Nem. Az angolok sosem tudták igazolni, hogy jogszerűen került a birtokukba a kincs, illetve az eredetigazolással voltak gondok (hamis volt). Ezért is nem volt forgalomképes, pedig ugyebár befektetésként kezelték, azaz haszonnal akartak túladni rajta.
A kincs jogi helyzetét hazai és nemzetközi jogi viszonylatban is lehet szemlélni. A magyar állam mindig is fönntartotta tulajdoni igényét a kincsre. Hazai szempontból a kincs jogi helyzete egyszerű: a magyar állam saját tulajdonának tekinti. Nemzetközi jogi szempontból azonban lényegében semmi nem változott, a kincs eredete, így következésképpen a tulajdoni helyzete tisztázatlan. A magyar állam a kincs birtokában van, így a tulajdoni igénye ezzel erősebb. A birtoklás ténye a tulajdonjog keletkezése szempontjából is lényeges tényező. Azaz, ha a jövőben sem lesz képes senki bizonyítani a tulajdonosi helyzetét, akkor előbb-utóbb a birtokos, jelen esetben a magyar állam válik elismerten a kincs tulajdonosává a nemzetközi közvélemény előtt is.
Polgárdiban mindmáig gyilkosságról beszélnek, bár akkor a vizsgálat öngyilkosságot állapított meg. Csakúgy, mint Sümegh barátjánál is, akit nem sokkal később a környékbeli erdőben találtak meg felakasztva. A kincsnek nyoma veszett, hogy aztán 1989-ben újra előkerüljön belőle 14 darab az angliai Lord Northamptonnál, aki felvásárolta az illegálisan piacra dobott műkincseket. Azóta hiába próbáljuk őket visszaszerezni.
örülök, hogy legalább ezt sikerült visszaszerezni, én 2014-ben megnéztem a Parlamentben az első részletet, most majd a második részletet is megnézem ott
Ez az utóbbi évek egyik legjobb híre. Jó lenne, ha sikerülne visszaszerezni a feketepiacról még más darabokat is, az egyik cikk szerint aki megtalálta, eladott belőle néhány darabot, mielőtt megölték.
Bár az én témám inkább a fizika-tudomány, illetve a geológiai körébe tartozik, egy történésszel már beszéltem a kérdésről, nem tudott ókori forrásról amely itteni ezüstlelőhelyre utalt volna. Csak az ólombányászatról volt adata, az is talán a közeli ásatásokból eredhetett.
Sajnos nem tudtam erről a felületről és a tudomány rovatban nyitottam egy új felületet a Seuso-kincs anyagának lehetséges lelőhelyére vonatkozó elképzelésemről.
Új régészeti feltárások indulhatnak azon a területen, ahol 1976-ban megtalálták a Seuso-kincseket, mivel a szakemberek szerint további értékes tárgyak lehetnek a föld alatt - tudta meg a Magyar Nemzet.
Rétvári Bence, az EMMI államtitkára a jobbikos Szávay István írásbeli kérdésére adott válaszában kifejtette, a Seuso kutatási program 2017. évi tervébe felvették a helyszín komplex vizsgálatát, és amint a költségvetés rendelkezésre áll, valamint alkalmas lesz az időjárás és megvan a tulajdonosi hozzájárulás is, jöhet a régészeti szakmunka.
A feltárásokat a témával 2011 óta foglalkozó Dénes József régész elméletére alapozzák. Dénes szerint a kincsek lelőhelyén még bőven akadhatnak tárgyak a föld alatt, mivel a teljes étkészlet, amelynek a Seuso-kincs is része, akár kétszáz darabból is állhat. A lelet eddig hivatalosan előkerült részét a kormány 2014-ben vásárolta vissza 15 millió euróért, majd az ügy részleteit 30 évre titkosították.
Dénes teóriáját egy korabeli vételi ajánlat támasztja alá, amelyet Reiner Zietz, egy Svájcban élő német műkereskedő tett Lord Northampton nevében egy libanoni műkereskedőnek, Halim Korbannak, akinek bécsi üzletében tűnt fel először néhány tárgy az 1600 éves készletből. Az ajánlatban az eddig eladott 14 tárgyon túl 37 ivókupáról, 5 kancsóról, és 187 ezüstkanálról is szó van, ebből pedig a magyar régész arra következtet, hogy az étkészlet eredetileg kétszáz fő vendégül látásra készülhetett. Egy korabeli szemtanú, az akkor 16 éves Lelkes Ferenc vallomása, és egy magyar műkereskedő néhány évvel későbbi története is azt támasztja alá, hogy a kollekció egyes részei még nem kerültek elő.
Az új ásatások során tízméteres körzetben fogják feltárni a pince környékét, ahol Dénes József szerint az étkészlet többi darabja megbújhat. A jelenleg magánkézben levő területet speciális műszereinek segítségével vizsgálják majd át.
Rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be Orbán Viktor szerdán, hogy a hétvégén hazakerült az általa a „magyarok családi ezüstjének” nevezett Seuso-kincs nevű római-kori ezüst leletegyüttes. A miniszterelnök által "több mint regényesnek" nevezett tranzakció 15 millió euróba került.
A Seuso-kincsről bővebben itt olvashat, a legfontosabb részletek:
A Seuso-kincs egy római leletegyüttes, ami a kutatók szerint az időszámításunk szerinti IV. század második feléből származik. A 15, rendkívül mívesen megmunkált, zömében aranyozott díszítésű ezüstedény együttese az egyik legjelentősebb késő-ókori műkincsnek számít.
Az eredeti tulajdonosa egy valószínűleg germán származású gazdag római arisztokrata, Seuso volt, aki a császártól kaphatta a tárgyakat nászajándékba. A nevét a legbecsesebb műtárgy, a kilenc kilogrammos Seuso-tál állatos jeleneteket tartalmazó medalionjának köriratában is feltüntették. Ugyanitt látható egy, a Balatonra emlékeztető formájú minta is, rajta a tó latin nevével: Pelso.
Seusónak volt egy palotája a Balaton környékén – feltehetően ugyanaz az épület, aminek a romjait Szabadbattyán határában 1993-ban megtalálták és feltárták, és ahol a régészek egy, a Seuso-kincshez illeszkedő állványt találtak.
A kincs eredetéről ennek ellenére nem lehet biztosat tudni, Magyarország mellett Libanon és Horvátország is magának követelte. A magyar álláspont szerint a kincset Magyarország területén találták meg az 1970-es években, az a magyar állam tulajdonát képezi, jogtalanul szállították külföldre.
A 1975-ben vagy 1976-ban egy Sümegh József nevű férfiről azt beszélték Polgárdiban, hogy hatalmas színezüst kancsókat, tálakat talált. Sümegh holttestét 1980-ban a család pincéjében találták meg felakasztva, közel a Nemzetiben őrzött állvány lelőhelyéhez. A nyomozás szerint öngyilkos lett.
A kincset utolsó ismert tulajdonosai többször is megpróbálták értékesíteni, de a bizonytalan jogi helyzet miatt ez a nyílt műtárgypiacon nem volt lehetséges.
A Seuso-kincsről utoljára 2012 augusztusában lehetett hallani, amikor az Aranymúzeum tulajdonosa, Zelnik István bejelentette, hogy előrehaladott tárgyalásokat folytat a műkincsek hazahozataláról. Az ügyből végül semmi nem lett.
A sajtótájékoztató sajtóanyaga szerint a kincsek visszaszerzését célzó tárgyalások több mint egy éve kezdődtek, ezeken magyar részről Lázár János és Baán László vett részt. A Seuso-kincset a Terrorelhárítási Központ hozta Magyarországra.
Nem az előkerülés körülményeire akartam célozni azzal hogy bemásoltam azt a fórumot, hanem a benne írtakra szerettem volna felhívni a figyelmet, a Seuso tállal kapcsolatban.
Tudtommal nem a tulajdonjogot vettük - mert az a miénk már negyven éve - hanem a 40 évnyi herce-hurcával összefüggő tárolási biztositási költségeket kompenzáltuk.)
„Izsák pedig negyven esztendős vala, a mikor feleségűl vette Rebekát a Siriából való Bethuélnek leányát, Mésopotámiából, a Siriából való Lábánnak húgát. És könyörge Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá őt: és teherbe esék Rebeka, az ő felesége… És betelének az ő szülésének napjai, és ímé kettősök (ikrek) valának az ő méhében. És kijöve az első; vereses vala, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak (durva, vastag posztó); azért nevezék nevét Ézsaúnak. Azután kijöve az ő atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendős vala, a mikor ezek születének.” (1 Móz 25, 20-21, 24-26)
Ézsau nevének jelentése: szőrös, bozontos, nyers, durva, míg Jákób neve azt fejezi ki, hogy az a személy, aki e nevet viseli az: sarkot fogó, elgáncsoló, csaló, aki a másik helyére lép. Ha csupán egyetlen szóval szeretnénk illetni, akkor a legmegfelelőbb név a csaló. Amíg tehát Ézsau szőrös emberként született, addig Jákób csalóként látta meg a napvilágot.
