Ebben a topicban az élet nagy kérdéseire szeretnénk meghallgatni a különböző vallások által nyújtott választ. Minen vallás híveit szeretettel várjuk, sőt nem vallásosak is jöjjenek nyugodtan.
jó biztos van olyan hívő akikre igaz lehet sokminden amit írtál , hívő ez amúgyis most mi?
ez egy egyféle embertipus akik mind ugyanolyanok?
mint a cigányok mind büdösek ,mert úgy tapasztaltad hogy legtöbbször igen? attól még lehet kivétel.
mindenki ezzel a könnyeb úttal jön vica verza ,
bizonyos vallásban is elhangzik hogy válaszd a keskeny utat ne a széleset amin mindenki jár
és van a másik irányból is ez az állandó példálózás ezzel ,ami sokaknál lehet hogy tényleg erről /is/ szólhat
ha az ember dönt valami mellett az most mért könnyeb vagy nehezebb?lehet úgy hogy ha a valóban isten álltal rádmért utat akarod járni az esetleg komoly kihívás,
az élet tud rohadt nehéz lenni így is úgy is. ez csak fikázásra jó oda vissza hogy itt bármelyikünk is kényelemből hú de vallásos lesz mert lehet ilyenre is példa,vagy fordítva hogy ti vállasszátok a kényelbesebbik utat ez is hülyeség lehet így álltalánosságban, mert lehet olyan ember aki így konkrétan nem gondolkodik istenről de komoly vállalásokat tesz másokért ,rájuk álldozza az életét és sokkal többet tesz mint mondjuk egy "kényelmesebb" vagy egyszerűen csak képességek híján lévő ember ,, aki mondjuk olyan ájtatos mint egy mézesköcsög
A nemtudás elismerése annyiban hasznos, hogy az ember keresi a megoldást, a választ, ahelyett, hogy ücsörögne és bölcsen bólogatna, hogy igen, a hatezer éves Föld peniglen lapos, evolúció nincs és nem is volt, és birkavesével lehet a legjobban földrengést megelőzni. Szóval szerintem azért mégiscsak jó valamire. :)
A "misztériumokat" én sem zárom ki, csak éppen alkalmazom a fenti "nemtudás-elvet", és nem látok, nem magyarázok bele többet egy adott élménybe, mint amennyit az valójában jelent. Ami "Istent" illeti, itt elsősorban definíciós problémával állunk szemben, bár az ábrahámita istenképet igen könnyű cáfolni.
> "Szólj ha a könyv megjelent magyarul..! :)"
Eh, szépen kérlek, menj el angol tanfolyamra, jobban jársz! :D
Én speciel nyiltan elismerem a nemtudást, csak ez sajnos nem old meg semmit...
Nagyon hasonlóan gondolkodunk, persze van egy alapvető különbség, én agnoszitus vagyok, tehát nem tagadom és nem zárom ki a misztériumokat (sem Istent, sem a reinkarnációt) és nem zárom ki szinte semelyik (persze nekem tetsző) elv igazságának lehetőségét....
Na, én pont a szubjektív bizonyságokra vagyok kíváncsi!
Akyrával beszélgettünk egy másik topicban, és megemlítettem, hogy az "értelmes hívő" igazából önellentmondás, de az nyilvánvaló, hogy csak mert hívő valaki, az élet más területén lehet abszolút szaktekintély, sőt, alkotó zseni.
Engem az érdekel, hogy hol van az a pont, amikor az "értelmes hívő" eldobja az értelmet és az álomvilágba menekül.
A reinkarnáció (és minden, túlvilági léttel, újraszületéssel kapcsolatos eszme) nagyon alkalmas álomvilág, ami kényelmes és biztonságos, hiszen senki sem jön vissza reklamálni, mégis úgy tetszeleg, mintha választ adna az embereket talán a legjobban foglalkoztató kérdések egyikére, és hát nyilvánvaló, hogy a legtöbb ember számára a tetszőleges hazugság is jobb, mint a nyíltan elismert nemtudás.
> "A reinkarnációt tanító misztikusok"
Szepes Mária: Vörös oroszlán? :)
> "Próbálkozgatni, kisérletegzegetni lehet csak tehát... Csak hát ugye az a gond, hogy egy kiséret, lényegében egy életút, és ha sikertelen a kisérlet, akkor már késő újba kezdeni aggkorban."
Értem. Szóval úgy érzed, kevés az idő.
Ez így is van.
Naponta 150 000, másodpercenként nagyjából 2 ember hal meg, szerte a világon.
Arat a halál.
Akinek ez nem tetszik, az jól teszi, ha támogatja az öregedés ellen küzdő tudósok erőfeszítéseit, például azzal, hogy megveszi és elolvassa a könyvüket: http://www.amazon.com/Ending-Aging-Rejuvenation-Breakthroughs-Lifetime/dp/0312367066/
Először is a hitrendszerek nem kívánnak semmit sem bizonyítani. Így ez a próbálkozás be is fullad az elején, nem fog senki bizonyítékot szolgáltatni, legalábbis hivatalosan nem, mert köteles erre. Hiszen ha az lenne, a legtöbb agymosást fel kéne számolni... Esetleg egyesek hajlandók saját szubjektív bizonyságukat bemutatni, mint "bizonyítékot", ám értelmes gondolkodó számára nyilvánvaló, hogy ez "nesze semmi, fogd meg jól"...
Egy hitrendszert vagy elfogadsz és hiszel benne és beállsz közéjük vagy megtagadod, ez szubjektív belátás kérdése. A hit szubjektív. Vagy van, csak úgy (esetleg némi önámítással, vélt vagy valós (nem tudhatjuk) bizonyságokkal), vagy nincs... Ennél többet senki sem tud kihozni ebből, egyelőre.
A misztika szerint, a reinkarnáció hiténél, sajnos nem olyan kényelmes a helyzetünk, mint a kereszténységnél. Utóbbinál elég egy ima, megbánás, megtérés és kész a Menyországban landolunk. A reinkarnációt tanító misztikusok viszont keményebbek ennél sokkal, hiszen csak akkor valósul meg az örökélet, ha "felébredünk", azaz ráébredünk valódi lényünkre, felszámoljuk az egó illúzióját és a egyesülünk felsőbb énünkkel, ami-aki reinkarnálódik. Csak ezesetben lép fel a folytonosság, végül az egyesülés a teremtővel. Ezt az átlagember a gyakorlatban sajnos szinte képtelen megvalósítani, így az esetek túlnyomó többségében, csak a iszonyú halandóság marad, hacsak nem "térünk észhez"és kezdjük el a nem könnyű munkát. Ez nem is lenne baj, hiszen sokan belekezdenénk, ebbe csal éppen még pontos útmutató sincs (ill. ami van, az is félreérthető, és a legtöbb elkötelezett követője is elbukott), hanem csak hitre alapozott elvek. Próbálkozgatni, kisérletegzegetni lehet csak tehát... Csak hát ugye az a gond, hogy egy kiséret, lényegében egy életút, és ha sikertelen a kisérlet, akkor már késő újba kezdeni aggkorban. Szóval ördögi kör ez. Vagy tévedek? Lehet hogy tényleg jobb megoldás sátánistának lenni...? ;)
Nem így értettem az "A" és "B" kérdéseket, hanem úgy, hogy mivel a személyiség megsemmisül a halállal, nincs semmi különbség aközött, hogy valaki meghal és másvalaki megszületik, és hogy ez az illető "újraszületik". Nincs kapcsolat a két ember között, hacsak annyi nem, hogy ugyanannak a bolygónak a levegőjét szívják, némi időeltolódással.
> "Egyébként mindenki csak a saját életére képes hitelesen visszaemlékezni, mivel ezek az emlékek 12 idegdúcban az emberi agyban is tárolódnak."
Hogyan lehetne ezt bebizonyítani? Ha tudnál konkrét példát írni, az volna a legjobb.
Mivel tartok attól, hogy még mindig nem egészen világos, mire akarok kilyukadni, ezért megpróbálom a lehető legvilágosabban leírni: arra szeretnék választ kapni, hogy mi módon gondoljátok azt bizonyítani, hogy van valamilyen "halhatatlan lélek", ami egyedi, azonosítható, és ami időről-időre inkarnálódik. Arra is kíváncsi lennék, hogy mégis mi ez a halhatatlan valami, miért csinálja ezt az egész megszületősdit, mi vele a célja, és miért kellene bármiféle kapcsolatot keresni "vele".
Mellék-kérdés: az emberi agyban tárolt információ hogyan kerül át a következő páciensbe, ha az agy kukaceledel lesz? Ha meg az emlékek nem az agyban tárolódnának, akkor hogy jön ide az agy és a tucatnyi idegdúc?
Mi a különbség aközött, hogy ("A" meghal, és megszületik "B"), illetve hogy ("A" meghal és mindent elfelejt az "A"-ságával kapcsolatban, majd újra megszületik)?
Az úgynevezett előző életekre visszaemlékezések során hogyan lehet azt tudni, hogy nem csak egy tetszőleges, valaha élt ember emlékfoszlányait sikerült érzékelni, hasonlóképpen a visszhanghoz?
:) Igen, nekem ezért szimpatikus a buddhizmus, különösen ez a nagyon egyszerű délkelet-ázsiai vonala.
Nem, nem ezen a szinten, hogy milyen magasabb rendű lények vannak, nem érdemes vele foglalkozni. Inkább valahogy "józanul", hogy mikor látok valakit istennek, félistennek, tehát, hogy mik azok a szavak és tettek, amik egy ilyen lényt jellemeznek. Tehát pl. van olyan állapot, amit úgy neveznek, hogy "isteni lakhelyek", de ezek egyszerűen nemes érzések: együttérzés, baráti szeretet, öröm és felülemelkedettség. És akkor ha valaki ezeket érzi, akkor ő is az "isteni lakhelyeken" tartózkodik. Szóval, itt nagyon erősen azt tolják az ember arcába, hogy ne kívülről várja a segítséget vagy büntetést, hanem LÁSSA MEG ő maga, hogy milyen helyzetekbe hozza magát a viselkedése, szavai és gondolkodása/érzelmei révén. És FIGYELJE, hogy ezzel önmagának és a körülötte lévőknek örömet vagy bánatot okoz, harmóniát vagy ellenségeskedést teremt stb.
Azt hozzá kell tennem, hogy ez a Buddha tanításának csak egy lehetséges értelmezése. Van sok másik is. Pl. a hagyományosan buddhista országokban sok helyen imádkoznak a Buddha-szobroknál, áldozati ajándékokat visznek és pl. gyógyulást kérnek. A Buddha, úgy tűnik, kellően keveset mondott ahhoz, hogy elég széles skálán lehessen gyakorolni azt, amit ő hirdetett. Vagy bármi mást, ami a szenvedés csökkenéséhez vezet. :)
Az fontos viszont, hogy vannak bizonyos metafizikai kérdések, amelyeket a Buddha nem válaszolt meg, mondván, nem érdemes foglalkozni velük, mert nem vezetnek a szenvedés megszűnéséhez. Ezek a kérdések arra vonatkoznak, hogy véges-e a világ vagy végtelen, örökkévaló-e a világ vagy nem, különbözik-e a test a lélektől vagy azonos vele, létezik-e a Tathágata (azaz a Buddha) a halála után, vagy nem, vagy létezik is meg nem is, vagy sem nem létezik, sem nem nem létezik. :) Szóval, ez a 10 az, amin nem érdemes agyalni a Buddha szerint, mert olyan ez, mintha valaki, ha meglövik egy mérgezett nyíllal, ahelyett, hogy kivenné azt, elkezdene azon studírozni, hogy ki lőhette ki, honnan származik a nyílhegy, milyen rajta a méreg stb.
A világ ciklikusan keletkezik, fennál, elpusztul, nem létezik, majd megint keletkezik... Ez a rendje, ehhez nem kell isteni "közreműködés".
Az istenek korábban más lények (állatok, emberek, éhes szellemek stb.) voltak, az erényes cselekedeteik miatt születnek meg istenként. Amikor az erények "kimerülnek", megint más létformárt vesznek fel.
De, van olyan isten, aki a többi felett áll. Vagy azt képzeli magáról. Vagy a többi lény (isten és ember) azt képzeli róla. Ez nem egy fontos kérdés a buddhizmusban, mert az istenek sem örökéletűek, hanem minden világkorszak kezdetén megteremtődnek, aztán meg vagy közben vagy a végén elpusztulnak. Ami miatt viszont érdekes lehet, hogy az isteni létbirodalmakat megfeleltetik különböző meditációs szinteknek. Tehát, ha valaki ragyogóan fényes lényeket lát meditációban (mint a keresztény misztikusok pl.), akkor azt úgy tekintik, mint egy "kiruccanást" valamelyik (fél)isteni birodalomba. (Ezzel ellentétben pedig, ha valakit hatalmába kerít a mohóság, az olyan, mintha az "éhes szellemek" birodalmába jutott volna, tehát az emberi szint alá.)
...és tartok tőle, itt el is értél arra a pontra, ahonnan nincs tovább... Ugyanis meggyőződést és vagy hitet átadni nem lehet...! Az "mert csak" van...
Vagy van hozzá kedved és elfogadod és "legyártod" magadnak a kínált sémával kompatibilis meggyőződést, vagy "gyaur" maradsz... Szabad a vásár - szerencsére (?) - ma már..! Nem vágják le inkvizitorok a fejed, ha kételkedni mersz...
Mondok egy példát! Én annyira szkeptikus vagyok, hogy ha megjelenne egy jóképű, glóriás, szakállas, lebernyeges tag, éjfélkor a hálóm kellős közepén, két angyallal az oldalán és stigmákkal a kezén és mondjuk elmulszataná a fejfájásom, majd emlékül hagyna egy arany szárnytollat, amit később semmilyen labor sem tudna azonosítani, még akkor sem kezdenék el hinni sem Istenben sem Jézusban (mint természetfeletti lényben, történelmi személyként, prófétaként elfogadom), sem angyalokban... Hanem keresném a racionális magyarázatot. Tehát a saját szememnek sem hiszek...hiszen bármi lehet hallucináció és annyi mindent nem tudunk nem ismerünk még, hogy számtalan olyan magyarázat lehetséges, ami nem misztikus...
Másnak meg elég egy tétova ima, ami véleletnül teljesül és máris fanatikus hívő lesz, aki képes lenne akár az életét is feláldozni hitéért és legszívesebben kereszteshadjáratot indítana minden másképp gondolkodó ember ellen...
Isten és a világ öröktől fogva valók, világciklusokra oszthatóak, amit a modern fizika egyre jobban igazol. Ugyaínúgy mint a modern hipnóziskutatást igazolja a reinkarnációt.
Senki, ez a vallás öröktől fogva van, Istentől ered.
-" Istennek tartja-e magat?"
Lásd fennt
"mit tart a halalrol?"
Halál után kezdjük újabb életünket, a karma törvényei szerint, csak azt kapjuk, amit megtermeltünk magunknak, véges bűnért nem jár végtelen büntetés, ez nem lenne igazságos, Isten pedig maga az Igazság, tehát aki örök kárhozattal riogat, az nem az igaz Istenről beszél.
"hany istensegrol tanit?"
1 Isten van, de sok arca, Megtartó, Teremtő, Pusztító aspektusai.
"mit mondanak magukrol ezek az istensegek?"
Ez kicsit hosszú lenne ide, de mindenkinek azt mondják, amit hallania kell.
