de nem akarom tudomásul venni,hogy ezzel "bezáródik valami".
Szia! Mégegyszer bocsánat,és tényleg nem akartalak megbántani.Ugy látom közös a sorsunk,és tényleg nincs harag. Azért büszke lehetsz 4 fiura. Már csak ezért is érdemes élni. Nem semmi amin keresztül mész,kivánom hogy minél előbb gyogyulj meg,és ne kelljen fájdalmaidnak lenni. Már én is attól tartok,hogy a csontjaimat is megfogja támadni,ugyanis a jobb kezemet alig tudom használni,és olyan fájdalom van a karomba,mint akinek elakar törni. Ha eltörik valamim tudni fogom,hogy csont áttét,mert olvastam róla. Remélem egyszer már csak jóra fordul a sorsunk. Vigyázz magadra és probálj erős maradni.majd mindennap benézek,hátha irtál. Na és fel a fejjel!!
Orulok hogy "latlak" meg ha ujbol egy rakos forumon, sajnos. Jo lenne peldaul egyszer egy "Vilagkoruli utra indulok" vagy "Segitseg, iden is 5 mazsa cseresznyem termett, mihez kezdjek vele ????" cimu topicon beszelgetni !!! ;-)
Sajnalom hogy ennyire nyilvanvaloan nem ertettel meg semmit abbol amit irtam.
Igazan nem kioktatasnak szanom, de a "kozhely" szo nem az jelenti hogy "nyilvanos hely" esetleg "kozossegi hely". Azt jelenti hogy szolam, frazis, banalitas, klise.
(" De az hogy valaki megszabja ne látogassuk e közhelyet ,mert nem szabad jó dolgot irni,ez azért abszurd.") A tobbi felreertesbe most inkabb bele sem merulok.
Nem csak hogy "nem szabad jo dolgokat irni", hanem kell is ! En is meg vagyok rola gyozodve hogy a pozitiv hozzaallas segithet. De sajnos keves a gyogyulashoz.
Arra igyekeztem felhivni a figyelmet hogy ilyesfajta szolamok (kozhelyek !!!!) mint "elhatarozas kerdese", "a fejben dol el minden" tiszteletlenek azokkal szemben akik szinten elhataroztak hogy meggyogyulnak, gyakran (akar szo szerint is) messze mentek a gyogyulas erdekeben es megsem sikerult.
Egy kicsit tobb alazat sosem art...
Szivbol sajnalom ha valamit a majadon is talaltak. Szivesen segitek barmiben ha tudok. Tenyleg nem nagykepusegbol irom, de 9 ev alatt nagyon sokat tanultam es ha meggyogyulni (meg !!! :-)) ) nem is sikerult, de hosszu eveken keresztul semmi panaszom nem volt es azert most is (a kemo utani napokat leszamitva) Duracell nyuszi vagyok :-) Es ismerek olyan (kicsit alternativabb) forumot ahol sok jo tanacsot olvashatsz.
Remelem most jobban megertetted mit szerettem volna irni es nincs harag !!
A leheto legjobbakat kivanom Neked !
Ja, es nekem is van 4 fiam, akiket szinten egyedul nevelek, szoval mar csak azert sem adom fel soha !!!! :-)
Köszönöm,hogy válaszoltál. Én tényleg nem akartam megbántani senkit. Tudom mit érzel,én is egyedül neveltem a fiam. Mi már rég elváltunk. Akaratlanul is idegesebb vagyok miota a kemot kaptam,sértődékenyebb és érzékenyebb lettem.Ráadásul minden honapba kapok a hasfalamba egy implantátum injekciot 5 évig,ami roncsolja az agy alapi mirigyeket. A májenzim értékeim a bilirubin szinttel 3 szorosára vannak emelkedve,már a nyáron jártam petct-is. Azért irtam azt ,hogy tudom ki min megy keresztül és nem bántásképp. Abban viszont igazad van,hogy csak az akarat visz előre mindegyikünket,holott azt sem tudjuk mi lessz holnap.Igen ez igy van ,hogy mindig ott motoszkál a fejedbe a gondolat,de probálok minden más dologra koncentrálni,hogy mit kell még meg csinálni.Ha állandóan erre gondolnák,megőrülnék.Azért a férjed elszégyelhetné magát,hogy amikor a legnagyobb szükséged lenne rá ott hagy. Milyen ember az ilyen? Nem fél a jóistentől,hogy visszaméri még neki?Én nagyon sok kitartást kivánok neked,legyél erős,és mutasd meg ,hogy te leszel az erősebb. Neked még ott vannak a gyerekek akiknek szükségük van rád.Minden sorstársamnak és betegnek nagyon sok kitartást kivánok,és hiszem ,hogy lessz még nekünk jó is.irj máskor is,hogy mi van veled,szeretnék tudni rólad.
Tudod mióta beteg vagyok ,jobban fájnak a szavak, leirva is, minha egészséges lennék.
Mindenki vivja a maga harcát ,családdal vagy nélküle. ,,
Nekem csak a két gyerekem adja az erőt,,férj az elhagyott a betegségem kezdetén,most vagyunk válófélbe.
Közben ,ahogy Te is irod jönnek a bajok egymás után,Neked a máj, Nekem a csont.
Pozitivan gondolkodni pedig nem olyan egyszerü ,ott van a gondolat minden pillanatában a bajod,,tudatosan nem irom le az a szót ami fokozatosan elveszi az erőm.
Sokszor csak az akarat visz előre ,mert erő egy szál sem.
De,,,dolgozom mig birok, mert addig nem a betegségem körül vannak a gondolatok.
Sok erőt kivánok Neked és minden betegtársamnak a gyógyuláshoz,,vagy inkább ugy irom ,hogy a tünetmentességhez
Nem nincs benned hiba. Én sem akarok veszekedni. Ami felbosszantott,hogy mások 100X szor annyit tettek. Én tudom,hogy min mentem keresztül, nekem nem 8 éve,csak 1,5 éve.Közben ugy néz ki,hogy a májamat is megtámadta,tudom,hogy ki min megy keresztül,és nagyon sajnálom ,hogy ő is sulyos beteg,de ezzel a pár jó szóval,nem bántani akartam. Egyikünknek sem könnyü. És azt sem irtam,hogy a tebajod,senkinek nem rossz szándékkal irtunk pár positiv dolgot. Én akárhány vizsgálatra megyek mindig találnak valamit. Nekem is van egy fiam akivel szeretnék pár évet eltölteni. Neki meg rajtam kivül nincs senkije. Gondolod,hogy mit érez,hogy az anyja halálos beteg?Ezt nem panaszképp irtam. Csak hát mindenki a maga baját tudja. Azzal,hogy pár jó szót irtunk a topicba,senkinek nem akartunk rossz pillanatokat.
Már ne haragudj,de hogy is jön valaki ahhoz,hogy tudja,hogy én mit tettem vagy teszek. Ismerjük esetleg egymást? Én senkinek semmi rosszat nem tettem,sőt még azért is bocsánatot kértem ,mertem irni,a positiv hozzá állásról. Ezzel szemben még én kapom a letolást. Mert szerinted csak ti vagytok a betegek? Te egyáltalán tudsz rólam valamit? Akkor miért is itélkezel felettem?Szerinted másnak nincs családja, csak nektek?Arról viszont nem én tehetek ,hogy sajnos ő sulyosabb állapotban van. De az hogy valaki megszabja ne látogassuk e közhelyet ,mert nem szabad jó dolgot irni,ez azért abszurd.Senki nem állitotta róla ,hogy rossz ember,és hogy nem küzd eléggé,ő reagált furcsán az irásainkra. Ezek szerint nem szabad jó dolgot leirni,mert itt az is baj.De te csak az én reagálásomat minősited,mert mi rosszat tettem?Mi az,hogy olyat irni,és olvasni?komolyan mondom te eldöntöd még azt is helyettem,hogy mikor sértődhetek meg. Megengeded nekem,hogy azt tegyem amit jónak látok? Vagy először engedélyt kérjék tőled,mit merjek leirni?
Szia!Már egyszer bocsánatot kértem,hogy nem akartalak megbántani. Sőt nagyon is tudom min mész keresztül.De azért ne te döntsd már el,hogy ki mit tett a gyogyulása érdekében. Nem tudom milyen alapon mersz ilyen dolgokat irni. Vagy állandóan azt kellene irni,hogy megfogunk halni?Ez jobban tetszene?Milyen alapon döntöd te el,hogy ki minek örülhet?Na pont ilyen dolgok miatt már egyre kevésbé látogatom ezt a topicot.Szomoru dolognak tartom,hogy idáig jutottunk. De azért én ennek ellenére is kivánok neked jó egézséget,és minél előbbi gyógyulást.
Persze, oruljetek csak, en is orulok ezer es egy dolognak, meg ha egyre nehezebb is az allando fajdalom es faradtsag kozben orvendezni. Csak hagyjatok mar ezeket a szolamokat mint "elni akaras, a fejben dol el minden, van meg dolgom a Foldon, elhataroztam hogy meggyogyulok"... Barcsak ilyen egyszeru lenne. Es ne ram legyetek tekintettel, en megirom ha valami nem tetszik. De legyen bennetek gy kis tisztelet azok irant akik 100x annyit tettek a gyogyulasert, mint esetleg Ti es megsem sikerult...
Epp ma olvastam ki egy fiatal agydaganatos lany weblog-konyvet. Ha valaki elni akart, ha valakire meg sok szep dolog vart az eletben, ha valaki pozitiv volt es minden lehetseges modot kiprobalt, akkor o volt az. 25 evet elt. Ismeretlenul is megsirattam.
Oruljetek csak tovabbra is, az elet tenyleg szep. :-)
13 évvel a rák után még mindig totál kivagyok a kontrollok előtt.Évente járok,de az előtte való 1 hét szorongás,idegbaj kikészit nemcsak engem,hanem a családomat is.Mármint én megyek az agyukra,szétszórt,ideges,türelmetlen vagyok,de hála istennek tudják az okát és türelemmel átvészelik ezt az időt.
Nem akart Téged senki megbántani,de had örüljünk kicsit annak,hogy mi túl vagyunk rajta.Azért van ez a külön topik. Egyébként mindenki tudja,hogy annak,aki benne van a sűrűjében és nincs remény a teljes gyógyulásra nem jó dolog erről olvasni.............
SZia! Ne haragudj,nem akartalak megbántani. Dehogy is nincs élet,ne viccelj már. Neked élni kell.Tudom ,hogy kemény dolgokon még keresztül,de nem adhatod fel.Senki nem mondta,hogy magadra vess. Ezt most elkeseredésedben irod.Nehéz ilyenkor bármit is mondani, de hinned kell benne,hogy lessz még jobb is.Senki nem akart megbántani,hisz mindannyian azért vagyunk itt,mert sorstársak vagyunk.Szoktam én is magam alatt lenni, és szerintem mindannyian akik ide irogatunk. Ne vedd magadra a dolgokat, mert ez a baj. Ha tudok bármibe segiteni ,akkor légyszives irj. Kivánok neked nagyon sok erőt és sok kitartást.
El tudjatok kepzelni milyen erzes ezt a fajta "hurra optimizmust" olvasni annak akinek kevesebb szerencseje volt mint Nektek ? Akinek nincs elet a mellrak utan ???
9 eve elek (csont)attetes mellrakkal, borzaszto fajdalmaim voltak mar, derektol felig lebenultam, ha vege egy kemo kuranak, jon a kovetkezo. De ezek szerint magamra vessek, mert a fejemben nem jol dontottem, nem harcolok elegge, nincs eleg elni akarasom... Pffffffffffffffff... Ez olyan mint egy arcul csapas.
