A Magyar Anjou Legendárium Károly Róbert korának legreprezentatívabb kódexe. A kötet, amely ma már kizárólag feliratokkal ellátott miniatúrákat tartalmaz, csonka: jelenleg 142 levél ismert belőle. Legutóbb a párizsi Louvre gyűjteményében bukkant fel egy lap Assisi Szent Ferenc legendájának négy jelenetével (Párizs, Louvre, RF29940.). A 106 fóliós törzsanyag a Vatikánban, míg egyéb, részben félbe- vagy negyedbe vágott fóliók a világ különböző gyűjteményeiben találhatók (Róma, Biblioteca Apostolica Vaticana, Vat. lat. 8541.; Szentpétervár, Ermitázs, 16930–16934.; New York, Pierpont Morgan Library, M. 360., M. 360c-d.; New York, Metropolitan Museum of Art, 1994.516.; Berkeley, Bancroft Library, 2MSA2M21300–1337.; Párizs, Louvre. RF29940.). Festett, gazdagon aranyozott kódex, a teljes levelek legnagyobb mérete 29x21,5 cm. A fólióknak csak a verzója díszített, a rektók üresek, mivel fedőfestékkel nem lehetett mindkét oldalt díszíteni.. A változatos, általában növényi ornamentikával díszített keretelés négy-négy mezőre osztja a lapokat. A mezők fölött illetve alatt rövid feliratok (lemma, rubrika) magyarázzák az ábrázolások tartalmát. A rubrummal írt sorok Levárdy szerint „határozottan magyar írásgyakorlatra utalnak”.A feliratok nem a Legenda Aurea szövegéből származnak és van, hogy nem egyeznek az ábrázolt jelenettel. Ezért a funkciójuk nem tisztázott: útmutatásul szolgálhattak például a miniátor, vagy akár a későbbi olvasó számára. Elképzelhető, hogy a Legendárium eredetileg szöveges részeket is tartalmazott, a képek pedig ezek illusztrálására szolgáltak. A miniatúrák alapvetően a bolognai könyvfestészet stílusát mutatják, egyéb, például bizánci, sienai elemekkel keveredve. A zömök, kerek arcú, széles gesztusokkal ábrázolt alakok, az antikizáló építészeti elemek és a sziklás vagy fákkal borított tájháttér jellegzetes formái, a díszítmények gazdagsága, és az élénk színskála a bolognai könyvfestőműhelyek gyakorlatára jellemző. A miniátorok között legalább hat kéz különböztethető meg. A készítés helye és ideje máig vitatott: stílusa alapján készítése az 1330-as évek közepére tehető, azonban ekkorra már – főként az egyetem hanyatlása miatt – a bolognai műhelyekből sok mester külföldre, például osztrák, cseh területekre vándorolt. A kódexben összesen 549 kis kép található, 57 szent, továbbá Krisztus és Szűz Mária életéből vett jelenetekkel. A leghosszabb legenda 72 képből, azaz 18 lapból állhatott, míg a kisebb ciklusok 4–6 ábrázolást tartalmaznak.
Tótsolymosi Apród János eleinte a királyi kancellária különböző tagozatain volt jegyző. Az 1350-es évek elejétől egyházi hivatalt töltött be, s számos javadalmat szerzett: 1352-ben aradi és egri olvasókanonok, 1353-ban zágrábi és székesfehérvári kanonokság tulajdonosa, s haláláig erdélyi kanonok és küküllei főesperes lett, ez utóbbi címe melléknevévé is vált. 1358-tól esztergomi kanonok, majd két ízben (1363--1366, 1379--1387) esztergomi érseki helynök volt. I. Lajos király kegyeibe fogadta, 1358-tól különös káplánjává s kancelláriájában vezető jegyzőjévé tette. Az 1360-as években Visegrádon telepedvén le, 25 fejezetben megírta uralkodója nápolyi hadjáratait, majd Lajos halála után a király erényeiről írott 30 fejezettel, Lajos király életrajzával egészítette ki a Chronicon de Ludovico rege címen számon tartott művét, mely az első világi életrajz a magyarországi irodalomban.
A nemetis népnév noricumi kelta pénzeken már előfordul (pontosabb adatokat másutt közöltem róla).
És itt van neked még egy nyalánkság Aacheni Albertnek a XII. század közepén írott, Historia Hierosolymita című munkájából:
"Péter az embereit tizedelő pusztítást és társai vízbefúlását látva, engedelmességi fogadalmukra emlékeztette a bajorokat, az alemannokat és más németeket, és megparancsolta nekik, hogy frank testvéreik segítségére siessenek."
Csak egy klasszikus és paradox példát mondok neked: Akkor, amikor a XVII. században a Bourbonok és a Habsburgok egymás torkát harapdálták rendszeresen, kisebb tömegkatasztrófát okozva az európai történelemben, akkor mellesleg rendszeresen össze is házasították fiaikat és lányaikat. És pl. a francia udvarban ott grasszáltak az Ausztriai Annák spanyol udvarhölgyei...
Ettől még kevés ember lenne a világon, aki azt gondolná, hogy Bourbon Lajosok Franciaországában spanyol uralom volt...
Maga az anyakirályné pedig a végrendeletében írja, hogy a lengyelországból még korábban magyar földre érkezett és ott huzamos ideig élő lengyel udvarhölgyek mellett magyar leányok voltak az udvartartásában.
In: Katona István: Hist. Crit. Stirpis Mixtae, tom. III., 671–677. o.
A hosszú és munkás életű Erzsébet anyakirálynéról, akit Lajos Lengyelország igazgatására rendelt, Dlugosz azt is feljegyezte, hogy a nagyszámú magyar katonát tánccal és énekkel szórakoztatta a krakkói várban.
"A hagyományos Falkenstein grófi inkognitóban szakadatlanul úton volt, mindig váratlanul érkezett a hivatalokba, gorombán, tajtékozva, irtózatos botrányokat csapva, mindenről személyesen értesült, nálánál sokkal kisebb urak szokása szerint nem érte be a «hivatalos verzió»-val. A csehországi és galiciai éhinségek idején személyesen intézkedett, dohogva, káromkodva a rosszindulatú vagy tehetetlen közegek ellen. Egyáltalán nem titkolta, hogy gyűlöli az arisztokráciát, amellyel szemben egy polgár keserűségét érezte."
Hogy Lajos magyarszeretetét illusztráljam, hadd említsek egy másik lengyel krónikást, Marcin Kromert (1512–1589), aki a következőket jegyezte fel Anjou királyunk magyarországi ténykedéséről:
"Nagy Lajos néha álruhába öltözve bejárta a falvakat és a mezővárosokat, hogy megtudja, hogyan vélekedik a hízelegni nem tudó köznép az adószedőkről, bírákról, tisztviselőkről s magáról a királyról. Gondja volt rá, hogy az ilyen beszélgetések ne csak neki, de tisztviselőinek is javulásul szolgáljanak."
In: Cromer Hist. Polon. Lib. XIII (Raynaldusnál: tom. 17., az 1382. évnél, Nr. 26.)
Figyelemreméltó, hogy a későbbi II. Józseffel ellentétben Lajos ebbeől a szempontból csak egy országot, helyesebben egyetlen államot pécézett ki magának... ez pedig Magyarország volt.
ám elvitatni úgy tőle, mint Magyarországtól, a magyar vezető rétegtől azt, hogy egy igen tekintélyes birodalom urai voltak az ő regnálása idején, az átlátszó duma és botorság. E meggyőződésemből jottányit se engedek mindaddig, amíg meg nem bizonyosodik az ellenkezője :)
Már nem tudom, hogy sírjak, vagy röhögjek...
Senki sem vitatja el, hogy egy tekintélyes birodalom urai voltak. Ez a tekintélyes birodalom egy dinasztia által létrehozott konglomerátum volt, ahol komoly, de nem mindenható szerepük volt. TE akarod megerőszakolni a történelmet azzal, hogy ennek a birodalomnak a tekintélyét kizárólagosan MAGYARNAK tekinted!
"1360-ban Nagy Lajos kiűzte őket az országból, ám ingóságaikat nem vette el, s alig egy évtized múltán már visszatérhettek. Ezután már többször hivatkoztak oklevelükre, amit Zsigmond 1436-ban megerősített a számukra."
"Lajos, Magyar- és Lengyelország királya a tavalyi esztendőben Russziának termékeny földjét és fekvését látván, mivel a magyarokhoz nagyobb szeretettel és bőkezűséggel viseltetett, mint a lengyelekhez, Russziát Magyarországhoz akarta kapcsolni, és el akarta választani Lengyelországtól, melynek a fennhatósága alatt állt."
In: Johannis Dlugossi seu Longini Historiae Polonicae Libri XII; Frankfurt, 1711, II. köt., 37. o.
elfogadhatónak tartom az adott korban és adott birodalomra az Anjou Birodalom elnevezést.
Az elfogadott és bizonyított név az, hogy Anjou Birodalom. NEKED azt kellett volna hitelt érdemlően bizonyítanod, hogy ez a konglomerátum nevezhető-e MAGYAR BIRODALOMNAK.
Egyértelmű - minden állításod ellenére - hogy az ANJOU BIRODALOM, nem nevezhető MAGYAR BIRODALOMNAK.
Tehát, ne osszál álságos módon "kegyet" senkinek és semminek.
Eszem ágában sincs az Anjoukat magyarizálni, bár szerintem ez is megérne egy vitát. Ugyanúgy elfogadhatónak tartom az adott korban és adott birodalomra az Anjou Birodalom elnevezést.
Előadtad, de senki se fogadta el, mert te összetéveszted a hatalmi tényezőket. Az Anjouk diszponáltak a lengyelek felett és nem a magyarok.
E meggyőződésemből jottányit se engedek mindaddig, amíg meg nem bizonyosodik az ellenkezője :)
A probléma itt van, meg se hallod amit a másik mond, mert már eldöntötted magadban, hogy igazad van. Szerintem kár vitatkozni ezen, mert a helyzet nem fog változni. Te kitaláltad, hogy az Anjou birodalom az valójában Magyar Birodalom volt, felmelegítetted a kihült és rég avas konzervet a XIX. századi romantikus magyar történetírásból. Miért is? Rajzoljunk világröhejére háromtenger mosta magyar királyság térképeket??? Ezen már évtizedek óta túllépett a magyar közgondolkodás.
Szerintem direktben is beszélhetsz velem, nem kell üzengetni.
De te még mindig képtelen vagy felfogni, hogy a lengyel szuverenítás csökkenése az lengyel versus Anjou (Birodalom) és nem lengyel versus Magyar (Birodalom). hiába erőltetted, nem tudod az Anjout magyarrá varázsolni...
Magyar Anjou Legendárium
Ehhez mit szólsz?
Küküllei János és a Névtelen Minorita krónikája
Művelődés- és művészettörténeti alapmű:
Pór Antal
A hosszú és munkás életű Erzsébet anyakirálynéról, akit Lajos Lengyelország igazgatására rendelt, Dlugosz azt is feljegyezte, hogy a nagyszámú magyar katonát tánccal és énekkel szórakoztatta a krakkói várban.
Hogy Lajos magyarszeretetét illusztráljam, hadd említsek egy másik lengyel krónikást, Marcin Kromert (1512–1589), aki a következőket jegyezte fel Anjou királyunk magyarországi ténykedéséről: