"Mátyás – mint láttuk – a nemzetet honvédelmi kötelezettségeitől fölmentette, adó fejében, amelynek jövedelméből állandó zsoldos sereget tartott. Most a nemzet az adófizetés kötelezettségét elháritotta magától és a régi honvédelmi rendszert állitotta vissza. Az adófizetést már a választási föltételek kizárták. A honvédelmi rendszer tekintetében a rendek visszatértek lényegileg azokhoz az intézményekhez, melyek Mátyás uralkodásának elején állottak fönn. E szerint az ország megoltalmazására első sorban a király van hivatva, saját bandériumával és az ország zászlósurainak bandériumaival, melyeknek eltartására a királytól zsoldot húznak. Csak amennyiben ezek elégtelenek az ellenség visszaverésére, szólithatja a király táborba a főpapok, világi urak és vármegyék bandériumait. Azok a főpapok és világi urak, kik egy egész vagy fél bandériumot (400, illetőleg 200 lovast, fele részben nehéz pánczélos lovast, fele részben könnyű huszárt) kiállitani kötelesek, ezeket saját zászlójuk alatt vezetik a táborba; a többi rendek minden húsz jobbágytelek után egy, az egytelkes nemesek pedig tizenketten együtt szintén egy lovast a vármegye zászlaja alá küldenek táborba. De az ország határain kivül hadakozni sem a főpapok és világi urak, sem a megyék zászlóaljai nem kötelesek, hanem csak azok, a kik katonákat a királytól nyert fizetésből tartanak. (XVIII–XXI)"
1492:20. tc. 1.§ ...Hogy minden egyes egész banderiumban négyszáz, egy fél banderiumban pedig kétszáz katonának kell lennie, a kiknek egyik fele része fegyveresekből, másik fele része pedig könnyü fegyverzetüekből, köznyelven huszárokból, álljon. 2. § A többi báróknak pedig, a kiknek nincsenek banderiumaik, az ő méltóságukhoz és vagyonuk állásához, meg jobbágyaik számához képest kell a hadban szolgálniok. 3. § A nemesek ugyanis és a többi alsóbbrendü birtokosok minden husz kapu vagy egész jobbágytelek után egy kellően felszerelt lovast, az egytelkes nemesek pedig, vagyis a kiknek nincsenek jobbágyaik, minden tiz ház vagy udvar után szintén egy lovas katonát kötelesek küldeni, a ki legalább is lándzsával, pajzszsal és kézijjal s ha lehetséges, pánczéllal legyen ellátva.
A seregben még igazad lehet, de a gazdaság bizonyos aspektusaiban a csehek jobban álltak. Náluk korábban, és nagyobb méretekben vált lehetővé az iparosodás, míg Magyarországra az élőállat kivitel volt a jellemző. Ha viszont a királyi adóbevételekre gondolsz, akkor Magyarország, a méreteinél fogva, vélhetően tényleg erősebb volt, persze nem a Jagellók alatt.
"Ha Magyar Birodalomnak nevezed az Anjou korszakot, akkor 1490 és 1526 között Magyarország a Cseh birodalom része volt! Legyél konzekvens."
Erre már válaszoltam. II. Ulászló és II. Lajos nálunk trónolt Budán, miután létrejött a perszonálunió. A magyar haderő lényegesen erősebb volt akkoriban a cseh haderőnél, huszitizmus ide vagy oda. Összességében a magyar gazdaság is erősebb volt.
"Magyar haderő milyen szerepet játszott a Lengyel Királyság ügyeiben?"
Pont az emlegetett litván harcok voltak azok, amelyekben nagy magyar kontingensek vettek részt. A litvánok elsősorban a lengyeleket fenyegették.
Persze. De ennek semmi köze ahoz, hogy az előbb még Lajost írtad, mint aki rászorította a litvánokat a kereszténységre:) Hedvignek a személye, és nem a személyisége volt a fontosabb.
"Alternatív" topikról lévén szó, még olyan formában is megfogalmazhatnám a dolgot, hogy a méd és a szarmata uralom alatt egyesült területek elsőként 1370-ben kerültek közös irányítás alá :)
ez megint mellébeszélés. azt hiszem abban már megegyeztünk, hogy birodalom az ahol egységes központi kormányzat van és a kormányzati akarat érvényesülni tud. na a magyarok visszavonulása után a vazallusságot semmissé nyilvánító balkáni fejedelmecskékre ez ugye a nullához konvergáló mértékben igaz... nem beszélve lengyelországról, amelyre szintén semennyire, mert nem is Lajos irányította.
már miért lenne elmondható? ne beszélj mellé! hogy jön ez ide? te beszéltél magyar birodalomról, és ezt azért nevezed magyarnak, mert 1) magyar katonai erő hódította meg a területet, 2) magyar volt a közigazgatás, 3) Magyarország területe nőtt ezzel.
nézzük végig melyek azok a területek, amelyek a topik elején belinkelt térképen szerepelnek:
1. balkán: a két román fejedelemség, a vidini bolgár cárság és bosznia: mindegyik terület felett időszakos kontroll volt csak, egy katonai győzelemmel vazallusságra voltak kényszerítve, majd amikor Lajos elvonult, ez meg is szűnt.. Moldva esetén ez külön kínos, mert azt a fejedelemséget lényegében Lajos alapította de megtartani nem sikerült. 2. Nápoly: a helyzet nagyjából ugyanez. 3. Dalmáciát sikerült visszaszerezni Velencétől. 4. Lengyelország: itt meg csak perszonálunióról van szó.
lényegében az 1,2,4 pontban szereplő területeken nincs szó arról, hogy ezek a területek magyar államigazgatás alá kerültek volna. a 3 sem tkp, hanem horvát igazgatás alá kerültek, de itt mondjuk lehet azt mondani, hogy a király által uralt ország közigazgatása alá került. A másik kivétel bosznia, ahol a bosnyák király sokadik hűségmegtagadása és menetrendszerű leverése után el lett zavarva és bán lett kinevezve a helyére.
tehát magyarán szó sincs itt semmilyen komolyabb területnövekedésről bizonyos határmenti területeket leszámítva, sőt, a keleti végeken még vesztettünk is, mert havasalföld és moldva is lényegében magyar alapítás.
az első bekezdésben szereplő 3 pontot nézve tehát: 1) a magyar katonai erő nem volt elégséges az adott területek megtartásához 2) a meghódított országok nem kerültek magyar közigazgatás alá 3) nem Magyarország területe nőtt a hódításokkal
tehát, továbbra is áll a kérdés, milyen kritériumok alapján nevezed magyar birodalomnak Lajos országát?
Éljen a wikipédia, de Hedvig uralkodásának mi köze is van a litván megkeresztelkedéshez és Jagelló tróntra kerüléséhez? Mármint azon kívül, hogy ő volt a házasság másik fele:) Errel hogyan szorította rá évekkel halála után Lajos a litvánokat?
Szent hedvig lengyel királynő (lengyelül Jadwiga Andegaweńska), született 1374. február 18-án, meghalt 1399. július 17-én Krakkóban. 1384. október 16-tól Lengyelország királynője, Litvánia nagyhercegnője, az Anjou-dinasztiából (királlyá koronázták, mivel a lengyel jog nem ismerte el a királynő jogát az uralkodás örökítésére) I. Nagy Lajos magyar király (lengyelül: Ludwik Węgierski, „Magyar Lajos”) és Erzsébet (lengyelül: Elżbieta Bośniaczka) lánya. Lajosnak Erzsébettől három lánya született, Katalin, Mária és Hedvig. Halála után a lengyel trónt Hedvig, a magyart pedig Mária örökölte. Hedvig eredetileg Habsburg Vilmos osztrák gróffal jegyezték el még négy évesen, – mivel Vilmosnak szánták a magyar trónt is – mielőtt Ulászlóhoz ment feleségül. Hedvig volt az utosó Anjou uralkodó, aki magyar volt.
A lengyelek nem akarták Habsburg Vilmost királyukként, ezért elűzték. Az országot azonban fenyegette keletről a pogány litvánok serege, így kapóra jött, amikor fejedelmük Jagelló László 1386-ban házasságkötési ajánlattal jelentkezett Hedvig udvarában, ami persze feltételezte ő és népe áttérését a keresztény hitre. Hedvig ebben Isten akaratát látta, s beleegyezett az új házasságba azzal a feltétellel, hogy a Szentszék kimondja Vilmossal kötött érvénytelenségét. Ez meg is történt, sőt IX. Bonifác pápa elfogadta a keresztszülői felkérést is a királyi pártól.
Szent Hedvig lett a litvánok keresztény hitre térítésének igazi pártfogója, aki az üdvöt és a kegyelmet hangsúlyozta férje meglehetősen világias, erőszakos módszereivel szemben. Ő szorgalmazta, hogy a még zavargó, áttérni nem akaróknak ne vegyék el a jószágaikat, hangsúlyozva, hogy: ,,Ha vissza is adtuk javaikat, ki fogja visszaadni elsírt könnyeiket?.... Szorgalmazta a meggyőzés elvét a kereszteléseknél, illetve a litván papság kiművelését. Prágában 1397-ben kollégiumot alapított litván teológusok számára is. Krakkóban noviciátust alapított, ahol elérte a teológiai fakultás megindítását is a pápától.
Szentség hírében halt meg 1399-ben, s közeli szentté avatását a lengyelek annyira biztosra vették, hogy a krakkói Wavel katedrális oltára alá temették, nem a kriptába, ahová a királyi főket is szokták. Bár az elevatio (felemelés) még sokáig váratott magára, töretlen volt, ahogy a lengyelek hívják, Jadwiga tisztelete, s mindenhol szentek társaságában, szentként ábrázolták. Szentté azonban csak 1997-ben avatta II. János Pál pápa, aki korábban még bíborosként a boldoggá avatásán is szorgoskodott.
"A lengyelek és a Német Lovagrend - Lajos előtt és után - is több vereséget mért a litvánokra ... Lajos azzal szorította rá őket a megkeresztelkedésre, hogy sumák módon fiú utód nélkül halt meg"
Szerintem meg épp a magyar--lengyel perszonálunió, majd Hedvig (Jadwiga) mint magyar királylány uralkodása késztette őket elgondolkodásra... :)
Jadwiga címere
Szent hedvig lengyel királynő (lengyelül Jadwiga Andegaweńska), született 1374. február 18-án, meghalt 1399. július 17-én Krakkóban. 1384. október 16-tól Lengyelország királynője, Litvánia nagyhercegnője, az Anjou-dinasztiából (királlyá koronázták, mivel a lengyel jog nem ismerte el a királynő jogát az uralkodás örökítésére) I. Nagy Lajos magyar király (lengyelül: Ludwik Węgierski, „Magyar Lajos”) és Erzsébet (lengyelül: Elżbieta Bośniaczka) lánya. Lajosnak Erzsébettől három lánya született, Katalin, Mária és Hedvig. Halála után a lengyel trónt Hedvig, a magyart pedig Mária örökölte. Hedvig eredetileg Habsburg Vilmos osztrák gróffal jegyezték el még négy évesen, – mivel Vilmosnak szánták a magyar trónt is – mielőtt Ulászlóhoz ment feleségül. Hedvig volt az utosó Anjou uralkodó, aki magyar volt.