Elhibázott érzelmi dōntéseiknél még rosszabbak a "tudatosan" hozott dönteseik, pl. amikor kapuzárás körül rávarrják magukat a "jó eltartóképességű" és "jó, megbízható édesapa" alapanyagú, bénaszerű, agglegénynekmaradt pasira, aki messze nem álmaik férfija, de már nagyon ketyeg a biologiai óra, és ha már a szerelem nem jôtt be, legalább család legyen alapon gyorsított tempóban lazavarják a projektet. Hogy előbbi miért nem sikerült, annak vagy a ostoba karrierizmus, vagy a permanens rossz választás az oka, ez is jellmző rájuk, sokadszorra is képesek ugyanazt a számukra elviselhetetlen pasitípust kivadászni pepitában...
A tudatos "családtervezés" kœvetkezménye aztán az egy-két hülyegyerek, sokszor szó szerint, hiparaktivitás, asperger, és társaik, színesítik a peláttát, párkapcsolat helyett, eltorzult "édasanyaság", ilyenkor "minden a gyermek" , mert ő a torz cél, és nem a párkapcsolat és a szerelem termeszetes következménye...
Az ilyen nők aztán, mire szervezetük regenerálódik a szülés és gyermekgondozás megpróbaltatásai után, és újra "nőnek" kezdik érezni magukat (ez ca. a gyerekek 5-6 éves korára tehető), újra prédázni kezdenek ( feltéve ha nem szedtek fel ezalatt + húsz kilót), mostanság leginkább online.
Ez külön említést érdemel, hogyan választjak ki a sokéves előnyösnek gondolt fotókat magukról, vagy éppen milyen ostobán probálják leplezni az előnytelenségeiket, van aki rossz lábaival simán derékig érő kőfal mögött fotózkodik (ez már erősen a strucc homokba dugott fejéhez hasonlatos), vagy ízléstelen egzotikus nyaralások képeit posztolgatják. Az ennél is butábbak pedig a legelőnytelenebb képeiket posztolják, és azt hiszik milyen jól néznek ki rajtuk...
Őszülő haj szőkítése, rosszabb esetben teljesen természetellenes színekre festés, mint padlizsán szín és társai, csábi mosoly, őzikeszemek, azt hiszik minden férfi hülye bohóc... De persze általában talalnak is hülye bohócot, aki majd nevelgeti válas után a teljesen zombi, savóstekintetű, egész nap okostelfont nyomogató, hülyegyerekeit, és mire észbe kap hülye pasi, benne találja magát nyakig belegabalyodva egy olyan cifra élethelyzetbe, amit rémálmában sem gondolt volna és nem kívánná még az ellnségének sem...
Tíz gondolat nagyon kevés felsorolni az utálatos dolgaikat, pedig két feleségnyi csupán a tapasztalat ami rendelkezésemre áll, de itt köszönöm szépen, elég is, többet soha...
Régen nem gondoltam, hogy igazságtartalma van a székely mondásnak, miszerint a "sör nem alkohol, a medve nem játék, a nő nem ember..."
Hát nem emberek ezek az állatkák az szent igaz, mert a legkifinomultabb, elgáns grande dame is állatszerű, aki otthon simán kinyalja a tányért...
A rendről például fogalmuk sincs, az náluk nem rendszer, csupán elpakolnak mindent ömlesztve, semminek nem jegyzik meg a helyét, ahová esik oda puffan.
Valóban puffan, mert amit leraknak az le is esik onnan, képesek egymásra egyensúlyozni tárgyakat, nem számít, hogy pl. nem lapos, hanem éppen gömbölyű stb. a gravitáció rendre kifog rajtuk.
Olyan is előfordult, hogy forró tárgyra tettek olvadékony dolgot, aztán "jé, szétfolyt"...
Az autóban idegbajt lehet tőlük kapni, mocsok és rendetlenség honol autójukban. Állítólag a nők "praktikus gondolkodásuak", ezért a sebváltóra a retikült akasztják, vagy éppen szemeteszsáknak kinevezett zacskót, őket nem zavarja váltásnál, ahogy a minden kanyarban valahol koppanó, ide-oda guruló pillepalack sem. Nem zavarja őket az autó szőnyegén felgyűlt kosz, kavics, cipő talpán bevitt csikk, a telepakolt kesztyűtartó, és csomagtartó, ahová az otthagyott sok szartól nem fér be a bevásárlószatyor. A női wc-k hűen demonstrálják mindezt, a szétdobált tamponok, papírzsepkendők, még otthon is összekenik a klotyódeszkát vérrel, nem is kérdés mikor menstruálnak, hisztirohamaikból előbb tudjuk mint ők maguk.
Vagy idegesítően halvérűek, vagy állandóan kapkodók, felszínesek, nem értik az életet, mert nem érdeklődnek a természettudományok iránt, saját puncijukat sem ismerik, gyeremeteg elképzeléseik vannak. Az idős nők mindennek dacára rendkívüli életismerőnek hiszik magukat, sokan egyenesen "látónak" (ez egy újkori öreglány betegség), pedig érdekes módon semmi nem igazolódik a nagy megérzésekből...
Hülyén, "érzelmileg" kezelnek mindent, simán érzelmi hátterű döntéseket hoznak nagyon fontos dolgokban is, korrektség nem létezik, sem mgbízhatóság, sem pontosság náluk.
Még mindig a mocsokságot. Hogy folyamatosan hasonlítgatjuk magunkat, hogy bezzeg nekünk formásabb a lábunk, a mellünk, a fenekünk. Mer' nézze már meg magát az a tehén/gebe, hol van ő tőlem! Meg is érdemli, hogy kiröhögik! Na, ezt egyszerűen gyűlölöm. És mindez leöntve az ész mítoszával. Mer' ez nem irigység, ez az okosság. A szellemi fölény. Ó jaj. :(
Talán (biztos) szenya vagyok, de múltkor láttam egy csajt és vhogy úgy megutáltam... :) Olyan helyre kis teremtés volt, és folyton csinált vmit. Megfésülte a gyereke haját, levette a cipőjét, nadrágját, aztán tisztába tette, aztán megetette, aztán ezt ide rakta, azt oda pakolta és olyan végletesen tevékeny volt és minden mozdulata csak úgy árasztotta magából ezt a magabiztos tennivágyást, hogy egyszerűen rossz volt nézni. :) Látszott rajta, hogy szereti megszabni, hogy menjenek a dolgok. Ez ide való, az meg amoda. És az úgy van jól. :) (Én meg csak úgy ültem és néztem őt... és most jól leírom ide. Bosszúból. :D)
A láthatóan felvarrt hajat és annak állandó piszkálását, dobálását. Amikor 5 perc edzés eredményét akarják ellenőrizni a tükörben. Amikor panaszkodnak, hogy már megint híztak. :) A használhatatlanul hosszú műkörmöket. A rúzsfoltos poharakat. A műbokaficamokat, amelyek után csakis férfira támaszkodva bírnak egy lépést is megtenni. :) A smink kímélési célzattal levegőbe adott puszikat. A bizonyos jellegzetes, tűsarkúban előadott trappoló járást. A "nincs-egy-rohadt-rongyom-sem" c. szekrény előtt előadott agyrohamot. (honnan ismerős?? :D) A végtelen hosszú telefonbeszélgetéseket. (ezt sem tudom, honnan ismerem :) )
ezt igy ilyen stilusban adta elő ? :) Különnben ha telcsin csacsogni édibédi barcsinőcsivel az tényleg idegesítően hangzik. De ahogy elnéztem férfiak is mondják ezeket ami tényleg rettenet :)
Velem leállt üvölteni a Westendben, hogy ne gügyögjek, mert a következő "édi"-nél úgy fog szájon vágni, hogy kiegyenesedik a hajam, mert lehet azt is mondani, hogy szép, vagy jó, vagy hogy kiemelkedően tetszetős, de ne használjak ilyen kifejezéseket a társaságában, és azt se mondjam, hogy "nyuszikám", mert letépi rólam a fejemet és eldobálja.
